A gyűlölet anatómiája

Írta: | 2015-09-14
Utálni nemcsak a tökfőzeléket lehet, hanem embereket is. Embereket jobban. És míg látszólag a két esetnek ugyanaz a gyökere (nem tetszik a belső, ami az utált ételhez vagy emberhez tartozik), a valódi ok egészen más. Mert az emberek egymás iránti gyűlöletét soha nem az értékrendek különbözősége szítja – még ha első ránézésre így is tűnik. Sőt, bármilyen meglepően hangzik, a gyűlöletnek valójában semmi köze az egymás közti különbségekhez. Gyűlölni azt is lehet, aki hozzád hasonló – vagy azért, mert ő jobb nálad abban a közös tulajdonságotokban, amit Te fejleszteni akarsz, vagy pedig azért, mert rosszabb abban, amit önmagadban is zavarónak találsz.
A gyűlölet tehát jóval mélyebben gyökerezik annál, amit a felszínen látunk belőle. Általában azonban azért nem jutunk mélyebbre, mert a minket érő érzelmi hatásokra ösztönösen érzelmi alapú választ adunk. És legtöbbször a válasz hasonló indulatokat tartalmaz, mint a gyűlölet, amivel szembesülünk. Így azonban nehéz megérteni magát a gyűlöletet, és megértés hiányában tartós megoldás sem születhet. Ezért inkább nézzünk most a felszín alá, és próbáljuk megérteni, hogy a gyűlölet, mellyel tágabb vagy akár egészen szűk környezetünkben is nap mint nap szembesülünk, valójában mit is jelent, és mit tudunk kezdeni vele. Azonban mielőtt ezt megtennénk, elmesélek egy rövid történetet, mely segíteni fog a mélyebbre ásásban.
Történetünk helyszíne a 4-6-os villamos, ami Budapest legforgalmasabb vonalaként már egyetlen út alatt is átfogó szociálpszichológiai tanulmány forrása lehet. Ez az út is ilyen volt. A zenében és a gondolataimban való elmerülésemet egy kicsit beljebbről érkező hangos szóváltás törte meg. Egy kéregető srác kötött bele az ellenérzését kifejező idősebb úrba, és egy másik utas az úr védelmére kelt. Figyeltem, hogy szükség van-e beavatkozásra, de ahogy általában lenni szokott, most is csak a hangja volt nagy a srácnak, na meg az egója (az a típusú ember, aki ha megpróbálna megütni, még hárítani is óvatosan kéne, mert félnék, nehogy összetörjem a csontjait). Úgyhogy csak figyeltem.
A szócsata hamar véget is ért, és a szerencsétlen kötekedő a magyar szókincs teljes változatosságát felmutatva távozott a villamosról. De nem is az ő megnyilvánulásai érdekesek most, hanem azé a középkorú férfié, aki a közelemben állva figyelte az esetet. A konfliktusba nem mert beleszólni sem szavakkal, sem tettekkel, ám ahogy a srác elhagyta a villamost, ő félig magában, de azért jól hallhatóan szitkozódni kezdett: „A büdös fajtájukat! Az összes ilyen rohadékot ki kéne zavarni az országból!” És most szándékosan nem írok bőrszínt vagy etnikai hovatartozást, mert teljesen mindegy, hogy a srác fehér, fekete, roma, indián vagy maori volt, ugyanis a távolról szemlélő férfi gyűlöletét nem a kinézete, hanem a viselkedése szította. A kettőt azonban nagyon sokan összemossák.
A fenti történet mindössze pár perc alatt lezajlott, mégis benne volt minden, amit a gyűlöletről megtanultam, és amit szerintem tudni érdemes. A gyűlöletnek három alappillére van: a félelem, a kivetítés és az indulat. Mindháromról érdemes néhány szót szólni, hogy jobban megértsük a gyűlölködő embert, és magát a gyűlöletet.

