Mindennapi Motiváció – Kemal Kasim

Írta: | 2014-10-09
Vannak lehetetlen dolgok. Tudod, amit egyszerűen képtelenség megcsinálni. Biztos vagy benne, hogy így van, ahogy a legtöbb ember is egészen biztos benne. Néhány kivételével. És ezt a néhány embert egyszerűen nem érdekli, hogy amit el akarnak érni, az lehetetlen. Nem érdekli őket a közvélemény, nem foglalkoznak az őket visszarántani próbáló negatív emberekkel, nem hivatkoznak a múltbeli kudarcokra, nem gyártanak kifogásokat, hogy miért lehetetlen. Egyszerűen csak csinálják. Csinálják, amíg el nem érik, amit akarnak.
Mindennapi_MotivacioVannak lehetetlen dolgok. Egészen addig azok, míg jön egy ember, aki megcsinálja. Ennek ellenére a lehetetlen szó még mindig ott él a legtöbb ember fejében – félelemből, kényelemből, vagy kishitűségből mondják ki újra és újra. De nem a hangosan kimondott szavaknak van igazán jelentősége, hanem annak, amit önmagunknak suttogunk, amikor senki más nem hallja.
Vannak lehetetlen dolgok. Lehetetlen végtagok nélkül teljes életet élni – egészen addig, míg valaki be nem bizonyítja, hogy nem kell végtag ahhoz, hogy boldogan élj. Lehetetlen kezek nélkül gitározni – egészen addig, míg valaki ki nem áll a világ elé, és gyönyörű dalokat játszik a lábaival. És lehetetlen az egyik leginkább lábtechnikára építő harcművészetet fél lábbal mester szinten művelni – egészen addig, míg nem jön egy fiú, aki éppen ezt teszi.
A fiú neve Kemal Kasim; Etiópiában született, épp a polgárháború lezárásának idején. Hat éves korában érkezett el a nap, amikor rossz időben volt rossz helyen. Egy tanknál játszani nem jó, de egy kisgyerek ezzel még nincs tisztában. Kemalnak az aznapi játék a jobb lábába került – a térde fölött szakította azt le a robbanás. Élhette volna tolószékben az egész életét, de ő elhatározta, hogy ennél sokkal többet fog kihozni belőle.
Elkezdett harcművészetet tanulni, méghozzá azt a harcművészetet, ahol a lábtechnikáknak kiemelten fontos szerepe van. És azt a harcművészetet, ami révén megismertem Kemal történetét. Bár személyesen nem találkoztam vele, de a legutóbbi taekwon-do nemzetközi instruktori kurzuson a híre eljutott hozzám és az összes résztvevőhöz. A taekwon-do szövetség gyűjtést szervez számára, hogy végre láb protézist kaphasson, aminek a költségeit ő maga képtelen lenne kifizetni. 18 év taekwon-do gyakorlás után itt az ideje.
És hogy mit csinált – de legfőképpen hogyan csinálta – mindeddig? Az alábbi videóból szó szerint egy perc alatt kiderül.

Vannak lehetetlen dolgok. De csak a fejedben – amíg ki nem törlöd ezt a szót a szótáradból egyszer és mindenkorra.
„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”
Muhammad Ali
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.