Születésem óta nagyon tudatosan élem az életemet. Csak azután voltam hajlandó kijönni Anyukámból, amikor megláttam, hogy fehér, heteroszexuális, magyar családba érkezem. Ez annyira megnyugtatott, hogy felsírnom sem kellett.
A 80-as, 90-es években még nem volt trendi a maszk, én mégis folyamatosan hordtam, nehogy a homoszex vírus által megfertőződjek. Sajnos voltak olyan barátaim és kedves ismerőseim, akik nem voltak ennyire tudatosak, ezért meg is betegedtek.
Kemény időszak volt. Ezek a beteg gyerekek, mint valami misszionáriusok, folyamatosan meg akartak téríteni engem, a normális gyereket. Meg a többieket is. Meg a világot is.
Borzasztóan veszélyes volt akkoriban felnőni és heteroszexuális, fehér magyarnak maradni (fogalmam sincs, hogyan sikerült), mert akkor még nem voltak olyan törvények, amelyek a Mindenhatónak hála ma már megvédenek minket.
Mert a homoszexualitás természetellenes. Én pedig tudatos vagyok, ezért tudatosan kerülöm azokat a tudományos forrásokat, amelyek ennek a természetellenes veszélynek a természetben több mint 450 fajnál megfigyelt jelenlétéről számolnak be.
És bár ma már kevésbé kell aggódni, hogy a gyerekem elkapja a homoszex betegséget, azért nagyon remélem, hogy hamarosan erre is lesz vakcina. Mint minden fontos dologra.
Addig is, drukkolok, hogy túléljük mindannyian (még mindig nem értem, hogyan nem fertőződtem meg, de azt hiszem, a tudatosságomnak köszönhetem, hogy ellentétes nemű embert szeretek), és hálával gondolok arra, hogy Magyarország kezd az egyik legbiztonságosabb hellyé változni.
Ahol minden embernek egyenlő joga van, és minden ember boldogan élhet.
Aki pedig nem tekinthető embernek, mert homoszex vírussal fertőzött, vagy nem fehér a színe, vagy máshogy gondolkodik, mint a nagyok, az szedje össze magát és éljen tudatosabban. Vagy szedje össze a sátorfáját és menjen innen.
Mert Magyarország az emberség helye. És az emberiség büszkesége.