A gyűlölet táptalaja: a félelem

Félelem nélkül nincs gyűlölet. Ilyen egyszerű. Csak az tud gyűlölni, aki fél. És ahogy a menekültkérdésről szóló írásomban is rámutattam, ez a félelem mindig önmagunkról szól: félünk attól, hogy túl kevesek vagyunk a gyűlölet tárgyát képező ember vagy esemény kezeléséhez. A villamoson lezajlott történetből is tisztán látszik a félelem: a gyűlölködő férfi nem mert kiállni sem önmagáért, sem a verbális támadás alatt lévő másik emberért. Csak akkor szedte össze a bátorságát, hogy hangosan megnyilvánuljon, amikor a közvetlen veszély már elmúlt, és biztonságban érezte magát.
Aki gyűlöl, az fél. Ahogy Gandhi is nagyszerűen megfogalmazta: „Az ellenség a félelem. Azt hisszük, hogy a gyűlölet, de a félelem az.” Amikor gyűlölettel találkozol, mindig jusson eszedbe, hogy olyan ember szavait hallgatod, aki fél. És csak az tud félni, aki gyengének, kevésnek érzi önmagát. A gyűlöletre adott reakciódat is ennek fényében válaszd meg, mert az eredmény szempontjából egyáltalán nem mindegy, milyen választ adsz. Erről hamarosan szó lesz, de előbb nézzük a gyűlölet többi összetevőjét.
felelem_5

A gyűlölet eszköze: a kiterjesztés

A matematikában extrapolációként ismert művelet lényege az, hogy rendelkezésedre áll információ például egy grafikon egy részletéről, és ez alapján végzel becslést a grafikon többi részére, vagyis az egész függvényre vonatkozóan. A módszer nagyon jól működik azokra a függvényekre, amelyek változása kiszámítható, azonban könnyen juthatunk téves következtetésekre, ha például egy W alakú függvényből csak az első leszálló ág egy részlete áll rendelkezésünkre. Az extrapoláció eredményeként ugyanis azt hihetjük, hogy egy lineárisan csökkenő függvénnyel van dolgunk.
És a gyűlölet is így működik. A rendelkezésünkre álló információ alapján egy teljes képet alkotunk saját fejünkben arról, amitől félünk. Ha egy roma megkésel valakit, akkor az összes roma késelős gyilkos. Ha néhány menekült felfordulást kelt maga körül, akkor az összes menekült agresszív betolakodó. Ha egy kisebb csoport az iszlámra hivatkozva gyilkol, akkor minden muszlim potenciális terrorista. Ha egy rendőr vagy egy orvos lekezelően beszél valakivel, akkor az összes rendőr vagy orvos lekezelővé válik a szemében.
Kiterjesztés, általánosítás – olyan eszközök ezek, melyekkel sokakat lehet fanatizálni (gondoljunk csak a vallásháborúkra, az ideológiai alapon végzett tömeggyilkosságokra, vagy a menekültkérdés jelenlegi hivatalos „kezelésére”). És bár látszólag ez ellentmondást jelent, hiszen pont a kiterjesztés veszélyességére hívtam fel a figyelmet, miközben megemlítettem, hogy az ítélkezés tévútjára egész tömegeket is lehet terelni (vagyis az egyedi esetek tömegessé válhatnak), azonban csak a gyűlöletre épülő ideológia képes tömeges pusztításra. Azt viszont érdemes tudnod, hogy ilyen ideológia soha nem képes hosszútávon erős maradni. Elég csak a történelmet tanulmányozni, és látható, hogy bár időről időre, különböző formákban felbukkannak olyan gyűlöletre épülő ideológiák, mint például a rasszizmus vagy az idegengyűlölet, ezek azonban képtelenek tartósan domináns helyzetben maradni.
És itt bukik el az az érvelés, hogy egy több ezer éves kultúra önmagában rossz, vagy egy etnikai csoport egésze káros az országunk, vagy akár az egész emberiség számára. Az általánosítás mindig veszélyes, ugyanis legtöbbször nagyon kevés információ alapján ítélkezünk. Jó, ha mindig azt tekinted kiindulópontnak, hogy nincs elég információd, mert ez szinte kivétel nélkül mindig igaz. Persze ezt a híradón és egyéb propaganda vagy szenzációhajhász célú csatornákon nevelkedett népességnek nehéz elmagyarázni.
gyulolet

