Csak az időmet pazarlom.
Egy gyakran hallott mondat, aminek sem értelme, sem haszna nincsen. Valóban értékes az időd – egyre inkább annak tűnik egy rohanó, türelmetlen és hatékonyságra törekvő világban –, de nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbben gondolják.
Az időd értékét nem az adja, ha minél több dolgot bele tudsz préselni a napodba, hanem az az egyszerű tény, hogy véges. És ha elvesztegeted, soha többé nem kapod vissza. Nem szeretjük pazarolni az időt, mert „annyi minden más hasznosat tudnánk csinálni helyette”. De van, hogy pont azzal pazaroljuk, hogy azt gondoljuk, pazaroljuk. Igaz ez az apróságokra és az igazán fontos dolgokra egyaránt.
Apróságok…
Unott képpel ácsorogsz a rendezvényen és azon gondolkodsz, mi a fenét keresel itt. Türelmetlenül mocorogsz a váróterem székében, három percenként az ajtóra bámulva, majd folytatva magadban az anyázást, miért nem hívnak még mindig be. Kilépdelsz a megállóból az úttestre, hátha ettől majd előbb jön a busz….
Úgy érzed, kidobott idő? Hasznosítsd! Csábító azt gondolni, hogy mások ellopják az idődet, és valóban sokan meg is tehetik – ha hagyod. A valóság az, hogy minden egyes élethelyzetben, minden egyes pillanatban Te rendelkezel azzal, hogy amit átélsz, azt hasznosítod-e, vagy az életed kukájába kerül.
Unatkozol? Valaki vagy valami az idődet rabolja? Vegyél elő egy könyvet, ismerd meg egy picit a melletted ülőt, vagy hívj fel valakit, akivel régóta nem beszéltél, vagy csak épp eszedbe jutott. Persze értem én, hogy ezt nem mindig teheted meg. Egy protokoll vacsorán nem fogsz elővenni egy könyvet a táskádból, ahogy egy néma váróteremben sem szívesen folytatsz személyes telefonbeszélgetéseket. Vagy egyszerűen csak nincs nálad könyv, és ember sincs körülötted, akivel kommunikálhatnál. De akkor is ott van valami, ami (jó esetben) mindig veled van: az agyad. Használd!
Találj ki új ötleteket a munkádhoz, gondolkozz családi terveken, a céljaidon, emberi kapcsolataidon, kikapcsolódási lehetőségeken. Vagy csak figyeld meg a környezetedet, tapasztalj valami újat! Próbálj észrevenni olyan apró részleteket, amiket eddig soha nem figyeltél meg. Arckifejezéseket, fényeket, hangokat, a levegő áramlását – bármit, ami kimozdít a megszokottból. Minden egyes percnek adj értelmet, mert amit most elengedsz, azt soha többé nem kapod vissza.
Ha unatkozol, azért kizárólag Te magad vagy a felelős. Senki nem tudja ellopni az idődet, csak ha hagyod. Aki azt mondja, unatkozik, az egyszerűen csak azt fejezi ki önmagáról, hogy képtelen használni az agyát.
…és az igazán fontos dolgok
Van, aminek nagyobb a tétje, mint néhány elvesztegetett óra (bár annak is komoly tétje lesz, ha sokszor ismétlődik). Van, amikor egyetlen döntés befolyásolja az egész életedet. Hogyan dönts? Kövesd a szívedet és indulj el az álmaid felé? Vagy hallgass a többiekre, akik kevésbé merészek, akik „normálisak”, akik nem hisznek a nagyszerűben, csak az átlagosban?
Sokan bele sem vágnak, mert a külső hangok erősebbek belső vágyaiknál. Mi van, ha nem sikerül és csak elvesztegetem az időmet? Mi van, ha az a rengeteg energia, amit a célomba vagy egy másik emberbe fektetnék, teljesen fölöslegesen megy el?
Ilyen nincs. Ha valami tényleg fontos számodra, akkor az abba fektetett energia soha nem fölösleges. Ha valaki tényleg fontos szerepet tölt be az életedben, akkor bármit teszel érte, nem fölösleges – még ha cserébe tőle nem is kapsz semmit, akkor sem.
Visszagondolva az eddigi életemre, rengetegszer mondhattam volna, hogy elvesztegettem az időmet. Energiát fektettem olyan emberekbe, akik nem érdemelték meg. Harcoltam olyan célokért, amik eleve halálra voltak ítélve, csak még nem tudtam. Gondolkodtam olyan terveken, amik soha nem valósultak meg. Felépítettem egy életet, ami egy pillanat alatt összeomlott. Mindez kidobott idő volt?
Lehetett volna az, ha így döntök. De részemről semmi nem volt elvesztegetett idő, mert bármi is történt, hasznosítottam azt. Nem mindent tudsz egyből, mert akármilyen erős is vagy, néha nagyon fáj a kudarc. De ha elhatározod, akkor bármit hasznosítani tudsz. Bármit.
Ne félj megtenni azt, ami most fontos számodra! Ha később nem éred el vele a várt eredményt, akkor sem tettél semmit hiába. Ha elbuksz a célodhoz vezető úton, sőt, még ha soha nem is éred el azt, már akkor is sokkal többet kaptál, sokkal többet éltél – és emberként sokkal többet értél –, mint az, aki el sem indult.
„Soha ne mondj le az álmodról azért, mert sok időbe telne beteljesíteni azt. Az idő amúgy is el fog telni.”
Earl Nightingale
Ha sikerül, nyertél. Ha nem, akkor is, mert az út során rengeteg értékes tapasztalatot gyűjtöttél, és Te magad is többé, jobb emberré váltál. Ne várj – vágj bele most! Ne félj a kudarctól, mert az egyetlen valódi kudarc az életben az, ha nem teszel semmit a céljaidért. Az idő kegyetlen ellenfél, nem fog rád várni.
Használj ki minden egyes percet és soha ne feledd: csak az az elvesztegetett idő, amit annak tartasz.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
A gyerekek követik az álmaikat. Őket még nehéz lebeszélni arról,
Tovább
Huszonegyedik század. A világ fejlettebb(nek mondott) része. Gondolkodásra képes agyállománnyal
Tovább
Emberi kapcsolataink többsége nem egészen olyan, mint azt hisszük. A
Tovább
Egy szülő mindig jót akar a gyerekének. Pontosítok. Egy kicsit
Tovább
Koszonom a gondolatokat. A hit amikor alabb hagy elveszi az elet izet . Olyan erzes , mint ha sotetben lennenk egy gyertyaval a kezunkben . Benne szeretnek lenni az aramlas oromeben ahol szamit az hogy milyen ertekek vannak bennunk es azt maximalisan tovabb adni mindenkinek akinek szuksege van ra. Evek ota ebben vagyok fejemben a kerdessel hol van az a hely ahol szamitanak az emberi ertekek , az is lehet egyedul vagyok ebben.
Köszönöm