Van, hogy nem úgy alakul a napunk – vagy akár életünk egy hosszabb időszaka –, ahogy szeretnénk. Kudarcok sorozata ér bennünket, ellepnek a problémák, és nem látjuk a kiutat. Teljesen természetes, hogy megélünk ilyen mélypontokat, azonban sokszor önmagunkat és a hozzánk legközelebb állókat kínozva mi magunk tesszük még mélyebbé azokat. Erre hívja fel a figyelmet az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Történt egyszer, hogy egy férfi megbízott egy ácsot a háza felújításával. Az ács becsületesen dolgozott, jól is haladt a munkával, azonban egyik nap hirtelen minden összejött neki: a láncfűrésze tönkrement, a kocsija defektet kapott, aztán már beindítani sem lehetett. Megbízója felajánlotta a segítségét, és hazafuvarozta őt, az ács pedig egész út alatt csak csendben ült a kocsiban.
Amikor megérkeztek, az ács behívta házába a megbízóját, hogy bemutassa őt a családjának. A bejárati ajtó felé haladva azonban a férfi egy szokatlan dologra lett figyelmes: az ács odament egy kis fához, megállt előtte, mindkét kezével megérintette az ágait egy rövid időre, majd folytatta útját az ajtó felé.
A házba belépve egészen megváltozott a viselkedése: széles mosollyal és csókkal üdvözölte feleségét, majd hosszan megölelte mindkét gyermekét. Miután beszélgettek egy kicsit vendégükkel, eljött a búcsú ideje, és az ács kikísérte megbízóját a kocsijához. Ahogy ismét elhaladtak a kis fa mellett, a vendég már nem tudta magában tartani a kíváncsiságát, és megkérdezte az ácsot, hogy minek volt szemtanúja, amikor megérkeztek.
„Ó, ez itt az én probléma fám.” – kezdte magyarázni neki az ács. – „Tisztában vagyok vele, hogy problémák mindig is előfordulnak a munkámban és az otthonomon kívül, de elhatároztam, hogy ezek a problémák nem jelenthetnek terhet a feleségem és a gyermekeim számára. Ezért mindig, mielőtt belépek a házamba, gondolatban felaggatom a problémáimat ennek a fának az ágaira, és nem viszem be magammal azokat.”
Majd egy kis szünet után mosolyogva hozzátette: „Érdekes módon másnap reggel már nem is érzem olyan nagynak ezeket a problémákat, mint amilyennek előző este tűntek, amikor itt hagytam őket.”
*****
Ahogy a mondás szól, „ha már gödörbe kerültél, legalább ne áss tovább.” Picivel sem lesz jobb az életed sem úgy, ha folyamatosan marcangolva magadat túlagyalod az életedet, sem pedig úgy, ha a szeretteidet terheled azzal, amit nem tudtál még megoldani, és amihez nekik semmi közük nincsen.
Sokkal célravezetőbb, ha inkább szeretetet adsz nekik, és Te magad is töltődsz a szeretetükkel – mert a hétköznapi problémák többsége vagy megoldható, vagy elengedhető, de a szeretetet nem tudja pótolni semmi.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Sokan mondanak le az álmaikról. Vagy azért, mert nem megfelelőek
Tovább
Vannak olyan emberek, akik másoknál többet érnek. Legalábbis ezt hiszik
Tovább
Újabb eredménytelen veszekedés. Megint úgy érzed, mindent megtettél, hogy megoldjad
Tovább
Vannak olyan tragédiák, amiknek a feldolgozása lehetetlennek tűnik. Összeomlasz, semmi
Tovább
Igen, ez nagyon jó gondolat. Ne vigyük a problémáinkat haza, illetve vissza a munkahelyre. Azokat magunkban kell megoldanunk. Panaszkodással még nem lett jobb semmi, csak gerjesztjük a bajokat. Olyan mint olaj a tűzre. Nálam a probléma megoldandó feladat. Ha bajom van kertészkedem. Vagy takarítok. Ez ösztönösen jön belőlem. És az elfogadás, hogy az élet nem mindig habostorta.
Szia Gabor 🙂
Az en problema fam az ajto!! Valamikor a felnotte valas utjan eldontottem, hogy a problemaimat nem viszem magammal. Az otthonit otthon hagyom az ajton belul. Az osszes tobbit pedig az ajton kivul. Azzal ott foglalkozom ahol keletkeztek. Nem keseritem vele a mindenapjaimat otthon, ne szaporitsa az otthoni dolgaimat. Nalam jol bevalt ez a fajta szelektalas.
Neha hoz az elet olyan “kulso gondot”, amivel muszaly foglalkozni. Akkor az “a kivetel” amit hazaviszek!