A gyűlölet motorja: az indulat

A félelem és az általánosítás még kevés a gyűlölethez; sokan vannak, akik félnek akár egy egész népcsoporttól, mégsem gyűlölik azt. A gyűlölethez indulat is kell. Ez a harmadik tényező, és míg a táptalajt a mélyen gyökerező félelmek jelentik, addig a gyűlöletet fenntartó mozgatóerő az indulat. Az indulat pedig nem más, mint egy erős érzelmi reakció egy olyan hatásra, amellyel szemben tehetetlennek érezzük magunkat.
Érzelmi reakcióinkat visszatartani nem tudjuk, azonban mégis kezelhetőek – csak ehhez rengeteg munka, türelem és elkötelezettség szükséges. Valamint annak megértése, hogy az indulat legnagyobb áldozata mindig önmagunk vagyunk. De mégis hogyan kezelhető az, ami nem tartható vissza? Ez megint ellentmondásnak tűnik. Már az is megkérdőjelezhető, hogy nem tartható vissza az indulat. Én azt mondom, nem tartható vissza, mert vagy kifelé áramlik, vagy befelé. Aki kiengedi, az a környezetét pusztítja vele, aki pedig megpróbálja elfojtani, az önmagát. Akkor mégis mit lehet kezdeni vele?
Az indulat megfelelő kezelése nem az elfojtás, hanem a feloldás. Ez viszont csak hosszútávon érhető el, azonnal biztosan nem. Indulataink feloldása a megértéssel kezdődik – annak megértésével, hogy saját gyenge pontunkat találtuk meg a belőlünk indulatot kiváltó hatás által. Ahol fáj, ott vagyunk gyengék. Az indulat – csakúgy, mint a félelem – a gyengeség jele. Nem kell mindenben erősnek lenned – nem is fog menni –, de jó, ha tisztában vagy vele, hogy mi okozza a gyengeségedet, és próbálj meg azon dolgozni, hogy se önmagadnak, se másoknak ne okozz kárt vele. És ha ezen dolgozol, akkor önmagad gyengeségének elfogadása által már indulat sem fog keletkezni benned akkor, amikor szembesülsz az eddig tudat alatt dolgozó félelmeddel.
gyulolet_2
A gyűlölet három alappillérének ismeretében már csak az a kérdés, hogy mit tegyél, ha gyűlölettel szembesülsz. Ha a gyűlölet önmagadban van, akkor a fentiek alapján meg tudod keresni a mélyen gyökerező félelmeidet, megtalálhatod a gyenge pontjaidat, valamint az indulatod belső vagy külső táplálóját is. És érdemes is mindezt megtenned, mert ha gyűlölet van benned, akkor fölöslegesen cipelsz egész életeden át egy súlyos terhet. Magadnak sokkal többet ártasz vele, mint annak, akit gyűlölsz, erre érdemes mindig emlékezned.
És nem kell mindenkit szeretned. Nem is lehet. De a gyűlölet soha nem vezet előre. Ha valaki vagy valami nem pozitív irányba viszi az életedet, akkor zárd ki az életedből, vagy ha nem tudod kizárni, akkor fogadd el olyannak, amilyen. Keress benne vagy valami jót, vagy valami hasznosíthatót, mert még ha számodra pozitív tulajdonságot nem is mindenkiben találsz, tanulni bárkitől tudsz. Kivétel nélkül bárkitől. Van, akitől azt, hogy hogyan csinálj valamit, és van olyan is, akitől azt, hogy hogyan ne. Alakítsd át a gyűlöletet megismeréssé és elfogadássá, mert nem a Te utad az egyetlen járható út, de még csak nem is az egyetlen helyes út.
Ha pedig a gyűlölet nem benned van, hanem annak szemlélője vagy elszenvedője vagy, akkor is jó, ha a felszín alá nézve megkeresed a valódi okokat. Az viszont tény, hogy a gyűlöletre nem könnyű reagálni. Ha érzelmi alapon válaszolsz, azzal csak tovább szítod a tüzet. Értelemmel viszont ritkán lehet harcolni az érzelmek ellen, ezért tudd, hogy ha gyűlölködő emberrel találkozol, akkor jó eséllyel nem fogsz tudni azonnal változtatni a hozzáállásán. A változáshoz mindig idő szükséges, a gyűlölettől az elfogadásig vezető út pedig különösen hosszú. Tanítás, megértés, türelem és rengeteg energia szükséges ahhoz, hogy valakinek segíteni tudj végigjárni ezt az utat. És nincs garancia, hogy valóban sikerülni is fog. De ha meg sem próbálod, akkor biztosan nem.
Ennyit tudok most elmondani a gyűlöletről. Remélem segíteni fog abban, hogy egy kicsit kevesebb legyen belőle a világban.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

