Álomból rémálom – egy pszichopatával való kapcsolat fázisai

Írta: | 2017-01-09
Sokakban él téves kép a pszichopatákról. Egyfajta pejoratív jelzőként használják a kifejezést azokra, akik őrjöngve ordítoznak velük, vagy akik a karácsonyi vásárban kamionnal a tömegbe hajtanak. Pedig a pszichopaták többsége nem ilyen. Nem azzal tűnnek ki, hogy mennyire gonoszak, hanem éppen azzal, hogy mennyire normálisak. Látszólag.
És ha már az elején nem válik gyanússá számodra az, hogy semmi sem gyanús, sőt, minden annyira tökéletes, akkor nagyon könnyen belekerülhetsz Te is egy olyan csapdába, amiből jó eséllyel csak rengeteg szenvedés, önmarcangolás és testi-lelki leépülés árán, vért izzadva leszel képes kijutni. Van, aki még úgy sem.
Ha már áldozatául estél egy pszichopatának, vagy szeretnéd elkerülni, hogy ez megtörténjen, akkor az ilyen kapcsolatokra jellemző négy fázis felismerése sokat segíthet.

1. fázis: az idilli kép megfestése

Ne számíts gonoszságra. Ne számíts agresszív, kontrollálatlan, aljas támadásra. Egy pszichopata ember nem ilyen. Eleinte biztosan nem. Amíg az a célja, hogy közel kerüljön hozzád, addig minden egyes lépését ennek megfelelően rendezi. Nemcsak párkapcsolat esetében – bár ott az egyik legveszélyesebb az ilyen találkozás –, hanem minden emberi kapcsolatban, ahol bármilyen formában megjelenik az érzelem. Lehet ez baráti, rokoni, vagy akár üzleti kapcsolat is.
Egy pszichopata eleinte rendkívül kedves és barátságos veled. Szokatlan közvetlenséggel fejezi ki, mennyire nagyra becsül Téged, azonban az ego-simogató szavai mégsem tűnnek gyanúsnak, hiszen a legtöbbünk hisz a tiszta szívű emberek létezésében. Ez önmagában nagyon jól is van így, csak nem biztos, hogy mindenki, akitől látszólag jót kapsz, jót is akar neked. Van, aki számára nem érző ember vagy, hanem eszköz. Egy olyan eszköz, akit hatékonyan tud használni saját érdekei érvényesítésére: arra, hogy anyagi vagy hatalmi szempontból feljebb jusson, vagy egyszerűen csak arra, hogy figyelmet és törődést kapjon.
oltonyos
Első lépésként ezért a pszichopata egy idilli képet fest önmagáról és a kapcsolatotokról. Rendkívül szerethető személyiségvonásokat mutat számodra, és ügyesen egész hamar a bizalmadba férkőzik. Azért tudja ezt nagyon hatékonyan megtenni, mert rövid idő alatt képes ráhangolódni a személyiségedre, és így egyre több olyan tulajdonságot mutat számodra, amit Te fontosnak és értékesnek tartasz.  Az értékrended mellett hamar kiismeri a vágyaidat is, és elhiteti veled, hogy általa vagy az ő segítségével azok beteljesülnek majd.
Itt azért fontos megjegyezni azt is, hogy a kezdeti idill természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy pszichopatológiai esettel állsz szemben. Lehet, hogy a másik ember egyszerűen csak tetszeni akar neked. Mert szerelmes. Vagy mert üzleti kapcsolatot szeretne kialakítani veled. Ahogy Salvador Dali mondta: „Önmagában az, hogy valaki nem tud rajzolni, nem jelenti azt, hogy jó festő lesz belőle.” Ennek analógiájára azt is megállapíthatjuk, hogy önmagában az, hogy valaki kezdetben a legjobb oldalát mutatja feléd, nem jelenti azt, hogy az illető pszichopata.
A pszichopaták viszont hajlamosak túlzásokba esni: túl kedvesek, túl közvetlenek, túlságosan stimmel velük minden, amit egy emberi kapcsolattól vársz, és amit egy-egy beszélgetés során megemlítesz, mint számodra fontos tulajdonságot, az könnyen lehet, hogy hamar „meglesz benne”.
Sok esetben azonban fel sem tűnik ez, és amíg nincsen valami érdekütközés köztetek, addig azt hiszed, hogy életed nagy ajándéka ez a kapcsolat. Valójában az is, csak nem úgy, ahogy gondolod: nem úgy, mint kapcsolat, hanem úgy, mint életre szóló lecke.

