A kicsi teve tűnődése – avagy mennyit ér a tudásod?

Rengeteg mindent tudsz. Nem, ezek nem üres szavak – mindannyiunknak vannak komoly belső értékei. És biztos vagyok benne, hogy Te is rengeteg olyan hasznos képességgel rendelkezel, melyekkel megállíthatatlanul haladhatsz a céljaid felé. De tényleg arrafelé haladsz? Erről szól a következő tanmese.

*****

A kicsi teve csendben feküdt anyukája mellett a homokban. Gondolkodott. Hiába törte azonban a fejét már jó ideje, sehogy sem jutott közelebb a megoldáshoz.

Anyu, kérdezhetek valamit?” – szólalt meg végül megtörve a hosszan tartó csendet.

„Persze kisfiam, kérdezz csak! Mit nem tudsz?” – biztatta édesanyja.

„Tudod kisfiam, mi sivatagi állatok vagyunk.” – magyarázta az anyateve – „A púpunkban rengeteg tápanyagot és zsírt tudunk raktározni, így sokáig kibírjuk étlen-szomjan a nagy szárazságban.”

„Értem.” – felelte a kicsi teve – „És miért ilyen hosszúak a lábaink? És miért vannak ilyen nagy párnák a talpainkon?”

Az anyateve egyre lelkesebben magyarázott érdeklődő kisfiának: „Tudod, a lábaink tökéletesen alkalmazkodtak a sivatagban való meneteléshez: könnyen tudunk lépdelni anélkül, hogy nagyon belesüppednénk a homokba, és így hatalmas távolságokat tudunk megtenni.”

„Értem. És miért tudjuk bezárni az orrunkat és a füleinket? Nagyon furcsa nekem ez is.” – kérdezősködött tovább a kicsi teve.

Anyukája erre büszkén így felelt: „Ez a mi védelmünk a sivatagi homokviharok ellen.”

Ekkor a kicsi teve eltűnődött egy darabig, majd kis idő múlva így szólt: „Tehát a púpunkban tápanyagokat és zsírt raktározunk, hogy sokáig bírjuk a sivatagban étlen-szomjan… A lábaink azért ilyen hosszúak és párnásak, hogy könnyen tudjunk menetelni a sivatagi homokban… Az orrunkat és a füleinket azért tudjuk becsukni, hogy a homokviharban ne teljenek meg homokkal…”

„De Anyu,” – folytatta a kicsi teve tűnődve – „akkor mit keresünk az állatkertben?”

*****

Lehet, hogy Te is rossz helyen vagy. Lehet, hogy az a rengeteg belső érték, amivel rendelkezel, egész életedben kihasználatlan marad, ha minden így marad, ahogy most van. De a rácsok mögé zárt szegény állatokkal ellentétben Neked van választási lehetőséged. Te szabad vagy. Egyetlen rabtartód van, és ez a saját agyad: a félelemeid, a kishitűséged, a másoknak való megfelelési kényszer, a beléd nevelt korlátok elfogadása. És az egyetlen felszabadítód is csak saját agyad lehet; merj elindulni, használd ki a benned lévő értékeket, és kövesd az álmaidad, mert ha Te nem éled úgy az életedet, ahogyan igazán szeretnéd, akkor senki más nem fogja – és nem is tudja – ezt megtenni helyetted.