Ezt a problemafas meset is ismertem, es meg milyen sokat.
Udvozlettel Rozika.
Milyen egyszerű, és mégis milyen nagyszerű ez a történet. Beépítem az életembe. Hálám érte, és köszönöm!
S. Reni
Megható az élettörténete kedves Edit!
Magamra ismertem az én kutyusom is volt, hogy lenyalta a könnyemet…olyanok, mint a gyermeke, minden szeretetet visszaárasztanak arra, akitől kapták…
Korábban sokat olvastam a faterápiáról, keveset volt időm gyakorolni, de sok energiát kaphatunk tőlük, jó és természetes energiát, melyet nélkülözünk a nagyváros forgatagában, a betondzsungelekben, az ott élő emberek pedig sajnos a kapcsolataikban is…
Jól teszi, ha beszél a gondjairól szerető, figyelő barátnak, de még ez előtt érdemes a diófának kiöntenie a szívét, mert sokszor miközben beszélünk a bajokról, jön a megvilágosodás, a megoldás kulcsa…
Ha meditál, meg tudja hallani a belső hangot, a szív hangját…senki nem ismerheti olyan alaposan a problémáit, mint saját maga, a szív hangja majd megnyugtatja, mert nincs az a gond, ami el ne múlna, ahogy Osho mondja: Olyanok, mint a felhők, jönnek, mennek…
Kívánom, hogy megtalálja a belső egyensúlyt egyedül is és csak annyit meséljen el a barátnőjének, hogy az lássa, vannak gondok, de a hite erősebb, hiszi a jobb holnapot, hisz abban, hogy ahogy eddig, most is meg fogja oldani a nehézségeket. Lehet, most a betegsége lassítja, nehezíti ezt a folyamatot, de meg nem állíthatja…
Mielőbbi jobb és szebb napokat kívánok Sopronból, Magdolna
Szeretem a bölcs tanmeséket, köszönöm az Önét is, kedves Gábor!
Többször átsegítettek nehéz élethelyzeteken…
Talán emlékszik a öreg kínai higgadt válaszaira, bármi történt is, békét teremtett a lelkében és kivárta az időt, míg a dolgok valódi minősége megmutatkozik, így a válasza mindig ez volt: “Szerencse, vagy szerencsétlenség, majd idővel kiderül…”
És valóban így volt az életemben is, amikor már nem feldúlt érzelmektől vezérelve válaszoltam, vagy cselekedtem, megerősödött a hitem, hogy minden rossz is értünk van, meglehet néhány nap múlva kiderül, miért nem sikerült valami, lehet, azért, mert valami még jobbat tartogatott számunkra a Gondviselés…
A hitünket érdemes naponta erősíteni, a jó történésekre fókuszálni, tudatosítani, milyen gyakran éppen számunkra tragédiának tűnő élethelyzetek után értek bennünket…
Persze ezek megtapasztalásához idő kell és türelem, béke és elfogadás, mert a rosszat is el kell fogadni, nem biztos, hogy rossz, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt mi szerettük volna, van, amikor ez jobbat hoz, mint a mi akaratunk…
Legyen jó és eredményes napja és továbbra is juttasson felhasználható gondolatokat, mert sokat segítenek a dolgok, történések jobb megélésében, feldolgozásában, a lelki békénk megteremtésében.
Üdv Sopronból, Magdolna
Érdekes, hogy ha van egy aktuális üzenet, akkor jön hozzá egy másik is, így megerősödve lehet túljutni a problémán.Kb.2 órával ezelőtt olvastam egy fontos cikket a hatékony kommunikációról, amit vázlatosan lejegyzeteltem, hogy elküldöm egy vidéki rokonomnak aktuális alkalmazási módszer végett.Ha nekem hasznos volt a cikk mondanivalója, akkor most neki is, mert egy cipőben járunk. Most, hogy ezt a probléma nevű kerti fát is megismertem, ez is, mint módszer illik most az életvitelünkbe, bár a rokon most felmenő lelki érzelemben van, de fontosnak tartom, hogy ez a boldog periódusa stabillá váljon. A meglepő az, hogy éppen őszinte akartam lenni a rokonhoz, bátran megírni a sok problémámat / nem szoktam kitárni, magammal beszélem meg, ami 1-2 napra lehangol, de most felemás érzésem volt, hogy panaszkodjak most, amikor ő boldog, de viszont nincs kinek elmondani a problémáimat, így, most könnyen eldöntöttem, hogy a kertben lévő öreg diófának fogom előadni a bánatomat/ nevetséges, de volt amikor a Maci kutyának mondtam el a bajokat, és ő megérezte a szomorúságomat és