Ha már mindenkinek sikerült felborzolnia az idegeit a menekültkérdés kapcsán, és a pro és kontra érvelések kereszttüzében kiben az agresszió, kiben a félelem, kiben a szeretet hangja erősödött fel végérvényesen, nekem csak egyetlen kérdésem van mindenkihez, akihez eljutnak a szavaim: És Te, kedves embertársam, hová menekülsz?
Igen, Te. Igen, menekülsz – csak talán Te magad sem vetted még észre. Mert akinek a saját háza előtt lövik fejbe a gyerekét, és nap mint nap csak három embertípust lát – a gyilkost, a rettegőt és a halottat –, az nagyon könnyen felvállalja menekültstátuszát, és szavakban, eszközökben és módszerekben nem válogatva mindössze ennyire tud gondolni: én innen megyek, baszd meg.
De Te vagy én, akiknek a lefejezett emberek, a megerőszakolt és főbe lőtt asszonyok, a megcsonkított gyerekek látványa egy gombnyomással vagy egy kattintással szabályozható, mi sokkal nehezebben vesszük észre, hogy menekülünk. Nem, nem a háború borzalmai elől – bármilyen szépen és humánusan hangzik is ez. A mi menekülésünknek ennél jóval mélyebb gyökerei vannak.
De nézzük először a felszínt, mert az emberek többsége úgyis csak ezt látja – vagy inkább látni véli. Ránézésre a következő a helyzet: egy távoli, ismeretlen kultúrájú nép egymást gyilkolva felforgatja a világ rendjét, és ennek mi, az egészséges kultúrájú és életfelfogású magyarság is áldozatul esünk. Mert mindenki akassza fel magát vagy egymást a saját hazájában, nehogy már mi szívjunk emiatt, nem igaz? Hiszen erre vannak az országhatárok…
Hanyagoljuk most egy rövid időre az emberség és az empátia érveit, mert azt már sokan felhozták előttem – teljesen eredménytelenül. Nézzük inkább, hogy mire képes az agy, ha használják. Már puszta észérvekkel is nagyon könnyen felfedezhető, hogy a menekültkérdés fenti megközelítése több sebből vérzik. Elmondom, hogy miért.
Az első seb: a tulajdon
A Te hazádba, a Te országodba, a Te földedre ne tegye be a lábát semmiféle idegen, ugye? Csakhogy a föld nem a Tiéd, bármennyire is ezt hiszed. A Te őseid is csak ide jöttek, és valószínűleg nem egy baráti kézfogással vették át új lakóhelyüket az itt élőktől. Csak ez már jó régen történt, tudom. Azóta elvettek „tőlünk” is földeket, élőhelyeket, vagyont és életeket.
De még csak nem is a történelem számít igazán. Mert hiába húzunk egymás közé mesterséges válaszvonalakat, a természet, a földi életet fenntartó ökoszisztéma nem foglalkozik országhatárokkal. Ha a folyóba öntöd a szemetedet, az nem fog megállni, mielőtt elhagyná a „magyar” vizeket. A magyar gyárak, a magyar kipufogógáz és a magyar vegyszerek nem feltétlenül a magyar légtérben fognak ózonlyukat okozni, hanem – hozzáadódva a többi ország önpusztító tevékenységéhez – valahol az Antarktisz fölött növelik a jelenleg közel 30 millió négyzetkilométeres rést a sztratoszféra természetes védőpajzsán. És velünk, emberekkel is pontosan ugyanez a helyzet. Hiába hisszük azt, hogy a természet fölött állunk, hiába húzunk mesterséges határokat, mert a hatások, amelyeket keltünk – legyenek akár építőek, akár rombolóak –, soha nem lokális jellegűek.
A természet részei vagyunk, nem pedig uralkodói. Elég, ha csak ezt az egy dolgot tudod – minden más csak arrogancia. Ha ezt valóban megérted, akkor nem mondasz többé olyat egy „idegennek”, hogy menj már innen el… Mert nincs olyan, hogy „el”. És tudod, idegen sem attól lesz valaki, hogy a bolygó egy másik részéről érkezett; sokkal idegenebb lehet az, akivel a mindennapjaidat osztod meg, de még az is, akivel az ágyadat.
A második seb: a szándék
A menekültek elözönlik Európát, céljuk az invázió. Várj, megfogalmazok egy hasonlóan mély gondolatot: a macskád kölykedzett; nagyon vigyázz, mert át akarja venni a hatalmat a családod fölött! Most komolyan? A történelem nagy hódításait vajon mikor hajtották végre babakocsikkal? Vagy az összeesküvés-elmélet lelkes hívei úgy gondolják, hogy a katonák előreküldik a frontra a potenciális túszokat? Ez aztán a stratégia…
Gyakori kérdés még, hogy a menekültek közül sokaknak miért van pénze. Miért ne lenne? Nem a szegénység elől menekültek, jó reggelt! Neked is van pénzed. Rád is lőhetnének a saját honfitársaid – és ha így folytatjuk a válságok kezelését, akkor fognak is. És miért szemetelnek? Azért, amiért az összes magyar fesztiválon is tele van szeméttel a hátrahagyott környezet: a többségük számára ez mellékes kérdést jelent, bele sem gondolnak. Csak nem mindegy, hogy azért nem gondolkozol, mert éppen részegen bulizol a haverjaiddal, vagy azért, mert pár napja vagy hete még a közvetlen meggyilkolásodtól rettegtél, most pedig azért aggódsz, hogy egyáltalán eljutsz-e élve egy olyan helyre, ahol nem rúgnak beléd, vagy legalább nem olyan nagyot.
De egyébként gondolhatsz bármit róluk és a szándékaikról. Ezeket az embereket rohadtul nem érdekli, hogy mit hiszel, miért jöttek. Őket csak egyetlen dolog érdekli: az, hogy éljenek. Ahogy azt a két 15 és 16 éves afgán srácot is, akik elmesélték nekem, hogy Afganisztánban faji alapon mészárolták volna le őket, ezért Iránba menekült a család, ahol viszont arra kötelezték őket, hogy Szíriában harcoljanak, különben egy kiadós verés után visszatoloncolják őket Afganisztánba, a biztos halálba. Ilyen perspektívákkal a szemem előtt én sem gondolkodtam volna sokat, hogy lelépjek. Bárhova, ahol legalább nem közvetlenül veszélyeztetik az életemet.
A harmadik seb: a vagy-vagy gondolkodás
Vagy mi, vagy ők. Vagy a mi földünk, vagy az övék. Vagy a mi munkánk, vagy az övék. Vagy a mi ételünk, vagy az övék. Vagy a mi kultúránk, vagy az övék.
Nahát, mennyi „vagy”… De mi van akkor, ha valójában nem „vagy” van ott, hanem „és”? Miért gondolod azt, hogy egy másik ember boldogulása kizárja a Te boldogulásodat? Gondolod, hogy a jelenlegi állásodból kirúgnak azért, hogy egy szír bevándorló dolgozzon ott helyetted? Mert ha ez megtörténik, akkor vagy a Te teljesítményed volt szar, vagy a munkahelyed. Mindkét esetben csak jobb, ha másba fekteted az energiádat.
És a kultúra… ezt meg vajon hogyan lehet elvenni, ha Te megőrzöd azt? Egy egész nép teljes és azonnali kiirtásán kívül nem létezik más módszer arra, hogy egy kultúra eltűnjön a Föld színéről. De legtöbbször még úgy sem tűnik el, mert ami értékes, az fennmarad. De aki azt képzeli, hogy egy agresszív iszlám hódítás áldozatai vagyunk, az egyrészt nem tudja, mi az az iszlám, másrészt nem tudja, mi az a hódítás. Áldozat viszont tud lenni (nem létező támadásokkal szemben is), és ez bőven elég neki. Hiszen a mindennapjaiban is ezt teszi.
A vagy-vagy gondolkodást egyetlen dolog indokolhatja: vagy élet, vagy halál. Éppen ezért értem meg azokat, akik otthonukat hátrahagyva most itt vannak közöttünk. Mert egy valami biztos: ha kitör a háború, én megyek. Engem nem soroz be senki. Nem azért, mert félek az ellenségtől, hanem azért, mert tudom, hogy akinek a seregét gyarapítanám, az is az ellenségem. A háborúk ugyanis soha nem népek között zajlanak, hanem politikusok és önjelölt népvezérek között. És azt is tudom, hogy életet kioltó fegyverekkel még egyetlen konfliktust sem szüntettek meg végérvényesen – erre csak az emberek következetes tanítása képes.
Én többet érek élve, mint holtan. És Te is. Ahogy minden egyes élőlény itt a Földön.
A negyedik seb: a konfliktuskezelés módja
Pontosabban a konfliktuskezelés hiánya. Vannak konfliktusok magyarok és menekültek között? Hát hogy a viharba ne lennének? A legtöbben még a saját párjukkal sem bírnak kijönni néhány óránál tovább – egy ismeretlen kultúrájú és nyelvű emberrel pedig sokan eleve meg sem próbálnak összhangot keresni. Pedig nem lenne olyan bonyolult ez. Sokszor egyetlen mosoly is elég hozzá.
Vannak köztük bűnözők és agresszív emberek? Biztos, hogy vannak. Nagyjából annyi, amennyi egy hasonló létszámú magyar, amerikai vagy svéd csoportból is kikerülne. De most tényleg rúgjuk fejbe a totyogó kisgyereket vagy a 30 éves mosolygó fiatalembert azért, mert néhány útitársuk (akikkel jó eséllyel épp itt találkoztak először) anyagi vagy fizikai kárt okozott? Vagy zavarjuk el azt, aki egy teljesen idegen környezetben két nap alatt nem tudta még megismerni az összes kulturális normát és jogi szabályozást? Téged kivágtak a lakásból a szüleid azért, mert nem mostad el a tányérodat, vagy a földön hagytad a taknyos zsebkendődet? Ha igen, akkor eléggé elcseszték a nevelésedet, és azért állsz így a menekültekhez is. De ha nem, akkor miért nem próbálod inkább tanítani azokat, akiknek szükségük van rá?
Nem maradnak itt sokáig. Sokaknak ez öröm, szerintem viszont elgondolkodtató. Más országba szeretnének menni – oda, ahol esélyt látnak a boldogulásra. Mert itt nem látnak, és ez sokat elmond a mi országunkról is.
Vannak még sebek, de álljunk meg most itt. Ebből talán már látod, hogy porrá lehet rombolni észérvekkel is minden gyűlölködést. Ez volt a logika, most következik a pszichológia. Mert a gyűlöletnek mindig oka van. Nagyon nyomós oka. És ennek az oknak semmi köze nincs a menekültekhez – a korreláció értéke nulla.
Akkor vajon mi okozza a gyűlöletet, az általánosítást és az agressziót? A válasz mindig ugyanaz: félelem. Mindig keresd a félelmet, mert minden gyűlölködő és agresszív megnyilvánulás valamilyen erős félelemből gyökerezik. Nem, nem a bevándorlóktól félnek azok, akik gyűlölik őket. Ez csak a felszín, ne tévesszen meg. Ezek az emberek önmaguktól félnek.
Micsoda? Önmaguktól? Ez nevetséges! – gondolják most sokan, főleg a gyűlölködők. De azt gondolnak, amit akarnak, én nem szeretnék senkit meggyőzni. Aki el akar gondolkodni, az elgondolkodik, aki pedig nem, azt nem én fogom megváltani saját agyának önpusztító tevékenységétől. A felelősség mindenkinek a sajátja – akár tudatában van ennek, akár nem.
Az önmagunktól való félelem valójában nagyon könnyen felismerhető. A világ egy tükör: amit rossznak látsz benne, ott keresd a félelmedet. Ahol fáj, ott vagy gyenge. És minden ember a saját gyengeségeit vetíti ki másokra akkor, amikor feléjük gyűlöletet sugároz. Csak azt tudod gyűlölni, aminek a kezeléséhez kevésnek érzed magad. Minden egyes „problémád” mögött ott van az önmagadtól való félelem.
Csak egy példát mondok, de nagyon sokat lehetne. Félsz, hogy a bevándorlók elveszik a munkádat? Legyél olyan jó abban, amit csinálsz, hogy ne kelljen félned. Kevésnek érzed magadat a helyeden? Félsz, hogy kiszorítanak? Megpróbálhatsz mindenki mást lehúzni a saját szinted alá, de nem fog menni. Inkább emelkedj fel! Fejlődj! Válj jobbá, többé, értékesebbé! Szeress, és Téged is szeretni fognak. Nézz a tükörbe – nézd meg, mit látsz magad körül, és megtalálod a saját gyenge pontjaidat.
És persze a segítők között is vannak, akik menekülnek. Mert akik a szír menekülteknek ételt adnak, de a saját hazájuk menekültjeitől megtagadják azt, azok is rosszul érzik magukat a bőrükben. Csak őket épp az vonzza, ami a gyűlölködőket taszítja: az ismeretlen. Nekik többet ér az idegen hajléktalan, mint a magyar, vagy többet ér egy különleges kaland, mint a mindennapi apró jó cselekedetek, melyeket békés időben is megtehetnének. Pedig ez nem mérlegelés tárgya. A legkisebb jó cselekedet sem vész kárba, bárkinek is adod azt. Aki ezt nem tudja, az szintén menekül.
