Amit a férgekről tudni érdemes

Írta: | 2017-04-10
Van, hogy az életed nyugodt, békés folyamát megzavarja valami. Vagy valaki. Mint amikor a fa csendben növekszik, de egyszer csak elférgesedik. Elkezdik belülről rágni az élősködők, és ő nem sokat tud tenni ellenük. Elkezd rohadni. Fejlődése megáll, levelein és termésein egyre jobban látszik, hogy beteg. Idővel egyre gyengébbé, életképtelenebbé válik, és vagy sikerül eltakarítani a férgeket, vagy ez lesz a fa veszte.
Férgekkel mindannyiunknak volt már dolga. Lapos-, hengeres-, és gyűrűsférgekkel is talán, de emberszabásúakkal biztosan. Olyanokkal, akikből hiányzik a gerinc. Olyanokkal, akik megkeserítik a napjainkat. Olyanokkal, akik belőlünk táplálkoznak.  Olyanokkal, akik addig zabálják a húsunkat, amíg tudják, aztán tovább állnak, hogy új áldozatot keressenek maguknak. Olyanokkal, akik állati rokonaikkal ellentétben nem féregnek születtek, hanem azzá váltak.

Élőből élősködő

Láttál Te már gonosz kisbabát? Nem hiszem. Tudatlan, sírós, akaratos vagy beteg babát láthattál, de gonoszat biztosan nem. Felnőttből annál többet. Ez bizony nem genetika: valami menet közben lett elcseszve, de nagyon. Egy szeretni tudó, szeretetet adó és befogadó pici emberi lényből az évek során egy másokon élősködő, embertársainak és más élőlényeknek tudatosan ártó erkölcsi selejt válik. Egy emberi féreg.
kartevo_ember
Sokakkal ellentétben én nem ítélkezésként használom ezt a kifejezést, hanem besorolást segítő hasonlatként. Az ilyen emberek életmódjuk, viselkedésük és módszereik által érdemlik ki a féreg kategóriába tartozásukat, ugyanakkor érdemes rendszeresen emlékeztetnünk magunkat arra, hogy életünk kártevői nem feltétlenül mindenki számára azok.
Aki a Te életedben féreg, az máséban lehet hasznos szereplő, de még szeretett és megbecsült személy is. Nem feltétlenül lesz az bárki számára is, de az esélye megvan. Ezért fontos, hogy soha ne magát az embert ítéld el, hanem a cselekedeteit ítéld meg annak függvényében, hogy azok számodra, a szeretteid és a környezeted számára hasznosak vagy károsak.
Nem kell mindenkit szeretned. Nem kell felkínálnod a saját véredet egy élősködőnek. Érdemes azonban megértened, hogy hogyan vált azzá, és jó, ha a módszereit is ismered. Túlnyomó többségük egy egészen egyszerű okból kifolyólag vált humanoid féreggé: azért, mert félre lett nevelve. A gyermekek vagy egy az egyben átveszik a negatív szülői/nevelői mintát, vagy élesen szembemennek vele. A mintakövetés a gyakoribb, hiszen ha valaki újonnan érkezik egy zárt közegbe, akkor az ott élők szokásai és tettei válnak számára a normává. Főleg, ha nincsen korábbról más tapasztalata.
A szülővé váláshoz nem kell jogosítvány, ezért van ennyi lelkileg sérült gyermek. Az üres vászonra a művész azt fest, amit akar. Ha zöldellő fákat és mosolygó arcokat fest rá, akkor a műve sugározni fogja az életszeretetet. Ha rászarik, akkor a műve szaros lesz. Így alakul a gyermeki lélek tiszta vászna is környezete tevékenységének hatására, és így válnak élősködő szülők gyermekei maguk is élősködővé, vagy az elkényeztetett kis ficsúrok másokon keresztülgyalogoló seggfejjé.
Akinek nem fejlődött ki a gerince, attól hiába is várnál tartást. Aki mindig is mások energiájából és húsából táplálkozott, annak fogalma sincs róla, hogy máshogyan is lehetne élni – és a többségük nem is akar máshogyan.  Az ilyen emberek fejében nincsenek fennkölt eszmék, nem tanították meg nekik az őszinte szeretetet, és azt sem értették meg, hogy milyen károkat okoznak másoknak, a környezetüknek, és végül önmaguknak is. Jó eséllyel soha nem is fogják ezt megérteni – azon kevés kivételtől eltekintve, akik valóban akarnak fejlődni.
Egy féreg soha nem fog szárnyalni. Fogalma sincsen arról, hogy milyen az, hiszen az ő valósága egészen más.  Ő legfeljebb csak akkor repül, ha épp felkapja a szél, vagy elkapja egy madár – de mindkettő következménye könnyen lehet számára végzetes. Persze a szelet sokuk megpróbálja kihasználni – így lesznek befutott politikusok, sikeres vállalkozók, vagy törtető „szakemberek” – a szél azonban egy idő után eláll, a féreg pedig ismét a talajra zuhan. És ha a zuhanást túlélte, akkor sürgősen keresni próbál magának egy újabb áldozatot. Egy újabb fát, akin élősködhet, és akinek a repedéseibe bebújva elkerülheti, hogy egy madár felcsippentse.
Mert belül mélyen azért ő is tudja magáról, hogy egy féreg.
madar_fereg

