Levél gyermekkori önmagamnak

By | 2018-01-15
Kedves én!
Nagyon fiatal vagy még, tudom, csak alig néhány éve csöppentél ide. A felnőttek többsége nem is vesz komolyan, mert okosabbnak és többnek képzelik magukat nálad. Én mégis megosztok veled néhány gondolatot, amit fontosnak tartok. Nem azért, hogy megkíméljelek a rád váró kihívásoktól (mert azt úgysem tudom megtenni, és értelme sem lenne), hanem azért, hogy felkészítselek rájuk. Talán később újra előveszed majd ezt a levelet, amikor szeretnéd megérteni, hogy mire próbál tanítani Téged az élet.
Mert tudod, a legfontosabb leckéket nem az iskolai tananyagból fogod megtanulni, és nem is a felnőttek szavaiból. Azon se lepődj meg, ha közülük sokan egészen mást mondanak majd neked. Jó oka van ennek: ők nem tanulták meg ezeket a leckéket. Volt rá lehetőségük nekik is, de nem voltak hajlandóak tükörbe nézni, és így tanulni sem tudtak. Talán nem is fognak. Majd eldöntik. Tudatosan vagy tudat alatt, de mindenki meghozza ezt a döntést magában. Idővel Te is.
Sok olyan emberrel találkozol majd, akik megpróbálják megmondani neked, hogy hol a helyed. Lesznek köztük olyanok, akik puszta jóhiszeműségből teszik (mert azt képzelik, hogy nálad jobban tudhatják, mi a jó neked), és lesznek olyanok is, akik erőszakosan akarnak az általuk elképzelt útra rángatni. Nem tudom, melyik a veszélyesebb. Talán az első, a szeretetbe csomagolt terelgetés, mert arról könnyebben elhiszed, hogy Téged szolgál.
Utad során találkozol majd olyanokkal is, akik kritizálnak Téged, többnek tartják magukat nálad, lenéznek rád, és minden rendelkezésükre álló eszközzel megpróbálják elérni, hogy felnézz rájuk. Nem kell megtenned. Nincsenek fölötted. Senki nincs senki fölött. Ne ülj bele a mérleg egyik serpenyőjébe, mert a másikban nincs senki, csak a félelmeid. Ezek az emberek pedig kegyetlenül megmutatják majd neked, hogy mitől félsz igazán, és hol van rés az önismereteden.
Lesznek olyanok is, akik folyamatosan azt próbálják majd elhitetni veled, hogy akkor leszel boldog, ha mindenkinek megfelelsz. Próbáld ki nyugodtan. Próbálj csak az emberek elvárásainak megfelelni. De szerintem nem érdemes nagyon rágörcsölnöd a feladatra. Sőt, tudod mit? Az sem baj, ha görcsölsz – legalább hamarabb rájössz, hogy hová vezet az, ha mások életét éled.
Sokféle emberrel találkozol az évek során, és sokféle módon kapcsolódsz majd hozzájuk. Lesznek köztük olyanok, akiket egyből megszeretsz, és lesznek olyanok is, akik taszítanak, de a legnagyobb leckéket azoktól kapod majd, akikről azt hiszed, hogy soha nem tudnának ártani neked. Csak figyelj és tanulj – lesz mit. Ha nem hagyod, hogy megtörjenek ezek a tapasztalatok, akkor csodálatosan hasznos felismerésekre jutsz: jobban megérted önmagadat, és ezáltal a világot is.
Megérted majd azt is, hogy nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítanod a szavaknak. Az emberek sok mindent mondanak, de súlya csak azoknak a szavaknak van, amelyeket tettek is támogatnak. Persze most még tiszta gyermeki bölcsességed birtokában pontosan tudod ezt, de a felnőttek annyit beszélnek, hogy jó eséllyel Te is hamarosan beleragadsz a szavak zárt világába, és elfelejted észrevenni a lényeget.
