Tetszik a színjáték – de mi van a függöny mögött?

By | 2018-07-17
A függöny elgördül. Erős a nyitány. Figyelemfelkeltő. Olyasmi, ami meggyőzi az embert, hogy érdemes maradnia. Elfeledteti, hogy drága volt a belépőjegy, és a műsort sok kellemetlenség előzte meg. De a színész csak játszik, átadja magát a szerepének, és ezt olyan hihetően teszi, hogy a néző számára a színjáték és a valóság összemosódik. Éppen ez a cél: eljátszani valósnak érzékelhető élethelyzeteket, melyek valós érzelmeket ébresztenek.
Ez egy vérre menő veszekedés utáni nagy kibékülés története. Vagy egy hirtelen jött sikeré, amin az emberek elképednek. Vagy egy ügyes üzletkötő marketing stratégiájáé, ami a vevő meggyőzését eredményezte.
Nem érted még, ugye? Pedig mindez csak színjáték. Szép díszlettel és pátoszos szövegekkel tarkított szórakoztatás, melynek az a célja, hogy a nézőt meggyőzze.
 
De mi van a függöny mögött? Mi az, ami ebből az egészből valóság, nem csak díszlet? Mennyire van hitele egy nagy kibékülésnek, ami után ugyanazok a játszmák ismétlődnek? Mennyire jött hirtelen az üzleti siker vagy a sportgyőzelem, és vajon mi minden előzte azt meg? Mennyire szépíti meg a fáradt bőrt a drága pénzért akciósan megvásárolt kozmetikum, vagy mennyire jó buli a frissen felvett lakáshitel, amit a talpraesett ügynök tétova vevőjének szemei elé rózsaszínben festett fel?
Mi zajlik a színfalak mögött – ott, ahová csak kevesen néznek be?

Elég, ha hihető, nem kell igaznak lennie

Szeretjük a színjátékokat. Elhitetik velünk, hogy az élet néhány egyszerű sablon alapján leírható, miközben azt az érzést keltik bennünk, hogy egy-egy nagy eredmény egyik napról a másikra megvalósítható. De vajon hányan veszik a fáradságot, hogy egy kicsit megvizsgálják a részleteket?
Ki gondol a színészekre, akik éjt nappallá téve tanultak és gyakoroltak azért, hogy a színdarab tökéletes legyen? Ki gondol a rendezőre, aki a kezében tartja a színdarab történéseinek minden apró részletét? Ki gondol a díszlettervezőre, a sminkesre, a takarítóra és a jelmezkészítőre? Ki gondol bele abba, hogy mennyi munka, idő és energia szükséges egy meggyőző színházi előadás létrejöttéhez? Kinek jut eszébe, hogy érdemes lenne a függöny mögé is benéznie?
És életünk színházában ki nézi meg azt, hogy mi is van egy látványos performansz mögött? Ki gondol a mindennapi apró gesztusok szükségességére, miután a szokásos békülős összebújás megvolt? Ki hajlandó minden egyes nap következetesen tenni a sikerért, amit majd a többiek hirtelen jött szerencsének hisznek? És ki tiszteli azokat, akik minden egyes nap megteszik ezeket a lépéseket?
Persze, jó volna a túlsúlyos embernek egyszer csak vékonyan ébrednie. Jó volna a fehér öves kezdőnek egy év alatt harcművész mesterré válnia. Jó volna, ha a békülős szex a párkapcsolatnak akkora lendületet adna, hogy nem kerülne energiába annak ápolása. Jó volna, ha az új üzleti vállalkozás néhány hónap alatt felvirágozna.
Vagy talán nem is volna olyan jó, de mindenképpen kényelmes. Sokkal kényelmesebb, mint naponta gürcölni, elakadni, padlóra kerülni és felállni újra meg újra, tele kétségekkel, csalódásokkal, elbizonytalanodásokkal és hibákkal, amiket önmagunk vagy mások ellen követünk el. Kényelmes lenne mindezt megspórolni magunknak.
Csakhogy nagyon úgy tűnik, a Világegyetem nem biztosít táptalajt ezeknek a vágyainknak.