De a legtöbb segítő nem ilyen. A legtöbben azért vannak ott, mert érzékenyek. Érzékenyek mások problémáira, érzékenyek a társadalom válságos helyzeteire, és érzékenyek a világ rezdüléseire. Nem érdekli őket, hogy mit sugároz a média, nem érdekli őket, hogy mit szónokolnak a véresszájú népvezérek, és az sem érdekli őket, hogy aki segítséget kér, az milyen mesterségesen meghúzott országhatárok között látta meg a napvilágot. Nem érdekli őket, mert képesek minden kifogást és uszítást mindössze három szóval végleg eltörölni: Ők is emberek.
És még egy záró gondolat. Tudod, a félelmeidet nem csak én ismerem. A kormány nagyon ügyesen kihasználja ezeket arra, hogy az emberek a valódi problémák helyett olyanokkal foglalkozzanak, amelyek megosztják őket, elveszik az erejüket, és irányíthatóvá válnak általuk. Az óriásplakátok sem a bevándorlóknak szólnak, hanem egyetlen céljuk a magyarok megosztása. A szomorú tény az, hogy valójában semmi nem szól a bevándorlókról, ők csak egy eszközt jelentenek. Mert ahogy Madách Imre már a 19. század közepén ragyogóan megfogalmazta:
„A népnek foglalatosságot adunk; azon nép, amelynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet.”
Kedves gyűlölködők! Gratulálok, ezt megettétek. És amíg Ti tovább menekültök önmagatok elől, addig én folytatom azt, amit eddig is: a saját eszközeimmel és tudásommal segítem azokat, akiknek szükségük van rá – függetlenül attól, hogy magyarok, németek, románok, szírek, oroszok vagy palesztinok. De még attól is, hogy emberek-e vagy más élőlények. Mert minden, ami él, része annak, aminek én is része vagyok.
Mondhatnám, hogy aki nem akar semmit tenni önmaga és a világ jobbá tételéért, az legalább maradjon csendben, és ne hátráltassa azokat, akik tesznek érte. De nem mondom, mert fölösleges – hiszen aki tehetetlennek érzi magát, mindig az a leghangosabb. A magabiztos emberek mindig csendben dolgoznak a céljaikért. Úgyhogy hangoskodjon csak, aki szeretne, én pedig még egyszer megkérdezem:
Te hová menekülsz? Mert önmagad elől sehová nem tudsz…
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Gábor!
Nagyon szeretem az írásaidat. De ennél a cikknél azt látom, hogy ellentmondásba keveredtél önmagaddal és nem veszed figyelembe a tényeket, a valóságot. Éles ellentétben van a „Ha nem húzod meg e határokat” írásoddal. Abban, és több más írásodban is az áll, hogy saját határaink, értékeink, védelme nagyon fontos. Jogunk van megvédeni a kertünket, amit nagy gonddal ápoltunk nem kell eltűrni, hogy bárki engedély nélkül beugráljon. Kérdezném: mindez miért nem vonatkozik országunkra? Miért nem védhetjük meg az ország határait?
Ha magamat megvédem, akkor jó fej vagyok, ha az országomat akarom megvédeni, akkor idegengyűlölő, gyáva, rosszindulatú?
Ez egy megható írás, náhány szomorú történet, csak sajnos nem veszi figyelembe a tényeket, a realitást:
Tény, hogy a migránsok 90%-a fiatal férfi és csupán 7%-uk menekült. Németországban, Svédországban, ahol ugyan a népesség 1-2 %-át teszik ki, ők követik el a bűnesetek 80%-át. Alig néhány százalékuk dolgozik. Terrortámadások, csoportos nemi erőszak, robbantások mára már véres valóság a befogadó országokban.
Az, hogy nem tudták megismerni az összes kulturális normát, az nem olyan szintű, mint egy földre dobott papírzsebkendő. Az olyan szintű, hogy a nem teljesen lefátyolozott (tehát európai ruhát viselő) nő szabad préda. Majd ha már elkövetett néhány egyéni és csoportos erőszakot, és ezért leülte a börötnbüntetését, akkor megtanulja. Ez kinek jó? Beszélj a nőkkel, akiknek tönkrement az élete. Beszélj a migránssal, aki nem érti az egészet.
Igen, van, aki olyan borzalmakon ment át, hogy maga is már csak késrántással és lövöldözéssel tud reagálni. De ez az áldozatokon nem sokat segít.
Nagy a felelősséged abban, hogy olvasóid a te hatásodra szavazataikkal támogatnak olyanokat, akik befogadnának számunkra életveszélyes embereket. Nők, kislányok, kisfiúk, akiket csoportosan megerőszakolnak, emberek, akik terrortámadás áldozataivá válnak, akiket kirabolnak, bántalmaznak, megaláznak. Őket nem vigasztalja, hogy vannak köztük tisztességesek is. Kérlek, tájékozódj az iszlámról, a tanításairól, a szokásaikról, gondolkodásukról, illetve a helyzetről a befogadó országokban.
Miféle babakocsit tologató emberekről beszélsz? Ha babakocsit tologatnának, megmaradtak volna az első biztonságos országban, nem jöttek volna még több ezer kilométert, nem kevés pénzt áldozva erre. Nem támadnák a határt, hanem legális határátkelőn, menedéket kérve, békésen jönnének iratokkal. Ha te külföldre utazol, te hogy mész be más országba?
Örülök, hogy a magyarokban van még józan ész, egészséges önvédelemre való képesség, készség a hazájuk és szeretteik védelmére. Hála az “idegengyűlölőknek”, nálunk jó a közbiztonság.
Ha valaki akar tőled valamit, elvárod, hogy becsengessen hozzád, és elmondja, mit akar. Ha valaki nem is kérdezi, hogy bejöhet-e, csak betöri az ajtót, bemászik az ablakon, alagutat ás be a kertedbe, azt köteles vagy befogadni? Hogyan döntöd el, kit fogadj be, ha nem ismered őket? Mert nincsenek irataik, valahogy elvesztették. Jogod van tudni, kit fogadsz be, nem?
Hiszen felelős vagy a saját családodért, és az ő védelmükért.
Ezért találták ki a „Hungaryhelps” programot, amit mindenki figyelmébe ajánlok. Pont arról szól, hogy segítünk, de ott helyben, hogy ne kelljen elhagyniuk hazájukat.
Könnyű írni a toleranciáról, befogadásról egy védett otthon biztonságából.
Én Svédországban éltem, de hazamenekültem a romló közbiztonság miatt. A kint élő magyarok közül is egyre többen menekülnek haza. Egyre többen költöznek hozzánk Svédországból, Németországból és Hollandiából, mert az országuk lassan élhetetlenné válik.
Ez nem gyűlölködés és nem félelem, ez a valóság: a két kultúra összeegyeztethetetlen.
Kedves Gábor!
Nem Magzarorsyágon élek,de magyar vagyok,vagyis székely magyar.Sokszor éltem túl az irásaidnak köszönhetően.
Ahogy Müller Mária is irja most egy ideig én is szünetet tartok .
Nem hiszem el,hogy nem látod,ez már nem a menekülésről szól,az csak a kirobbantó tényezője volt a dolgoknak,ma már a jobb élet remenyébe indul el nagyon sok ember,felhasználva azt a hamis informaciót amit a fejükbe tömnek mindazok akiket bizonyos globalista érdek füz ahoz , hogy ezek a dolgok megtörténjenek.
Az én egyszerű székely meglátásom szerint mi magyarok nagyon ritkán menekültünk el a feladatok elől,mi mindig megoldottuk,hol jól,hol rosszul sikerült.Talán az lenne az igazi megoldás ha azon munkálkodnánk,hogy az ők életük is megválltozzon a saját hazájukba és csak azután probálni közeliteni a kulturáinkat.Na az már hihetőbb lenne számomra is.
Már egy ideje zajlik ez a bevándorlás dolog és sajnos azt látjuk,hogy mi torténik azokon a teruleteken,azokban az országokban ahová már beágyazták magukat és ha ezek után még valaki képes egy ilyen írást megfogalmazni,ott akkor már nincs mit érvelni,csak bízni abban,hogy sokkal tobben vannak azok,akik nem így gondolják!!!
Kérem szépen! Ez itt Magyarország! Drága áldott hazám! Szeretem! Rengeteg itt élő ember aki segítségre szorulna, mégsem kap kellő segítséget. Miért? Miért van az hogy emberek életüket tisztességesen élve dolgozva belerokkanva jutnak előre, mégsem menekülnek. ……
Azt hiszem most egy darabig szünetet tartok. Boldog voltam hogy olvashattam a szerző írásait eddig.
Ezt az írást csalódásként éltem meg. Mert a szikla szélén állva valaki azt mondja hogy ugorj hol ott tudja hogy a biztos halál vár rám! Bocsánat de hatalmas ember baráti szeretetből NEM teszem meg! Miért? Mert az élet meg ajándékozott a tiszta józan ész gondolkodásával. Ami kiemel az állatvilágból. Szeretet legyen szívetekbe és tisztelet.
Tisztelettel : Ria
ez csak egy a sok közül https://kuruc.info/r/4/168648/ remélem hasonló tapasztalatokat nem kell majd gyűjtened sem neked sem szeretteidnek…
Kedves Gábor!
Megerősítettél a hitemben, kezdtem lelkiismeretfurdalást érezni, hogy csak én gondolom így. Jó írás, szépen összefoglalt írás. Nem kell gyűlölködni, hanem szeretni kell.
Olvasom a hozzászólásokat, és el vagyok “keseredve”. Nem akarok hosszasan beleszólni a témába, mert 1 hétig írhatnék folyamatosan. Amiről írtok fentebb, hogy jogos félelem, nos olyan nem létezik. Csak félelem létezik. Írja fentebb a hozzászóló, hogy félni nem csak az ellenségtől lehet. Én azt mondom, minden, ill. bármi amitől félünk, arra ellenségként tekintünk, és fordítva is így van. Még ha magával a fogalommal nem is vagyunk tisztában. Minden, amit félelemként, gyűlöletként élünk meg, azok azok a dolgok, amikkel nem merünk szembenézni, illetve tehetetlenek vagyunk.
Olvastam itt A és B verziót. Mi lenne ha….Nos, ilyen sincs! Bármi, ami történt, ami történik, és ami történni fog, azt mindet jó előre lefektettük valahová, amit legtöbben úgy nevezünk, Sors könyve. Születésünk és halálunk előre meg van írva, és azt mi magunk írtuk meg. Ha tetszik, hanem ezek tények. Persze nem kell elfogadni. Lehet ateistának lenni, lehet vallásosnak lenni, csak sajnos mindkét véglet tkp. sehová sem vezet. Ezt is lehetne hosszasan ecsetelni. De ehhez is joga van mindenkinek, hogy ne legyen hite, vagy legyen hite. Ezek viszont mind külső információk alapján dőlnek el, hogy kiből milyen ember lesz. Amit élete során lát, hall, tanul, tapasztal. A valódi tudás viszont belülről fakad. De sajnos, amíg a kinti világot nem értettük meg, addig a belső tudásunkhoz nem tudunk hozzáférni.
Addig, amíg nem értettük meg a Létezést, hogy miért vagyunk itt, mi az ittlétünk célja, és kik vagyunk mi, addig nem jutunk feljebb. Egyszerűen képtelenek vagyunk túlnézni az anyagi világon. Nem értettük még meg, hogy létünk nem ide köttetik. Mindenki nyakig bele van ragadva az “anyagba”, csakis abban hisz. Ha ezen túl tudnánk nézni, akkor tudnánk azt is, hogy nem létezik sem félelem, sem aggódás, sem gyűlölet, sem kétségbeesés, sem irigység, sem fájdalom. Fentebbi hozzászóló álomvilágnak nevezi Gábor gondolatait, és azt mondja, hogy a valóság teljesen más. Én azt mondom, amit álomvilágnak nevez, az a valóság, és amit valóságnak, az egy hazug világ szüleménye.
Ha valóban képesek lennénk minden felé szeretettel fordulni, mondom, MINDEN felé, az egész Létezés felé, akkor már rég nem itt tartanánk. Ami benned, az körülötted…..Ahogy fent, úgy lent…..Ami bent, az kint….Mindenki amit vetett, azt kell, hogy learassa….És még sorolhatnám. További szép napokat!! 🙂
Kedves Gábor!
Tudom milyen a fanatizmusból eredő erőszak testi és lelki értelemben egyaránt. Negyedik éve gyógyulok és még nincs vége. Írásod sokat segített abban – érdekes módon – hogy megértsem: mivel ez egy szellemiség is, a toleranciával az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Mostanáig nem gondoltam, hogy lehetett értelme annak a rengeteg szenvedésnek amin keresztül mentem, de már látom: teljesen felépülök, megerősödöm, és mivel tudom már mi ez, világosságban van; nem félek! De soha nem fogok engedni többé, bármibe csomagolják is!!!
Kedves Zsuzsa, köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy írtál, és megmutatod, hogy embernek lenni nem földrajzi hely függvénye. 🙂
Kedves Gábor! Köszönetemet és üdvözletemet küldöm Kanadából. Lám magyar ember is van.
Kedves Gábor!
Véletlenül találtam rá az oldaladra aminek nagyon örülök és hasznos tanácsokat találtam az életem alakításához.
De ezzel az írásoddal nem értek egyet.Végig olvasva a kommenteket érzem a hozzá szolók elkeseredését,félelmét.
Még (aki nem sarkítva és sértegetve téged indulatból) szólt hozzá a témához igazat is adok.De nem lehet a világot fekete-fehérnek látni.Viszont a fekete sem létezhet fehér nélkül.Még mindig fenntartod az álláspontod a témában.? Európa már 2 robbantáson van túl és az iszlám állam azóta személyesítve minket is megfenyegetett.Szép dolog a naív elmélet de ezek a mi kultúránktól idegen emberek csak addig jók velünk, veled amíg megkapják amit akarnak..Liberális értelmezésben csak jó ember-rossz ember van.Ezek között sokkal több sajnos a rossz.Mit lehet mondani azoknak a szülőknek akiknek a gyermekét,és sajnos mindegy ez esetben hogy fiú vagy lány,erőszakoltak meg? vagy raboltak ki? és még sorolhatnám a sok sok rosszat amit elkövetnek.Hogy sajnos rossz emberrel hozta össze őket a sors? Engem ez nem nyugtatna meg. Ajánlom figyelmedbe ha megengeded(részemről nem szeretnélek kioktatni ez távol áll tőlem) William Hoffer – Betty Mahmudi: Lányom nélkül soha könyvét.
És egy régi “mese” arról hogy akit nem lehet azt ne is akarjuk megváltoztatni,ne akarjunk beleszólni az életébe,de a miénkbe se engedjük be.
Ment az ember a hidegben az úton amikor egy mérges kígyót talált a hóban.Már nagyon ki volt hűlve..Megsajnálta hiszen nem nézett ki mérgesnek,felvette és a kabátjába tette.Hazavitte megmelengette ,adott neki enni,elaltatta finom friss puha meleg fészekben.Fel is gyógyult a kígyó.Az embert jóleső érzés töltötte el hogy segített rajta.Az idő is jóra fordult,gondolta hát ideje a kígyónak most már elmenni és a saját életét élni.Elakarta engedni hát és a kígyó mit csinált?Megmarta…Haldoklás közben az ember csak annyit tudott kérdezni: -Miért?? -Megmentettelek etettelek,jóltartottalak! A kígyó csak ennyit válaszolt: -Mérges kígyó vagyok..Ilyen vagyok..
És a kígyó már Európa nyugati felén itt van…
Kedves Hfdcbhjn, ugye jól gondolom, hogy a muszlim kultúra hosszú évekig történő tanulmányozására, a személyes tapasztalatszerzésre, a menekültek széles rétegeivel való beszélgetésekre, és a gazdasági, politikai és társadalmi összefüggések vizsgálatára építetted fel a véleményedet, nem pedig a TV híradót nézve és a hasonlóan hiteles internetes cikkeket és videókat böngészve fogalmaztad meg ezt. Ugye? 🙂
Milyen szép szavak. És ezek az állítólagos nem menekültek nem erőszakolják meg embertársainkat, nem verik félholtra őket ugye?
Nem akarják megváltoztatni az életmódodat, csak tüntetésekkel akarják kitiltani az étrendedből a disznóhúst, meg vegyék le a kereszteket a templomokról. Érdekes dolgok ezek. Hogy ezek háborús menekültek lennének?
Nem, ezek háborút akarnak.
Kedves Annamária, az a különbség kettőnk között, hogy számodra a tájékozódás elsődleges forrása a média, számomra pedig az élet. A menekülttáborban nem láttam egyetlen fotelt sem, a híreket viszont nagyon kényelmesen lehet böngészni a fotelből. Ennek viszont van egy hátránya: nem a világot fogod megismerni, hanem csak azt a vetületét, amit a híreid forrása láttatni szeretne veled. Vagy azért, mert ennyit értett meg belőle, vagy azért, mert ez az érdeke.
Néha nem árt tájékozódni. Nem csak a fotelből szónokolni arról, hogy te nem félsz. 😉
http://mandiner.hu/cikk/20160105_sayfo_omar_a_kolni_dom_mellett_zavargo_araboknak
Kedves Cipuka,
köszönöm, hogy megírtad a gondolataidat. Én egy szóval sem mondtam, hogy ők fontosabbak nálunk, de azzal sem értek egyet, hogy kevésbé fontosak. Mert az ítélkezés és az általánosítás (amiből rengeteget írtál) mindig tévútra vezet. Kivétel nélkül mindig.
Nagyon sok kérdés merült fel benned, ezekre személyes tapasztalatok során választ kaphatsz. Mert nem számít, hogy mit mond a média, az sem számít, hogy én mit mondok, győződj meg róla személyesen, hogy kik azok az emberek, akiktől félsz és akiket ezért nem szeretsz. Én gyűjtöttem személyes tapasztalatokat, de az emberek jelentős része erre nem hajlandó. Remélem, Te nem vagy ilyen, és nem hagyod magad megvezetni.
Egyébként az életerős férfiakra vonatkozó kérdésedre is megtalálod a választ az írásomban (a fiatal srácokról szóló résznél), de tényleg nem az én szavaim számítanak, hanem az, hogy mennyire vagy nyitott a világra.
Legyen szép napod!
Gábor
Kedves Gábor!
Általában jók az írásaid,de ez most nagyon nem sikerült. “ők is emberek” írtad,igaz, De miért fontosabbak ,mint mi? Miért kell mindenünket nekik adni? Miért kell befogadnunk őket? Egyszerűen ők jönnek és úgy gondolják,hogy joguk van mindent elvenni,ami itt Európában van.Ők erőszakkal jönnek.!Nem tisztelik a törvényeinket!Nem akarnak semmi európai normának megfelelni.Ha valaki menekül,az nem erőszakkal tör be egy országba vagy földrészre.Az örül annak,ha élelmet adnak neki és nem eldobálja és megtapossa.Ha valaki menekül akkor megköszöni ,ha fedelet kap a feje fölé és nem kezd el válogatni,hogy ez nem tetszik nekem.
Azok az írások amelyek a humanitárius elveket hangsúlyozzák,meg hogy ők is emberek,egy darabig érvényesek,csak egy kicsit tovább kellene látniuk a szerzőknek az orruktól és a nagyságrendeket is felismerni,mert ha mindenkit be akarunk fogadni,akkor már mi leszünk kisebbségben és az ő törvényeik szerint kell élnünk.Ők nem akarnak alkalmazkodni,hanem a vallásukat elterjeszteni és a törvénykezésüket a sáriát.Minden hitetlent el kell pusztítani. Különben is ez nagy fokú tolerancia egy európai öngyilkosság, ők nem ismerik a toleranciát ,ha fordítva lenne,hogy az európaiak menekülnek oda,már rég megállították volna.
Ha milliók jönnek,akkor káosz lesz Európában.Példa: csak 5 ezer “menekült” sétált Ausztria felé az autópályán és megbénult a fél ország.Mi lesz ha 100 ezrek vagy milliók sétálnak.
És még egy tévedés van ezen írások érvelésében.Ezeknek az embereknek a 80%-a nem menekült.Maximum 20%, az asszonyok ,gyerekek és az idősek.A többség életerős fiatal,akik ki tudja milyen szándékkal érkezik.Ők az aggresszivek.
Emmerich Klein szerint nem tehetünk semmit,el kell fogadnunk,hogy jönnek és elfoglalják a kontinensünket és úgy fognak élni,hogy a törvényeinket semmibe veszik,nem tehetünk semmit,talán már adjuk is fel az életünket emberbaráti szeretetből.Nekem az a véleményem,hogy van még 57 szép muzulmán ország,talán nekik kellene vallási testvéreiket befogadni.És még közelebb is van a “menekültek” hazájához, ahova a háború befejezése után visszatérhetnek.
Köszönöm Ildy, ez is egy jogosan felmerülő gondolat. Én úgy gondolom, hogy tudatos bürokrácia elleni harcról nincsen szó, azonban a természeti és társadalmi változások meg fogják követelni a bürokratikus rendszer átalakítását vagy összeomlását.
Gondolt-e már valaki arra, hogy ez a migráns vándorlás azért történik, hogy lebontsák ezt a bürokratikus rendszert, amit Európa felépített, és képvisel?
Köszönöm szépen Kendra, nagyon szépen megfogalmaztad a lényeget. 🙂 Én is hiszek benne, hogy egyre többen hajlandóak önmagukba nézni, és nagyon örülök, hogy Te is ezt közvetíted az emberek felé. Az pedig természetes, hogy vannak tiltakozók, mert a tükör összetörése tényleg sokkal könnyebb rövid távon. De a tükrök nem fogynak el, az élet újra és újra odateszi a következőt. 🙂
Nagyon jól látod, köszönöm. 🙂 Valóban arra összpontosítok, hogy mi mit tudunk tenni jelenleg. Önmagunkért és embertársainkért. Sokan ezt a kettőt különválasztják, én nem, és ebből adódik a nézeteltérés. De ez nem baj, mindenki maga dönti el, hogy milyen terheket cipel magával.
Ami Európát illeti, szerintem a saját bürokratikus rendszere veszélyesebb önmagára nézve, mint az a néhány terrorszervezet, ami valóban károkat okoz időnként. Egyébként ha egy terrorszervezet vezetője lennék, én is elhitetném az emberekkel, hogy a bevándorlókkal küldöm be a terroristáimat, mert így a legkönnyebb megosztani és félelemben tartani az embereket. Ja, és ez nemcsak terrorszervezet vezetőjeként működőképes stratégia, hanem politikusként is.
Ha nem tetszik, amit a tükörben látsz, az nem biztos, hogy a tükör hibája. Csak az tud indulatot kelteni benned, ami fáj. Őszintén kívánom, hogy legyen szép életed, és egymás szeretetére és elfogadására taníts másokat is.
Kedves Gábor! KÖSZÖNÖM! Azt gondolom jelenleg van, aki érti az írásod, és van, aki nem. A tükörképet összetörni könnyebb, mint változtatni azon, amit mutat. Mert ott nekem kell változnom. Az emberek többségének a hozzáállása ma az, hogy minden és mindenki változzon, csak nekem ne kelljen. Ezeket a dolgokat én is láttam, és az volt a kérdésem, mit tehetnénk mi, akik így látnak… Mert lehet, hogy nekünk is fel kellene végre állni abból a fotelból… Te most megtetted, hogy elmondtad. Csak remélni tudom, hogy egyre többen értik majd, mert különben nagy baj lesz… Mert ahogy benn, úgy kinn.
“Nem békés megoldás viszont nem létezik, mert eddig egyetlen komoly társadalmi vagy ideológiai problémát sem oldott meg háború.” Ezt megertem csak azt nem tudom, hogyan lehet bekes targyalasokat folytatni mikozben tudombol kiszoritjak a levegot.
A keseru dolog az, hogy en ezt haborunak latom, egy olyannak ami nem ma kezdodott ezzel a menekultozonnel. A haboru celja egy nepcsoportcsoport akaratanak raeroszakolasa egy masik nepcsoportra. Ha a harcokat klasszikus fegyverekkel vivjak akkor konnyu felismerni az eroszakot, a tamadast s az felebreszti a termeszetes vedekezesi osztoneinket. Ez a regen elkezdodott Europa elleni tamadas csak ritkan latvanyos ugy mint a mostani tomeghiszteriat kivalto, mediatol megvilagitott emberaramlat. Ennek a tamadasnak is hadvezerei, fegyverforgatoi es fegyverei vannak de olyan ugyesen csinaljak hogy meg fel sem emeljuk a vedopajzsunkat mert nem veszuk eszre hogy tamadas er. Vagy eszreveszuk de olyan fegyverekkel allunkszemben amikkel mi nem vagyunk kepesek harcolni s csak nyavalygunk hogy igy meg ugy de kenyelmunkbol nem akarunk adni, aldozatot nem akarunk vallalni. Belenyugszunk mert valoszinu, hogy ha ezt a mostani hatarcsatat meg is nyernenk a regen elkezdett haborunak vesztesei vagyunk. Ugy velem hogy Gabor irasa e realitasnak felismereseben probalja a legjobbakat tanacsolni. Mit lehet tenni, hogy a maximalisat hozzuk ki abbol ami marad, hogyan lehet ujradfinialni a veszteseget ugy, hogy ne a borba fojtsuk banatunkat hanem epitsunk egy jovot a mai realitasok fundaciojara. Errol szolna a dal.
Dobálózhatunk a bölcsességekkel, de ép érvet nem tudsz mondani. Ahogy elnézem, folyton ugyanazokat a kártyáidat húzod elő. Ez pedig már rólad szól
Quidquid latine dictum sit, altum videtur. Nekem nem fontos, hogy adsz-e a szavaimra. Ez a Te dolgod, semmi közöm hozzá, ahogy a rólam alkotott véleményedhez sincs. Ez Rólad szól.
Most én is ollózak be, hogy eme emberek mennyi okos dolgot mondtak? Ebből én jövök ki jól. Vagy esetleg te okosabbnak tartod magad? Úgy érzem, hogy a stroke-od és személyes tapasztalataid okán bölcsnek érzed magad. Azért azt se felejtsük el, hogy a stroke is okoz problémákat, betudom ennek a szűk látóköröd. Mutass fel többet és adok szavaidra. De míg nem, maradok a földön és bízom benne, hogy többségünk győz, aki igenis úgy látja, hogy ezeket a problémákat sűrgősen orvosolni kell és nem a mindent megengedő liberális eszmékkel. Dédelgethetsz álmokat, de teret ad neki homályos és kevés tudásod. Alea Iacta Est..
Nagyon sok művelt ember beszélt már butaságot. Tessék, szemezgess például innen: http://www.businessinsider.com/false-predictons-2012-5?op=1 Azt egyébként tudod, hogy mi a rák? A saját szervezeted túlburjánzása. Úgyhogy a hasonlat jó, mert mind a vallási fanatikusoknál, mind az iszlámtól (vagy bármi mástól) félő embereknél a félelem túlburjánzása okozza a problémát. Amíg Te félelemben élsz és mások véleményét követed, addig én megismerem a világot és kialakítom a sajátomat. Ehhez viszont a könyvek és előadások szükségesek ugyan, de nagyon kevesek. Az élő tapasztalatot nem pótolja semmi.
Itt a baj, hogy nem ismered egyáltalán! Aki nem ismeri, jobb, ha nem szól fel az érdekükben, ki indulva abból a néhányból, aki tud kultúráltan élni. És itt a hangsúly, te azokat a szektákat néhánynak nevezted. Rosszul ismered az arányokat. Ismered egyáltalán a vallásukat és azt, amit tanít nekik? Ha nem, szívesen teszem, egyik szakirányom a vallásfilozófia. Korunk rengeteg tanult és művelt tudósa, professzora (néhány nagyon elismert ember : Richard Dawkins, Cristopher Hitchens, Sam Harris) úgy említik az iszlámot, mint a rákot. És senki ne mondja, hogy butaságot beszél ilyen sok magasan képzett, elismert ember, akik bizonyítottak hatalmas dolgokat tudásukkal a történelem során. Csak egy hasonlat, mikor valaki a fotelből azt írja, hogy pl Einstein nem volt olyan okos. Ugyan, badarságokat ne beszéljünk. Ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy ha ilyen nagy emberek írnak komoly, mondhatni műveket az iszlám halálos veszélyeiről, akkor ott van igazság. Úgy gondolom,te nem látod át a súlyát, már csak a szavaidból is ítélve, az a bizonyos “néhány” szócska elárulta, hogy mennyire vagy tisztában a helyzettel. Arról pedig tájékoztatlak, hogy nem pusztán a médiából tájékozódom, diplomáimat azért szereztem, hogy hasznosítsam is őket. Avagy, mint mondtam kutatok is, valamint oktatok is, szívesen látlak előadásaimon. De azt ne felejtsük el, hogy a média is ad egy útmutatást. Természetesen rengeteg a félrevezetés, de mindenben ne keressük az összeesküvés elméleteket.
Dániel, a kérdésed így szólt: “ismered azt az iszlámot, amivel szemben állunk?” A válaszom az, hogy nem, nem ismerem azt az iszlámot. Én azt az iszlámot ismerem, amivel nem szemben állunk, hanem békésen együtt élünk. Te összekevered az iszlámot azzal a néhány vallási fanatikus szektával, akik bármi más nevében is gyilkolnának, de az iszlám mögé bújva teszik ezt. Mások más mögé bújva gyilkolnak. És vannak olyanok is, akik nem gyilkolnak, de szintén valami mögé bújva gyűlölködő hozzászólásokat írogatnak, vagy megpróbálnak úgy kioktatni valakit, hogy az információikat a médiából vagy más gyűlölködőktől relézik. Számomra nem hiteles.
Kedves Éktelen, köszönöm szépen, hogy megírtad a gondolataidat. A békés megoldás csak addig utópia, amíg nem teszünk érte, hogy ne az legyen. Nem békés megoldás viszont nem létezik, mert eddig egyetlen komoly társadalmi vagy ideológiai problémát sem oldott meg háború.
A muszimokkal kapcsolatos megjegyzésemet bárki veheti kioktatásnak, ez nem az én dolgom, én egy tényt közöltem. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy veszélyes dolog úgy bírálni egy kultúrát, hogy nem is ismerjük azt igazán. A “muzulmán” szó azt jelenti, “két muszlim férfi”. Nem helyes kifejezés, csak a magyarban valamiért meghonosodott.
Végig olvastam a cikket és mélyen felháborított. Természetesen vannak szép tartalmai, de azok szinte kivétel nélkül nem a menekült kérdéshez kapcsolható. Javítok, nem a jelenlegi menekült helyzethez. Mert ez sokkal többről szól! Egy komoly kérdésem lenne (bár sok, de regényt akkor írok, ha van értelme),ismered azt az iszlámot, amivel szemben állunk? Én nagyon, szívesen mesélek. De talán ismerni sem kell, sokszor elég a média, de itt nem a butítás részére gondolok, hanem a puszta tényekről, talán a legutolsó legúlyosabb történet , hogy Görögországban több mint 4000 fegyvert foglaltak le. És bizony lett volna célja… És egy 2006-os iszlám üzenet, ami nagyon híres! : Nem fegyverekkel fogják megvívni a háborút. A legegyszerűbb módja a beszivárgás, terjeszkedés, majd a saját akaratuk érvényesítése. Gondolom azt tudod, hogy ha nem úgy gondolkodsz és cselekszel, ahogy ők, akkor halálos ellenség vagy számukra. Ezt nyíltan ki is jelentik, rájuk halál vár. És itt az óriási baki az írásban, hogy az övék kultúraként van jellemezve. Nem, ez nem kultúra. Félre értés ne essék, aki menekül, tényleg sajnálom és igen van, akinek segíteni kell. De hogy is szűrjük ki, kinek kell a segítség? Aki nő, aki gyerekkel van? Nem, ezt a jóhiszeműséget pont kihasználják, mivel tisztában vannak az Igazi Kultúrákkal, ahol a nő és gyermek kincs. Azt se felejtsük el, hogy káoszban a legkönnyebb céljainkat elérni. Vissza térve a menekültekhez, addig menekült, amíg el nem jut az első biztonságos országba. Pénze van, mert miért ne lenne???? Soknál láttam több pénzt, amit én évek alatt keresek meg. Ne érts félre, senkitől nem irigylem, de tisztáznunk valamit, a tényleges menekültek olyan helyről jönnek, ahol sok éve földig rombolnak mindent és gazdaság sincs, ergo nem lehet ilyen nagy vagyon nála. És amiről a média próbál hallgatni, már többen beszéltek velük, én is, sok mondja már ki, hogy amerikai szervezetektől kapják a pénzt. Jó lenne nyitott szemmel járni. A cikkben említett hasonlatok pedig borzasztóak, a cicás merész butaság. Azt hiszem, vannak még, akik csak az orrukig látnak. De bízom benne,hogy nem tudják kihasználni a liberális gondolkodók mindent megengedő politikáját.
Tetszett az elgondolkodtato iras meg akkor is, ha bosszanto az a nyugodtsag amivel a jogos felelmet kezeli a szerzo. Keves az a hasonlo temaju iras amit ennyire civilizalt es tartalmas, megfogalmazott hozzaszolasok kovetnek. Persze itt is vannak szenvedelytol feszitett de megis kordaban tartott megjegyzesek de szerintem nelkuluk mesterkeltek, szinte osszeeskuvesnek tunne a gyanus harmonia.
Felsorolt felelmekben en is osztozok mig utopikusan hitegetem magam bekes megoldasokkal.
Volt egy kioktato megjegyzes valahol miszerint tajekozatlan az aki a muszlimokat es a muzulmanokat egykent kezeli. Hat, annak remenyeben., hogy nem csak en orulnek egy kis felvilagositasnak ertekelnem, ha valaki tisztazna, hogy mi is a kulombseg mert en mindig azt kepzeltem, hogy a muzulman az egy magyarosabb elnevezese a muszlimnak. Mi az informalt igazsag?
Nagyon jó észrevétel, Ildikó, köszönöm. 🙂 Pontosan az önismeret irányába próbáltam vezetni azt, aki hajlandó önmagába nézni. Aki nem, azzal úgysem lehet mit kezdeni.
Kedves Betti,
ami a hozzászólásokat illeti, én úgy vagyok vele, hogy ha megszólítanak, válaszolok. Ahogy megszólítanak, az az ő dolguk, én nem veszem fel, mert egy vélemény mindig többet mond arról, aki mondja, mint arról, akiről mondják. Néha van, hogy lehet valakivel konstruktívan vitatkozni, a többi támadó jellegű hozzászólásnál pedig nem is igazán magának a hozzászólónak szól a válaszom, inkább azoknak, akik hajlandóak gondolkodni. Úgyhogy jól van ez így, nagyon örülök az építő jellegű kommenteknek, aki pedig magát járatja le, azon mosolygok. 🙂
Köszönöm szépen, hogy írtál, és azt is, hogy olvasol. 🙂
Legyen szép napod!
Gábor
Ha valakit érzelmileg erősen megérint a jelen állapot, és komoly önismereti célra szeretné felhasználni a helyzetet, akkor érdemes azt a kérdést is feltenni, hogy: Ki/mi elől menekülök? (Ugyanis kétféle menekülés létezik: valami/valaki elől, (mindegy bárhová, csak el innen, cél nélkül) vagy valami felé (ennek konkrét célja van). Önismeret szempontjából ez nem mindegy.
Én is ezen dolgozom. Három gyereket nevelek, köztük az egyik egyéves, és még szoptatom, és a másik kettő is még csak ovis. Úgyhogy az élethelyzetem szerint mellettük a helyem, és nem fogom őket itt hagyni, és a röszkei táborba rohanni. Illetve dolgozom is, fontos és hasznos dolgokat csinálok, amivel mások életét jobbá teszem. Pénzt küldtem a rászorulók részére – ami e célra fordítható volt a családi kasszából, azt éppenséggel Kárpátaljára.
Köszi, ha meghagyod számomra a döntési jogot abban, hogy mi a feladatom a társadalomban. Mindenki segítsen úgy, ahogyan tud, és az élethelyzete megengedi.
Kedves Gábor!
Általában nem olvasok kommenteket mert lelombozó, hogy sokaknak mennyire rossz a szövegértése, most azonban nem bírtam ki. Bevallom üdítő volt látni, milyen hideg fejjel válaszolsz a “legkedvesebb” kommentekre. Lenne mit tanulnom… 🙂
Köszönet az írásaidért, továbbra is nagy érdeklődéssel várom a következőket.
Betti
Kedves József, nem engem kell meggyőznöd, hogy jó ember vagy, ezt magaddal beszéld meg. Őszintén kívánom, hogy boldog életed legyen, és a világ egy kicsit szebbé váljon azáltal, hogy itt vagy.
Gábor!
“Némelyik embernek elég,ha tapasztal a szívében egy cseppnyi általános-emberi és jó érzést,máris megvan győződve arról,hogy aztán senki más nem érez,mint ő,hogy ő mindenkit megelőz az általános fejlődésben.Némelyik embernek elég,ha hallomásból átvesz egy gondolatot,aminek se füle,se farka,és máris mindjárt azt hiszi,hogy ezek “az ő saját gondolatai,és ezek az ő saját agyában születtek meg.A naivság szemtelensége.”
Dosztojevszkíj Így vagy te a Tao-val és Kong fu ce-val. Csakhogy ezek csak neked újak.
Kedves Anna, ez az írás egy tükör. Olyat látsz benne, amilyen Te magad vagy.
Miután beszélgettél menekültekkel, szívesen folytatom az eszmecserét arról, hogy mennyire agresszívek, mennyire veszélyeztetik az országunkat, és én kit mennyire szeretek. Csak menj ki egy táborba vagy gyűjtőpontra, és ismerd meg azokat az embereket, akikről a média és a beléd nevelt prekoncepciók alapján ítélkezel. Addig fölöslegesen beszélgetünk bármiről. Sok sikert, rengeteg tapasztalatot tudsz gyűjteni akár pár óra alatt is.
Kedves TB, menjél segíteni a belföldi rászorulóknak és a kárpátaljai magyaroknak. Állj fel a monitor mögül és élj a lehetőséggel. Érdekes, hogy mindig ugyanazok segítenek a külföldi menekülteknek, mint akik a belföldi rászorulóknak is. A többiek pedig csak dumálnak és hőbörögnek az ellen, amit éppen kikiáltanak ellenségnek. Hajrá, most tehetsz valamit egy szebb világért. Én is ezen dolgozom. Úgyhogy a meddő vita helyett én cselekszem, és Téged is erre buzdítalak. Vagy vitatkozz azzal, akinek szintén nincsen semmi dolga, részemről nem éri meg folytatni a beszélgetést. Sok sikert Neked is a világ szebbé tételében. Remélem, Te is ezen dolgozol.
Mintha az elején azt írtam volna, hogy a pillanatnyi, akut segítségnyújtást én is fontosnak tartom. Kár, hogy erről “megfeledkeztél”. Talán mégsem vagyok annyira frusztrált, gyűlölködő…
Az egyházi és a civil szervezetek jó helyen vannak (csak közben el ne hanyagolják a belföldi rászorulókat és a kárpátaljai magyarokat, akik szintén háború sújtotta területen élnek, de az ő szenvedéseikre gondolni annyira nem trendi ma), és e tekintetben azonosan értelmezzük a vallásunkat a katolikus karitász tagjaival. Azonban az akut segítségnyújtás fontosságának elismerése mellett van annak is létjogosultsága, hogy nagyobb távlatokban az ember több szempontot figyelembe véve gondolja át a cselekvési tervet, adott esetben szintén a keresztény hit fényében. (Különben általában eléggé bírom, amikor nem keresztények nagyon jól tudják, hogy egy adott esetben egy kereszténynek mit kellene gondolnia vagy tennie a hite alapján.)
Bocsi de nem értem miért bennünk, egyényileg a saját lelkünkben keletkezett volna a migráns probléma? Semmi bajom velük, csak lennének tiszták és rend tudok. Én tisztelem őket, de ők is tiszteljenek engem(ami valószínű nem fog megtörténi). Filozofálhatunk arról hogy mi a jó, helyes de ezek mind relativak. A migránsok pedig aggreszivak(megérthető, én is az lennék 2000 km után) és akkor nekik van jogguk köpködni, sztrájkolni és rinyálni hogy de szar nekik, mi viszont hunyászkodjunk meg, üljünk a sarokba, segítsünk nekik, rendben legyen az…..és kinek lesz ettől jobb….azoknak akik pénzügyileg támgatják őket.
A menekültek elözönlik Európát, céljuk az invázió. Várj, megfogalmazok egy hasonlóan mély gondolatot: a macskád kölykedzett; nagyon vigyázz, mert át akarja venni a hatalmat a családod fölött!
Ez az összehasonlítás nagyon kicsinyes (tiszteletlen embertársainkkal szemben) kimondottan azt érzékeli az olvasoval hogy értéktelen, hülye, buta, de ki vagyok én hogy megkérdőjelezem ennek az elmélkedésnek a nem tudom miét, mert nem tudom megfogalmazni….miáuuu
És nem félek tőlük, semmi közöm hozzájuk, tőlem akkár most indulhatnának Németországba, nem féltem a munkámat(mert nem szeretnek dolgozni) de és megint a de…annyi gondolat kavarog a fejemben, igazából nem tudom eldönteni hogy mi a búbánatos bús p…a miatt védi őket a kedves író….mert hogy nem szeretettből az biztos… mert vagy szeretjük az öszes embert és nem ítélkezünk felettük, tetteik felet vagy nem, egy fejlett szellemségű ember részére ez nyílvánvaló. Amit én féltek az hogy a média lehuzza a magyarokat (már megint) de mosolyogjunk neki és lenyeljük a hazugságokat csak azért mert magyar vagyok???? Én nem tudom megérteni, biztos nem vagyok annyira fejlet mint a szerző de józan paraszti ésszel nem tudom megérteni ha háborútól,gyilkolástól mennekülnek akkor miért pont Németországba kell érkezenek, tudtam szerint itt sincs háború, törökországban sincs…mégis szegények…vajon mi vezérli őket….
Igazából az egész írás megmagyarázza hogy a magyarok miért hülyék. Mindenki tudja hogy nem a leggazdagabb országban élünk, de aki megakar élni és biztonságban lenni,az megtudna itt is nem kellene Németországba mennekülni….(az osztrákok sem elég jók számukra, olaszok sem, franciák sem….)
Szóval kis jó tanács kedves Szerző Úr (szándékosan nem szólítom a keresztevén)
Vagy mindenkit egyformán szerettünk és ítéletek nélkül élünk, és ne álszent szövegeket írjunk, álzent spirituális lélekbe öltözve vagy fogadjuk el magunkat és lássuk be hogy nem mindenkit szerettünk (segít a felemelkedésben ). Bocsi nekem nem hiteles az írás mert nagyon egyoldalú és tiszteletlen (azokkal szemben akik ténylegesen segítenek a menekülteken) .
Bocs a helyesírás hibákért, magyar tanárnőm anno nem hitte el hogy magyar iskolában szeretném folytatni a tanulmányaimat.
A félelemed okát mindig önmagadban keresd. Ennyi volt az üzenet. Kitértem a menekültek között előforduló agresszióra és az álszent segítőkre is. Te pedig helyezd el magadat ott, ahova tartozónak érzed, ez a saját lelkiismereti ügyed. Semmi bajom Veled, nem is ismerlek, és nyugodtan gondolkozz úgy, ahogy szeretnél. A lényeg, hogy gondolkozz. Ennyiről szól az írásom, ha mást látsz bele, az már Rólad szól.
Gábor, a félelem és az ítélkezés két különböző dolog. A félelem szülhet (elő)ítéletet, ez igaz, de létezik jogos félelem, ami nem ítélkezésről szól. De a szavakkal és a jelentésükkel a végtelenségig el lehet játszadozni. 🙂 Én azt veszem észre, hogy itt te vagy az egyetlen, aki pálcát törsz azok felett, akik másképpen mernek gondolkodni, mint te. A cikked megsérti azokat, akik nincsenek egy véleményen veled, mert frusztráltnak és gyűlölködőnek kiáltod ki őket. Mi jogon? Ellentétben veled, én nem használtam támadó hangnemet (nem harcolok sem ellened, sem senki ellen), csupán védem a véleményemet, csak úgy mint te. 🙂 A mi párbeszédünkben te vagy az egyetlen aki a gyűlölet, a harc, az ellenség szavakat használod.
A menekültek helyzete valóban borzalmas, ezt én nem cáfoltam. A túlzott dramatizálásod nélkül is értjük, látjuk, hidd el. Ez most ezért is nehéz helyzet. A szív azt súgja: segíts!, de az értelem látja az esetleges veszélyeket. (Tisztában vagyok azzal, hogy a politika mindig gondoskodik aktuális ellenségképről.) Te használod az ellenség szót, én nem gondolok ellenségként a bevándorlókra. Félni, tartani, nem csak elenségtől lehet. Miért vádolsz azzal, hogy ellenségképet keresek? Csak azért mert nem értünk egyet, ne bélyegezz meg a győlölködéssel, sem engem, se mást.
Köszönöm szépen, Anna 🙂
Mennyire radikalizálhatóak? A mocskolódó szövegedet olvasva jót mosolyogtam, hogy a radikalizációt hoztad fel érvként. Gyönyörűen bemutatkoztál. 🙂 Ahogy Goethe írta: “Mindenki azt látja a világból, amit szívében hordoz.”
Nem, kedves Thyscio, a probléma a Te lelkedben keletkezett. 🙂
szuper 🙂 nagyon tetszett és egyetértek 🙂
Kedves TB!
Mindenben igazad van .Egyet értek veled.
A probléma a világ vezetőinek egyéni lelkiismeretében keletkezett ! 🙂 ::)
Ne röhögtessetek ….
Na, ha elgondolkodtatni akarsz, akkor a művészeti szféfában kell próbálkoznod..
mert ez szűzlányríkató természet-moralizálás nagyon kevés.
A művészetet legalább mindenki úgy érti, ahogy akarja, de te az alaposan
megcsócsált véleményedet akarod lenyomni más torkán, amit ha az illető
kiköpne még szégyellje is magát… Sajnos az a helyzet, hogy a tényekkel szemben
moralizálsz… Az egyéni lelkiismeret és pszichológia hatáskörébe akarsz utalni színtisztán szociológiai, sőt hadászati kérdéseket… Mi az, hogy nem gyűlölködünk ? A földön fekvő menekültet kevesen gyűlölik, az amelyik idegeneket (minket) támad meg már többen, nem egyesek nyomorát kell nézni, hanem azt is , milyen kultúrkörből jönnek és mennyire radikalizálhatók…. hát nagyon, Ha te azt akarod, hogy filozofálás és ne a családod megvédése közben vágják el a torkodat (jó-jó, nem mindegyik fogja, de a babakocsiban utazó ártatlan gyermek az igen) , akkor csak folytasd ezt a szellemi félrevezetést,
de éppen egy harcművész (ilyen nincs 🙂 ) MILYEN JOGON TESZ VÉDEKEZÉSRE KÉPTELENNÉ MÁSOKAT ? Mert, amit itt az intelligensebbek fejébe próbálsz ültetni, az a feltett kézhez vezet, de legalább jó a lelkiismeretünk ? SZÉGYEN !
Valóban nagyon sok múlik azon, hogy hogyan bánunk valakivel. Megértés és elfogadás nélkül megoldás sem lehet.
Köszönöm, de nekem nem számít, hogy igazam van-e, vagy sem. Engem az érdekel, hogy közösen előbbre jutunk-e. Egyébként Röszkén a Katolikus Karitász koordinálja a táboron belüli önkéntes munkát. Ők vagy máshogy értelmezik a vallást, mint Te, vagy vallásértelmezés helyett egyszerűen csak segítenek azoknak, akiknek szükségük van rá. De nyugodtan kérdezd meg őket is, én már elmondtam mindent, amit fontosnak tartottam elmondani.
Akivel emberhez méltóan viselkedsz – az ember is lesz!
Akivel állat módjára – az pedig valóban álattá válik!
Eni, ő is biztosan a TV-n szocializálódott az iszlámmal kapcsolatos ismereteivel, illetve Orbán Viktor beszélte tele a fejét mindenféle megosztó és hazug kormánypropagandával:
http://www.atv.hu/kulfold/20140906-lefejezett-gyerekek-megrazo-uzenettel-fordultak-a-vilaghoz-a-kozel-keleti-keresztenyek
Meg neki is:
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20140721_henri_boulad_sj_europa_nem_veheti_magara_a_vilag_osszes_bajat
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2283:henri-boulad-a-nyugat-floertoel-az-iszlamizmussal&catid=34:ittesmost&Itemid=58
Én sem gondoltam, és nem is állítottam, h az első idézet is az ószövetségből volt, Szent Pál levelei ahhoz kicsit későn keltek. Bár szerkezetileg valóban nem voltam elég világos.
Egyébként szívből kívánom, h Neked legyen igazad, és végül összejöjjön mindaz a változás, ami a békés egymás mellett éléshez szükséges, de egyelőre ezzel kapcs szkeptikus vagyok.
Nagyon köszönöm Eni, nem is tudok semmit hozzátenni. Emberileg is nagyon egyetértek mindennel, amit írtál, és a kulturális vonatkozásokban is sokra tartom egy olyan ember véleményét, aki nemcsak az európai kultúrkörben mozog otthonosan, hanem az iszlámot és az arab világot is nagyon jól ismeri. És tényleg így van, arra koncentrálok, amit mi jelenleg tenni tudunk. Nagyon örülök, hogy Te is erre koncentrálsz, és egyre többen vagyunk, akik nem félelemben élve mutogatunk másokra, hanem teszünk azért, hogy közös megoldást találjunk. Köszönöm szépen még egyszer, hogy ilyen szépen összefoglaltad a gondolataidat.
A második idézet az Újszövetségből volt. 🙂 A kiragadott példák veszélyességére próbáltam felhívni a figyelmedet, de nem látom értelmét egy meddő vita folytatásának.
Egyébként nagyon sok nő (keresztények, muszlimok, más vallásúak és ateisták) elnyomva él, ahogy a nőkröl szóló írásomban is említettem, és az arra érkezett visszajelzések is tükrözik.
A félelmeiddel pedig érdemes szembenézned, mert nem jó egész életünkben fölösleges terheket cipelni. A félelmekkel való szembenézés viszont csak úgy megy, hogy megismered azt, amitől félsz. Bízom benne, hogy boldog és kiegyensúlyozott életet tudsz majd élni.
Nagyon tanulságos volt a kommenteket (is) olvasni, mert tisztán kirajzolónak a következő dolgok:
1. Gábor nagyon jól tette, hogy hozzá mert nyúlni a témához, mert attól, hogy tabuként kezeljük, még nem fog megoldódni. Nem az a helyes hozzáállás, hogy bólogató kutyaként egyetért azokkal, akik eltérő véleményen vannak, mint ő, hanem igenis kiáll a saját véleménye mellett, amihez mindenkinek joga van. Ez becsülendő dolog!
2. Semmit nem tudnak az átlag, TV-n szocializálódó állampolgárok az iszlám vallás valódi természetéről. Még mindig az hiszik, hogy az ISIS-nek bármi köze van a muszlim emberekhez. Mi is megtagadjuk, hogy keresztény pl. egy Andreas Breivik tömegmészáros, azt mondjuk, nem igazi keresztény, csak szélsőségesen, a maga önigazolására átértelmezte a vallást, beteg a lelke. Nos, az ISIS is ilyen, tömegével öli a muszlimokat (de annak nincs hírértéke), mert a szélsőséges imámok mossák az agyát, és elhitetik céltalan, “birka” tagjaikkal, hogy ők bizony többet érnek Isten szemében, mint bárki más, főleg egy romlott lelkű nyugati. Ezzel a muszlimok 99%-a nem ért egyet, a maradék 1% alapján viszont megítélik az egész vallást. A másik, hogy teljesen általánosító és téves, ahogyan azt ecsetelik, hogy a muszlim férfiak hogyan bánnak a nőkkel. Semmivel nem bánnak velük rosszabbul, mint egy átlagos nyugati férfi, és a nőknek általánosságban véve nincs kevesebb joga, mint egy nyugati nőnek, de ehhez tényleg olvasni kellene, nem pár negatív példa alapján ítélkezni. Ez nagyfokú tájékozatlanságra vall, javaslom, hogy guglizzanak rá az iszlám vallással kapcsolatos cikkekre, meg fognak lepődni. Nem kell hinni nekem, és a médiának sem. Az nem véletlen, hogy évről évre nő azon nyugatiak száma, akik áttérnek az iszlám vallásra, pedig azt nem lehet erőltetni, tessék alaposan utánanézni, és nem gyűlölködő oldalakon!!
3. A menekültkérdés ránk vonatkozó része nem az olyan nagypolitikai kérdésen való vita, melyeket nem tudunk megoldani. A saját szintünkön mit tehetünk ennek megoldásáért? Ezt a kérdést kell feltennünk magunknak. Beszédes, hogy mindenki olyan eszközökhöz nyúlna, amilyen beállítottságú. Én nem vagyok meglepődve Gáboron, mert egy pacifista, rendkívül jóindulatú, segítőkész, megoldás orientált, türelmes ember, egyértelmű, hogy békés megoldást keres. Önazonos maradt, nem fordult ki magából, és nem hagyta, hogy a (sokszor mesterségesen generált) félelmei alakítsák a véleményét, ergo irányítsák őt. E helyett a valódi megismerést tűzte ki célul, első kézből szerzi az információit, és nem azt hiszi el, és nem az alapján ítél, ami a szájába van adva. Az én szememben ez az egészséges hozzáállás a problémához. Sokkal nagyobb eséllyel tudja majd a helyén is kezelni, mert nem vakítja el a félem szülte harag.
4. Nem neki kell felébredni, az előző írásai alapján én úgy ítélem meg, hogy nagyon is ébren van. Mindössze felismerte, hogy félelem gerjesztette indulatokból nem születik megoldás.
5. A stroke-kal példálózni kicsinyes, személyeskedő dolog, az élete tapasztalatai csak hozzásegítették, hogy világosan lássa a dolgokat.
6. Onnantól kezdve, hogy hatással van a közvetlen életünkre, ez már többé vált, mint puszta politika. A mi döntésünk, hogy hogyan állunk hozzá, békésen, és megoldást keresve, vagy erőszakosan, és önző módon, csak a saját életterünket szem előtt tartva.
7. Már éppen eléggé megosztotta a népeket ez a kérdés, nem lesz már elég a hőbörgésből? Nem kéne már kitalálni valamit, ami nekik, és nekünk is jó? Igen, ott kellene megoldani, de így végig ujjal mutogatva nem sokra megyünk. Az erőszakot, és fegyvereket én kizárom, mint „megoldást, ismerjük már a (végső) megoldást, nem lett belőle soha semmi jó.
8. Gondolom, átjött, hogy teljesen egyetértek vele, mert (még ha voltak is) legyőzte a félelmeit, ellenérzését a témával kapcsolatban) – ami teszem hozzá jogos, és érthető, de szélesebb körben való tájékozódással szinte teljesen legyőzhető – és a saját eszközét használva megpróbált önálló gondolkodásra késztetni. Nem azt kérte, hogy bárki is egyet értsen vele. A félelem alapvetően helyénvaló dolog, csak akkor válik rosszá, ha a megismerést, és az egyéni fejlődést gátolja. Nem olyan buta ő Előlegezzétek meg neki a bizalmat, hogy komplexebben látja a dolgokat, mint hogy csak az emberséges bánásmód szükségességét látná. Viszont erre redukálódik végül a dolog, ennyi, amit tehetünk, illetve amit tenni érdemes. A többi csak félelem, és ő nem fél, valóban 😉 Ezért olvasom a blogját.
Ha ezt tartod a leginkább releváns idézetnek a kereszténység nőkkel kapcsolatos tanításából, akkor nem gondolom, hogy átfogó ismeretekkel rendelkeznél erről a vallásról és kultúráról. Kérdezz meg inkább 10 keresztény feleséget, h elnyomottnak érzik-e magukat (én pl. nem), és 10 muszlim feleséget.
Igen, pont az ilyen ószövetségi történetekről beszéltem. De az az Ószövetség, ami irtó régen volt. És még mindig nem sikerült példát mondani arra, hogy a világnak mely részén lennének vérengzések a kereszténység nevében. A jelent nem tükrözi az Általad idézett részlet, a pápák bocsánatkérései pedig az egyház múlthoz való viszonyulását eléggé helyretették. Ferenc pápa – tőle eléggé szokatlan, de indokolt keménységgel – nemrégiben simán excommunikálta azokat a szicíliai maffiózókat, akik a kereszténységhez kötődőnek mondták magukat (NEM a kereszténység nevében gyilkolásztak, csak úgy névleges keresztényként).
Ezzel szemben az iszlám terrorcsapatoktól egyetlen vezető sem határolódott el. A muszlim vallásgyakorlás keretében megvalósuló, napi szintű diszkriminációtól, elnyomástól, erőszaktól pedig szintén nem. Úgyhogy az a jelen.
Vagyis persze, hogy a keresztények között is vannak gyilkosok, erőszakosok, agresszívek, de maga a kereszténység nem kér ebből, és próbál ezellen küzdeni. Az iszlámban pedig az erőszak bizonyos formáihoz egyetértően viszonyul. Ezért nem irreális az A) verzióban felvázolt jövőkép. Az elenyésző kisebbségből jelentős kisebbséggé válás, illetve a többséggé válás kérdése pedig idővel simán megtörténhet, az európai és a muszlim társadalom demográfiai folyamataira figyelemmel.
Mindegy, nem meggyőzni akarlak, tiszteletben tartom a véleményed, csupán azt nem érzem jogosnak, hogy olyan emberek fölött törsz pálcát, akik reális veszélyektől tartanak, és nem osztják a véleményedet abban, hogy várhatóan be nem következő változásokban kell bízni, amelyek élhetővé tennének egy erőteljes muszlim jelenlét melletti Európát.
Egyik verzió sem valószínű, az A legalább olyan végletes és általánosító, mint a B. Az én verzióm nem a B, csak nem értetted meg. Mindig lesznek agresszív emberek, ahogy gyűlölködők is. A valódi kérdés az, hogy a saját félelmeiddel előbbre jutsz-e az életedben.
Gábor, azt hiszem, most egy fontos ponthoz érkeztünk el. Van-e realitása annak a jövőképnek, amit felfestesz?
Képzeljük el Budapestet 25-30-40 év múlva.
A) Az én verzióm:
Tegyük fel, születik egy lányod, és hozzámegy egy kedves, helyes, muszlim fickóhoz. Majd rövid idő után kiderül, hogy a férje őt napi rendszerességgel megerőszakolja, veri, kizárja a döntésekből, nem engedi tanulni, dolgozni stb. Mindezt lelkifurdalás nélkül, mert neki ez a természetes, ezt diktálja a vallása, részéről ezzel semmi probléma. Apaként mit teszel? Azt mondod, hogy éljen a multikulturalizmus, szuper, csak így tovább, mindenki élhet a maga normái szerint (ami a mostani bejegyzésedből következne)? Nem, hanem hívod a rendőröket, és ha kell, erőnek erejével kiszabadítod onnan a gyermekedet. Mindezt megteheted, ha az országodban működik ütős bűnüldözési és igazságszolgálatatási rendszer, és a jogszabályok alapján tiltottak ezek a cselekmények. Igen ám, de mi van, ha ez az egész az arab negyedben történik, ahová a rendőrök is félnek belépni? És mi van, ha a rendőrség nem akar segíteni? Mert mondjuk a belügyminiszter is muszlim. Netán a kormányfő is. Netán az Országgyűlés többsége is, és a jogrendszer már átvette a saria elveit. Hogy véded meg a lányodat? Akkor fogjuk a motyónkat, és menekülünk? Hová?
B) Most nézzük a Te verziódat!
Mivel a magyarok szívesen fogadták a muszlim bevándorlókat, ők hajlandóak voltak arra, hogy átvegyék az emberi jogok Európában szokásos tiszteletét. Megtagadták vallásuk egyes alapvető tanait, és kinyilvánították a nők egyenjogúságát, védik az LMBTQ személyek jogait, párbeszédet folytatnak a kereszténységgel. Szembeszálltak a terrorszervezetekkel, többé nem létezik ISIS, Al-Kaida illetve egyéb efféle alakulat.
Már csak az a kérdés, hogy melyik kimenet a valószínűbb.
Ha Te magad is kisebbségnek gondolod a rossz szándékú embereket, akkor miért gondolod, hogy 20 vagy 50 év múlva ők fognak dominálni és nem azok, akik békés szándékúak? Te hoztál fel extrém eseteket példának (Dunába lövés, robbantgatás, stb), és úgy állítottad be, mintha ez lenne az általános állapot, és ez várható a jövőben. De aki muzulmánnak hívja a muszlimokat, az nem gondolom, hogy átfogó ismeretekkel rendelkezik arról a vallásról és kultúráról, amiről ítélkezik. És nem azt mondtam, hogy keresztes háborúk még mindig vannak, hanem azt, hogy ma is rengeteg gyilkosságot és bűncselekményt követnek el a különböző vallások nevében. Beleértve a kereszténységet is. Te is a vallás nevében ítélkezel. A vallásokat emberek alkották, és bár sok érték is van bennük, rengeteg káros hatásuk is van. És nincs fifty-fifty. Ha csak egyetlen életet is kioltanak vagy megnyomorítanak egy eszme nevében, akkor vagy az eszme káros, vagy az értelmezése az.
A Koránban is vannak káros gondolatok, de íme néhány idézet a Bibliából, amire hivatkozva elítélsz másokat:
Sámuel I. könyve 15. rész:
(Sámuel közvetíti az Úr szavait Saulnak)
“Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.”
A nők elnyomásával kapcsolatban is lehet idézni a Károli Bibliából is:
I. Timóteus 2: 11-15: “Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett: Mindazonáltal megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmaradnak a hitben és szeretetben, és a szent életben mértékletességgel.”
Minden eszköz értéke attól függ, hogy mire használják. A vallásoké is, mert azok is csak eszközök.
Kedves Annamária, nem baj, ha úgy gondolod, hogy tisztábban látsz, mint én, engem még a kioktatásod sem zavar, mert semmi közöm a félelmeidhez. Az sem baj, hogy önmagadnak ellent mondasz egy mondaton belül (senki nem ítéli el őket, de azért a félelmeink jogosak, így nyilván az ítélkezés is). Azt gondolsz és attól félsz, amitől csak szeretnél, de ahogy Emmerich nagyon jól megfogalmazta a hozzászólásában, teljesen mindegy, hogy mit hiszel vagy mitől félsz. Sem a félelmed, sem a hadsereg nem fogja megállítani azokat, akik tényleg a háború elől menekülnek (de még a gazdasági bevándorlókat sem, azt a néhány terroristát pedig pláne nem). Tudod miért? Mert szembemennek a fegyverrel és csak remélik, hogy nem lövik őket fejbe úgy, ahogy otthon tennének. De ha mégis, akkor is csak ugyanott vannak. Akinek nincs mit veszítenie, az leszarja a félelmeidet, de még a rá meredő puskacsöveket is.
Ami a naivitást illeti, egyáltalán nem vagyok naiv, csak elég őrült ahhoz, hogy higgyek benne, hogy közösen meg tudjuk változtatni egy kicsit a világot. Pont ezért fog sikerülni annak ellenére, hogy sokan leragadnak a múltban, és félnek a változástól, akármilyen rosszul is érzik magukat a jelenben. Minden változás először utópia. Nevess ki, nézz le, harcolj ellenem, engem egyik sem zavar. Támadd a bevándorlókat, most ők az aktuális ellenség. Ha megáll az áradat, vagy megszokottá válik a kultúrák keveredése, majd találsz új ellenséget. Addig én dolgozom az “utópián”, ami számomra csak ennyi: egy picit jobb világot hagyjak itt, mint ahova érkeztem.
