Foltozzuk a lyukakat – de vajon meddig?

Írta: | 2014-09-15
Feszült? Ideges? Töltse fel szervezete magnézium raktárát!
Nem szoktam figyelni a reklámokat (már egy jó ideje immunis vagyok rájuk), de a fenti szöveget tartalmazó plakát elgondolkodtatott. Vedd meg a magnézium étrend-kiegészítőt, és máris nyugodt leszel, megszabadulsz minden stressztől és boldogan élhetsz. Mert nyilván erre van szükséged, nem pedig egy normális, kiegyensúlyozott életvitelre.
Hajts, mint az őrült, aludj keveset, használd ki a testedet, ne sportolj, ne menj ki sétálni az erdőbe vagy akár csak egy parkba, tömd magadba a gyorskaját, és ami a legfontosabb, ne változtass azon, hogyan állsz hozzá a stresszhelyzetekhez. Vegyél be egy kapszulát és folytass mindent úgy, ahogy eddig is csináltad. Mert nem Veled van a gond, nem is azzal, ahogy élsz, egyszerűen csak túl keveset vásároltál. Egyelőre. De ezt most pótolhatod, szaladj is a boltba, vagy ami még jobb, rendeld meg interneten, így fel sem kell kelned a fotelból!
Szomorú üzenet. Igen, az izomzat, a csontok és az idegrendszer számára is fontos a megfelelő mennyiségű magnézium bevitel, de nem azért vagy feszült és ideges, mert kevés tablettát nyomtál magadba. Hanem azért, mert nem minőségi ételt eszel, nem alszol eleget, nem a megfelelő emberekkel veszed körül magad, és csak a pénzért dolgozol, nem pedig azért, mert szereted azt, amit csinálsz. Befoltozhatod gyorsan a nyilvánvaló lyukat, ami a testi és lelki egészséged zsákján keletkezett, aztán futhatsz tovább… egy ideig. Amíg újabb lyukra nem leszel figyelmes. Egy gyors vásárlás, egy gyors foltozás, és mehet minden tovább. Ahogy a kínaiak mondják, 画饼充饥 (huà bǐng chōng jī), vagyis süteményt rajzol, hogy csillapítsa éhségét. Így működik a mai társadalom.
sutemenyt_rajzolni
Tudod, hogy amit csinálsz, az nem jó. Tudod, hogy nem így kellene élned. Tudod, hogy lyukas a zsákod, potyognak ki belőle az értékeid. Mégis az instant befoltozást választod. Mert az látványos. Az kényelmes. Ahhoz nem kell nagyon megállni sem, rohanhatsz tovább. Az nem kíván gyökeres változtatást az életeden.
De tudod, minél több a lyuk, minél több a gyorsan felvarrt folt, annál gyengébbé válik a zsák. És nem az a kérdés, hogy végleg szétszakad-e, hanem csak az, hogy mikor. De a legtöbb ember csak akkor áll meg, amikor már üres a zsákja – amikor az egészsége, a pozitív életszemlélete, az emberi kapcsolatai már csak halvány emlékképekként jelennek meg néha a szemei előtt.
Mondhatnám, hogy figyeljünk oda, de ez sajnos nem így működik. Nem lehet senkit sem meggyőzni, aki nem akarja. Sem én, sem a legbefolyásosabb emberek, a legnagyobb bölcsek nem képesek erre. Ahogy Szókratész mondta: „Senkinek semmit sem vagyok képes megtanítani, csupán elgondolkodtatni tudom az embereket.”
Mondhatjuk egymásnak, hogy figyeljünk oda, de ez kevés. A leghatásosabb útmutatás az, amit a saját életünkkel adunk. Ha azt csinálod, amit szeretsz, ápolod az emberi kapcsolataidat, sportolsz, egészségesen táplálkozol, pihent és kiegyensúlyozott vagy, azt a gyereked, a párod, a barátaid és a környezeted is megérzi. Megérzi, és egy idő után ösztönösen követni fogja, mert rájön, hogy az jó.
Minden változás önmagadban kezdődik. Ott, hogy nem rajzolsz süteményt, ha éhes vagy, nem foltozod a lyukakat, hanem eldöntöd: változtatsz az életeden. Megkeresed, mit csinálsz rosszul, és addig változtatsz, amíg jó nem lesz. Ne gyors, hanem tartós megoldást keress! Hidd el, jól fogsz járni.
A cikk elején említett reklám őszinte verziója pedig így szól:
Feszült? Ideges? Akkor valamit nagyon elcseszett! Üljön le, gondolja át az életét, és ha ez mindennapos probléma, akkor egyen egészségesebben, aludjon eleget, sportoljon, találja meg azt a munkát és azokat az embereket, amivel és akikkel boldogan tud élni. Mert soha, tényleg soha nem fogja visszakapni az elvesztegetett időt. Meghal, mielőtt élni kezdene.

