Szabadság. Érdekes, hogy mindig azok akarják elvenni másoktól, akik maguk nem szabadok.
Azok, akik túl gyávák szembenézni a félelmeikkel, vagy akikben a remény már rég halott. Önigazolást keresnek. Valami kis mentséget saját nyomorukra. Egy olcsó fájdalomcsillapítót, ami instant feloldozást ígér a fájdalomtól.
Persze a fájdalom nem múlik el sose. Épp ez a lényege. Hogy múlhatna el, ha arra szolgál, hogy megmutassa: szarul éled az életedet. Hogy figyelmeztessen: még mindig nem vagy szabad. Még. Vagy mindig. Mindenkinek egyéni döntése ez.
És ha Te az elsőt választod, ha tudod, hogy még nem vagy ugyan szabad, de rajta vagy, akkor felkészülhetsz a trágyacunamira. Olyanok fogják vödröstül rád önteni a végterméküket, akik abban bíznak, hogy ha neked sem sikerül, ha Te sem leszel szabad, akkor az ő fájdalmuk majd csillapodik.
De nem fog. Ezért újra és újra beszólnak neked, hogy kösd már pórázra magad.
Kedves Erzsi, nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat. A “megbonthatatlan” tényleg tökéletesen leírja, amit érzek. Szeretettel kívánok Neked nagyon szép napokat. 🙂
Gábor köszönet annak a három tündéri kutyusnak azért a szabadság tudatért, amit nekem nézőnek, olvasónak jelent látványuk. Látható rajtuk az öröm érzése, amit gazdájuk jelent számukra. Tartson még nagyon sokáig ez a megbonthatatlan földi érzés Gábor és kis társai, Lord, Gertrúd és Gréta számára is! Szeretettel és köszönettel a megjelent írásokért Erzsi