Nézz a szemembe. Mit látsz?
Látod a fájdalmat, amit a testemet összeszorító hurok okozott? Látod a csalódást, amit az utcára kerülésem miatt éreztem? Látod a félelmet, ami rám támadt, amikor befogtak és halálra ítéltek egy sintértelepen?
Már nem látod. Már csak a bizalmat és a boldogságot látod.
Nem azért, mert könnyű volt az út, hanem azért, mert bármennyi gyötrelmet is éltem át, oda már nem megyek vissza. Ott már semmi dolgom nincsen.
Aki bántott, az már messze van tőlem. Aki kivégzett volna, annak már nincsen hatalma fölöttem. Aki eldobott, az már senki nekem.
Itt és most élem az életem. És már csak azok számítanak, akik őszintén szeretnek engem.