Neked miről szól a Karácsony? A rohanásról, a „kötelező körök” letudásáról, a vásárlási versenyről, az előkészületek közbeni családi veszekedésekről? Maradt még valami azokból az értékekből, amiket egykor közvetíteni hivatott? Egy nagyon kedves kis történettel találkoztam a napokban, ami remélem segíteni fog felidézni az igazán fontos dolgokat.
*****
A történet egy kislányról szól, aki árvaházba került. Teltek a hónapok, és ahogy közeledett a Karácsony, a többi gyerek lelkesen mesélt neki arról, milyen szép ez az ünnep az árvaházban minden évben. A földszinti előcsarnokban egy hatalmas, szerényen feldíszített, ám a gyerekek szemében mégis gyönyörű karácsonyfa várja őket Szenteste, és miután elfogyasztották egyszerű ételüket, minden gyerek megkapja a karácsonyi ajándékát: egy szem narancsot.
Igen, semmi mást, csak egy narancsot. Az új kislány pedig izgatottan várta ezt a csodálatos estét, ami hamar el is érkezett. Annyira boldog volt, és annyira szerette volna már látni a gyönyörű fát, hogy idő előtt meg is leste azt. Azonban az árvaház igazgatója – aki egy mogorva ember volt, és a Karácsonyt csak nyűgként élte meg – rajtakapta a kislányt, és kijelentette, hogy a kíváncsiságáért büntetésből nem fogja megkapni a narancsát.
A kislány borzasztóan elkeseredett, és sírva szaladt vissza a szobájába. Amikor a többiek vacsorázni indultak, ő a szobájában maradt, és összeszorult szívvel kuporgott a takarója alatt. Nem akart ott lenni az ajándékozásnál – nem tudta volna végignézni, ahogy mindenki megkapja a narancsát, csak ő nem.
Vacsora után lezajlott a kis ünnepség, és a többi gyerek mosolyogva jött vissza az emeletre. Bekopogtak társuk szobájába, aki még mindig könnyes szemmel gubbasztott az ágyán. Meglepetésére egy szalvétába csomagolt valamit nyomtak mosolyogva a kezébe. Óvatosan kicsomagolta, és a szívét melegség árasztotta el: meghámozott narancsgerezdek voltak benne. Minden gyerek a saját narancsából egy gerezdet félretett, hogy neki is legyen karácsonyi narancsa. Ez volt élete addigi legszebb Karácsonya.
*****
Olyan kultúrában élünk, ahol könnyen válik tartalmatlan, felszínes, rutinszerű eseménnyé a Karácsony, ahogy minden más ünnep is. De ennek nem kell így történnie. Nem kell beállni a sorba, nem kell beletörődnünk, hogy ezek a különleges alkalmak vásárlási lázzá degradálódjanak, és nem kell azon keseregnünk, hogy kiürült az egykor olyan szép Karácsony. Tegyük értékessé, töltsük meg újra tartalommal – mert ez csak rajtunk múlik.
Az ünnep emlékeztető. Ahogy ez a kis történet is az – emlékeztet minket arra, hogy mik az igazán fontos dolgok. Emlékezzünk ezekre most Karácsonykor is, és emlékezzünk az év minden egyes napján. Jó, ha ilyen téren (is) kicsit visszatérünk gyermekkori önmagunkhoz, mert akkor még tudtuk mindezt.
Nagyon Boldog Karácsonyt kívánok Nektek!
Gábor
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Erika,
nagyon örülök, hogy hasznos, amit adni tudok, köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂 És nagyon köszönöm a jó kívánságaidat, én is nagyon boldog, szép, békés Karácsonyt és hasonlóan szép napokat kívánok Neked és szeretteidnek. 🙂
Gábor
Kedves Gábor!!
Nagyon szépen köszönöm a tartalmas, megható, elgondolkodtató, lélekgyógyító írásaidat. Kívánok neked Áldott, Békés Karácsonyt szeretteid körében, és a jövőhöz, erőt és egészséget! ☺??
Én is ezt hallottam. 🙂
A karacsonyi lakasban a paratlan aromaju vanilia altalaban a konyha felol arad. Rengetegen szeretik az illatat, amely nemcsak hangulatjavito hatasu, de allitolag vagyfokozo is.