megpuszilt.Mivel gyermekkorom óta dolgozom, megszoktam az önállóságot, a helytállást,a felelősséget,de a 27 év özvegység alatt már soknak tűnik az örökös magamért és másokért való felelősségvállalás./ persze túl vállaltam magam a 27 év alatt karitatív tevékenységben, stressz és kevés alvás, hogy munka mellett a hajótörötteknek, a kis jövedelmű nyugdíjasoknak, a magányos , otthoni ápolásra szoruló betegknek is segítsek./Az idősek mindig nagyon hálásak voltak a szolgálatomért, de féltettek is, hogy mi lesz velem, ha én leszek beteg, mert az állatok nem tudnak rajtam segíteni / állatvédő is lettem, mivel nagy kertem van/, hát most egy-két hete mindig előugrik a jóslatuk, hogy tényleg egyedül vagyok a problémákra, bár imádkozom, hogy erővel, akarattal bírjam a nehézségeket, de a kerti diófa megölelése is energiát fog adni, mert igaz a jézusi mondás: amire a figyelmünket irányítjuk, az növekszik, ha a diófának energiát adok, az visszatükrözi rám a pozitív energiát.Egyébként ültettem az évek alatt 50 fát és meditációban naponta 3xnézve a lombos fákat, energiát kapok.,és ha most még sikerül elmondani a dió fának a gondokat, a lelkem is felszabadul, megkönnyebbül. Köszönöm ezt az információt, nagyon jókor jött. Valamelyik költő írta: Nem mondhatom el senkine, hát elmondom mindenkinek.Most a diófa lesz a felszabaditóm, őt mindig vár rám a kertben.
Én nemcsak reggel, hanem elalvás előtt is hálát adok, hogy újabb napot éltem meg, annak minden örömével, sikerével, bánatával vagy épp keserűségével. Aztán végiggondolom a napomat reggeltől lefekvésig, mi történt velem, a jónak örülök, a rosszat pedig átgondolom, hogyan tennék másként. Így sose viszek át aggódnivalót másnapra, hiszen lesz másnap új kihívás, új öröm, új bánat. Én úgy nevezem ezt, hogy esti harmonizálás, a küldetése pont ugyanaz, mint a problémafáé.
Köszönöm a történetet, ez az ács nagyon bölcs ember.
Van, akinek viszont éppen azt érdemes megtanulni, hogy merjen beszélni a problémáiról – akár a szeretteinek is. Az sem jó, ha mindent magába fojt, lenyel, közben meg azt mutatja kifelé, hogy minden rendben. Azt hihetik emiatt, hogy a végtelenségig terhelhető, pedig nem. Talán az arany középutat érdemes megcélozni, a teljes elfojtás és a végtelen panaszkodás közt.
Az én kapaszkodom, raktáram az égbolt. Amikor felnézek, már is kirepültem a zaklató szituból. Mert a felhők, ha vannak- gyönyörűek, ha nincs akkor – tiszta, kék, ha sötét akkor tele van már/mindennel/. Nekem ennyi kell a helyre billenéshez, a problémák meg úgyis megoldódnak/nélkülem is/.
Mindig tanul az ember—mától nekem is van Probléma-fám.Köszönet az írásért.
Kedves Gábor!
Nagyon megszerettem az írásait, sokat lehet belőlük tanulni és ez nagyon jó. Olyan lettem mint az unokám amikor még kicsi volt, hozta a könyvet és alig győzte várni, hogy olvassunk neki. Én is minden nap azt lesem nem-e találok az e-mail-jeim között Öntől érkezett írást, hogy olvashassam.
Köszönöm, hogy ezt lehetővé teszi számunkra.
Kellemes és szép napot kívánok! Üdvözlettel: Krecsunné Márta
Probléma-fát mindenkinek, arra az esetre, ha szükség van rá!
Köszönöm. Nagyon jó ötlet.
Szép és jó napokat!
Ez az írás azért IS tetszett,mert -a többivel ellentétben- nem volt terjengős.Paradoxon,de igaz:néha a KEVESEBB TÖBB.
Kedves Gábor !
Már régóta szerettem volna írni , de most döntöttem : sokat köszönhetek Önnek ! Az írásait nem csak olvasom ,
hanem el is mentem , mert jó dolog visszatérni az írásaihoz , a gondolataihoz . Majdnem mindegyik illik rám ,
illetve nekem szól . Most ugyan nem tudom megírni , ami nagyon foglalkoztat , mert későre jár . De szükségem
van a véleményére , segítségére , hogy újra legyen bátorságom , erőm az élet megpróbáltatásait lazábban el-
viselni és nem félelemben élni . A hét végén újra fogok írni .
Hálásan köszönöm az írásait !
Maradok tisztelettel : Balogh Sándorné / Zsófi /