Addig pedig elviseled a helyzetedet. Túléled és bízol benne, hogy majd minden megváltozik. De valamit jó, ha tudsz. Talán valóban túléled. Talán nem. De egy biztos: az időt, amit várakozással töltesz, soha többé nem kapod vissza. Ha egy szebb jövő reményében feláldozod a jelen pillanatot, akkor egy napon arra fogsz ébredni, hogy az életed már csak a múltból áll. A remény nem jó stratégia.Mondok egy jobbat. Indulj el! Nem baj, ha nem tudod, merre. Nem baj, ha nem látod a célt. Csak lépj egyet valamerre – és csak erre az első lépésre koncentrálj. Amíg folyamatosan próbálkozol, nincs elveszve az életed. A mozgásban lévő víz nem poshad meg.
A legtöbb ember esetében a probléma nem az akaraterő, hanem a megfelelő eszköz hiánya. És mivel nincs eszköz a kezükben, az akadály leküzdhetetlennek tűnik. De az élet nem úgy működik, hogy készen kapjuk a műveléséhez szükséges eszközöket. Amikor megszületünk, eszközök nélkül indulunk el az úton, és ahogy haladunk előre, egy-egy akadály rákényszerít, hogy megtaláljuk a leküzdéséhez szükséges eszközöket.
Mégpedig legtöbbször ott, ahol legutoljára keressük: önmagunkban. Amikor már mindenfelé körülnéztünk, amikor már megvádoltuk a világot és felelősségre vontuk a hozzánk legközelebb állókat is, akkor jön el a döntés ideje. A döntésé, ami megkülönbözteti a bátor embert a gyávától. A gyáva ekkor széttárja kezeit és megalkotja a kifogásokra épülő világképét, mellyel alátámasztja saját cselekvésképtelenségét. A bátor pedig úgy dönt, hogy vállalja az ismeretlent. Vállalja, hogy szembenéz önmagával, és vállalja a felelősséget saját életéért.
Én a bátrakhoz szólok. Azokhoz, akik mernek változtatni az életükön, és mernek változtatni önmagukon. Akik a folyamatos fejlődést választják, és akik nem törődnek bele abba, hogy az életük nem olyan, mint amilyet szeretnének. A gyávákhoz hiába szólnék, ők nem hallják meg. Mert csak az képes változtatni az életén, aki elég bátor ahhoz, hogy egy nagy kérdőjelet tegyen az eddig felépített világképe után.
Ha ezt megtetted, készen állsz az indulásra. Nyitott vagy a változásra, és bár még mindig nem tudod, merre menj, de már képes vagy megtenni az első lépést. A továbblépéshez a megfelelő eszköz a helyes kérdések feltétele. Ha a jó kérdéseket teszed fel, közelebb jutsz a jó válaszokhoz, melyek a problémád megoldásához vezetnek. Pontosabban: csak a jó kérdésekkel juthatsz közelebb a jó válaszokhoz.
Íme négy kérdés, amit egymás után tegyél fel önmagadnak, és csak akkor lépj tovább a következőre, ha őszinte választ adtál.
1. Így akarok élni az életem hátralévő részében?
2. Van rá esély, hogy megváltozik az életem anélkül, hogy tennék érte?
Az első két kérdésre elég egyértelmű a válasz. A munka itt kezdődik, a következő két kérdésnél.
3. Pontosan milyen életet szeretnék élni?
4. Mit tudok tenni most azért, hogy megváltozzon az életem?
Martin Luther King, Jr.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kossovits Mónika! Hasonló cipőben járok, de már kész tervem van az “azután”-ra. Számomra már a Gábor által leírt kérdésekre való válasz is felemelő érzés volt. A szeretett személy elvesztése utáni időm pedig már lépésről-lépésre megterveztem. Nem könnyű lépések, de nem toporoghatunk egy helyben, ezért lépni kell. Ha nem is ma, vagy holnap, de azt a bizonyos lépést meg kell tenni.
