Nem, nem a párod vagy a főnököd az. Nem is a szüleid, akikről azt gondolod, hogy elcseszték az életedet. És még csak nem is az a hülye történet, amit mesélsz magadnak arról, hogy értéktelen vagy.
Az emberek körülötted hátráltathatnak ugyan, akár még padlóra is küldhetnek, de még együtt sem lennének képesek arra, hogy ellehetetlenítsék a boldogságodat. Egész egyszerűen nincs ekkora hatalmuk. Bármikor mondhatsz nekik nemet, bármikor kiállhatsz magadért, és bármikor dönthetsz akár úgy is, hogy csak olyanokkal kapcsolódsz, akik elfogadnak és szeretnek.
Ebben persze meggátol az a hitrendszered, mely szerint ez nem lehetséges, és amúgy sem vagy elég jó, így nem is érdemelsz ennél többet. De bármilyen erős is legyen ez a hitrendszered, viszonylag gyorsan belátható, hogy téves.
Van azonban valami, amit sokkal nehezebb felismerni, és még nehezebb átalakítani a fejünkben. Ez az, ami miatt rengeteget szenvedsz, és ez az, amivel gyakorlatilag garantálod, hogy soha ne legyél boldog. Megélhetsz időnként egy-egy örömteli pillanatot, órát vagy napot, de ennyi. Ennél tartósabb boldogságra esélyed sincsen, amíg fel nem ismered:
A boldogságod legnagyobb akadálya az, hogy boldog akarsz lenni.
Tudom, ez így teljesen idiótán hangzik. A fenti gondolatban a kulcs az akarat. Az a görcsös akarat, amellyel kergeted az illúzióidat. Azt, hogy a párod tökéletes legyen. Azt, hogy a főnököd máshogy viselkedjen. Azt, hogy az összes álmodat meg tudd valósítani – lehetőleg azonnal, mert a tegnap is késő volt már erre.
Nem lesz tökéletes a pillanat. Mindig találhatsz benne valamit, ami nem tetszik – ha ezt keresed. Nem lesz tökéletes a másik ember. Persze ezt már tudod jól, de azért még mindig próbálod azzá változtatni egy-egy veszekedésnél. És tudod, nem lesznek tökéletesek még a Te gondolataid sem. Lehetnek szar napjaid vagy szar időszakaid neked is. Olyan időszakok, amikor nem tudsz úgy gondolni magadra, mint akit igazán szeretsz.
És ez teljesen rendben van így. Nem megalkuvásról van szó, hanem annak a finom határnak a megtalálásáról, ami a tökéletes és az elég jó között húzódik. Ami a lehetetlen és a lehetséges között húzódik. Mert várakozni arra, hogy majd minden tökéletesen összeáll, tévút. Amíg ezt választod, elrabolod magadtól a jelen pillanatot – azt a pillanatot, amely már elég jó lehetne ahhoz, hogy boldog legyél benne.
Nem tökéletes, hanem elég jó. És talán éppen ettől tökéletes.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