2. fázis: a bilincs a csuklódra kerül

A pszichopaták sok esetben kifejezetten intelligens emberek. Figyelnek a részletekre, és mindent, amit Tőled hallanak, beépítenek abba a személyiségképbe, amit feléd mutatnak. Ahogy egyre gyakrabban találkozol azokkal a jellemvonásokkal, amikről már tudják, hogy nagyra becsülöd, úgy alakul ki egyre erősebb érzelmi kötődés köztetek. Pontosabban részedről az irányába.
Van azonban más is. Egy pszichopata részéről az érzelmi kötődés kialakítása nem korlátozódik a számodra szimpatikus tulajdonságok megjátszására, hanem gyakran egy másik vonalon is erőteljes hatást gyakorol rád: ez pedig a sajnálat. Ahogy egyre közelebb kerültök egymáshoz, „őszintén” beszél neked arról, hogy rendkívül nehéz helyzetben van, a körülményeinek vagy más embereknek az áldozata, és az, hogy ilyen kemény életszakaszban ismert meg Téged, hatalmas ajándék számára.
De általában elmondja azt is, hogy nem kell sajnálnod őt, mert nagyon erős tud lenni, csak szerette volna, hogy tudjál a nehézségeiről, „mert így korrekt”. Nem szorul segítségre, mert az, hogy vele vagy, számára tökéletesen elég a boldogsághoz. Te pedig elkezdesz szíved mélyéről érkező együttérzéssel nézni arra az emberre, aki annyit szenvedett már, és jó eséllyel még most is keményen szenved. Arra az emberre, akinek sötét és zord világában Te vagy az életet adó fény. A hős megmentő éned bekapcsol.
lanc_kezeken
Szeretet és együttérzés. Két rendkívül erős kötődés. Egyre több időt töltesz vele, egyre több figyelmet, szeretetet, gondoskodást adsz számára, és bár az ő nehézségei az idő múlásával kicsivel sem lesznek enyhébbek, de a szavaival elhiteti veled, hogy a jelenléteddel rengeteget segítesz neki. Van, aki ki is mondja, milyen igényei vannak, de az igazán ügyes pszichopata úgy vezet be börtönének cellájába, hogy Te azt hiszed, éppen őt vezeted ki onnan.
Kattan a bilincs a csuklódon, és cellád ajtaja bezárul.

3. fázis: vádlottá válsz Te is

Telik az idő, és immár erős kötődés alakult ki benned egy olyan ember iránt, aki valójában nem is létezik. Persze vannak olyan tulajdonságai, amelyek valósak, de az az álomkép, amit a szemeid elé varázsolt, csak kettőtök fejében létezik. Van azonban egy nagy különbség köztetek: amíg Te mindent megteszel azért, hogy ez az álom megvalósuljon, neki esze ágában sincs bármit is tenni, hiszen számára az álom nem cél, hanem eszközének üzemanyaga. Ezzel táplál Téged, hogy a lelkesedésed kitartson.
Egy idő után viszont elkezded észrevenni, hogy valami nagyon nem stimmel. Az ígéretek ígéretek maradnak, az idődet, az energiádat, a szeretetedet pedig fekete lyukként szívja el az illető, és miközben ő egyre kényelmesebben érzi magát a kapcsolatban, Te szép lassan elkezdesz elfáradni benne. Nem csoda, hiszen már te is kezded érezni, hogy sokkal többet adsz, mint amennyit visszakapsz. Az álom kezd rémálommá válni.
Amikor azonban a saját igényeidet szóvá teszed, hamar megmutatja a helyed a vádlottak padján. A többiek mellett, akik már annyit ártottak neki. Eleinte bőven elég volt a lelked simogatása ahhoz, hogy magához láncoljon, és az első konfliktushelyzeteket is képes volt az iránta érzett szeretetedre építve feloldani, de amikor megérzi, hogy ez már kevés lesz ide, akkor az érzelmi zsarolás kifinomult módszereivel találod szembe magad. Egy pszichopata ember egyik pillanatról a másikra képes szeretetet adó kedvességről jéghideg, vádaskodó hozzáállásra váltani.
vadol_bilincsben
Mostanra már elmélyült annyira a kapcsolatotok, hogy nagyon könnyen lelkiismeret-furdalást tud kelteni benned, amiért csalódást okoztál neki, és beálltál azon emberek sorába, akik cserbenhagyták őt, az áldozatot. Te pedig elkezded tényleg rosszul érezni magad emiatt, és saját emberi értékeidet kérdőjelezed meg. Így hát marad minden ugyanúgy, és ismét lejjebb adsz az igényeidből – egy darabig.
Aztán amikor ismét elfáradsz, mert továbbra sem változik semmi, az üres szavakból pedig már eleged van, akkor újra gondoskodik róla, hogy egy pillanatra se feledd: ő rendkívül nehéz élethelyzetben van, és nagyon megviseli az, hogy az egyetlen ember, akire számíthat, elfordul tőle. Nagyon nem szép dolog, amit művelsz vele.
Az általa már az elejétől szép fokozatosan, következetesen felépített történet annyira kerek, és a feléd mutatott személyiségkép annyira megnyerő, hogy tényleg elhiszed, amit a pszichopata ember a türelmed fogytát érezve egyre erősebben el akar hitetni veled: azt, hogy Te vagy a vétkes. És mielőtt észrevetted volna, már három érzelmi bilincs is rád került: a szeretet és az együttérzés mellett megjelent a bűntudat is.