Színdarabtól színdarabig

Az instant ígéretek világát éljük. Legyél karcsú most azonnal, már tegnap! Építs sikeres üzletet magadnak egy hónap alatt! Legyél egészséges mindössze napi néhány pirulától, amire rászoktatlak! Vedd meg azonnal az autót és a házat, költsd el előre a nem létező pénzedet, és majd fizesd nekem a kamatokat! Hidd el nekem, hogy tegnapról mára megváltoztam, elhagytam a káros szokásaimat és soha többet nem bántalak!
Jöjjön hát a színdarab! Legyen látványos, legyen szívhez szóló, legyen magával ragadó. Legyen annyira hazug, hogy ne akarjuk keresni mögötte az igazságot. És ha már az életünket megszépíteni nem tudja, legalább feledtesse el velünk azt, hogy milyen szánalmas életet élünk a hétköznapokban.
De minden színdarabnak vége van egyszer. És míg a színészek a rövid ünneplés után visszamennek tanulni és gyakorolni, életünk színdarabjait követően ez nem szokott megvalósulni. Mert tudod, nem sokat ér az Eiffel-torony tetején elhangzó leánykérés, ha néhány évvel később elcsattan az első pofon, vagy szép lassan kialszik a tűz, és átveszi a helyét a hűvös közöny. Nem sokat ér a nagy napra formába hozott test, ha egy év múlva már egy hordó is karcsúbbnak fest. Nem sokat ér a hirtelen jött szerencse az üzletépítésben, ha a tartós sikerhez szükséges téglák hiányoznak. Nem sokat érnek a hirtelen jött fellángolások, ha a hétköznapok siralmasak.
Persze szükségünk van színdarabokra. Egyáltalán nem rosszak, sőt, sokszor kifejezetten hasznosak. Felmelegítik a lelkünket. Kizökkentenek a megszokás börtönéből. Elvisznek egy olyan világba, ahol legalább egy kis időre boldognak érezhetjük magunkat. Reményt adnak. De életünk legnagyobb kihívásaira megoldással aligha szolgálnak.
Lehet, hogy illúzióromboló, amit most mondok, de a mindennapi apró cselekedeteid azok, amik alapvetően meghatározzák a sorsodat. Nem a hangzatos ígéretek, amiket mondasz vagy hallasz. Nem az egyszeri fellángolás, amivel az új feladatodba lelkesen beleugrasz. Nem a háromnapi törődés, amit elhanyagolt szeretted egy menetrendszerűen érkező veszekedés után megkaphat. Nem azok a rövid időszakok, amikor éppen neked kedveznek a körülmények, és üzleti sikereidet semmi sem zavarja.
Nem egy-egy színdarab a siker kulcsa, hanem a két színdarab között elvégzett munka.

Tízezer lépés a rossz irányba

Képzeld el, hogy szeretnél eljutni egy gyönyörű kilátást biztosító hegycsúcsra. Elindulsz hát valamerre, ami helyes iránynak tűnik, és a terep elkezd egyre jobban emelkedni. Ez fárasztó lesz – gondolod, és talán már az elején kétségbe vonod, hogy fel tudsz majd jutni.
Aztán valaki megszólít. „Van lift is!” – mondja neked lelkesen, és javasolja, hogy válts irányt, hiszen nem kell sokáig gyalogolnod, hogy beszállhass. Neked pedig felcsillan a szemed, és naivan, a kényelmes út reményében meg is teszed az első lépéseket. Távolodsz a hegytől, de ez most kicsit sem zavar, hiszen a lift felé tartasz, ami majd felrepít a csúcsra. Megtettél már száz métert, majd újabb százat, aztán kilométereket, de a lift még mindig sehol – és már a hegy is egyre apróbb foltként mered rád a távolból.
Így alakítják szokásaink az életünket. Aki megspórolja a hegymászást a kényelmes lift reményében, az általában egyre távolabb kerül a hegytől – az álmaitól, a remélt sikertől, a boldog párkapcsolattól, és mindentől, amit kizárólag befektetett munkával lehet megvalósítani vagy fenntartani.
Minden nap egy lépés. Egy hónap alatt megteszel harmincat, egy év alatt 365-öt, tíz év alatt 3650-et, és három évtized alatt több mint tízezret. Szokásaid építenek vagy rombolnak, attól függően, hogy hogyan alakítod ki azokat. Ami ma csak egyetlen lépés a helytelen irányba, az hamarosan már óriási távolságot jelent a céljaidtól. És fordítva: ami ma csak egy apró cselekedet a messzinek látszó siker érdekében, az napról napra összeadódik, és elvezet Téged oda, ahová a szíved vágyakozik.
 