21 gondolat ehhez az íráshoz: “A gyűlölet anatómiája

  1. Kassai Csilla

    Köszönöm, nagyszerű írás, nekem segített a megértésben. Feltétlenül propagálni fogom. Szép napot kívánok.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Én is köszönöm szépen, Csilla. 🙂
      Nagyon szép napot kívánok!
      Gábor

      Reply
  2. Illés Lia

    Kedves Gábor!

    Ha bennem is indulat támad a menedékkérőkre zúduló aljas indulatoktól (“Férgek, mindet ki kéne irtani.”; “Le kell őket géppuskázni a határon.”; “Arzént nekik, nem teát!”) – szóval ha az ilyen megnyilvánulások indulatot keltenek bennem, hol keressem a gyenge pontjaimat? Valóban az én gyengeségemből ered az indulatom. Nem kekeckedek, komolyan kérdezem.

    Egyébként ezt az írást is köszönöm.

    Üdv,
    Lia

    Lia

    Reply
    1. Illés Lia

      Egy kérdőjel lemaradt: Valóban az én gyengeségemből ered az indulatom?

      Reply
    2. Gábor Szerző

      Kedves Lia,
      nem is volt szükséges hozzátennie, hogy nem kekeckedésként mondta, mert egyből láttam. 🙂 Igen, az is a saját gyengeségünkből fakad, ha a gyűlöletre gyűlölettel felelünk. Gandhi szavai jutnak eszembe: “A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul.” Ha valaki gyűlöli a menekülteket, az az ő saját félelmeiből és tudatlanságából fakad. De gyűlöletre gyűlölettel hiába válaszolunk, mert az soha nem vezet előre. Ha gyűlöletet érez a gyűlölködők iránt, az szerintem abból fakad, hogy egy szép és békés világban hisz, és fél attól, hogy elveszíti ezt a hitét. Aki pedig elveszti a hitét, az a saját értékeit is feladja, mert nincs már miért harcolnia. Szerintem ne féljen ettől. Nem mások miatt érdemes küzdeni a céljainkért, hanem önmagunk miatt. Teljesen mindegy, hogy hányan vannak a gyűlölködők, és az is mindegy, hogy mit mondanak vagy tesznek. Ők ebben hisznek. Ön pedig a saját világképében és a béke építésében. A békébe pedig beletartozik az is, hogy elfogadjuk azokat is, akik velünk ellentétes értékrendet képviselnek. Vannak, akiknek tudjuk módosítani a hozzáállását, és vannak, akiknek nem. Ezt is érdemes elfogadnunk. A gyűlöletre az elfogadás és a tanítás a válasz, szerintem.
      Köszönöm, hogy olvasta az írásomat, és ezt a nagyon jó kérdést is köszönöm. 🙂
      Szép napot kívánok!
      Gábor

