Korábban megosztottam már egy mesét Veletek a két farkasról és a gondolataink erejéről. Most egy újabb rövid mesével készültem, szintén állatok főszereplésével. Mert valahogy szeretjük saját hibáinkat kivetíteni az állatokra. Így talán könnyebb szembesülni velük, de az is lehet, hogy csak könnyebb nem tudomást venni róluk. Ezúttal motivációról, döntésekről és az élethez való hozzáállásról lesz szó.
*****
Egy napon a vadászkutya gazdájával útnak indult a szokásos vadászatra. Ahogy csendben haladtak előre az erdőben, a kutya meglátott egy nyulat a bokrok között. Egyből elkezdte üldözni prédáját és sikerült is kihajtania a nyílt mezőre. A nyúl cikázva menekült a vadászkutyával a nyomában. A mezőről a fák közé, majd egy újabb mezőre rohant, egyre jobban kimerülve, de küzdve az életéért. A vadászkutya energiája is fogytán volt, de már nagyon közel volt hozzá, hogy elkapja a nyulat. A hajsza folytatódott.
Mikor már mindketten teljesen kimerültek, a nyúl utolsó energiájával bevetette magát a cserjék közé és észvesztve menekült tovább. A vadászkutya lihegve megállt. Feladta. Visszatérve gazdájához, az így szólt hozzá gúnnyal vegyes nehezteléssel: Miféle vadász vagy te? Egy nyavalyás nyúl kifogott rajtad!
A vadászkutya így felelt: Ne feledd, hogy miért küzdött a nyúl! Én csak a vacsorámért futottam, ő viszont az életéért.
*****
Ha igazán fontos a célod, küzdj úgy érte, mintha az életedért küzdenél! Te magad is meg fogsz lepődni, mire vagy képes, ha az alternatívákat kiveszed a képletből és csak egy lehetőséget hagysz: élni. Úgy, ahogy Te szeretnéd.