4. fázis: valami pusztulni fog

Egy idő után egyre világosabbá válik számodra is, hogy itt valami pusztulni fog. Vagy a kapcsolat, vagy a lelked. Vagy elveszíted azt, aki fontossá – talán az egyik legfontosabbá – vált számodra, vagy elveszíted önmagad. A folyamatos rossz érzés, a tested jelzései, és az egyre erőteljesebb lelki és fizikai leépülés elkezd félelmetessé válni.
Egyre több és egyre nagyobb konfliktus alakul ki köztetek, és egyre jobban kételkedsz abban, hogy az általad megismert személy és az általad megismert történet tényleg úgy igaz, ahogy azt készen kaptad. Eleinte nagyon hatékonyan képes volt bűntudatot kelteni benned, amikor szembementél az akaratával, esetleg előhoztad a saját vágyaidat, vagy meg merted kérdőjelezni a gondosan felépített történetét, egy idő után azonban már a saját túlélő mechanizmusod is bekapcsol.
Még maradsz, mert kötődsz hozzá több érzelmi szálon is, de a láncok, amiket az első fázisban finoman, szeretettel simogatva rád tett, egyre jobban szorítanak. Végül döntesz, mert megérted, hogy ez így nem mehet tovább. Szembesíted őt a saját felelősségével, a saját tetteivel, és azzal, hogy a vádaskodása ugyanúgy nem a szeretetről szól, ahogy az sem, hogy a Te álmaid beteljesüléséért kezdetek óta nem tett semmit, csak ígérgetett.
Megpróbálsz a lelkiismeretére hatni. Csak tudod, bármennyire is logikusnak tűnik, hogy így teszel, ez egy halva született ötlet. Egy pszichopata embernek ugyanis nem tudsz a lelkiismeretére hatni, mert olyanja nincs neki. Azzal, hogy vádolod, két dolgot érhetsz el: vagy látszólag megbánja, amit tett, és az érzelmi kötődésedre építve próbál az eredeti ideális állapotba visszaevickélni, vagy kőkeményen visszatámad, és olyan hideg gyűlölettel beszél veled, mintha a családját irtottad volna ki. A két reakció közül pedig aszerint választ, hogy az adott pillanatban melyik szolgálja jobban az érdekeit.
arc_sotetben
Megpróbálhatod az ő eszközeit alkalmazni, megpróbálhatsz az érzelmeire hatni, de jó eséllyel kudarcot fogsz vallani. Ha már Te felismerted, akkor megpróbálhatod vele is felismertetni azt, hogy mentális betegségben szenved, és megpróbálhatsz segíteni neki abban, hogy megváltozzon, de ehhez mindenekelőtt bűntudatra és önreflexióra lenne szükség a részéről, ezt pedig hiába várod. Egy pszichopata emberben talán az a legfélelmetesebb, hogy tökéletesen el tudja játszani azokat az érzéseket, amik valódi megélésére képtelen.
Ő addig marad a kapcsolatban, amíg az érdeke úgy kívánja, Te pedig addig, amíg bírod. Amíg ki nem nyírod magad teljesen, vagy amíg ki nem zárod őt az életedből végleg. A picit eltávolodás, a kapcsolat lazítása, vagy a további várakozás nem jelent megoldást. Ha ő maga hajlandó orvosi vagy alternatív segítséget elfogadni, akkor van esély a változásra, de ha nem (amire sokkal nagyobb esély van), akkor tovább mérgezi a lelkedet – egészen addig, amíg van mit mérgeznie.

Néhány záró gondolat

A pszichopata ember beteg. Nemcsak lelkileg, hanem mentálisan is sérült. Ha ilyen emberrel találkoztál, és megkeserítette az életedet (vagy még most is ezt teszi), akkor sem érdemes gyűlöletet érezned iránta. A gyűlölet is kötődés, ezt ne feledd. Értsd meg, hogy sérült, értsd meg, hogy eszközként használt Téged, értsd meg, hogy nem az az ember, mint akinek mutatta magát, és értsd meg, hogy csak akkor tud tönkretenni Téged, ha hagyod. Rád tette a bilincset, de a kulcs nálad van.
Természetesen arra is érdemes odafigyelned, hogy nem mindenki pszichopata, akivel nem érezed boldognak magad. Lehet, hogy csak nem vagytok egymással kompatibilisek. Mert más a világképetek. Vagy mert ő egy seggfej. Vagy mert éppen Te viselkedsz seggfejként, csak nem vetted észre magadról. Mindannyiunkkal előfordul időnként. Először tehát jó, ha megteszed azt a lépést, amit egy pszichopatától is elvárnál, csak tőle hiába: az önreflexiót.
Ha azonban a fenti jelekre figyelve világossá válik számodra, hogy tényleg egy pszichopatával kerültél kapcsolatba, akkor inkább a kapcsolat vesszen, mint Te magad.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