Nem mindenki rossz szándékkal akar majd megvezetni Téged. Lesznek olyanok, akik egyszerűen csak félnek és féltenek. Meg akarnak kímélni attól, amitől úgysem tudnak megkímélni. Azt hiszik, hogy ha simává teszik az utadat, akkor majd boldogan tudod járni azt. Csak egy valamit felejtenek el: akadályok akkor is lesznek, amikor ők már nem tudják azokat elhárítani neked. Senkinek az útját nem járhatja más valaki helyette.
A saját utadat így is, úgy is bejárod majd, csak nem mindegy, hogy hogyan. Nem mindegy, hogy burokban felnőtt, gyenge emberként akadályról akadályra bukdácsolsz végig az életeden, vagy a bukásokra éppúgy felkészülsz, mint az azok utáni felállásra, és minden egyes tapasztalatodat felhasználva haladsz előre.
Nem lesz minden könnyű. Nem érdemes hagynod, hogy bárki is elhitessen ilyet veled. Lesznek kemény pillanatok. Lesznek kegyetlen időszakok, amikor úgy érzed, jobb, ha feladod. Megismered az élet csodálatos sokszínűségét, aminek az is része, hogy nem mindig azt kapod, amit szeretnél, vagy amire az addigi tapasztalataid alapján számítasz.
Lesznek olyanok, akik könyörtelenül átvágnak, kihasználnak és fájdalmat okoznak neked, de megismerkedsz majd olyan emberekkel is, akik egészen váratlanul nyújtanak neked segítő kezet. Találkozol majd olyan emberrel is, akit eleinte nagyon nem szeretsz, de ha adsz neki egy esélyt, megtapasztalod, hogy csalódni nemcsak fájdalmasan, hanem jó érzéssel is lehet.
De lesz, akinél az első megérzésed egyből bejön, mégis sokáig próbálod majd meggyőzni magadat, hogy egy újabb esély (majd még egy, és még egy) változáshoz vezet. A fájdalmad lesz a legnagyobb tanítód, nem a szavak. Leszel halálosan szerelmes, és lesz, hogy úgy érzed, belehalsz a csalódásba. Megtanulod, hogy még akit a legjobban szeretsz, az is lehet az ellenséged. Idővel pedig majd azt is megérted, hogy az ellenség is Te magad vagy.
És tudod, Te sem maradsz szent, de még jó sem mindig. Elkövetsz majd apró és csúnya hibákat is. Leszel Te is valaki számára teher. Ártasz majd olyanoknak, akiknek nem akarsz ártani, és ártasz olyanoknak is, akiknek akarsz, mert azt hiszed, hogy egyedül a Te igazságod a helyes. Úgy tűnik majd néha, hogy kifordultál önmagadból, de ha figyelsz, akkor megérted, hogy nemcsak a fény, hanem a sötétség is benned van. Igen, olykor saját magadban is csalódni fogsz. És amikor már nem vetíted majd ki másokra a csalódásodat, hanem elég bátor vagy ahhoz, hogy belenézz a tükörbe, akkor lép a személyiségfejlődésed új szintre.
Amit most fogok mondani, azt nem hiszed majd el nekem elsőre. Másodikra sem. De ne is nekem higgy, hanem éld meg a tapasztalataidat, és utána vedd majd elő magadnak ezt a gondolatot: Minden, amit átélsz, Téged szolgál, akár felismered ezt, akár nem.
Ha felismered, könnyebb utad lesz. Nem könnyű, csak könnyebb. Így is össze fog omlani az életed. Így is elveszíted majd a biztonságérzetedet. Így is elhagynak olyanok, akikről azt hitted, szeretnek. Így is megtapasztalod, milyen padlóra kerülve tehetetlenül feküdni, és igen, azt is megéled, hogy mit jelent elveszíteni a hitedet. Hogy mit jelent nem akarni felállni, csak akarni azt, hogy akarj felállni. Hogy mit jelent magányosan szenvedni még akkor is, ha körülvesznek Téged emberek. És hogy mit jelent rádöbbenni arra, hogy másoktól tetted függővé az életedet.