Feszült vagy? Ideges vagy? Kezdj el élni!
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Related Post

2 gondolat ehhez az íráshoz: “Foltozzuk a lyukakat – de vajon meddig?

  1. Lena

    Nahát… (Szia! 🙂 ) Az előbb épp azt az írásodat olvastam, amiben a szemét kiviteléről van szó…. jegyzeteltem is,mert elég hosszú, a végén a félelmeknél pedig, a “Félelem a változástól” részhez odafirkantottam, hogy “Kezdjetek szeretni….” és elkezdett szólni a szám a fejemben. Aztán katt,és itt van 🙂 Nagyon tetszenek az írásaid, annyira jól magyarázol… olvastam már buddhizmusról szóló könyveket, nagyon szimpatikus nekem ez a filozófia, de nagyon nehéz megérteni (lehet,hogy csak nekem 😀 ) Pár napja olvasgatlak, és futottam már bele olyasmibe, aminél a homlokomra csaptam, hogy “de hát én erről már olvastam!… akkor miért nem alkalmaztam?? ” Valahogy a gyakorlatba átültetni nehéz ezeket a nagy bölcsességeket, de a te magyarázataid nyomán talán sikeresebb leszek… sokunk nevében köszönöm az írásaidat, és további sikereket, életerőt és pozitív szemléletet kívánok Neked! Üdvözlettel: Léna

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Szia Léna, nagyon köszönöm a kedves szavaidat, örülök, hogy hasznosak az írásaim. 🙂 Ami a dalt és a kattintást illeti, én már egy ideje nem hiszek a véletlenekben. 🙂
      Igen, gyakorlatba ültetni kezdetben sokkal nehezebb mindent, de általában az elindulás a legnehezebb. Onnantól kezdve, hogy megteszed az első lépéseket, és érzed, hogy haladsz, már sokkal jobb érzés, mert hiszel benne, hogy képes vagy rá. Általában ott hibázunk, hogy a jelenlegi helyzetünket hasonlítjuk a kívánt célhoz. Van egy mondás, ami így szól: “Akik a hegy tetején vannak, nem oda estek.” Ha csak azt nézzük, hogy most lent vagyunk, messze a távolban pedig ott van a hegytető (ahova természetesen azonnal fel akarunk jutni, lehetőleg már tegnap), akkor tényleg ijesztőnek tűnik a változás. Viszont ha lebontjuk a feladatot apró lépésekre, és mindig csak a következő lépésre koncentrálunk, akkor már sokkal emészthetőbb és sokkal hihetőbb, hogy tényleg fel fogunk jutni a hegyre. Úgyhogy bármilyen téren is állsz szemben valamilyen kihívással, először is szerintem ne problémaként kezeld, hanem megoldandó feladatként, aztán bontsd le apró lépésekre, és a cél már nem is tűnik majd lehetetlennek vagy félelmetesnek. 🙂
      Még egyszer köszönöm szépen, hogy írtál, és azt is, hogy ovlasol. 🙂 Én is a legjobbakat kívánom Neked a hegyre való lépdelésehez. 🙂
      Legyen nagyon szép napod!
      Gábor

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.