Attól még, hogy szeretnéd, a virág nem fog gyorsabban nőni. És az ember sem fog gyorsabban fejlődni.
Támogathatod őt a szereteteddel. Ösztönözheted őt, hogy kiteljesedjen. Lehetsz neki támasz a nehéz helyzetekben. Nyújthatod neki a kezed, amikor megmássza a hegyet. Lehetsz Te a tükör, aki megmutatja neki, hol gyenge. Lehetsz a tanítója, lehetsz a hőse, lehetsz az ellensége.
De hogy milyen gyorsan növekszik, az az ő ügye.
És az is, ha úgy dönt, hogy nem növekszik. Akkor sem, ha kéred, akkor sem, ha kényszeríted, akkor sem, ha az élete múlik rajta. Mert van, aki nem akarja.
Ragaszkodik a félelmeihez. Még ragaszkodik – de az is lehet, hogy erről szól majd az egész élete. Az ő ügye. Három szó, amit érdemes lehet gyakran felidézned. Az. Ő. Ügye. Nem a csalódott, dühös, frusztrált éned arroganciája ez, hanem a bölcs elfogadása annak az útnak, melyet egy másik ember szabadon választ magának. Az ő ügye.
Adhatsz neki lehetőséget – de életet nem. Adhatsz neki vizet – tudást, bölcsességet -, de az rajta áll, hogy hasznosítja-e. Vigyázhatsz rá, hogy mások ne tapossák el, de arra nincs hatásod, hogy kivirágzik-e.
Mert a virágok ilyenek. Mint az emberi lelkek.