22 gondolat ehhez az íráshoz: “Álomból rémálom – egy pszichopatával való kapcsolat fázisai

  1. Rita

    Kedves Gábor! Mintha a saját életemről olvastam volna! Minden sora igaz! Királynőként kezelt, minden gondolatomat, kívánságomat leste. Amit lehetett megadott. Éveken keresztül. Majd elérte célját, és lassan fokozatosan mindent visszavett, amit adott. Mindenben hazudozott, még a legapróbb dolgokban is. A kapcsolataimat folyamatosan rombolta, addig míg mire észbe kaptam, senki nem maradt mellettem. Úgy alakított, hogy még a gyerekeimmel is romlott a viszonyom. Annyira bántott, nem tudtam feldolgozni a csalódásomat! Nem akartam elhinni, hogy csak egy dolog fontos számára, uralkodni, kisajátítani magának, játékszerévé tenni. Belebetegedtem. Sugárkezelések, kemoterápia. Egyedül végig csinálni, borzasztó volt. Egyes-egyedül. Fel kellett állnom, újra felépíteni magam, megmutatni, nem győz le. Mindent kritizált, semmi nem volt jó amit tettem, és elbizonytalanított, semmire nem vagyok jó. Dolgoztam, nem voltam egyetlen napot sem táppénzen. Rá kellett jönnöm, gonosz. Egyre kevesebb időt töltöttem vele, hiszen mindig olyan dolgokat tett, amivel csak gyötört. Féltem tőle, nem éreztem biztonságban magam mellette. Az első felesége alkoholista volt, majd öngyilkos lett! Sok mindent megértettem, miért így dolgozta fel a házasságát. Természetesen ő volt az áldozat! Nyomogatta a piros gombot. A háttérben pedig felépítettem az új életemet. Aztán elhagytam. Minden nap megjelent, újra kedves volt, de már nem hittem. Gyorsan az interneten keresett magának egy újabb áldozatot. Nála is ugyanazokat a lépéseket tette meg mint nálam! A forgatókönyv ugyanaz! Kitakarodott az életemből! Azóta boldog vagyok, kiegyensúlyozott, újra tudok nevetni. Mérges vagyok magamra, amikor eszembe jut. Újra és újra leveszem azt a bizonyos bilincset. Nem gyűlölöm, csak végtelen szánalmas embernek tartom!

    Reply
  2. Németh Ági

    Kedves Gábor! Ebben élek,de nincs lehetőségem ki lépni.

    Reply
    1. Sylvia

      Kell hogy legyen kiut !! Sőt biztos hogy van èn tapasztaltam

      Reply
  3. Babos Vali

    Kedves Gabor!Regota olvasom, nagy erdeklodessel irasait, es minden szava igaz, es elmenyt ad.Halat adok a sorsomnak, hogy sikerult “leraknom a bilincseket”, amiket hosszu evekig cipeltem.Most mar jol vagyok, es most probalkozom, hogy ujra epitsem az eletemet, 70 evesen. Remelem , hogy ez meg lehetseges.
    Szivesen olvasnek, fogadnek jo tanacsokat.Koszonom irasait, tovabbra is nagyon varom, sok erot adnak, lelkileg feltoltenek.Udvozlettel.

    Reply
  4. Balogh Zsigmondné

    Kedves Gábor,
    megerősítettek az Öntől fentebb olvasottak.Többféle kapcsolatban tapasztaltam meg mindezt:volt gimnáziumi főnököm,valamint egy volt tanítványom vonatkozásában.Szóról szóra azt éltem át,amit Ön leírt.A jóindulatú,nyitott emberektől éppen abban különböznek ezen betegségben szenvedők,hogy egy adott ponton túl agresszívvé,teljesen megbízhatatlanná,szava hihetetlenné válnak.Valóban a korábban kedvesen,készségesen viselkedő ember a hibákat nekem tulajdonítja.Konfliktus helyzetben bravúrosan áttolja a felelősséget arra,aki nem is hibás,s úgy állítja be,mintha abszolut ő lenne a károsul,miközben önmaga vétlen… Hihetetlen szomorúságot ,végső soron-a legrosszabb esetben-súlyos betegséget válthatnak ki a valóban ártatlan félből.Férfi-nő viszonylatban,szerelmi kapcsolatban ez maga lehet a pokol.Hál’ Istennek,ezt eddig nem tapasztaltam meg.
    Üdvözlettel:
    Balogh Zsigmondné Magdi/nyugdíjas középiskolai tanárnő/

