Sokan élik úgy az életüket, hogy csak sodródnak az árral, és hagyják, hogy a külső körülmények határozzák meg, merre haladnak. Az ilyen emberek gondolatai az őket érő hatásokra adott reakcióként születnek meg, nem ők maguk irányítják azokat. Pedig a gondolatainknak teremtő ereje van. Erről szól az a rövid anekdota, amelyben egy idős cseroki indián az életre tanítja unokáját.
*****
Egy este az öreg cseroki indián leült unokája mellé és így szólt:
„Egy harc zajlik bennem. Egy nagyon kemény harc, két farkas között.
Az egyik farkas a gonosz – a félelem, a düh, az irigység, az önsajnálat, a hazugság és az ego.
A másik farkas a jó – az öröm, a béke, a szeretet, a remény és a kedvesség.
Ez a harc zajlik benned is, és az összes emberben egyaránt.”
Az egyik farkas a gonosz – a félelem, a düh, az irigység, az önsajnálat, a hazugság és az ego.
A másik farkas a jó – az öröm, a béke, a szeretet, a remény és a kedvesség.
Ez a harc zajlik benned is, és az összes emberben egyaránt.”
A kisfiú egy percig csöndben gondolkozott, majd megkérdezte nagyapját:
„És melyik farkas fog győzni?”
Az öreg indián így felelt:
„Az, amelyiket táplálod.”
*****
Mindannyiunkban ott van a jó és a rossz, a szeretet és a félelem, az építés és a rombolás lehetősége egyaránt. Rajtunk múlik, hogy mely gondolatainkat és érzéseinket tápláljuk – és ezáltal milyen életet élünk.