Vannak kilátástalannak tűnő helyzetek. Olyan mélypontok, amelyekből úgy érzed, lehetetlen kijönni. Olyan válságok, amelyek véglegesnek tűnnek. Ilyenkor kétségbeesésedben könnyen lehet, hogy a környezetedben lévő embereket és a körülményeidet hibáztatod, ám ha így teszel, valami nagyon fontos dolgot elmulasztasz észrevenni. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Történt egyszer, hogy egy kisváros lakóinak életét egyre jobban megkeserítették a majmok. Ellopkodtak mindent, amit csak lehetett: gyümölcsöt, kint hagyott eszközöket, értéktárgyakat. Még az emberek kezéből is kikapkodták az ételt, vagy bármi mást, ami éppen megtetszett nekik. Az egyik majom különösen sok gondot okozott: ő volt a legbátrabb, a legszemtelenebb, és úgy tűnt, hogy a többiek mind az ő példáját követték.
A lakosok azt remélték, hogy ha elkapják ezt a majmot, a többieknek is elmegy majd a kedvük a lopkodástól. Be is vetettek különféle módszereket, ám újra és újra kudarcot vallottak. A majom szemfüles volt, és igen fürge. Már mindent próbáltak, ami csak eszükbe jutott, de hiába: a rablás folytatódott, a majmok kedvét pedig kicsit sem szegte az elkapásukra tett rengeteg kísérlet. Sőt, talán még pimaszabbak lettek ezáltal.
A kisváros lakói végül elkeseredésükben egy majomfogó emberhez fordultak segítségért. Meg is érkezett a városba a majomfogó, és semmi mást nem hozott, csak egy banánt és egy kilyukasztott kókuszdiót. Az emberek csodálkozva néztek, de ez az ember volt az utolsó reménységük – hagyták hát, hogy csináljon, amit akar.
A majomfogó ember egy a majmok által gyakran látogatott helyen letette a lyukas kókuszdiót, beletette a banánt, majd valamivel odébb leült, és csak várakozott. Nem is kellett sokat várnia: a legpimaszabb majom hamar ott termett, hogy megszerezze az újabb zsákmányt magának. Benyúlt a lyukas kókuszdióba, megragadta a banánt, majd megpróbálta kihúzni onnan. Csakhogy ez sehogy sem sikerült neki, ugyanis a lyuk túl kicsi volt ahhoz, hogy a majom a banánt fogó kezét kihúzza rajta. Ekkor jött el a majomfogó ideje.
Elkezdett lassan közeledni a majomhoz, aki azonnal észre is vette őt, és kétségbeesetten próbálta kirángatni a kezét a kókuszdióból. Egyre jobban pánikba esett, ráncigálta a kezét, és dühösen csapkodott a kókuszdióra. Pedig a kókuszdió nem tett semmit, ő ugyanolyan kókuszdió volt azelőtt is – a majom a banánhoz való ragaszkodása miatt esett csapdába. A majomfogó nagyon jól ismerte a majmok gondolkodását, és tudta, hogy minél jobban bepánikol a beszorult majom, annál kevésbé jön rá, hogy ha elengedné a banánt, máris szabadon elmenekülhetne. Úgyhogy ő csak szép nyugodtan közeledett.
A majom pedig tényleg egyre kétségbeesettebben ráncigálta a kezét, mígnem a majomfogó végül odaért hozzá, és simán elkapta. A majom a saját ragaszkodása miatt esett csapdába – csakúgy, ahogy mi emberek is csapdába esünk a saját korlátozó gondolataink miatt.
*****
Amikor válságba kerül az életed, jusson eszedbe a majom és a banán története. Mert bár egy másik ember, vagy egy külső körülmény közrejátszhat abban, hogy padlóra kerültél vagy elakadtál az életedben, de azért, hogy most, a jelenlegi helyzetedben mit teszel, kizárólag Te felelsz. Ezzel a szabadsággal mindig Te rendelkezel. Ez az a szabadság, amit csak Te tudsz elrabolni önmagadtól, ha úgy ragaszkodsz korábbi hiedelmeidhez és világképedhez, ahogy a majom ragaszkodott a banánhoz, amikor csapdába esett.
És ez az a szabadság, amit bármikor visszaadhatsz önmagadnak – ha úgy döntesz, hogy elengeded a banánt.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Ingerült visszatámadás vagy sértődött elvonulás. A legtöbb ember ez a
Tovább
Van olyan álmod, amit a körülményeid miatt nem tudsz megvalósítani?
Tovább
Kivégzésed hatodik évfordulójára senki nem emlékezne. Főleg nem azok, akik
Tovább
Na igen. Szeressük egymást, gyerekek, amíg még megtehetjük – elintézhetnénk
Tovább
En csak annyit mondanék kedves olvasó, ha baromság az egész, mit keresel te itt s minek olvasod a cikket ?!?!?!
Egy cikkhez miért csak pozitívan lehet hozzá szólni? Az “egyvélemény” ezt engedi? Van akinek tetszik és van akinek nem… Ennyi.
Hát igen. Amikor teljes a kilátástalanság,ocsmány mély pontra kerülünk,tehetetlennek érezzük magunkat, akkor próbálunk naivan mások torkának esni,másokat hibáztatni. Ez manapság egy terjedőben lévő tehetetlenségi effektus. Sok-sok cikk után rengeteg ilyen trágárságok tömkelegével tarkított hozzászólást találni.Úgy érzem társadalmunk mentálisan beteg és az a szomorú,hogy ez egyre jobban terjedőben van. Oka szerteágazó,de a bizonytalanság érzete egy alap rugó .