    Reply
  5. Ilona

    Köszönjük, nagyon jó összefoglaló írás!
    Ha lehet kiegészíteném a következőkkel:
    1. Szakasz Idilli kép megfestése:
    amikor már lehet gyanakodni:
    a. sokszor hív meg ebédelni , vacsorázni, de mindig ő mondja meg, hogy hova menjetek, vagy hogy milyen bort igyatok (persze ezt kedvesen teszi, úgy állítja be, “hogy tudok egy nagyon jó kis éttermet”
    b. alig ismer, de már egy földre szállt angyal vagy
    c. még rövid ideje ismeritek egymást, vagy vagytok együtt, de már sürgeti az összeköltözést házasságot (akár már 3 hét után megkéri a kezed, az nagyon gyanús…) minél hamarabb akar “megkaparintani”
    d. már a legelején a közös jövő képével ámít el téged (gyerekek, ház, esküvő család stb)
    e. figyelni kell, hogyan beszél pl az édesanyjáról, vagy eddigi barátnőiről, ha mindig negatív gyanakodni kell
    f. attól még , hogy valóban feleségül vesz, még nem leszel mellette boldog!

    2. Szakasz: a bilincs, azaz a kapcsolat elmélyítése
    a. egyik legtöbbet alkalmazott módszer a “megőrjítés”: azaz egyik nap minden tökéletes, a csillagot lehozza neked az égből, a másik nap meg látszólag indokolatlanul dühös veled. Vagy tárgyak esetében letagadja, hogy az ott volt, mikor te teljesen biztos vagy benne, hogy hova raktad le.
    b. elkezdi szépen lassan leépíteni az önbizalmadat először csak apró kis beszólásokkal “de ügyetlen vagy drágám”
    c. kontrollálni akar: pl rendszeresen elmegy érted a munkahelyedre
    d. elszigetel: egyre többet az ő társaságába mentek
    e. a barátnőidet, barátaidat kritizálni fogja, hogy minél kevesebbet találkozzál velük

    Reply
  6. Ilona

    3. fázis: kialakult mindennapok (Szavakkal verve c. könyv alapján) az alábbiakban felsoroltak közül jobb esetben csak 1-1 jellemző, rosszabb esetben majd az összes, és valóban gyakorlatilag mindennapos jelenségekről van szó
    1. Titkolózás: nem enged bepillantást az életébe, nem beszél magáról. Az áldozat azzal mentegeti magában, hogy “zárkózott”. Ha szóvá teszed, azzal hárít, hogy “ez Téged úgysem érdekel”, vagy rosszabb esetben “úgysem értesz hozzá”
    2 Ellenkezés: folyton vitába száll partnere gondolataival, élményeivel, érzéseivel
    3. Leszólás: először megbánt, majd letagadja azt pl: “túl érzékeny vagy”, “nem érted a viccet”. Ezzel gyakorlatilag a saját felelősségét tagadja le.
    4. Viccnek álcázott bántás, leszólás
    5. A beszélgetés akadályozása, vagy mellébeszélés: “ne hisztériázz!”; “hagyjuk”, “leszállnál rólam?”
    6. Vádaskodás, hibáztatás: az áldozatot okolja saját dühéért
    7. Kritizálás (az elején még természetesen jó szándékú segítségnek fogja beállítani), a lényeg, hogy hangsúlyozzon hibákat, olyat is ami nincs, esetleg mások előtt is tesz megjegyzéseket
    8. Bagatellizálás: ha az áldozat valamit szóvá tesz, azt jelentéktelennek állítja be. Tagadja a másik érzéseit, ezzel rombolja az önbizalmat.

    A következők már az utolsó szakaszra jellemző, ez már tényleg a “vég”, önbizalom már a padlón van, és még jól bele is rúgnak. Ha itt nem állnak fel, akkor már tényleg késő lesz…
    9. Aláásás: az előzőek szisztematikus kombinálása: teljes érzelmi támogatás megvonása, önbizalom teljes felőrlése
    10. Fenyegetés
    11. Becsmérlés (akár még mások előtt is leszól)
    12. Elfelejtés: következetesen elfelejti azokat az eseteket, amelyek erősen hatottak a másik emberre.
    13. Parancsolgatás: pl: “ezt tüntesd el innen”, “nem mehetsz sehová!”
    14. Tagadás: a bántalmazó soha nem fogja elismerni a már leírtakat, és úgy gondolja hogy ő soha nem okozott fájdalmat a partnerének pl: “nem tudom ezt honnan szedted”, “ezt csak kitaláltad”, “én soha sem mondtam ilyet”
    15. Bántalmazó dühkitörés: rendszeresen a partner ellen irányuló kiszámíthatatlan dühkitörések. Az áldozat akivel kiabálnak fájdalmat és zavarodottságot érez, a támadások kibillentik az egyensúlyából, a lelkébe tipornak. A vádaskodó dühkitörések oda vezetnek, hogy az áldozat el kezd gondolkodni vajon mit is mondott rosszul. Az évek folyamán folyamatosan növekszik a dühkitörések intenzitása, és gyakorisága.