Ha hagyod, megesznek

Sokan haragot, vagy akár mérhetetlen gyűlöletet éreznek az ilyen emberek iránt. Félnek tőlük, szoronganak miattuk, vagy nap mint nap bosszankodnak, mert újabb és újabb károkat szenvednek el tőlük. Röviden: a rabjai saját élősködőiknek. Hiszen még ha nem is hagyják, hogy folyamatosan a vérüket szívják az ilyen emberek, akkor is rengeteg energiát pazarolnak el rájuk akár fölösleges csatározások, akár szintén fölösleges agyalás formájában.
Életed kártevőit nem kell sem szeretned, sem gyűlölnöd – hiszen mindkettő kötődést jelent –, inkább találd meg a megfelelő védekezési módot ellenük. Bármilyen furcsának is tűnhet elsőre a gondolat, helyük van a férgeknek is az ökoszisztémában – és így az emberi társadalomban és a Te életedben is. Megmutatják a gyenge pontjaidat. Megerősödésre, fejlődésre, hatékonyabb működésre késztetnek. A repedéseiden keresztül jutnak be – ott, ahol nem elég erős a védelmi vonalad. Ahol nem készítettek fel gyermekkorodban támadásra, vagy ahol egy lelki sérülésed miatt sebezhetővé váltál. A féreg tehát nem feltétlenül az ellenséged – tekintheted őt a segítődnek is. Egy tükörnek, aki hiányosságaidat úgy mutatja meg, hogy az eléggé fájjon neked a változtatáshoz.
Mert bármikor változtathatsz. Tévhit az, hogy bizonyos emberek áldozatnak születnek. Lou Holtz szavait idézve: „Senki sem születik győztesnek vagy vesztesnek. A gondolkodása teszi azzá.” A gondolkodásunkon pedig bármikor változtathatunk. Tényleg bármikor. A változás nem mindig megy gyorsan, de aki tényleg akar, és nem kifogások mögé bújik, az képes változtatni a hozzáállásán, és így az egész életén is.
elindul_macival
Az viszont nagyon nem mindegy, hogy mikor kezdesz el változtatni. Életünk férgei ugyanis pont azért olyan veszélyesek, mert eleinte nem látszik a tevékenységükön, hogy nagy baj közeleg. Ahogy a fa, úgy az emberi test és lélek is viszonylag sokáig képes kompenzálni az élősködők által okozott károkat. Hosszú idő telik el, mire a rohadás már annyira nyilvánvaló, hogy nemcsak az egészség látszatát nem tudjuk fenntartani – ahogy ezt sokszor megpróbáljuk a környezetünk számára mutatni –, de már maga a túlélés is kérdésessé válik.
Ha keserítette már meg valaki úgy igazán az életedet, akkor jól ismered ezt az állapotot. Ezért fontos, hogy időben felismerd, ha valaki belőled táplálkozik, és akár egy vadidegenről, akár a főnöködről, a „barátodról” vagy egy családtagodról van szó, megakadályozd őt abban, hogy ezt tovább folytassa. Persze minél közelebb áll hozzád valaki, annál nehezebb ezt megtenned, azonban érdemes két dolgot megértened.
Az egyik az, hogy aki nem tud jót adni számodra, az valójában nem szeret. Lehet ezzel vitatkozni, de hiába hangoztatja bárki is az ellenkezőjét, hiszen a szeretet pont azt jelenti, hogy azt és akkor adod a másik számára, amire és amikor szüksége van. Ellenkező esetben nem őt szereted, hanem csak önmagad. A másik fontos dolog pedig az, hogy ha valaki folyamatosan csak szívja az energiádat és belőled táplálkozik, akkor egy idő után el fogsz fogyni.

A legveszélyesebb férgek

Bár az emberszabású férgek komoly károkat tudnak okozni az életedben, a valódi veszélyt mégsem ők jelentik, hanem azok a belső férgek, amik az agyadban élnek. A félelmeid, a kételyeid, a lelki sérüléseid, a múltad eltemetett, de fel nem dolgozott eseményei, a személyiségfejlődésed hiányos részei.
Mert mindannyiunknak vannak hiányosságai, és pont ezek jelentik a befelé vezető kaput a kártevők számára. A férgek elleni védekezés kulcsa tehát az önismeret. Minél jobban megismered a saját gyengeségeidet, annál hatékonyabban tudsz rajtuk dolgozni, és annál hamarabb válhatsz olyan emberré, akivel a férgek már nem tudnak mit kezdeni, vagy aki elől menekülnek.
Mindig, amikor kárt szenvedsz el valakitől, próbáld megkeresni az okot, amiért ez megtörténhetett. Túl hamar ajándékoztad meg őt a bizalmaddal? Elhitted, hogy azt tudja neked adni, amire régóta vágysz? Vagy jó ember akartál lenni, csak rossz embernél próbálkoztál ezzel? Esetleg egy téves szülői mintát követve természetesnek vetted, hogy rajtad bárki átgyalogolhat? A dolgok nem csak úgy történnek veled – mindennek oka van. És amint megtalálod az okot, már tudsz tenni azért, hogy a Téged ért támadás többé ne ismétlődjön meg.
Mert nem kell fának lenned, lehetsz madár is. Ehhez viszont az szükséges, hogy az áldozatszerepből kilépve merj tükörbe nézni, tanulj, fejlődj, erősödj meg, és ne adj esélyt másoknak arra, hogy a védelmi vonaladat megbontva elkezdjenek belülről szétrohasztani. Soha ne hidd el, hogy az, aki rajtad élősködik, picit is több nálad. Az erejét belőled nyeri, és csak addig tudja ezt megtenni, amíg Te hagyod neki.
Férgek mindig is lesznek. A szokásaik és a módszereik sem sokat változnak, az viszont kizárólag rajtad múlik, hogy leszel-e áldozat. És arra is érdemes figyelned, hogy Te magad ne válj féreggé senki számára.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

9 gondolat ehhez az íráshoz: “Amit a férgekről tudni érdemes

  1. Judit

    Nagyon sok igazságot véltem felfedezni ebben az írásodban! Ami az én életemben is benne volt!! Jöszönöm!!!! Judit.

    Reply
    1. VINCZE ANIKÓ

      ÜDVÖZLÖM KEDVES GÁBOR ! SZERETETTEL OLVASOM BÁTORÍTÓ ÉS ERŐSÍTŐ CIKKEIT ! A LEGTÖBBEN ÉN IS MAGAMRA ISMERTEM , SOK MINDENEN KERESZTÜL MENTEM AZ EDDIGI LEÉLT ÉLETEMBEN ÉS MINT AHOGY ÍRTA EBBEN A CIKKÉBEN , VALÓBAN TANÍTÓIM ÉS SEGÍTŐIM VOLTAK AZOK A / IDÉZEM ÖNT: FÉRGEK / AKKOR FÁJT ÉS BÁNTOTT AZ , AKKOR KAPOTT SZÓ ÉS ÁRTÓ PLETYKÁK, DE MÁRA MÁR NEM HARAGSZOM RÁJUK, MERT MEG TANÍTOTTAK, MILYEN NE LEGYEK ÉS MEG TANÍTOTTAK , ARRA, HOGY SZERESEM ŐKET ÉS MEG BOCSÁSSAK NEKIK EZEK UTÁN IS . MENNYI ENERGIÁT ELPOCSÉKOLNAK , ARRA HOGY DÜH , HARAG ÉS VESZEKEDÉS ROBBANJON KI ÁLTALUK, SAJNÁLOM ŐKET , MERT KEVESET PIHENHETNEK, MIVEL NEKIK ÁLLANDÓAN AZON KELL GONDOLKODNIUK, MIKÉPPEN ÁRTHATNAK MÁSOKNAK , SZERINTEM MINDIG FÁRADTAK ÉS TESTI LELKI FÁJDALOMMAL LEHETNEK TELE , DE EZ MÁR LEGYEN AZ Ő PROBLÉMÁJUK, BÁR MÉG A MIÉNK IS SOKSZOR , ,MERT NAPI SZINTEN TALÁLKOZUNK VELÜK ÉS FEL KELL VÉRTEZNÜNK MAGUNKAT VELÜK SZEMBEN ! TOVÁBBRA IS VÁROM CIKKEIT , ÜDVÖLLETTEL:ANIKÓ