      Reply
      1. László Endre

        Ajánlanám Schweitzer József főrabbi beszédét a gyűlöletről és a megbocsájtásról ! Ha valaki , akkor ő tudhatta mi a gyűlölet ! Természetes érzés mint a szeretet és öröm és a harag ! A közömbös , érzelem mentes ember lehet csak indulat nélküli . az indulat lehet pozitív vagy akár negatív is. Gandhi nem érzelem és indulat mentes volt , különben nem lett volna fogékony hazája “megsanyarítására ” , nem gondolom , hogy szeretettel nézte volna a társai agyonbotozását ! Értelmes volt , tudta az indulatos , gyűlölet irányította cselekedet hasonlót vált ki , ezért a passzív ellenállást választotta ! Nem keverendő össze ! Van olyan , ami nem bocsájtható meg , gyűlöletet gerjesztő cselekedet , de mivel tovább kell élni és az életet fenn tartani , tudni kell kezelni ! Erről beszélt Schweitzer főrabbi is Auswitz -ről !

        Reply
    3. warriorhun

      Nagyon egyszerű a válasz ha figyeltél a cikkre.
      Ezek az indulatok a bevándorlók keltette FÉLELEMBŐL táplálkoznak. Ezt a félelmet táplálja a KITERJESZTÉS: a magyar emberek félnek, hiszen látják (hiradóban, interneten, stb…) hogy a bevándorlók milyen agresszíven viselkednek az őket befogadó országok lakosságával szemben, hogy gyilkolnak, nemi erőszakokat követnek el, agresszívak, és arra a következtetésre jutnak, hogy minden bizonnyal itt is ugyanígy fognak viselkedni. Ehhez társul az INDULAT, a tehetetlenség érzése ami abból fakad, hogy Európában kb. az Orbán-kormányt kivéve a hatalom, a Polkorrekt/Multikulti ideológiát követve a bevándorlókat támogatja, és a helyi őslakosok velük szemben megfogalmazott problémáit rasszizmus jelszóval lesöpri, ezzel a hatalommal szemben pedig tehetetlenek vagyunk, innen az indulat. És még valami: sokkal valószínűbb, hogy a bevándorlókat beengedvén ezeket a “gyűlölködőket” kirabolja/megöli/megerőszakolja/megveri egy migráns, minthogy őneki valaki is fegyvert osszon abból a célból hogy legéppuskázhassa az idegen agresszorokat…

      Reply
    4. László Endre

      Kedves Lia ! Ne próbálkozzon a fentiek alapján következtetést levonni , nem állja meg a helyét .
      Valóban nem az ön a gyengeségéből ered az indulat ,ha megerőszakolják , megölik a hozzátartozóját stb. A gyűlölet természetes dolog ( Jézus is gyűlölt ,mikor elátkozta a füge fát ,mert nem termet nem termő időben ) ,nem vagyunk mindent megbocsájtó istenek , ami nem mindegy hogyan reagáljuk le ,hogyan kezeljük.

      Reply
    5. Bense János

      Kedves Lia!
      Kocsis Gábor úr cikke / elemzése a gyűlöletről lénygében teljesen helytálló. Ugyanakkor mindezt kiterjeszteni a migránsokhoz való viszonyulásra hatalmas tévedés – az iszlám (mint vallási és politikai rendszer) alapvetései ismeretének hiányáról tanúskodik! Szíveskedjen áttanulmányozni a Korán-t, és a Szunna-t, majd ezek után “szeretettel fordulni” a bevándorló muszlim tömegekhez! Ha az Ön számára elfogadható a 6 éves Aisha Mohamed által történő feleségül vétele, majd ennek a “házasságnak” a kislány 9 éves korában történő “elhálása” vagy a “Próféta” hitetlenek (zsidók) kivégzéseiben történő aktív részvétele – amit a Szunna írásai rögzítenek (és a muszlim hittudósok nem tagadnak) – akkor Ön már csak egy lépésre van az iszlám felvételétől: “Allah az egy igaz Isten, és Mohamed az Ő Prófétája” Mindennemű gyűlölködéstől mentesen: remélem a sharija bíráskodás is elnyeri majd tetszését és egyetértését!