    Az ilyen kapcsolatokra jellemző a ciklikusság. A dühkitöréses szakaszokat “mézeshetek” követhetik, a bántalmazó látszólag megbánja a dolgait, ilyenkor megint minden csodálatos egy darabig… Csak az idővel egyre kevesebb a csodálatos szakasz, és egyre több a dühkitöréssel kombinált lelki terror.
    Súlyosabb esetekben akár fizikai bántalmazás is lehet, fenyegetéssel fűszerezve.
    Minden héten egy nő Magyarországon bele is hal, amit az újságcikkek “szerelemféltésnek” titulálnak.

    Reply
  7. Marianna

    Kedves Gábor! Hálásan köszönöm ezt az írást, minden szó így igaz, ahogy leírtad, általa tudatosulhat az emberekben, felismerhetik a helyzetet. Én nemrégiben keveredtem ki egy ilyen kapcsolatból, a kapcsolat rövid és viharos volt, és rettenetes. Egyik nap a ” Mennyek Országa, másik nap a Pokol Tornáca”, s amikor már éreztem-tudtam, hogy nagy a baj, és ebből menekülni kell mindenáron, akkor meg nem tudtam elvágni a kötelékeket. Végül sok-sok segítő közreműködésével Sikerült!
    Még egyszer köszönöm az írást! Áldás ! :-)

    Reply
  8. Emma

    Kedves Gabor!
    Elofordulhat, hogy hasonlo cipoben jarok. Rendkivul sok dolog igaz a fent irtak kozul a kapcsolatomra, am sajnos bizonyos szinten egymasra tesszuk a bilincset.
    Viszont.
    En bizom abban, hogy o valoban szeret engem, en ot biztosan. Es az utobbi miatt, feltetelezve, hogy pszichopata a parom, onzetlenul segitek neki. Segiteni szeretnek.
    A kovetkezo cikke szolhatna ennek modjarol, amennyiben van otlete.
    En csak probalkozom.
    Mert szeretem.
    Emma

    Reply
    1. Lívia

      Kedves Emma!
      Szereti. Azt az embert, aki megjátszva magát, bizalmába férkőzött. Egy nemlétező személyiséget szeret. Nem az érzelmeit akarom kétségbe vonni, ne értsen félre! 10 éves kapcsolatból léptem ki, azért tartott 10 évig, mert szerettem, amikor már nem szerettem, akkor sajnáltam, hiszen “nem tudott nélkülem élni”.. Csak majdnem az életem ment rá egy olyan kapcsolatra, amelyben kiszívta belőlem az energiát, kb 2 hetente volt fogadkozás, hogy ezután másként lesz, stb. A pszichopatának nincsenek érzelmei! Egy szerepet játszik el , amelyhez az alapokat más emberek viselkedéséből, filmekből merítette, erre “építkezik”, hogy Önt teljesen a hatalmában tartsa! Önnek kell döntenie, de javasolnám ehhez, olvasgasson pszichopaták tüneteiről a neten és vizsgálja felül az érzelmeit! A szerzett tapasztalatom alapján én menekülnék. Mielőbb.

      Reply
  9. Macsek

    Borzalmasan nehéz ebből kilépni, hasonlóban vagyok benne. Úgy érzem, nem tudok nélküle élni, a hazugságait inkább ráhagyom. Mert van egy olyan része, ami tökéletesen rám hangolódik, és olyat tud adni nekem, ami még soha senki…

    Reply
  10. Aczél

    Nos igen… és ha belehaltunk lelkileg egy pszichopatáva való kapcsolatba, akkor hogyan tovább? : (

    Reply
    1. Kata

      Mindig van kiút, a lelked is meg fog gyógyulni. Egy hasznod lett belőle, legközelebb óvatosabb leszel.
      Nekem a válásom után volt “szerencsém” egy ilyen emberhez.
      Légy nyitott a világra, ne keresd a gonoszt mindenkiben, de azért légy óvatos, nehogy ismét egy ilyen csapdába sétálj.

      Reply
      1. Aczél

        Köszönöm!
        Ez tök jó, meg logikus, csak mikor az élet kiüresedett, miután bármilyen kifacsart és kóros is volt ez a kapcsolat úgy érzem a mennyország után a földre zuhantam (arccal előre, összetört csontokkal) kissé nehéz megtenni előrefelé azokat a lépéseket.

        Nyilván felfogom, hogy már én is beteg vagyok, előjegyeztettem magam mentálhigiénés szakemberhez és tényleg megfogadtam, hogy addig biztosan nem nyírom ki magamat. De.. amikor tényleg értelmetlennek tűnik minden, és a létezés csak fájdalommal jár, úgy azért elég nehéz. Használhatnám az elviselhetetlenül kibaszott nehéz kifejezést is, de férfiként ne tűnjek már gyengének..