Szia Gabor 🙂
El kell, hogy mondjam, minel tobb irasodra bukkanok, annal tobb mindenre jovok ra, hogy mar ismerem ezeket. Ha valami falba utkozok, akkor elkezdek kiutat keresgelni. Igy bukkantam ra a “Hasznald fel” oldal irasaira is. Es meg kell mondanom, hogy nagyon aktualis temakat boncolgatol. Sokmindent felszinre hoz bennem, amit mar elfelejtettem. Vagy csak ugy tunik??? Egyszeruen, erthetoen, es csodalatos szokimondassal irsz mindenrol. Ez megfogja azt, aki idot szan ra, hogy elolvasson valamit kozule. Termeszetesen a nok vannak tobbsegben, mert ok akik inkabb valtoztatni akarnak, akiknek nem eleg jo az elet, ugy ahogy van. A ferfiak sokkal kenyelmesebbek. Talan ez a generaciok ota hordozott elvarasok miatt van. Hogy a ferfi dolgozik a csalad eltartasaert, hazaerve neki pihenni kell, az asszonynep meg kiszolgalja oket. Es a haztartasi munka, amit mindennap el kell vegezni, de erteke NINCS!! (altalaban a nok vegzik) En ezzel nem ertek egyet. A nok is rakenyszerulnek, hogy dolgozni menjenek, mert egy ferfi nem tud annyit keresni, ami eleg egy csalad megelhetesehez. Es azok a nok mikor pihennek? – ha a ferfi elvarja, hogy kiszolgaljak oket.
Persze sok ferfi kivetel van, es egyre tobb lesz! Es egyre tobb a dolgozo no is.
Bocsass meg, nagyon eltertem a tematol, de ez csak ugy folyt kifele belolem.
Nagyon kosznom, hogy olvashatom ezeket a tanitasokat, es elolvasod a velemenyemet, ami mindig eleg hosszura sikeredik.
Udv. Rozika.
Gábor, minden írásodat olvasom a mainak kimondottan örültem , mert pont arról szólt, ami van velem. Nagyon köszönöm Jasi
Kedves Gábor! Egy ideje olvasom az írásaidat. Nagyon sok hasznos, elgondolkodtató dologról írsz! Köszönöm!
Kedves Gábor! Jó írás, elgondolkodtató, de mi van, ha önhibádon kívűl nem tudod megtenni a lépést, mert még nem teheted. Mert fogva tart egy kötelezettség, egy beteg ember ápolása, aki neked a világon a legfontosabb, de amíg őt ápolod, addig nem tudsz lépni, mert őt nem hagyhatod cserben. Tudom, hogy nem így akarok élni, az első lépés meg van, de nem tudom hogyan tovább. Nem tudom mikor jön el az én időm, mikor tehetem, amit szeretnék. És a legborzalmasabb érzés, hogy az én további, esetleges boldog életem attól függ, hogy aki a számomra a legfontosabb az életben, mikor megy el, mert akkor tudok majd lépni, nyitni egy új világ felé.
Kedves Gábor, már elég sok írásod olvastam és köszönöm, hogy felnyitottad a szememet és rámutattál arra, hogy mik azok az igazán fontos dolgok az életben amire oda kell figyelnünk. Választ kaptam olyan megválaszolatlan kérdésekre is amiben csak eddig kerestem a helyeset, és most megtaláltam a megfelelő utat.
Folyamatason kiirom és felolvasom magamnak a válaszokat és így haladok tovább tudatosan a munkámban, a magán életemben lépésről, lépésre. Köszönöm az eddig iránymutatást, és nem volt hiába, ahogy írtad “ha csak egy embernek is tudsz segíteni”. Sok sikert a további írásaidhoz. üdvözlettel: Turzé Edit
Köszönöm szépen Gyula, nagyon örülök, hogy hasznos volt. 🙂
Nagyon jó és tanulságos írás nagyon tetszik
Nagyon szívesen, Sára. 🙂 Én pedig köszönöm szépen, hogy olvasod az írásaimat, és nagyon köszönöm a kedves szavaidat is. 🙂
Drága Gábor! Köszönöm, hogy újra és újra felnyitod a szememet! Hogy elgondolkoztatsz! Hogy utat mutatsz! Hogy segítesz!- Köszönöm!❤