Vannak olyan dolgok az életünkben, amiknek nincsen ellenértékük. És bár felnőttkorunkra hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mik ezek az igazán fontos dolgok, a gyerekek még tudják ezt. Ők még pontosan tudják. Erről szól az a történet, amivel még korábban találkoztam.
Az apa későn ért haza, fáradtan és idegesen. Ötéves kisfia az ajtóban várta és ezzel fogadta:
„Apu, kérdezhetek valamit?”
„Persze, kérdezz csak.” – válaszolta az apja.
„Apu, mennyi pénzt keresel egy óra alatt?”
„Ez nem a te dolgod. Miért kérdezel ilyet?” – kérdezett vissza a férfi ingerülten.
„Csak szeretném tudni. Kérlek mondd meg, mennyi pénzt keresel egy óra alatt!”
„Ha mindenáron tudni akarod, 5000 forintot.”
„Ó!” – sóhajtott fel a kisfiú a fejét leszegve.
„Apu, tudsz nekem kölcsönadni 1000 forintot?”
Az apa hirtelen nagyon dühös lett.
„Ha csak ezért kérdezted, hogy pénzt kérj valami buta játék, vagy más értelmetlen dolog megvételére, akkor azonnal tűnés a szobádba! Nem az önző butaságaidért dolgozom ilyen keményen minden egyes nap! ”
A kisfiú csendben visszament a szobájába és becsukta az ajtót.
Egy órával később a férfi lenyugodott és elgondolkozott: „Talán valami olyasmit szeretne megvenni abból az 1000 forintból, amire valóban szüksége van. Ráadásul nem szokott gyakran pénzt kérni.”
Ezért úgy döntött, bemegy kisfia szobájába, hogy beszéljen vele. Kinyitotta az ajtót és halkan megkérdezte: „Alszol, kisfiam?”
„Nem apu, ébren vagyok.” – válaszolta a kisfiú.
„Gondolkoztam és talán túl kemény voltam veled az előbb.” – szólt a férfi. „Hosszú napom volt és rajtad töltöttem ki a feszültségemet. Tessék, itt az 1000 forint, amit kértél.”
A kisfiú felpattant az ágyból és vidáman felkiáltott: „Köszi apu!” Majd a párnája alá nyúlt és kivett néhány gyűrött bankjegyet. Az apa, amint meglátta, hogy a fiának már van pénze és mégis többet kér, újra dühbe gurult.
A kisfiú lassan megszámolta a kezében lévő pénzt, majd felnézett az apjára.
„Minek akarsz még több pénzt, ha már amúgy is van?” – korholta le az apa a fiát.
„Mert még nem volt elég, de így már megvan, amennyi kell.” – válaszolta a kisfiú.
„Apu, most már van 5000 forintom, megvehetek egy órát az idődből? Kérlek gyere haza holnap korábban! Szeretnék veled vacsorázni.”
Az apa teljesen magába roskadt. Ahogy szemei megteltek könnyel, átölelte kisfiát, kérte, hogy bocsásson meg neki és megígérte, hogy másnap vele vacsorázik.
*****
Soha ne felejtsd el a szeretet és az idő értékét, mert az elmulasztott pillanatokat soha többé nem kapod vissza.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Az előző bejegyzésben arról írtam, hogy egy olyan személyes válság,
Tovább
Van egy bizonyos embertípus, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Az
Tovább
Persze, fájdalmas. Ismerem az érzést. Megbíztál valakiben, aztán csalódtál egy
Tovább
Lehangolt vagy. El kéne kezdened, de nincs hozzá kedved. Nincs
Tovább
Tudom, nem divat ma már érzésekről beszélni. Legalábbis egymás között
Tovább