        Reply
        1. Léra

          Kedves Gábor és Hozzászólók!
          Én azt hittem, csak velem történhetett meg ez a borzalom. Menny és pokol váltogatva. Adjon másoknak is erőt, hogy kiléptem, elváltam és nulláról újra kezdtem felépíteni az életemet. Nem volt, csak némi anyagi támaszom, lelki semmi. Eleinte a munkába menekültem, egy év kellett, hogy egyáltalán rá tudjak nézni újra a férfiakra. Sajnos megértettem, hogy a boldogság nem jár, inkább csak szerencse kérdése. Látom nap, mint nap, hogy akik sokkal kevesebbet tesznek a kapcsolatukért többet kapnak és jobban megbecsülik őket. Nálam még a velünk (házasságunk 3. évében) összeköltöző anyós is “megédesítette” a helyzetet.

          Reply
  11. szabó éva

    A pszichopata – nem szeret – nem tanul – nincs bűntudata.
    Az kevés a jellemzésére,hogy lelki és mentálisan is beteg…
    A báránybőrbe bújt farkas…

    Reply
  12. Nagybarta Ágnes

    Csak bekukkantottam,ide kivancsi voltam ki az akinek tetszik a hozzaszolasom…
    Es pillanatokon belul ra kellett jojjek,halas vagyok a veletlenert. Most vagyok a kellos közepebe mindannak ,amirol olvastam. Harmadik honapja dolgozom,-evekkel ezelott otvenket nap utan dontottem ugy vegre megtalaltam ,akivel eletem befejezhetem.
    Mindvegig kihasznalt ,a sajat erdekeit szemelottartva,szoszerint hazugsaghistoriara epitette mar a megismerkedesunket is. Mindenki elhitte a meset,meg en is.
    Szorol szora igaz ,amit olvastam!
    Megremultem. Valosagos es orulok,hogy mar nem kotodom ezerszállal hozzá,-felismertem ez nekem nem kell az en eletembe.Kozel a hatodik X- hez eros akarattal ujra kezdem az eletem,visszakapva a felre tolt csaladom,barataim,a munkam,eröm, önbizalmam segitsegevel.
    Megteszem magamert.

    Reply
  13. Zoltán

    Kerestem válaszokat a párom érthetetlen viselkedésére! A nagyobbik lányom (16) egy játékos pillanatban az anyukáját, a feleségemet pszichopatának jellemezte és akkor leesett … – pár nappal később kérdeztem tőle, hogy ezt miért mondta de nem tudott rá magyarázatot adni “csak úgy kijött!” – mondta! … akkor kezdtem el kutatni a témát és találtam válaszokat a feleségem viselkedésére! Igazán csak azért írtam ide, mert úgy tűnik mindenhol csak hölgyek jellemeztek férfiakat pszichopatának mintha ez csak rájuk jellemző betegség (?) lenne. Gondolom a férfiak talán kevésbé kutatják a feleségük lehetetlen viselkedése mögötti okokat.

    Reply
    1. Babó

      Nagyon jó írás, de az hogy nők szólnak hozzá inkább, az szerintem csak azért van, mert az olvasók többsége nő. Valószínűleg férfiak is sokan vannak így. Azért kíváncsi lennék, hogy mi van akkor, ha szülő és gyerek között van ez a rettenetes kapcsolat. Én jó csomó idő után kezdek gyanakodni, mert a jellemzőket amiket írtatok nagyon hasonlóak. Csak itt én, mint anya megyek tönkre szép lassan. Ebből a “kapcsolatból” még nehezebb kilépni mint a párkapcsolatból, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. El kell enged gondolatban is – mondják. Ja.