      Reply
      1. Bense János

        Az iszlám maga a gyűlölet vallása – a hitetlenek (nem muszlimok) gyűlölete, megalázása, kihasználása az iszlám vallás és politikai rendszer (a kettő együtt egzisztál) alapja! Ezzel hódították meg és tiporták le a környező népeket, a Római Birodalom “romjaiból a Földközi tenger medencéjében fennmaradt (Észak Afrika) alapból és többségében keresztény “utódállamait”!
        Nem tévesztendő őssze az iszlámon belül (legtöbbször csak megtűrt, néha egyenesen üldözött) szúfi irányzattal, ami felül emelkedett a tételes hitvalláson, rituálékon és az erőszakkal hódító, leigázó politikán!
        A szúfi irányzat tisztán spirituális (kerengő dervisek) és a közvetlen kapcsolódást tanítja Allah-hoz, és valóban a béke vallása! Ezért is vetette ki magából a muszlim “fősodor” azaz a birodalom építő, hódító iszlám! Csoda, hogy egyáltalán fenn tudott maradni az évszázadok során!

        Reply
  3. Kőnyves Mária

    Köszönöm ezt az írást is. Aki akart nem csak èrtett, tanult is belőle. Egyébként nem azt mondom, hogy gyűlölöm, de nagyon nem szeretem az àltalànosítàst. Mindenféle butaságnak a gyökere. Szép napot kívánok. 🙂

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Én is köszönöm szépen, Mária. 🙂 Az általánosítás valóban nagyon veszélyes. Ez a legegyszerűbb út, és mivel rengeteg információ ér minket, az agyunknak bizonyos szinten szüksége is van előre meghatározott kategóriákba sorolni ezeket az információkat és hatásokat. A bölcsesség szerintem abban rejlik, hogy képesek legyünk bármely pillanatban felülbírálni a saját agyunkban alkotott kategóriákat. És persze abban is, hogy amikor nem létezik kategória, akkor ne alkossunk egyet (például a “menekültek”, vagy “hajléktalanok” szerintem teljesen helytelen kategóriák, mert nagyon sokféle menekült és hajléktalan is van, más-más háttérrel, más-más személyiséggel, stb).
      Szép napot kívánok! 🙂

      Reply
  4. Béla

    Mindig is sejtettem, hogy valami ilyesmi lehet az igazság a gyűlölet mögött, és köszönöm az írást, hogy ezt ilyen remekül összeszedted. Majd még fogok olvasni a témában.
    Egy kérdés: most, hogy megvilágosodott bennem, mi is a gyűlölet, s tudom, mi a szeretet, hogy lehet kezelni a kettő közötti állapotot, ami a közömbösség?
    Valaki mondott valami olyat talán az egyházak kapcsán, hogy igazából az, hogy valaki szereti (pártfogolja) az egyházat vagy gyűlöli, az az egyháznak teljesen mindegy, mert mindkét esetben beszélnek róla és az egyháznak ez is fontos – tehát vmilyen értelemben “foglalkoznak” vele. Ám a közömbösséggel nem tudnak mit kezdeni, így az egyháznak a közömbösség nagyobb gondot és fejtörést okoz a gyűlöletnél. Valóban így lenne?
    Esetleg lesz majd írás a közömbösségről is? Tehát egy olyan témában, ami az olyan emberekről szól, akiknek ez vagy az a dolog teljesen közömbös, érdektelen. Igazság szerint nem a nagy dolgok kapcsán lenne mindez érdekes (pl. egyház), hanem inkább az interperszonális kapcsolatokra vetítve.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen Béla, nagyon örülök, hogy hasznos volt. 🙂
      Nagyon jó a kérdésed a közömbösségről. Én úgy gondolom, hogy kétfajta közömbösség van: az egyik egy tudat alatt belénk épülő apátia, erről itt írtam korábban:
      http://hasznaldfel.hu/2014/07/mechanikus-eletek.html

