Igen, Téged. Téged, akire rendszeresen rátolják az extra feladatokat, hogy egy váll fölött visszadobott köszönömöt, vagy a nagy, üres semmit kapj a munkádért cserébe.
Téged, aki minden hónap vége felé stratégiai játékossá változol, hogy a gyermeked is megkapja, amire szüksége van, a villanyt se kapcsolják ki, és még étel is jusson az asztalra.
Téged, aki mindig azonnal ugrik, amikor a környezetedben segítségre van szüksége valakinek, még ha érted nem is nagyon akar ugrani senki, amikor pedig nagyon kéne.
Téged, aki lemondasz a saját álmaidról, visszalépsz a kínálkozó lehetőségektől, végletekig alkalmazkodsz a másik ember igényeihez, miközben a saját igényeid már régen látótávolságon kívülre kerültek.
Téged ki fog észrevenni? Vagy ami még fontosabb kérdés: Hová tűntél el?
Hová tűnt az az ember, aki egyszerűen csak élvezni szeretné az életet? Hová tűnt a Te személyiséged? A nevetgélve másokhoz kapcsolódó, vagy a csendben könyvet olvasgató… A céltudatosan haladó, vagy a megértő támogatásra vágyó… A saját teret igénylő, vagy a mindennap ölelkező… A racionálisan döntő, vagy az érzelmekkel működő…
Hová tűnt a Te személyiséged?
Mert úgy tűnik, hogy a kapcsolatodban, a munkahelyeden, a családodban, az ismerőseid körében valahol elveszett. Talán nem vigyáztál rá eléggé, talán nem is tudtál volna rá vigyázni jobban, vagy talán egészen más oka van ennek…
…de elveszett.
És így nem fog Téged észrevenni szinte senki. Pedig ebből az életből jóval többet is ki lehet hozni. Őszintén felvállalva Önmagadat. Meghúzva a határaidat. Szeretettel, de magabiztosan kifejezve, hogy mire vágysz, és eltökélten cselekedve azért, hogy megkapd.
Mert nem biztos, hogy bárkinek is feltűnik, hogy eltűnt a személyiséged. Nem biztos, hogy bárki is azt fogja majd keresgélni, hogy vajon hol és miért veszett el. Egyszerűen csak úgy kezelnek Téged, ahogyan hagyod kezelni magadat.
És ez itt a Te lehetőséged.
Észrevenni, megtalálni, megbecsülni Önmagadat. Elköszönni azoktól, akik csak kihasználnak. Magasabb minőségre emelni az emberi kapcsolataidat. Elindulni arra, amiben Te hiszel, és megszabadulni attól, amit mások rád erőszakoltak.
Mert ha arra vársz, hogy Téged is észrevegyen valaki, akkor lehet, hogy az egész életed egy hosszú várakozássá válik.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim