Vannak olyan helyzetek, amikor nagyon kemény próba elé állít az élet. Csak azt érzed, hogy kicsúszik a kezedből az irányítás, egyre fáradtabb és gyengébb vagy, és hiába küzdesz keményebben, mint életed során bármikor, mégis összecsapnak a fejed felett a hullámok. Ilyenkor nagyon hasznos lehet, ha emlékszel arra a történetre, amivel nemrég találkoztam.
*****
A történet a vidéki Kínában játszódik, sok évvel ezelőtt. Egy meleg, fülledt napon a rizsföldeken dolgozó parasztok arra lettek figyelmesek, hogy a közeli folyó, ami éppen áradásban volt, valami nagy dolgot sodor magával. Közelebb mentek a parthoz, és csak ekkor vették észre, hogy egy idős embert ragadott el a víz.
Kiáltozva szaladni kezdtek a part mentén, ám esélyük sem volt, hogy kihúzzák az öreget, aki viszont szemmel láthatóan életben volt, mégsem tett semmit, hogy partra jusson. Nem úszott, nem kapálózott, segítségért sem kiáltozott. Hol felbukkant a feje, hol eltűnt a hullámok alatt, és úgy tűnt, mintha nem érdekelné sem a háborgó folyó, sem a segítségére igyekvő emberek.
A parasztok egy darabig követték őt a parton szaladva, ám a vad sodrás egyre jobban eltávolította tőlük az idős embert, míg végül elveszítették szemük elől a sodródó testet. Így hát feladták a harcot, és elkeseredve, kimerülten lerogytak a part menti sziklákra, hogy kifújják picit magukat. Még egy darabig szomorúan beszélgettek az esetről, amikor egyszer csak valami hihetetlen dologra kapták fel a fejüket.
Az idős ember volt az: csurom vizesen, de sértetlenül gyalogolt feléjük a part mentén. Elállt a szavuk a csodálkozástól, majd mikor az öreg a közelükbe ért, egyikőjük végül így szólt hozzá:
„Te öreg, hogy kerülsz Te ide? Próbáltunk megmenteni, de hiába nyújtottunk feléd botokat, nem kapaszkodtál, nem is próbáltál úszni, és olyan erős volt a víz sodrása, hogy elveszítettünk szem elől. Azt hittük, meg akarsz halni, és oda is vesztél végleg.”
Az idős ember mosolyogva így felelt:
„Dehogy akartam meghalni, csak vártam a megfelelő pillanatot. Tudtam, hogy amíg a folyó sodrása ilyen erős, addig hiába mennék szembe vele, hiszen csak elfáradok és belefulladok. Ezért csak arra figyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználva ne csapódjak a kiálló szikláknak, és ne fárasszam ki magam teljesen, mire a folyó lejjebb lévő szakaszához érek, ahol a sodrás már jóval enyhébb. Amikor a víz lenyomott a mélybe, nem küzdöttem, mert tudtam, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és amikor ismét fent voltam, levegőt gyűjtöttem, hogy bírjam az újabb próbát, amikor majd megint a hullámok alá kerülök. Ahogy az életben is: amikor lent vagyok, nem esek kétségbe, amikor pedig fent vagyok, nem bízom el magam. Mindig figyelek az áramlatokra, és megvárom a megfelelő pillanatot. Ez a titok. ”
*****
Az idős ember szavai azért állnak hozzám nagyon közel, mert korábban jó eséllyel butaságnak tartottam volna őket. Mindig is keményen küzdöttem azért, amit fontosnak tartottam, és megalkuvást nem ismerve haladtam a céljaim felé. Aztán egy stroke és az abból való felépülés megtanított, hogy az élet nem egészen úgy működik, ahogy én azt addig hittem.
Nem mindig az egyenes út a legrövidebb, és aki nem veszi figyelembe az élet áramlatait, az könnyen lehet, hogy a tartalékait lenullázva végleg eltűnik a hullámok alatt. A legtöbben nem azért nem érik el soha a céljukat, mert az elérhetetlen lenne, hanem azért, mert nem tanultak meg okosan úszni, csak kapálóznak.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Vannak tiszta helyzetek. Jellegüket tekintve mocskosak, de számodra tisztán láthatóak.
Tovább
Mi lett volna, ha megteszem? Sikerülhetett volna? Hányszor gondolkoztál ezen
Tovább
Rengeteg mindent tudsz. Nem, ezek nem üres szavak – mindannyiunknak
Tovább
Gondolj egy pillanatra azokra az emberekre, akiket őszintén szeretsz. Te
Tovább
Szeretnéd, ha a gyerekedből, unokádból értékes ember válna, igaz? Értelmes,
Tovább
Szeretnéd elérni a célodat? Gyakran gondolsz arra, hogy milyen jó
Tovább
Kedves Gábor! Köszönöm az írásaid. Általuk sokkal tisztábban látom a helyzetem. Erőt és ötleteket merítek belőlük a túléléshez.
Szia Gabor 🙂
Erdekes az elet es produkal furcsa dolgokat. Sokfele elethelyzet van, amirol nem is tudunk. Ilyen uszni az arral, vagy az arral szembe uszni. Nagyon nem mindegy. Rengeteg energiat vesztunk vele, feleslegesen elpazarolva, mert nem hoz semmi valtozast az erolkodes. Tudom! Probaltam. Es valtoztattam! 🙂
Nagyon jo, amikor az ember idaig eljut, hogy ilyen helyzetekben tud “gondolkodni es tisztanlatni”.
Nekem akkor sikerult, amikor ugy ereztem, hogy megfulladok a sok teher alatt. Egy csomo olyan dolog miatt, amit feleslegesen cipeltem. Ehhez az kellett, hogy “ugy rendesen” foldhozvagjon, sot bele a godorbe! Jo tanitas volt! Mint az irasaid!!
Udv. Rozika.
k
edves Gábor !Segíts magadon Isten is megsegít! Az idős bajba jutott emberről ,a bölcs ember cselekedete jutott az eszembe akitől sokat tanulhatunk a nehéz élethelyzetekben! köszönöm a tanulságos történetet !
Üdvözlöm Gábor! Nagyon szeretem az írásait, mert elgondolkodtat,tanulok belőlük,ha tudná milyen sokat! Ez a történet is ilyen! Sokszor érzem, hogy sodor az élet, a probléma, fuldoklom, kapálódzom, és mégsem sikerül….,mint az örvény
kegyetlenül lehúz magával! Miután megadom magam,mert nincs erőm, több ötletem a megoldáshoz….kezdek megnyugodni, elfogadni ami van,LÁM, szép lassan emelkedem felfelé! A természet mindent megold, ha türelmesek vagyunk, a türelem rózsát terem…Ezt tudatosítom magamban!
Nagyon szép és tanulságos történet,,,,,,,,,és valóban az életben is meg kell tanulni hogy ússzunk az árban és kihasználni az áramlatokat,,,,,,,Köszönöm hogy elolvashattam kedves Gábor!!! További szép napot. Üdv. Margit,,,,
Kedves Gábor!
Küzdő típus vagyok. Erre most jöttem rá, ahogy ezt az írást olvastam. Nagyon nehezen megy az árral sodródás.
Nem akarom irányítani a dolgokat, az eseményeket, ezt azért túlzás lenne kijelenteni, de az igaz, hogy sokszor kapkodok, elébük megyek. Talán türelmesebbnek kellene lennem, és akkor kevesebb rossz döntést hoznék? Ezen komolyan el kell gondolkoznom, köszönöm a kezdő lökést!
Köszönöm szépen Anikó, nagyon örülök, hogy hasznos, amit adni tudok. 🙂 Én is jó egészséget és nagyon szép napokat kívánok Neked. 🙂
Gábor
3 éve operáltak jóindulatú agydaganattal. A látásom nem a legjobb de azért közlekedem egyedül.Szeretnék újra jól látni.Remélem az irásaid majd segítenek.
Egyszer álmomban fulldkoltam a Duna vízében. Tudni illik, nem tudok úszni. Az álomban a víz fenekére értem és nem fulladtam meg, nem haltam meg… de ahogy a lábam az iszapos fólyófeneket érintette szimplán kisétáltam a partra. Pár perc volt az egész…
Ezt az álmot akkor és azért láttam, mert előtte kis idővel kimentünk a haverokkal a Duna jegére hokizni. Bordásfal elemeiből rendesen ütőket gyártottunk… de volt egy rendes hokiütő is, meg egy jégkorong is. Hát ki ha én nem, akkorát lendítettem a korongon, hogy az a befagyott folyó közepéig csúszott, mire a haverok közölték, menjek is érte, ha már ellőttem -csak mint a telepen egy foci közben 🙂
Hát bementem a korongér, jónagyot ráhúztam a korongra, csúszott is a partig -meg alattam is elkezdett húzódni egy repedés a jégen.. Tudtam mit jelent, be fog alattam szakadni a jég. Hát ‘korcsolya üzemmódba’ kapcsoltam -mert korcsolya senki lábán nem volt csak a cipő\bakancs, csúszni kezdtem a jégen, egyik lábamat a másik után, de gyorsabban repedt a jég alattam -beszakadtam. Annyi lélekjelenlétem volt, hogy két karomat két irányba tárjam hogy felakadjak a megmaradt jégfelületen, ne süllyedjek el. Elvégre nem tudok úszni, de ha tudnék, akkor is igen nehéz helyzet lenne mert folyóvíz és be van fagyva ugye, nem kell részletezzem.
De hogy mászok én onnan ki? Milyen messze a part? Nem jönnek segítségemre sem, csak nevetnek rajtam?
Hát felszívtam magam, elhatároztam magamat acélosan és kitoltam magam a vízből, próbáltam felfeküdni a jég felszínére, minél nagyobb területen elfektetve testem, hogy ne szakadjak be újra. Három-négy ilyen próbálkozásom volt mire vagy két-három négyzetméteren már a jéghideg víz vett körül, beszakadt a jég, de a következő próbálkozásom sikerrel járt, hátamra gördülve, ‘angyalka-pózban’ feküdtem a jégen és ziháltam, kapkodtam a levegőt; ‘MEGCSINÁLTAM!’
Gördültem kettőt-hármat az összefüggő jégtakaró irányába, minél távolabb a jégtől, majd talpra pattantam és szimplán kisétáltam a partra.
Ami vicces, mert a végén mindig van csattanó…. még a telefonom sem ázott be de még a csomag cigaretta jó része is szárazon maradt ami a nadrágom zsebében volt!
Így nyer értelmet az álom is, mert én mindig fordítva ülöm meg a lovat….
Nagyon tanulságosak az írásaid, szeretem olvasni őket. Köszönöm szépen. Jó egészséget kívánok neked.:Anikó
Kedves Márta,
nagyon szívesen, nagyon örülök, hogy hasznos volt a tanmese. 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂
Szép napot kívánok!
Gábor
Kedves Gábor!
Mint a többi-előzőek is!-leveled ez is gyógyír a lelkemnek!
Köszönöm!