Nyilván azt hitted, hogy jó helyen vagy.
Vitt magával a lelkesedésed, fűtött belül a remény, feltöltöttek a pozitív élmények. Voltak persze jelei annak, hogy valami nagyon nem stimmel, de ezeket következetesen elhessegetted.
Nyilván azt hitted, hogy jó helyen vagy. A munkahelyeden, a párkapcsolatodban, a családodban, vagy a baráti közösségedben. Mindegyikben ugyanez a dolgok menete: lelkesedsz, koppansz, reménykedsz, aztán már annyiszor koppansz, hogy egyre óvatosabb vagy – de még mindig reménykedsz. És egy idő után már azt sem teszed.
De idáig eljutni nagyon fájdalmas utazást jelent. Megérteni, hogy nem vagy oda való, ahol annyira vágytál lenni… Felismerni, hogy a biztonságosnak hitt közeg folyamatosan mérgez… Szembenézni a saját gyengeségeddel, ami idáig juttatott Téged… Bátorságot gyűjteni a cselekvéshez…
Senki sem tudja ezt az utat bejárni helyetted. Mondhatom persze, hogy bejártam már én is, és Te se add fel, de nem hiszem, hogy motivációs szövegre van most szükséged. Abban hiszek, hogy a megfelelő eszközökkel könnyebbé, vagy egyáltalán bejárhatóvá válik ez az út számodra. Abban hiszek, hogy ha megérted, mi történt és mit érdemes keresned, akkor nem ragadsz bele az áldozatszerep csapdájába.
És hogy mi is történt valójában? Egész egyszerűen az, hogy kihúzta a szart az ágy alól a válsághelyzet. Mert ilyenek ezek a válsághelyzetek.
Azt hitted, hogy kiáll érted a munkahelyed? Íme, most láthattad, hogy amikor nehezítő körülmény jött, mennyire számítasz, mint ember.
Azt hitted, hogy mindig ott lesz neked az, akit szeretsz? Most végre kiderült, hogy a “mindig” definíciója számára meddig terjed.
Azt hitted, hogy biztonságban vagy a megszokott környezetedben? Most kaptál egy lehetőséged, hogy a valódi biztonságodat Önmagadban keresd meg.
Nyilván azt hitted, hogy jó helyen vagy. Nyilván a változás látszólag tragédia. De ez a változás szabadít fel Téged.
Mert a szabadságod ára az, hogy a valóságról lehulljon a hazugságréteg.