Nem mondtam, hogy minden bevándorló muszlim, ennek épp ellenkezőjét állítottam. Azt végképp nem, hogy minden bevándorló terrorista. Tehát nem általánosítottam, sőt kifejezetten utaltam arra, hogy látom a bevándorlók sokszínűségét. Viszont az tagadhatatlan, hogy ha a jelenlegi trend folytatódik, Magyarországon pár éven, évtizeden belül jelentős muszlim kisebbség, egyes nyugati városokban pedig akár többség is kialakulhat. Miért félek ettől? Igazad van abban, h a muzulmánok többsége is rendes fickó, és a nem muzulmánoké is, illetve ugyanúgy vannak mindkét csoportban agresszív alakok. De nagyon nem mindegy, hogy egy kultúra mit támogat, és mit nem. Az európai zsidó-keresztény értékrendben ma már nem érték a nők elnyomása, az ellenük elkövetett erőszak, a vallásszabadság tagadása. Az iszlámban azonban ez elfogadott, támogatott dolog. Vagy ezt is csupán a kormány állítaná? Úgy gondolod, a nők egyenjogúsága, emberi méltóságának sérthetetlensége, a vallásszabadság tiszteletben tartása éppúgy az iszlám vallás alapjaihoz tartozna, ahogyan a zsidó-keresztény kultúra és az európai emberi jogi fejlemények azt mára a kontinensünkön kitermelték?
Elegendő, ha a muzulmánok jelentős kisebbséget alkotnak egy-egy térségben ahhoz, hogy olyan enklávék alakuljanak ki, ahol az említett muzulmán normák általánosan elfogadottak. Ez engem momentán nem nyugtat meg.
A terrorizmus valóban némileg más kérdés. Igaz, h a terroristák mozgása nagymértékben független a menekültekétől. Azonban a terrorszervezetek működéséhez, utánpótlás-biztosításához sem mindegy, hogy milyen közegben mozognak. Véletlen lenne, hogy az ISIS egyelőre az arab országokban tud virágozni, ahol az iszlám is virágzik? Kamu lenne az összes hír arról, melyben az ISIS emberei kinyilvánítják, támogatják a bevándorlást annak érdekében, hogy végső céljuk, az európai kalifátus megvalósuljon? Szerinted a kormány gyártja ezeket az üzeneteket?
Amellett jelen történelmi helyzetben nem helyénvaló párhuzamot vonni a keresztény és az iszlám fundamentalisták között. Hogy érted azt, hogy a keresztesháborúk nem értek véget? Hol is vannak mostanában keresztesháborúk? Nevezz meg, kérlek, egy olyan országot, ahol újabb időkben keresztény szélsőségesek százezreket fejeznek le, égetnek el élve, feszítenek keresztre stb. azért, mert más vallásúak. Akik ma keresztény fundamentalisták, maximum ostobaságokat fecsegnek, abba még senki nem halt bele. Enyhén szólva nem tehető egyenlőségjel a két vallás szélsőségesei közé. A keresztesháborúkért, a kolonializáció során az egyházak által elkövetett bűnökért mellesleg az elmúlt idők pápái kb. tizennyolcszor bocsánatot kértek. Ezzel szemben ma keresztény holokauszt zajlik pl. Szíriában, és ha az ISIS-en múlik, akkor máshol is ez lesz. (Vagy írásba adták valahol, hogy megelégszenek a szír keresztények kiirtásával, és a többi országban nem akarnak hasonló pusztítást végezni? Nem, ennek épp az ellenkezője a céljuk.) Ebben a történelmi helyzetben azt emlegetni, hogy igen ám, de a keresztényeknek is voltak (sőt: vannak (?!?!?!)) hasonló bűneik, kb. annyira ízléstelen, mintha valaki a negyvenes években azzal jött volna, hogy az Ószövetség tanúsága szerint évezredekkel ezelőtt a zsidóság is kiirtott pár népet, úgyhogy fifty-fifty.
Ami pedig a számarányokat illeti. Emlékeim szerint nem írtam akkora butaságot, hogy a Közel-Kelet lakóinak többsége folyóba lődöz másokat (úh kérlek, ne add a számba). Terroristából viszont elegendő egy maroknyi csapat (néhány 100 vagy 1000 fő), akik romba tudnak dönteni egy országot, kultúrát. Nekem egyetlen terrorista is sok lenne, aki a szeretteimet robbantja fel, miközben reggel munkába mennek.
Végül pedig nem az volt a kérdésem, hogy Te félsz-e, mert azt látom, hogy nem. A félelem egyéni döntés kérdése abban az esetben is, ha vannak a félelemre alapot adó tényezők. Még egyszer: ha van alap a félelemre, még mindig dönthetsz úgy, hogy nem félsz. Viszont ne ítéld el, ne nevezd gyűlölködőnek azokat, akik a gyermekeik jövőjét féltik, és ne állítsd, hogy csupán bedőltek valami ócska kormánypropagandának, és csak az ő készülékükben van a baj.
Gábor, kedves naív Gábor! Ébredj fel. Elvakult vagy. Nem mondom, hogy nincs igazad. Mert szép és jó, amit írsz, de nem a valóság, ez a te álomvilágod, utópiád. 🙂 Senki nem ítéli el a muszlim embereket, csak azért mert muszlimok, mert más a vallásuk. De a félelmeink jogosak. Nem szeretnék meddő vitát folytatni erről. Láthatóan kizársz minden értelmes észérvet, történelmi, társadalmi tényt, és a magad igazát hajtogatod. Te ebben hiszel. Ez a te oldalad. Tiszteletben tartom. Gyönyörű az álomvilágod. Csakhogy az átlagembernek a valóságban kell élnie… (És erre jöhet megint egy gyönyörű, mélyenszántó eszmefuttatás tőled.)
Kedves TB! Fantasztikus összefoglalása az emberek jogos félelmeinek. Köszönet érte.
Kedves TB,
rengeteg általánosítást írtál. Minden bevándorló muszlim… Minden muszlim nő jogfosztottan él… De még rám is rám próbálod akasztani az általánosítást. Egy szóval sem mondtam, hogy “minden hozzánk érkezőben a szegény, háborús övezetből érkező, jó európaivá válni akaró, hálás üldözöttet” látom. Ezt Te magyaráztad bele. Olvasd el még egyszer az írásomat, és megtalálod benne, hogy leírtam: vannak rossz szándékú és agresszív emberek is. És azt is leírtam, hogy a segítők között sem mindenki őszinte (elsősorban önmagához).
Miért gondolod, hogy néhány hangadó terrorista miatt mindenkit ki kellene zárni az országból? És miért gondolod, hogy az Iszlám Állam nem képes bejutni menekültáradat nélkül? Ez elég naiv elképzelés. Ha nem csak a félelmeidnek engedsz teret, hanem belegondolsz, akkor jól tudod, hogy aki be akar jönni és robbantani akar, az bejön és robbant. Menekültek nélkül is. De a Közel-Kelet lakóinak többsége – bármilyen meglepően hangzik ez most – nem robbantgat, és nem lövöldöz senkit a folyóba. Ismerd meg azt a kultúrát, amiről TV-hírek és talán néhány szenzációhajhász könyv alapján ítélkezel. Nem attól válik valaki agresszívvé, hogy muszlim vagy keresztény, hanem attól, hogy hogyan nevelték. A muszlimok között sincs több agresszív ember, mint a keresztények között. Hozzuk fel a keresztes háborút? Vagy azt már “kinőtte” a kereszténység? Szerintem nem. Ma is nagyon durva tetteket követnek el bármelyik vallás nevében. Mert aki fanatizálható, azt vallással, politikával és ideológiákkal nagyon könnyű fanatizálni.
Én már a szívemre tettem a kezem, és nyugodtan mondom, hogy nem félek. Tudod, miért? Azért, mert a valódi ellenség nem a bevándorlók között van. Megeszed, amit etetnek Veled, mert ha egy népet félelemben tartunk, akkor irányítható. A félelmeid nem tényeken alapulnak, hanem vélt tényeken. Nekem van muszlim barátom is, és képzeld, eszébe sem jutott felrobbantani engem. De még Téged sem. És nagyon sok más ilyen muszlim embert ismerek. A probléma nem ott kezdődik, hogy félünk az ismeretlentől, hanem ott, hogy meg sem próbáljuk megismerni azt, amitől félünk. Mert ha megismernéd, már nem félnél tőle.
És igen, tudom, hogy a bevándorlók között vannak különbségek. Ahogy a magyarok között is. Óriási különbségek.
“Az állam feladata lenne…” – erre pedig azt mondom, hogy nem, nem az állam feladata. Mindannyiunk közös feladata és felelőssége, hogy emberként oldjunk meg egy embertelen helyzetet.
Pontosan.
Pontosan így van. A problémát a félelem szüli, a konfliktust pedig az, hogy jobbnak gondoljuk magunkat másoknál. A facebook-on egy hozzászóló nagyon szépen megfogalmazta: “elgondolkodtató mennyi építő dolgot lehetne tenni annyi energiával, amennyit most a képzelt ellenségek gyalázására fordítanak egyesek”. Én is így látom. De amíg vannak, akik először szembenéznek önmagukkal, aztán másoknak is próbálnak segíteni, addig nem aggódom. 🙂
Kedves Gábor!
Jól látod, az emberek nagy részében ott a félelem. Jóval kevesebben gyűlölködnek azonban, mint amennyien félnek. Igen, én is félek, bár nem gyűlölködöm. Nem attól félek, hogy elveszik a munkámat. Nem érdekelne az sem, ha nőként jogfosztottan kellene élnem, ha csadorban kellene járnom, ha nem lennének popkoncertek és többé nem vehetnék bikinit. Nem érdekelne! Viszont félek, mert három gyermeket nevelve, értük felelve nagyon nem mindegy számomra, mi lesz ebből az országból 15-20-50 év múlva. Félek, mert nyugaton sem sikerült a muszlimok integrációja. Tévedsz, amikor minden hozzánk érkezőben a szegény, háborús övezetből érkező, jó európaivá válni akaró, hálás üldözöttet látod. Attól még, hogy néhányszor kint jártál a Keletinél, nem gondolhatod, hogy minden bevándorlóval beszéltél, és mindegyikük szándékait ismered. Az Iszlám Állam nem rejti véka alá, hogy a menekülthullámmal ezresével küldi be a terroristákat. (Ma éppen az origón olvastam egy ilyen cikket, amely ugye nem éppen kormánypropagandát fújó orgánum.) Félek, mert nem akarom, hogy hazánkban is az történjen, ami Szíriában. Félek, mert nem akarom, hogy egy napon az én gyerekeimet, unokáimat rángassák ki a házunk elé, és kérdezzék meg, hogy keresztények-e. Félek, mert nem akarom, hogy zsidókat és keresztényeket a Dunába lődözzenek, hogy a Deák téri metrómegállóban robbantgassanak.
Félek az Afrikából érkező fertőző betegségek miatt. Félek, mert keresztény vagyok, és ekként számomra természetes a vallás- és lelkiismereti szabadság, ugyanakkor tudom, hogy a muszlimok számára nem az. Nekem semmi bajom nem lenne azzal, ha a szomszédban muzulmánok laknának, és békében élnénk, de tudom, hogy a muzulmánok jelentős részénél nem ez a helyzet. Mi van, ha éppen a mi otthonunk környékén lesz majd a budapesti no go zóna, ahol a saria érvényesül majd?
Gábor, tedd a szívedre a kezed, és mondd azt, hogy mindez kacsa, és semmi alapja a félelmeinknek. Nem tudod, igaz? Dönthetsz úgy, hogy Te vállalod a kontrollálatlan bevándorlással járó veszélyeket. Mert Te a Magad bőrét viszed a vásárra. Én viszont nemcsak a magamét, hanem a gyermekeimét, unokáimét is. Nem tudom, átérzed-e ezt.
Tudom, hogy az írásom eddig egyoldalúan a bevándorlás veszélyeiről szól. Hidd el, látom én is a másik oldalt. Hidd el, édesanyaként szakad meg a szívem a gyermekekért, a valódi áldozatokért, és keresem a módot a segítségre. Boldog lennék, ha Ferenc pápa kérése alapján tudnék segíteni egy üldözött család befogadásában, integrációjában.
De lásd Te is, hogy a migrációnak nemcsak ez az oldala létezik. Vannak az emberekben félelmek, alapos és jogos félelmek, amelyek nem valamiféle zsigeri idegengyűlöletből, előítéletből táplálkoznak, még csak nem is a kormánypropagandából. Hanem tényeken alapulnak. V.ö. Szíria.
Próbáld kicsit differenciáltan átgondolni a kérdést, látni a bevándorlók tömegében a heterogenitást. Ha pedig köztük különbségek vannak, akkor jogos, hogy különböző attitűddel viseltessünk velük szemben. Az pedig az állam feladata lenne, hogy a differenciálásban segítse az embereket, befogadja azokat, akiket kell, és megvédje a polgárait azoktól, akiktől kell.