Rendezhetsz kampányokat a párod számára. Válhatsz nézőjévé az ő színdarabjának. Elhiheted a szupertermék ügynökének, hogy holnaptól megváltozik az életed (amikorra ő már elég távol lesz Tőled). Irigykedhetsz az „egyik napról a másikra” sikeressé váló vállalkozóra, vagy a „szerencsés” győzelmet arató sportolóra. Lehetsz naiv. Lehetsz kényelmes. Lehetsz mindent benyaló, lehetsz mindent megígérő, lehetsz két percig lelkes. Keresheted a liftet, és be is szállhatsz egybe vagy kettőbe. Várhatsz, hogy a csúcson találd magad majd egyszer. Majd holnap. Holnap is majd holnap, és holnap után is. Megvárhatod, amíg a homokórád összes homokszeme lepereg.
Vagy pátoszok és látványos zászlólobogtatás helyett megteheted ma az első lépést a hegyre.
Nagy köszönet Zsófinak, a Tündérkert Dekor csodagyárosának, hogy elgondolkodtatott erről a témáról, és hogy személyes példájával bizonyítja: a valódi csodák a mindennapi apró cselekedeteink által születnek. 🙂
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.

3 thoughts on “Tetszik a színjáték – de mi van a függöny mögött?

  1. Fokvári Katalin

    Minden szavával egyetértek és mászom tovább. Kaptam egy kis biztatást, köszönöm!

    Reply
  2. Blue roses

    Gabor 🙂
    Az elet egy nagy szinhaz. Tulajdonkeppen minden nap szinhazasdit jatszunk. Ez a szinhaz tele van kulonbozo kepessegu szineszekkel (az emberekkel), akik vagy produkaljak a sikert, vagy halalra itelik azt. Es vannak akik tanulnak belole. Mert igen! – lehet tanulni masok tetteibol, sikereibol, es hibaibol is. De akinek nincs celja, almai amit meg akar valositani, annak jo a lift is! Vannak akik hegyeket is megmozgatnak azert, hogy elerjek celjukat: a vagyott eletet, a jobbletet, azt ami biztositja szamunkra a fejlodest. Mert minden lepes a cel iranyaba egyuttal fejlodes is. Es vegul elvezet a hegyre, ahonnan csodas kilatas nyilik a vilagra. Elhozza az “elet napos oldalat”. Mert ott is lehet elni, nem csak a mindennapok megnyomorito valosagaban. De ahhoz hogy oda eljussunk, tenni kell, sokat kell tenni, DE nagyon megeri. Az elet egyszeri lehetoseg, ha mar megadatott, akkor elni kell vele, es nem csak letezni benne. Szerintem sokan nem is tudjak, vagy gondoljak, hogy be kellene nezni a szinfalak moge – azaz kicsit magukba es elgondolkodni azon, amit ott talalnak/latnak. Ez a kepesseg sokakbol hianyzik, es marad az itelkezes, az irigykedes, a ragalmazas, a megbelyegzes, stb…. Amig ezek lesznek a vezer elvek, addig ne is szamitson senki arra, hogy fejlodni fog, netalan halad is a jobb elet fele.
    Nekem ez a szereny velemenyem.
    Koszonom hogy olvashatom amit kiirsz magadbol. Rendkivul tanulsagos, eletszeru es nem utolsosorban mind felhasznalhato valamilyen formaban. Ez egyenfuggo, hogy kinek mi kell, mit lat meg benne, es mit tud elfogadni. 🙂
    Udvozlettel, Rozika.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

18 + 11 =