Először talán kérdezz…
Ez az egyik legegyszerűbb módja a seggfejjé válás elkerülésének. Tudom, az ítélkezés, a címkézés, a másik lenyomása zsigeri reakcióként tör felszínre belőled (pont úgy, ahogy másokból is), de szerintem ennél sokkal több van benned.
Érzelmi és értelmi intelligencia. Szándék az egészséges kapcsolódásra. Vágy a lelki békére. Emberi értékeid megőrzésének igénye.
Úgyhogy mielőtt leordítanád a kollégád fejét egy hibája miatt…
Mielőtt beszólnál egy megalázó mondatot a párodnak…
Mielőtt nekiesnél egy vadidegennek válogatott szidalmakkal…
Mielőtt elmerülnél egy népcsoport, egy szavazótábor, egy közösség vagy egy más szemléletet képviselő ember iránti gyűlölet mocsarában…
…először talán kérdezz.
Miért gondolkodik úgy az a másik ember? Őt mi mozgatja? Miért tette azt, amivel Te nem értesz egyet? Mi az ő igazsága? És összehangolható-e az a Te igazságoddal?
Mert tudod, mindössze ennyiről van szó: neked nem tetszik az, ami van. Ami egyébként a másik ember sajátja.
És ez a történet még akkor sem szól többről, ha társadalmi visszaigazolásod is van. A kommunizmusnak is volt. A fasizmusnak is. A rasszizmusnak is. A népirtásnak is. A háborúknak is. A kirekesztésnek is. És mindegyiknek még most is van. De ettől még egyik sem vezetett előre soha.
Ahogy egy bölcs ember végtelenül egyszerűen megfogalmazta: a kérdés kinyitja az elmét, a kijelentés bezárja azt.
Zárt elmével nem fogsz tudni sem belső, sem külső békét megteremteni. Zárt elmével csak erőszakosan lehet érvényesíteni az akaratodat – ott, ahonnan nem pattansz le vagy nem vernek vissza.
Egészen más a béke útja.
Ha nem faltörő kosként támadsz a gondolataiddal, hanem a másik ember gondolatait is befogadod, akkor a béke útját járod. Ha nem címkézed fel őt, hanem esélyt adsz neki arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, akkor a béke útját járod. És ha nem közös az utatok, ám a kapcsolatot nem anyázással, hanem megértő nyugalommal zárod, akkor is a béke útját járod.
Te magad választod meg a reakciódat.
Mocskolódás helyett kérdezés. Megalázás helyett kérdezés. Ítélkezés helyett kérdezés. (És nem, a “Te hülye vagy??” ide nem elég). Nem olyan bonyolult ez – csak addig tűnik annak, amíg még nincsen gyakorlatod benne. Utána viszont olyan minőségi ugrást tapasztalsz a kapcsolataidban, amit csak a nyitott elméjű emberek élhetnek meg.
Úgyhogy: először talán kérdezz… és még az sem kizárt, hogy közben megtalálod a lelki békédet.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.