“baromság az egésznek” ajánlom az egészet:
Nem, nem baromság az egész! Voltam én is mélyen…mint mindenki. A mélység is relatív, azaz attól függ, mihez hasonlítod.
Választanom kellett, hogy 1 szelet kenyeret eszek vagy cukorral iszom a kávémat (ezt mint napi betevő…). Ez utóbbit választottam. És mi történt? A cukrot tartalmazó befőttes üveg leesett…de nem érdekelt, én akkor is cukorral akartam inni a kávémat! És azzal is ittam (köszi a sorsnak, hogy nem lett gyomorvérzésem a lenyelt szilánkok miatt, mert elég nehéz a cukrot a szilánkoktól elválasztani).
És most hol tartok ezután 10 évvel? Van egy lakásom, egy autóm, egy biztos állásom, és a tudat, hogy bármit elérek, amit csak szeretnék. Mert ha úgy szeretnél valamit, mint én akkor a kávét cukrorral, akkor azt el is éred.
Banános szar? (Megj.: az összes gyümölcs közül a banánt utálom a legjobban…), akkor ez neked nagyon nem ment át.
Mindig van kiút. Ha ezt tartod szem előtt, akkor van előtted valami, ha nem, akkor csak egy banános szar marad, akkor ott maradsz a saját posványodban.
Egyébként: annak a kislánynak anyja nincs? Vagy nagyszülei? Estleg otthon, ahol ellhet, amíg te összeszeded magad anyagilag?
Minden lehetőséget meg kell fontolni, mert nem tudhatod, hogy melyik segít. De biztos azt mondod most, hogy bárki mondjon/írjon bármit, TE (direkt írtam naggyal), akkor is most nagy “gödörben” vagy. És? Most magadat sajnálod, de szerinted ki fog segíteni rajtad? Senkit nem érdekel, hogy neked leégett a házad (max. a barátaidat, ha vannak, meg az önkormányzatot esetleg, de ha TE (megint szándékosan naggyal) nem teszel semmit, akkor nem fog semmi történni). Ez a nagy magyar valóság…
Egy utolsó megjegyzés és ha úgy látod “okoskodás”: ha majd nem nagy betűvel írod az én-t, akkor fogod tudni, hogy a kislányodért cselekszel, miatta nem adod fel. Akkor majd tényleg fel akarsz állni és továbbmenni. Akkor tényleg a cukrot akarod…
Ennyi. Ez úgy kikívánkozott.
Szép estét!
M.
Érdekes megvilágítás volt ez a korlátolt látásmódra. Más szövegkontextusban ismertem ezt a történetet. De ebbe is beleillik. Nos, az anyagi dolgok sem tesznek boldoggá, hiába ragaszkodunk hozzájuk, törtetünk értük. Én így ismertem. De ez is jó! Szép napot, és még sok ihletet!
Gábor!
Köszönöm szépen ezt a sok okos tanácsot,-sokszor van a segítségemre a döntéseim meghozatalában, mint ebben az esetben is!!!!
megjegyzés: A banános történeted igen is nagyon hasznos, szerintem azoknak az embereknek, akik vagy a munkahelyükkel kapcsolatban, kapcsolati problémával küzdenek, ill. hatalom-pénz megtartásával kapcsolatos gondjaik vannak!! És valóban a titok – el kell engedni mindent, ami nem szolgálja a szabadságérzetedet, és nem tesz boldoggá….! Sajnos én is egy ilyen csapdában vagyok, de igyekszem kikerülni belőle…
Aki a “baromság az egész” kezdetű bejegyzést tetted, jó volna, ha kissé nyitottabb szívvel és elmével olvasnád a cikket. Lehet, éppen azon a mélyponton igyekszik átsegíteni, amiben éppen most vagy. Tehát, kérlek, ne irkálj illetlen, csúnya szavakat, inkább köszönd meg Gábornak, hogy segíteni szeretne. Igenis, mélyenszántó, elgondolkodtató ez az írás is.
A “baromság az egész” című “hozzászóláshoz” akarok hozzászólni először is. Szépen kérlek, te, bejegyző, kicsit kulturáltabban irkálj, ha lehet. Amúgy, bármilyen hihetetlen is, együttérzek veled. Bizonyára nagyon mély pontra kerültél. De talán éppen ebben segíthetne ez a cikk neked. Egyébként pedig rendkívül rosszul látod a dolgokat, és az a véleményem, hogy te is őrülten és ostobán ragaszkodsz a magad kis banánjához! Ha egy kicsit is távolabbra látnál az orrodnál, akkor rájöhetnél, hogy ez a cikk is, mint a sok-sok testvére, rendkívül sokatmondó, elgondolkodtató, és szerintem éppen ez a célja.
Gábor, köszönöm a cikkedet, mint a többi, ez is nagyon mélyen megérintett engem. Szeretem olvasni az írásaidat. Isten áldjon, és legyen veled ezután is!
Ez mekkora egy idióta hasonlat.
Leégett ház után utcára kerülve egy kislánnyal, mondhatod a banános szarodat sokat nem ér, hogy ÉN fel akarok állni és tovább menni—-