      A másik pedig egy tudatos közömbösség, ami arról szól, hogy kizárd azokat a dolgokat, amik nem fontosak, és ezáltal azokra az emberekre és dolgokra tudod fordítani az energiádat, akik és amik igazán fontosak. Idővel pedig már nemcsak kizárod ezeket, hanem eleve be sem engeded. Erről pedig itt írtam:
      http://hasznaldfel.hu/2015/06/a-hatekony-leszaras-kifinomult-muveszete-avagy-hogyan-szabadulj-meg-a-megfelelesi-kenyszertol.html

      Az első egyértelműen negatív, a második pedig egy önmagad számára pozitív közömbösség. Az egyházak problémája szerintem nem az emberek alap közömbösségéből fakad, hanem abból, hogy nem tudnak olyat kínálni az emberek jelentős részének, amivel meggyőnének őket.
      Az interperszonális kapcsolatokra vetített közömbösség egy nagyon érdekes téma, erről mindenképpen írni fogok. Köszönöm szépen az ötletet, és azt is, hogy leírtad a gondolataidat. 🙂

      Reply
  5. Kovács Erzsébet

    Én azt szoktam mondani, hogy a gyűlölet rengeteg energiát igényel, ezért nem vagyok hajlandó senkit gyűlölni, mert nem pazarlok erre energiát.
    Ha a gyűlölködő fél, akkor eszem ágában sincs visszagyűlölni őt, mert én nem félek ,
    inkább sajnálom őt, hogy ilyen borzalmas élete van.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Nagyon jó hozzáállás, Erzsébet, én is a megértés és az elfogadás híve vagyok. És ez csak eleinte nehezebb, mert kis gyakorlással sokkal könnyebbé válik a gyűlölködő emberek kezelése.

      Reply
  6. katalin éva

    Mit lehet csinalni, ha a gyulolet es negativ energia nekem szol, felem iranyul?

    Reply
  7. Niki

    Kedves Gábor!

    Érdekesnek találom a cikket, de merültek fel bennem kérdések. Épp múlt héten tetőzött nálam a gyűlölet, van egy majdnem közeli, valószínűleg leendő rokon (házasságból… leendő sógornő), aki ahol teheti fúr minket, de közben úgy tesz, mintha ő lenne a világ legkedvesebb és legaranyosabb nője, biztos mindenki ismer ilyet, bájvigyor, kedveskedés, folytonos dicséretek és illem kifelé, aztán amint kilép az ajtón mindenkiről megvan a véleménye, az elmúlt időszakban épp rólunk. 2 hete volt az esküvőnk és természetesen abba is bele kellett rondítania, így a gyűlölet érzése bennem csak erősödött, jelenleg ott tartok, hogy látni se akarom, bájologni végképp nem. Viszont a cikkben lévő félelem résznél azon gondolkodtam, hogy nem érzem, hogy félnék, nálam ez puszta indulat, mert nem bírom elviselni a sokszínű embereket, illemből sem.
    Mit lehet ilyenkor tenni? Egyszerűen nem tudok mit tenni az érzés ellen, hogy ha meglátom azt a műmosolyt az arcán, akkor nagyon szívesen lemosnám róla…

    Niki

    U.i.: olvastam az energiavámpíros cikket, a férjem szerint az lehet a megoldás

    Reply
    1. László Endre

      Helyesebb lett volna azt írni – gondolatok a gyűlöletről ! A gyűlölet anatómiája azt a látszatot kelti ,mintha ez lenne a gyűlölet definiciója . Kedves Niki , az ön által leírt érzések természetesek és még csak szégyenlenivaló sincs benne . Semmi köze a félelemnek , hacsak annyi nem , hogy fél az ” ember ” nehogy pofán vágja . Természetesen igyekszünk viselkedni és kerülni a számunkra kellemetlen esteket .

      Reply
  8. Tóth Ibolya Andrea

    ZSENIÁLISAN & ÁTLÁTHATÓAN LEVEZETETT ELEMZÉS!!!!! KÖSZÖNET ÉRETTE!!! 😉 😀 <3

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.