Emberi kapcsolataink minőségén ritkán vagyunk hajlandóak önszántunkból elgondolkodni. Általában csak akkor tesszük ezt meg, amikor már egy komoly feszültség, egy megoldhatatlannak tűnő konfliktushelyzet rákényszerít erre minket. Sokan még ekkor sem, mert másra mutogatni lényegesen könnyebb, mint észrevenni és felvállalni a saját felelősségünket. Pedig muszáj lesz ezt megtennie mindenkinek, aki kiegyensúlyozott, tartalmas emberi kapcsolatokra vágyik. Ebben segíthet az a tanmese, amivel még korábban találkoztam.
*****
A történet egy kisfiúról szól, akinek rossz természete volt. Gyakran esett meg, hogy elvesztette az önuralmát és veszekedett másokkal. Egy napon az apja adott neki egy zsák szöget és meghagyta neki, hogy minden olyan alkalom után, amikor elvesztette az önuralmát, verjen be egy szöget a kerítésbe.
Már az első napon rengeteg szög került a kerítésbe. Azonban ahogy teltek a napok, a fiú egyre inkább megtanulta helyesen kezelni az érzelmeit és egyre kevesebbet veszekedett másokkal. Így egyre kevesebb szöget kellett bevernie a kerítésbe.
Végül elérkezett a nap, amikor a fiú egyetlen egyszer sem volt indulatos. Ekkor az apja azt javasolta neki, hogy minden egyes nap, amikor nem bosszankodik és nem bánt meg másokat, húzzon ki egy szöget a kerítésből.
Teltek-múltak a napok, mígnem a fiú büszkén hívta édesapját a kerítéshez, hogy megmutassa neki, egy szög sincs már benne. Az apa ekkor elismerően így szólt: „Ügyes vagy fiam!” Majd hozzátette: „De nézd meg most a kerítést, tele lyukakkal. Soha nem lesz már olyan, mint azelőtt. Így van ez az emberekkel is; ha elveszted az önuralmad és megbántasz valakit, annak örökre ott marad a nyoma benne, akárhányszor is kérsz bocsánatot.”
*****
Mindig gondolj erre a történetre, amikor értelmetlen csatákat vívsz valakivel, az ego-dat a szeretet fölé helyezed, vagy egyszerűen csak mások lelkének meggyötrése által próbálod helyretenni a saját lelkedet. Mert nem az határozza meg a boldogságodat, hogy milyenek a kapcsolataid az ünnepnapokon, vagy amikor minden körülmény stimmel, hanem az, hogy hogyan élsz a mindennapokban.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
köszönöm…vettem szögeket….csak nincsen kerítésem….ha, a szomszéd kerítését használom? 😉
Nagyon tanulságos! Köszönöm
Nagyon örülök,hogy rátaláltam az általam már ismert tanmesére. Tanítványaimnak osztályfőnöki órán elolvastam,és kérésemre megtanultuk,eljátszottuk az egyik diákmisén. Őrömömre éppen az egyik legrenitensebb fiú vállalta a főszerepet.Még a kellékekről is ő gondoskodott. Jó hatással volt rá a történet,megváltozott .:-))
Nagyon örülök, hogy hasznos volt. 🙂 Tényleg vannak, akik nem hajlandóak változni, de velük nem érdemes foglalkozni. Én abban hiszek, hogy adjunk át jó értékrendet a gyerekeknek és a felnőttek közül azoknak, akiknek lehet, és idővel egyre több olyan ember lesz, aki így gondolkodik és él. Ez egy lassú folyamat, de szerintem hosszútávon ez a legeredményesebb. 🙂
Ezt minden embernek el kellene olvasnia!! Csak sajnos nem mindenki gondolkodna el rajra! ?