Megtanulod, hogy nemcsak győzhetsz, hanem veszíthetsz is olykor. És megtanulod azt is, hogy valójában ilyenkor is nyersz. Mondhatnám, hogy figyelj a jelekre, mert mindig vannak jelek, de azt hiszem, neked kell megtanulnod felismerni azokat. Neked kell bejárnod az utadat, és neked kell rajta megszerezned a tapasztalataidat. Még ha meg is lehetne ezt spórolni, akkor sem lenne érdemes.
Hiszen hogyan tudnál minden egyes pillanatot értékelni, ha nem tanulnád meg azt, hogy az itt töltött utolsó pillanat bármikor elérkezhet? Hogyan tudnád megbecsülni mindazt, amid van, ha nem tapasztalnád meg, hogy mindent elveszíthetsz? Hogyan tudnád értékelni a sikereidet, ha azokhoz nem kudarcok vezetnének? Hogyan ismerhetnéd meg az emberek valódi jellemét, ha nem élnél meg mind hatalmas csalódást, mind őszinte szeretetet? Hogyan tudnál fejlődni, ha nem lenne semmi, ami erre késztet?
Később talán azt mondod majd erre, hogy Te nem fejlődni akarsz, hanem boldogan élni. Most még nem mondasz ilyet. Most még tudod, hogy a fejlődés és a boldogság nem két különböző irány, hanem ugyanazon útnak a részei. Most még fel akarsz állni, és ezt örömmel teszed. Próbálkozol, visszapottyansz a fenekedre, majd újra próbálkozol addig, amíg nem megy. És közben nem az eredményen görcsölsz, mint a felnőttek, hanem megéled magát a folyamatot.
Most még jelen vagy. Nem a jövőben vagy a múltban, hanem a jelen pillanatban. Most még szabad vagy. Tudod, később majd ezzel is baja lesz az embereknek. Félni fognak Tőled. Most még nem, hiszen alig vagy pár éves, és fel sem tűnik nekik, hogy mennyivel szabadabb vagy náluk. De amikor majd később újra felfedezed a szabadságodat, őrültnek fognak gondolni, és elkezdenek félni Tőled.
Elkezdenek veszélyesnek tartani, és mindenféle címkéket ragasztgatnak majd rád, mert nem tudnak veled mit kezdeni. Érezni fogják, hogy más vagy, érezni fogják, hogy Téged nem kötnek láncok, és újra érezni fogják csuklójukon és bokájukon a saját láncaikat. Újra beléjük hasít a fájdalom, amit már kezdtek megszokni. És ezért Téged tesznek majd felelőssé. Mert Te szabad vagy, és ezt nem tudják majd neked megbocsátani.
De nem mindenki lesz ilyen. Lesznek olyanok, akik maguk is kedvet kapnak a szabad repüléshez, és találkozol majd olyan valakivel is, aki még nálad is szabadabb lélek. És akkor már figyelni fogsz rá, mert érzed, hogy amikor figyelsz és jelen vagy, akkor vagy otthon. Megérted, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy lelki állapot. Megérted, hogy a természetet nem tudod megerőszakolni, de ha együtt rezdülsz vele, akkor nem válsz önmagad ellenségévé.
Hosszú utat jársz majd be idáig. Nem baj, ha időnként elgyengülsz közben, és megpihensz egy kicsit. Nem baj, ha néha sírsz, nem baj, ha hibázol, és az sem baj, ha olykor elbizonytalanodsz teljesen. Idővel megérted majd, hogy miért vagy itt, és elfogadod nemcsak a fényt, hanem a sötétséget is. És ahogy haladsz előre ezen az úton, egyre ritkábban veszíted már el a lelkesedésedet – és a lelkedet.
Pici vagy még, tudom. Azt mondják, nem kéne neked ilyeneket mondanom, hiszen úgysem érted. De tévednek. Tudom, hogy érted. Most még pontosan érted, miről beszélek – majd csak később nem fogod. Egészen addig, amíg újra vissza nem találsz Önmagadhoz.
Mert az út, amin jársz, ugyanoda vezet vissza. Csak Te válsz többé általa.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.