      Reply
  2. Erika

    Köszönöm, Gábor! Ez életmentő cikk!
    Ha évtizedekkel korábban olvasom, talán több bátorságom lett volna kilépni egy olyan kapcsolatból, amibe majdnem szó szerint belehaltam. De arra neveltek, hogy jó legyek, és ha a másik nem az, szeretettel és kitartással változtatható. Csakhogy a szeretetet is meg lehet ölni a másikban, nem hittem, amíg nem éltem át. Nevezhetjük nárcisztikusnak, pszichopatának, igenis ott vannak azok az emberek körülöttünk, akik súlyos károkat okoznak. A külső szemlélő pedig csak a felszínt látja, és nem érti például, hogy miért válsz el huszonöt év után három gyerekkel, és a látszat ráadásul olyan, mintha ő lenne az áldozat. Lezárni, kizárni ezeket az embereket nem könnyű, és nem mindegy, milyen stádiumban ismeri fel az ember, hogy ebből tanulnia kell és nem belehalnia. Remélem sokan még időben olvassák, de tanúsíthatom, hogy sosem késő. Tisztelettel: Erika

    Reply
  3. Léra

    Kedves Gábor,

    mindig a szelíd, jóravaló emberek szenvednek. Nagyon nagy támaszt jelentenek az írásaid.

    Erikának sok kitartást kívánok, hasonló cipőben jártam, ne foglalkozzon azzal, mit mondanak mások, csak arra vigyázzon, hogy legközelebb jól válasszon (sajnos én másodszorra is rosszul döntöttem, a rózsaszjn ködtől nem láttam át a szitán, illetve nem akartam. Annyira bizonyítani akartam, hogy mégiscsak sikerül …
    Szeretettel
    Léra

    Reply
  4. Liza64

    Én ezzel együtt éltem egész eddigi életem során. Mert az én “férgem” a saját édesanyám volt és a betegesen imádott fiútestvérem. Én csak akkor kellettem, ha valami hivatalos ügyet el kellett intézni, egyébként félretettek, bántottak, minden nekik járt. Édesanyám fél évig élt az agyvérzése után, másfél éve halt meg. A fél év alatt én kellettem neki minden nap a kórházakba, az imádott fia alig néhányszor volt nála. Én néztem végig az egészet, én mentem tönkre lelkileg (még jobban) és egészségileg is, mert ez borzalom volt.
    Most már próbálok felállni, mert az egészségem, az életem kell a lányomnak, akit nagyon szeretek és aki soha nem bántana meg. És kell a páromnak, aki mellettem volt akkor is, amikor Őt is bántották, értéktelennek minősítették. Na ez az ember volt a másik, aki kiesett a kamionból, átült a személyautóba, vitt engem a kórházba és aki ott aludt el néha a széken, amíg én beleimádkoztam anyámba 2 falatot.
    Tökéletesen tudom Gábor miről beszélsz, de a szülők és rokonok “kizárása” borzasztóan nehéz, nekem nem sikerült teljesen. És a tesóm még él….

