Egy fél és egy másik fél soha nem lesz egy egész. Emberi kapcsolatokban nem. Aki nem egész önmagában, az hiába keres bárkit, aki kiegészíthetné azzá. Nem fogja. Persze mindannyiunknak vannak hiányosságai, és két ember kapcsolata akkor jó igazán, ha ezeket a hiányosságokat vagy kompenzálni, vagy elfogadni képesek. De a probléma soha nem ott van, ha valakinek hiányosságai vannak, hanem ott, ha emiatt csak fél emberként tekint önmagára, és azt várja, hogy egy másik fél majd egésszé teszi.
Kína észak-keleti részén van egy kis falu, ahol két félnek tekintett, de nagyon is egész ember valami különleges dolgot művel: fákat ültetnek, méghozzá rengeteget. Az elmúlt évtizedben több mint 10000 új fát köszönhet nekik a környék – és az egész bolygó. És hogy ez mitől válik igazán különlegessé? Attól, hogy egyedül egyikük sem lenne képes rá.
Jia Haixia (贾海霞) gyakorlatilag teljesen vak. Egy betegség következtében bal szemére születése óta nem lát, jobb szemének világát pedig egy munkahelyi balesetben veszítette el. Jó barátját, Jia Wenqi-t (贾文其) sem kímélte az élet: ő 3 éves korában vesztette el mindkét karját egy balesetben. Két olyan ember, akit a társadalom nem tekint egésznek, és akik önmaguk is könnyen beletörődhettek volna ebbe a gondolatba.De nem tették. Nem fogadták el, hogy saját hiányosságaik meggátolják őket abban, hogy teljes életet éljenek. Miután hosszas próbálkozás után sem találtak munkát testi hiányosságaik miatt, úgy döntöttek, hogy együtt alkotnak valami maradandót – valamit, amivel értelmet adnak az életüknek, és amivel egy kicsit jobbá teszik a világot is.
Minden egyes nap reggel 7-kor elindulnak, hogy egyikük szemei vezessék a másikuk kezeit, és egy újabb lépést tegyenek álmuk megvalósítása felé. Egy olyan álom felé, aminek a születését éppen a hátrányos helyzetük segítette elő. És egy olyan álom felé, amihez nagyon hosszú út vezet, tele akadályokkal, de éppen ez az út az, ami megmutatta számukra – és a világ számára –, hogy nem két fél ember találkozása ez, hanem két egész, és egészen nagyszerű emberé.
Kínai nyelvtudás nélkül is érdemes belenézni ebbe a videóba, mert nemcsak két ember csodálatos együttműködését mutatja be, hanem azt is, hogy a legegyszerűbb eszközökkel és módszerekkel is lehet nagyszerű dolgokat megvalósítani.
Maradt még kifogásod? 😉
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