18 thoughts on “Levél gyermekkori önmagamnak

  1. Angéla

    Kedves Gábor! Csodálatosan összefoglalt levél, üzenet mindenki számára! Így kora reggel, jó volt olvasni, átgondolni minden mondatát. Sokat segít, hatalmas köszönet érte!!!☺

    Reply
  2. Blaubacher Katalin

    Kedves Gábor!
    Csodálatos Tanító vagy, bölcs és tiszta érzésekkel, tapasztalatokkal!
    Köszönöm!
    Kati

    Reply
  3. T. Gyöngyi

    Kedves Gábor! Minden írásodból eddig is tanulni, okulni lehetett. De ez a mai! Felülmúlja az összeset. Szívesen odaadnám miden serdülő fiatalnak, olvassák el! Sokan hiszik, hogy a kamaszok nem fogékonyak az ilyesmire. Szerintem nem így van! Hatalmas segítség lenne a még útkeresőknek.
    De én is, aki már az út vége felé tartok ámulva olvastam bölcs szavaidat. Sok minden más értelmet nyert általad így, visszanézve is. Köszönet érte!

    Reply
  4. Búz Eszter

    Kedves Gábor!
    Már rég óta így figyelem csöndben a kicsi gyerekeket. Ők mindenben előttünk állnak, hamis szavak nélkül teszik, élik a kis életüket, ők még nem romlottak, de mi majd kifaragjuk őket. Mindig a lelkemet érinti meg az írásod és napokig hatása alatt vagyok, vagy más szemmel élem meg a napjaimat. Köszönöm és feléd is sok jó szálljon!

    Reply
  5. edit vamos

    Hàlàsan köszönöm mint minden eddigi üzenetedet Edit nagyi

    Reply
  6. Simon Barbara

    Kedves Gábor!
    Minden eddig kapott írásod nagyon tetszett, de ez a mostani mindent überel. Ennyi bölcsességet már régen olvastam. Nagyon a szívemből szóltál, minden sorával egyetértek. Köszönöm szépen.
    Minden alkalommal, amikor a számítógépem elé ülök, azt nézem meg először, hogy érkezett-e Tőled valami újabb magvas írás. Remélem, még nagyon sokáig megörvendeztetsz bennünket ilyen bölcs tanításokkal.
    Szeretettel üdvözöllek
    Simon Barbara

    Reply
  7. Rábl Antalné

    Kedves Gábor!
    Amikor elolvasom leveleid,mindig van benne valami,ami érint engem.
    De ez a mai! Megkaptam a választ!
    Köszönöm
    Ibolya

    Reply
  8. Rihmer Károly

    Kedves Gábor! Sok jó írásodat olvastam már, de számomra messze ez a legjobb. Remélem azért, mert érteni vélem. Terjeszteni fogom! Köszönettel: Károly

    Reply
  9. Bálint Mariann

    Kedves Gábor
    Én nem rég csatlakoztam irásaidhoz de komolyan sokat segitenek az irásaid sokszor elgondolkodom hogy ezek a dolgok mennyire fontosak és a mindenapi életünböl hiányoznak mert csak rohanunk dolggozunk és nincs idön a a körülötünk lévö apro csodákat látni átélni
    Remélem még sok ilyen ciket és hasonlot fogok olvasni 😘

    Reply
  10. Judit

    Kedves Gábor!

    Sok írásodat olvastam már, de ebbe az egybe sok mindent belesűrítettél, nagyon ütős lett!
    “Az emberek sok mindent mondanak, de súlya csak azoknak a szavaknak van, amelyeket tettek is támogatnak.” – ez nagyon igaz. Beszélhet valaki mézes-mázas szavakkal, ha minden szavának, mondatának az ellenkezőjét cselekszi.
    “Lesznek köztük olyanok, akiket egyből megszeretsz, és lesznek olyanok is, akik taszítanak, de a legnagyobb leckéket azoktól kapod majd, akikről azt hiszed, hogy soha nem tudnának ártani neked. ” – saját tapasztalatom bizonyítja, így jártam. Sajnos. Vagy szerencsére. Mert ebből is tanulhatok.
    Magamat őszinte, szókimondó embernek tartom és soha nem értettem, miért nem ilyen a többi ember is. Most megtanultam a leckét. Nagyon sokan ücsörögnek a “trágyadombjukon” (ahogy írtad) és csak a saját érdekeiket veszik figyelembe, és azokat minden eszközzel megvalósítják, másokat manipulálnak, segítő szándékba csomagolva erőszakosan befolyásolnak. Ha ehhez még irigység, féltékenység is társul (magánéleti vagy szakmai, esetleg mindkettő), az maga a pokol, mert “kicsinálják”, kihasználják, megvezetik a jóhiszemű, segítőkész embereket.