      Reply
  14. Réka

    Sajnos én is éltem át ilyet. Túl tökéletes pasi volt, teljesen a bűvkörébe vont, csodásabbnál csodásabb randik keretében. Sürgette az összeköltözést is… Aztán gyanús lett, hogy egyetlenegy, furcsa baráti kapcsolata van csak; nem dolgozik, sőt, erről sajátos felfogása, és mellé ezer kifogása van, és persze a múltjáról mélyen hallgat, vagy csak a negatívum jön elő. Persze szenvedett, elvált szülők, alkoholista apa, szörnyű gyerekkor, szörnyű barátnők, elveszett álmok, stb…
    Aztán teljesen átalakított… Mikor észrevettem, hogy hajszínt váltottam a kedvéért, és már egyáltalán nem a saját stílusomban öltözködöm, hanem utasításra, de még úgy sem vagyok jó;
    hogy házasság meg gyerek sosem lesz ebből, csak ígéret és kifogás;
    hogy ha szóba hozom a saját igényeimet, vagy nem teszek meg neki valamit az irreális álmai érdekében, egy darab szarral vagyok egyenértékű;
    hogy totálisan kiborította, hogy két hetet Franciaországban fogok tölteni, mert megnyertem egy ösztöndíjat, és ott nem tud ellenőrizni;
    hogy egyébként is teljes kontroll alatt akar tartani, és ha nem adom meg neki a jelszavaimat a netes fiókjaimhoz, “biztos meg akarom csalni” (persze cserébe én semmiképpen nem nyerhetek betekintést az ő dolgaiba!), na körülbelül ekkor szakítottam vele. Úgy hagyott menni, hogy azt hazudtam, mást szeretek, mert a rá vonatkozó kritikámat kiröhögte, vagy áthárította rám. Utána mindenhonnan letiltottam, de akkor is zaklatott, és a leglehetetlenebb helyeken, vagy másokon keresztül próbált elérni és ellenőrizni, mi van velem. Két hétig tartott a szünet, utána hirtelen zaklató helyett kedvessé, megbánóvá vált, megint mindent megígért – na mondom, jó, járjon egy második esély… Egy hónap múlva máris a régi szarban ültem. Pedig még munkát is vállalt az ügy megnyerése érdekében, de persze én voltam a hibás, hogy ő fáradt, mert “én zavartam el dolgozni”. Aztán már csak vártam a csodát, és közben, hálistennek megismertem a Férjemet, aki jó barátom lett, majd elkezdett tetszeni, így könnyebb volt szakítani. Nem akarta hagyni, hogy menjek, majd jött a gyanúsítgatás és a gyűlölködő sárdobálás, majd közöltem, hogy kész, elegem van, akármivel jön, hazaköltözöm, és végre valahára hagyta. Persze hüppögve búcsúzott, mint a legfőbb áldozat, mint a szegény, otthagyott kutyakölyök, és meg akarta tartani emlékbe a sálamat… Akár a fél ruhatáram otthagyom neki, csak hagyjon menni…
    Sajnos még ezután is próbálkozott aljas dolgokkal. Először ocsmány hazugságokat terjesztett rólam és a kapcsolatunkról, így felhívtam, és elküldtem a francba. A hívás után máris kaptam egy sms-t, hogy én micsoda szörnyeteg vagyok, és sértegetem az ő érzelmeit… Ekkor töröltem minden elérhetőségét, mert még dühöngeni se volt értelme. Pár hónappal később még egy “véletlenül félreküldött sms” formájában adta tudtomra, hogy nője van, és milyen jó neki. Gyakorlatilag sírtam a röhögéstől, mikor rájöttem, kitől is jött az üzenet, és a lehető leghűvösebben leráztam. Azóta végre totálisan eltűnt az életemből.
    Sem azelőtt, sem azóta nem éreztem magam ennyire megnyomorítva lelkileg, és női mivoltomban… A Férjem empátiájának és odaadó figyelmének köszönhető, hogy így, három év után végre nagyjából fel tudtam dolgozni a pszichopatával együtt töltött másfél évemet…

    Reply
  15. Jane Marpl

    Kedves Gábor! Rengeteg a hozzászólás és mind a válasz Te soraidra vár… Nem is tudom, hogy eljutsz-e az én hózzászólásomig. Mit csinálhat az ember, ha a saját édesanyja ilyen. Egyedül él 68 évesen egy faluban. Elvileg nem szenvedhet hiányt semmiben, de mártírként állítja be magát. Ha találkozunk tele van pannasszal és gyilkos beszólásokkal. Már rosszul vagyok, ha közeledik a látogatásunk időpontja.
    Ha tudsz írni, nagyon hálás vagyok, ha nem megértem. Már az írásod is nagyon sokat segített! Köszönöm!
    Üdv!

    Reply
  16. Judit

    Kedves Gàbor, kedves hozzászólók!
    Csak annyit tennék hozzá, hogy eddigi tapasztalataim (saját és más) azt mutatják, az ilyen jellegû kapcsolatból kilèpni csak az összes fázis megtapasztalása után lehet.
    Hiába a piros zászlós dolgok, amiket ugyan furának találunk, de a saját (mondhatni önzô) érdekünk, az elénk festett idilli képért cserébe ezeket figyelmen kívül hagyjuk.
    Tanulság: 1. A belsô megérzésre, hogy ez fura, valami nem stimmel minden esetben hallgatni kell.
    2. Túl szép, hogy igaz legyen. (A gyerekek és a mézeskalács házikó esete)

    Mindenkinek kívánom, hogy ismerje fel, ha lehet kerülje el, vagy lépjen ki a hasonló emberekkel való kapcsolatból. Sem fizikailag, sem szellemileg nem jo az egészségnek.

    -J-

    Reply

Hozzászólás a(z) Balogh Zsigmondné bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.