Vannak napok, amikor már reggel a szemedet kinyitva egyből tudod: ez a nap a túlélésről fog szólni. Még fel sem keltél az ágyból, de már érzed, hogy ma esélyed sincs vidámnak és boldognak lenni. De menni kell, essünk hát túl rajta valahogy…
Csak nehogy valaki most hozzád szóljon, mert abból baj lesz. És a nap során végig azon vagy, hogy lecsökkentsd humán interakcióid számát, mert tudod, hogy ha valaki most rátesz még egy lapáttal, akkor legjobb esetben is előhívod szókincsed legmélyebben lapuló, legsötétebb tartalékait, de akár nagyobb kárt is okozhatsz. Ezek azok a napok, amikor általában semmi sem jön össze.
rossz_nap
Csütörtök reggel volt. Pontosan egy ilyen nap indult számomra. Az utcára félálomban kilépve hideg levegő csapta meg az arcomat. Végre felébredtem. Az influenzát és a kialvatlanságot viszont minden izmomban éreztem, és tudtam, hogy a fejfájás is végig fog kísérni a napomon. Kell egy kis idő, míg azt érzem, elkezd folyni a vérem. De nincs most idő kényelmes sétára – késésben vagyok, rohanás a buszhoz.
Ne szóljatok hozzám – most ne! Te jó ég, milyen hosszú lesz ez a nap… És ahogy így kimerülten, feszülten, az agyamban antiszociális gondolatokkal versenyt futok az idővel, hirtelen valami váratlan dolog történik. Valami, amire egyáltalán nem számítottam.
Kertes ház kapuja nyílik, és egy kisfiú lép ki az utcára. Előfordul az ilyen elég gyakran, nem is foglalkozom vele persze. Édesapja még a kapunál bogarászik, ő pedig figyeli, ahogy komor képpel mindjárt elviharzom mellette. Nem lehetek kellemes látvány ilyenkor, de ezzel egy kicsit sem foglalkozom. Szorít az idő, fáradt vagyok, sok a teendő, és egyébként is hagyjatok békén…
De valami nem illik bele a képbe. Ez érdekes… A kisfiúra egyáltalán nincs hatással pillanatnyi negatív kisugárzásom, bármilyen erős is lehet az. Ő egyszerűen csak mosolyog rám. Őszinte, barátságos mosoly ez, amit felnőttektől ritkán kapunk. Ráadásul semmi okot nem adtam neki rá. De a gyerekeknek nem kell ok a mosolygásra; ők még ösztönösen tudják, hogy ezt nem kell feltételekhez kötni.
kisfiu_mosoly
És nem is teszi: csak felém fordulva mosolyog, kezei nyugodtan leengedve, picit még a testétől el is emelve, mintha csak ezt mondaná: tessék, itt a mosolyom, tedd el, mert szükséged van rá. És igaza van. Ebben a pillanatban nem számít sem influenza, sem fáradtság, sem a többi tornyosuló probléma. Megszűnik minden, ami negatív, és valami megmagyarázhatatlan jó érzés tölt el. Visszamosolygok rá.
Ahogy a mondás is tartja: mindig mosolyogj vissza egy kisgyerekre; ne öld meg benne a hitet, hogy a világ jó. De már az én mosolyom sem kényszerből jön. Őszinte és tiszta – pont olyan, mint amit a kisfiútól kaptam. És miután magam mögött hagyom őt, a mosoly még mindig ott van az arcomon.
Csak egy kicsi. Ennyi kellett. Egyetlen feltétel nélküli, őszinte mosoly egy embertől, akit soha életemben nem láttam, és talán nem is fogok soha többé. Neki nem került semmibe, nekem viszont egyből megváltoztatta az aznapi eseményekkel szembeni elvárásaimat. Rájöttem, hogy bármennyi problémám is van éppen, akkor sem adhatom át magam a negatív érzéseknek, mert azzal csak még többet generálnék. Rájöttem, hogy egy nap nem attól lesz szar, hogy mi történik éppen velem, hanem attól, hogy én hogyan állok mindehhez. És rájöttem, hogy néha csak egy egészen kis pozitív lökés is elég ahhoz, hogy egészen más irányt vegyenek az események.
Az a mosoly, ami nekem a nap fénypontja volt, a kisfiúnak csak egy természetes megnyilvánulása. Talán érezte, hogy épp erre van szükségem. Talán nem érdekelte semmi, csak mosolygott, mert jól esett neki, hogy rámosolyoghat egy idegenre. Nem számít, mi játszódott le akkor benne; csak az számít, hogy őszintén adott valamit, amire nekem szükségem volt.
Lehet, hogy Neked is csak épp ennyi hiányzik. Vagy valaki másnak – egy ismerősnek vagy egy ismeretlennek –, és ezt Te megadhatod neki. Talán pont ez fogja átlendíteni a mélypontról, de ha mégsem kell neki, Te akkor is nyertél vele. Mert a mosoly az, amit ha másnak adsz, soha nem leszel szegényebb tőle, hanem mindig többé, gazdagabbá válsz Te magad is.
Csak egy kicsi. Sokszor csak ennyi kell.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!