    Reply
  5. Anikó

    Igyekszem rövid lenni..
    Köszönöm az írásod az eddigieket is
    Ilyen fajta ön ismerteti ön fejlesztési írásaim (magamra vonatkozóan nekem is vannak)…
    De teljesen más érzés így olvasni, hogy valaki ezeket általánosságban a köz jó érdekébe jól megfogalmazva át tudja adni…
    Annyit hozzá tennék hogy addig ismétlődnek az adott problémák az életünk ben míg nem vagyunk hajlandóak azokat megoldani (és ez itt is érvényes ebben a cikk ben) (egyben tapasztalat is) hiába tesszük félre nem foglalkozunk velük stb.. Attól nincs felismerve hasznositva megoldva…
    Köszönöm Szépen

    Reply
  6. BeBe

    Van egyáltalán ki út? Ha úgy érzed ki használnak, és csak akkor kellesz ha van mit el venni tőled de te nem kapsz cserébe csak szenvedést. De ha fel lázadsz egyedül maradsz. Mert érzik rajtad hogy sebezhető vagy és csak a prédára lesők találnak meg. És egyre sérülékenyebbé, kétségbe esetebbé válsz és a végén meg betegszel. Meg betegít ez az egész.

    Reply
  7. T.E.

    Kedves Kocsis Gábor!

    Nagyszerűek az írásai, és maga tényleg nagyon mélyről jött vissza – ellenben egyet nem értek csak… Miért foglalkozik írásaiban ennyit a (bocsánat…) segg, féreg, vérszívó, gerinctelen emberekkel, ahogy Ön ezt cikkeiben tenni szokta?! Túlontúl sokat emlegeti őket. Tudom, tudom, most én is egyike leszek ezen férgeknek talán, mert mertem erről szólni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy bár gerinctelen ember-férgekkel napi szinten találkozunk, mindannyian (ez valóban így van), ettől még nem kellene úgy kimenni az utcára, hogy upstart mindenkiben a férges szar alakot látjuk, és ezt sugalljuk is szerteszét. (amúgy direkt veszem alpárira a stílust, mert szeretném visszatükrözni írásainak hangulatát…)

    De túl ezen, egy ennél még kényesebb témáról is szeretnék írni, miszerint néha, amikor a psziché dolgairól ír, azokról eléggé úgy ír, hogy érzékeny pontokat kerülget már. Pl. itt van az ‘Álomból rémálom’ c. írása, melyben a pszichopatákat említi. Láthatóan úgy próbálja gondolatköreit felépíteni itt, hogy nem is igazán a szó szoros értelmében vett pszichopatákról van itt szó, stb., de szeretném megjegyezni, hogy minden olyan esetben, ha nem orvosként /pszichiáterként, vagy az elme szakértőjeként ír valaki bármit is a psziché dolgairól… ingoványos talajra érkezik. Ha csak magát a pszichopatológia szót vizsgáljuk és ennek értelmét, máris érthetőbbé válik, hogy miért mondom ezt, és idézem is a pszichopatológia szó jelentését; “A lelki élet kóros jelenségeit vizsgáló tudomány, amely a művészetekkel kapcsolatban a zseni és az őrült rokonságának hipotézisével, az elmebeteg művészek kóros pszichés megnyilvánulásaival s ezeknek a művekre gyakorolt hatásával, ill. a nem művész elmebetegek felszínre kerülő művészi hajlamaival és művészeti tevékenységével foglalkozik.”
    Nos, láthatóan minden egyes pszicho /psziché /pszichopatológia szóhasználattal rátévedhet az ember valami olyanra, ami másokat esetleg sérthet, vagy amivel érzékeny pontokat érinthet. És erre azért is érdemes vigyázni, mert ha ezen elkezd valaki rugózni, ezt akár stigmaként is értelmezheti, ami már a jogi dolgok küszöbét súrolhatja.
    Szóval, érti… és ezt tényleg csak jószándékkal mondom, jelzem Ön felé…

    Továbbra is fogom olvasni, tisztelni, kedvelni írásait, de ennyi finomhangolást, kérem engedjen meg nekem.

    Köszönöm: T.E.

    Reply
  8. Leczkési Erika

    A hozzászólásokat olvastam először. Maga az írás (akárhányszor kerül terítékre) valakinek biztosan aktuális, mivel a téma egy létező dolog. Az, hogy milyen stílust vesz ebben észre valaki, az benne is megvan. Számomra ez annyit jelent, hogy hitelesen van megírva, a többi nem rám tartozik.
    Ha nem hasonlítunk össze dolgokat, hogyan tudnánk különbséget tenni bármiben is? Jut eszembe, a szeretet nem sértődik meg…
    Köszönöm Gábor ezt a sokmindent, amire közben rájövök😉

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.