    Írásaidból próbálok tanulni, erőt és hitet meríteni. Hiszem, hogy felállok a nagy pofon után!

    Köszönöm és remélem, hogy továbbra is küldöd az emberi, bátorító, tanító cikkeidet!

    Reply
  11. Stier Kati

    Köszönöm Gábor!

    Te vagy a legigazibb akit valaha is olvastam. Legtermėszetesebb, legőszintébb ember!
    Jó olvasni a leveleidet, minden szavåt értem.
    Különösen mostanában, hogy össze ållt a rengeteg felismerés, fájdalom. Hatalmas mélységeket és magasságokat éltem meg.
    Tőled komoly vissza igazolásokat kapok. 🙂
    Īrj! Sokaknak segítesz!
    Szeretettel: Kati

    Az élet Hála és Szeretet! Ha ezt megtanuljuk megtapasztaljuk nyugalom az ėletünk.

    Reply
  12. Enikő

    Unokahúgom februárban lesz 8 éves. Meg fogja tőlem kapni ezt az írást,és arra törekszem,hogy minden születésnapján újra olvassuk,olvassa. Talán még fiaimnak is hasznos lesz most,és a jövőben is,bár ők már 25 és 22 évesek lesznek. Köszönjük a levelet!

    Reply
  13. Gyula

    Kedves Gábor!
    Egy baj van ezzel az írással hogy csak most sikerült ilyet találni. 27 évvel ezelőtt éretsségi letétele után kellettek volna nekem igazán ez az írás ami nagyon hasznos lett volna a katonaságra való bevonulásom előtt v. a leszerelés után is ujra felkészülni a nagybetűs életre.
    A többi véleményekkel is egyet tudok érteni.

    Reply
  14. zoltán

    Kedves Gábor!

    Felér egy egész könyvvel.
    Olyannal, amilyet az ember folyton az ágya mellett, a keze ügyében tart.
    Nagy Köszönet érte!

    Reply
  15. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Ujra meg kell allapitanom, hogy egy hullamhosszon gondolkodunk, vagy ahogy altalaban mondjak: egy rugora jar az agyunk!! Ez egy tokeletes level a “gyermeked” szamara. Mert ez a vissztekintes ugy is tunhet, hogy tovabb adod a kovetkezo nemzedeknek. 🙂 Es aki megerti annak csodaban lesz resze!! 🙂
    Nem tudom igazan mit uzennek/irnek ebben a levelben. Talan annyit, hogy kitartas, ki fogod birni. Tul fogod elni minden gyotrelmet, megprobaltatasait, ami szukseges ahhoz, hogy olyan emberre valj, hogy elmondhatsd – teljesitettem a kuldetesemet ebben az eletben. 🙂 (most nagyon hianyoznak az ekezetes betuk.)
    A rengeteg fizikai es lelki bantalmazas ellenere, ami gyermekkorban es korai felnott korban ert, egy teljes es egeszseges ember lett belolem. Koran megtapasztaltam, hogy az elet sok nehezseget tartogat, de megtanultam tulelni, kesobb pedig tudatosan megkuzdeni es elni a lehetosegeivel.
    Igy utolag mar latom, hogy csak elonyom szarmazott belole. Mert ha maskent tortentek volna a dolgok, teljesen mas lett volna a vegeredmeny. Ha nem ebbe a csaladba es ebbe az elethelyzetbe szuletek bele, akkor egy hisztis, akarnok/zsarnok liba lett volna belolem, aki lehet mar “alulrol szagolna az ibolyat”!!
    Igy meg egy ertekes felnott lettem. A sok -sok megprobaltatas meghozta a maga hasznat, meg ha kesobb is.
    Bocsanat megint hosszu lett, de ezek kikivankoztak belolem.
    Udvozlettel Rozika.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhét − 1 =