A probléma az emberekben keletkezett.
Néhány gondolatod kivételével én is megfogalmaztam már ezeket. Épp egy tegnapi poszt kapcsán. A média félelmet sugároz, hamis értékeket mutat, egy nagy rakás car. ( kiírhatom, hogy szar, de nem szoktam, bocsi ) , Most épp a menekültek a téma, és az emberek hangoskodnak a politikai oldalakon itt a facin is, de beszélni könnyű. Én is húznék el, mint állat, ahol háború dúl, nem akarok hősi halott lenni, mert az nekem miért jó ? És egyáltalán, Akik a háborúkból visszajöttek, erősen károsodtak psychésen, azt hiszem, ez a postraumás reakció. Aki háborúzni akar, így van, abban eleve ott van a gyűlölet, és mint tudjuk, minden negatív érzés hátterében a félelem, az önbizalom hiánya áll. A gyűlölet valójában nem a menekültek ellen szól. Így van, saját maguk ellen, és akár a környezet, még a családi környezet ellen is szólhat, hiszen van, aki fél kilépni egy rossz kapcsolatból, inkább ordítozik a családdal, vagy éppen papucs, valószínűleg a főnökét is utálja, de nyalizik neki, ez mind a félelmét igazolja. Az ország eleve meg van osztva, ott vannak a pártok, főképp azok, akik olyannyira utálják azokat, akik mondjuk ” mások ” , akár bőrszín, származás , vallás, nemi identitás a gyűlöletük tárgya. A rettegésük a félelemből táplálkozik, de mivel rettegni ugye ciki, jobb gyűlölködni . Lehet, hogy pesszimista vagyok, de hogy nagy jövőt nem jósolok ezeknek az embereknek, az tutti. Nekem nincsenek előítéleteim, nem is lesznek, mert minden ún. másnak mondott emberben lehetnek jók is , lehetnek rosszak is. A magyarok is lesznek családirtók, ők is erőszakolnak meg nőket, bőven van itt is psychopata. Az meg vicc, hogy féltik a vallást, a kereszténységet, valóban ezzel nagyon könnyű takarózni, tenném hozzá, hogy a megrögzött ateisták is ezt mondják.. Erre csak annyit tudok mondani, hogy a kereszténység nevében dúltak már háborúk…Ezek a menekültek félnek, és ez nem csoda. Én is be lennék tojva a helyükben, teszem hozzá, hogy ők viselkedtek a legjózanabbul, amikor elhúztak a háború elől, hát persze, lelkiismeretes ember félti a családját, és nem akar ilyen módon öngyilkos lenni maga sem. Az pedig , hogy itt hogyan viselkednek, valójában nem tudjuk, nem látjuk. A médiában csak azt lehet látni, amit ők akarnak, hogy lásson a magyar , valójában nem sokan láttuk a saját két szemünkkel azt, hogy valójában mi is történik azokban a táborokban. Részleteket lehet csak látni, de ebből csak téves infók derülhetnek ki, hiszen az egészet kell nézni. Nem tudhatjuk, hogy mi zajlik bennük, nem jártunk az ő cipőjükben… Nem szemellenző kéne, hanem az egész dolgot megvizsgálni több szempontból is, más látószögből is.
Egyikük sem Iránból érkezik? Érdekes, hogy én találkoztam nem is egy olyannal, aki onnan érkezett. A többes szám első személy azokra az emberekre vonatkozott, akikkel közösen próbálunk tenni azért, hogy megoldódjon ez a helyzet. Konkrétan a barátaim, ismerőseim, és azok az ismeretlen emberek, akikkel a segítés közben találkozom. De ha szeretnél összeesküvés-elméletet látni, akkor úgyis azt fogsz látni, ez ügyben nem fogom felvenni a vita fonalát.
A stroke-om előtt nem volt magas vérnyomásom. 🙂 Megint egy prekoncepció, ami mögött nincs ismeret. Ha elolvastad volna a bemutatkozásomat, akkor többet tudnál rólam is (pl a sporttal kapcsolatban feltett kérdésedre is megtalálod a választ). És ugyanez a helyzet a menekültkérdéssel kapcsolatban is. Ha elkezded jobban megismerni azt, amitől félsz, akkor már nem is fogsz félni tőle annyira.
Én nem akarlak megváltani. Nem is tudnálak. Csak Te magad tudod megváltani önmagadat. És ismerem Joshua Bellt, szeretem is, köszönöm a tippet. 🙂 A cinizmusoddal pedig nem fogsz előbbre jutni, csak fölösleges terheket cipelsz egész életeden át. De ez a Te döntésed, úgy élsz, ahogy szeretnél.
Kedves Gábor!
Nem akarlak kioktatni.
A parszi nyelvet beszélő irániak országában nincs háború.A menekültek sem onnan érkeznek.Bizony a többségük arab anyanyelvű.Azért gyanús nekem,hogy egy politikai álláspontot képviselsz mert pl.egyes szám első személyből átváltasz: “addig mi teszünk azért,hogy jó megoldást találjunk.” Ha a saját gondolataidat akarod közölni,-amit én 5 hete érdeklődéssel követek-kérdezem kik azok,akik tesznek a jó megoldás találásáért? Érdekelne mi okozta a strokod-at megelőző magas vérnyomásodat.Előtte vagy utána kezdtél el sportolni? Sokan szeretnének feltétel nélküli kijelentéseket tenni ellentmondást nem tűrve,a MEGVÁLTÓ szerepében tündökölni.Az olyan alkoholista jut eszembe aki kigyógyulva szenvedélyéből ádáz absztinens előadásokat tart. Ajánlok neked valamit: Hallgasd meg Franz Schubert Szerenád c.hegedűre írt zeneművét Joshua Bell előadásában.Az olyan szép.
Ezt nagyon szépen megfogalmaztad, Emmerich, köszönöm szépen!
Kedves Anna, a probléma nem a Közel-Keleten keletkezett, remélem ezt azért Te is érzed.
Kedves László, a harcművészet nem csak önvédelemről szól, hanem nagyon sok más dologról is: egymás tiszteletéről és segítéséről, saját belső korlátaink átlépéséről, a béke építéséről, és még sorolhatnám. De attól még, hogy mester vagyok, nem feltétlenül kéne ezeknek megfelelően élnem, mert sajnos sok már az olyan mester is, aki egészen más értékrendet képvisel. Stroke túlélőként is torzulhatott volna a gondolkodásom úgy, hogy áldozatként kezelem önmagam, és mérnökként is lehetnék irreális gondolkodású. Ezeket csak azért mondom, mert nem jelent semmit, hogy mit olvas rólam, vagy épp mit mondok magamról. És nem is számít, hogy igazam van-e bármiben is, vagy sem. Csak az számít, hogy előbbre jutunk-e, vagy megrekedünk, esetleg mélyebbre kerülünk.
A jelenlegi helyzetet szerintem nem lehet úgy megoldani, hogy ne legyenek károk, a kérdés csak az, hogy a gyűlöletkeltéssel megoldunk-e bármit is. Akik cselekszenek, azok azért teszik, hogy a lehető legkisebb kárral közösen megoldást találjunk. Nem tudom, pontosan kit nevez tévelygőnek, de úgy gondolom, hogy nagyon sok tévelygő van a magyarok (és bármely más nép) között is. A megoldást a tanítás, tájékoztatás és összefogás jelenti, nekem ez a véleményem. És tanítani nemcsak azokat kell, akik menekültként érkeztek, hanem azokat is, akik úgy gondolják, hogy általánosítással és gyűlölettel bármit is meg lehet oldani. Akinek ételre van szüksége, adjunk ételt, akinek melegre, adjunk meleget, és akinek arra, hogy viselkedni tanítsuk (akár a szabadságának korlátozása árán is, mert a tevékenysége agresszív és ártalmas), azt tanítsuk. Függetlenül attól, hogy szíriai, iráni, amerikai vagy magyar.
Ez nem Neked szól, Gábor, hanem akik nem értenek egyet Veled!
Van egy rossz hírem:
K***ra részletkérdés, hogy mit gondolsz a menekültekről. menekülőkről!
Mert ahogy Téged sem érdekelne – ha az ő helyükben lennél – hogy ki, mit gondol rólad, őket sem érdekli!
Ha a Te életed lenne veszélyben, ha a Te házadat rombolták volna porig, ha a Te családod néhány tagját mészárolták volna le, ha Te sem láttnál más kiutat, mint azt, hogy elhúzni innen a p***ba, lehetőleg minél messzebbre, baromira nem érdekelne Téged sem, hogy amerre éppen menekülsz, az ottani emberek megértenek, és támogatnak Téged, vagy utálnak, és betartanak Neked. Pont lesz**-nád Te is.
Vagyis:
Tök mindegy, hogy mit gondolsz róluk, totál mindegy, hogy keresztbe akarsz-e tenni nekik, vagy sem, ők csak jönni és jönni fognak, egészen addig, amíg az utolsó ember is elmenekül onnan, ahol nagy valószínűleg csak a halál várna rá! (Te sem tennél másképpen)
Na már most, ha ez így van – már pedig így van(!) – CSAK EGYET TEHETSZ:
El kell fogadnod azt, hogy amit eddig elképzeltél az életedről, a jövődről, a boldogulásodról, az mind nem úgy lesz!
El kell fogadnod, hogy az általad megszokott nyelvű, bőrszínű, kultúrájú, vallású embereken kívül mások is a szomszédaid, munkatársaid lesznek!
El kell fogadnod azt, hogy amíg Te szolídan, visszafogottan, csendesebben “bulizol”, eközben ők hangosan “őrjöngenek”.
El kell fogadnod azt, hogy amíg Te nem szemetelsz, ők szemétdombot csinálnak az utcádban!
El kell fogadnod, hogy semmi sem tart örökké, hogy minden, mindig változik!
És amit TUDNOD KELL:
Ha képtelen vagy mindezt elfogadni, ha agresszívan lépsz fel velük szemben, nos akkor ezzel felszínre hozhatod belőlük is az agresszivitást, sőt a terrozizmust is akár!
De ha elfogadod azt, hogy ŐK IS EMBEREK, ha megérted őket, ha megbróbálod barátként kezelni, “megszelidíteni” őket, hálásak lesznek Neked, nem fognak balhézni, sőt mindent tőlük tellhetőt meg fognak tenni azért, hogy beilleszkedjenek.
PRÓBÁLD KI, ÚGY SINCS MÁS VÁLASZTÁSOD!
Igen.-Vannak helyzetek amikor a jó szándéknak,segítésnek,megértésnek, is van határa! -különben pont ez az ami még többet ront a helyzeten…. -és nem a félelem,hanem a logika alapján , a jelenlegi helyzet egy ilyen kulminációs átfordulós- pont. Igen meg kell találni a megoldást,de ott ahol keletkezett, akik ,amik okozzák!! Ha van személyes zóna, és ugyan így van mikro-makro dolgokkal, van a közösség (pl. 1 ország) aminek szintén van határa,hiába szeretnéd el mis-másolni a konkrét problémát.
Kedves Gábor! A harcművész elsajátította az önvédelem /védelem/ magasabb, talán mesteri fokát. A stroke túlélő járt a halál mezsgyéjén és jobban becsüli világi létét. A mérnök megtanulta a fizikai valóság logikáját. Az oldal megalkotójának sok mondanivalója lett, tapasztalván az együgyűség számtalan verzióját. ‘Vajh mi a teendője, ha /tételezzük fel/ személyesen Neki kell megoldania a lehető legrövidebb időn belül, a lehető legkevesebb konfliktussal a fenti gondolatébresztő mögé gondolható “rendetlenséget”, tudván, hogy bizony-bizony a tévelygők kevéssé fogékonyak a JÓRA? Üdvözlöm a gondolatait, érteni vélem a mondandóját és talán a “kisördög” bujkál a kérdésemben… üdvözlettel: László
Kedves Annamária, én nem a hírekből informálódom, hanem első kézből. Elég nagy a különbség. Egy szóval nem mondtam, hogy nincsen válság. Én azt mondtam, hogy közösen tudunk megoldást találni, és a gyűlölet vagy a bevándorlók azonnali elkergetése nem megoldás. És igen, nagyon jól látja, filozófiai, pszichológiai és erkölcsi kérdésként tárgyalom a társadalmi és politikai problémákat is, mert számomra az ember nem statisztika, hanem része a világegyetemnek, és mindennek, ami él. A társadalom és a politika emberek által mesterségesen kreált rendszerek és fogalmak gyűjteménye. Van köztük olyan, ami hasznos (a közösség egymást segítő ereje), és van, ami káros (ezt most nem sorolom, mert hosszú lenne). Én soha nem ragadok le egyetlen emberi rendszernél sem, mert a természet sem teszi ezt. Attól még, hogy magunkat kivonjuk egy probléma alól, a probléma nem szűnik meg.
Kedves Gábor! Nagyra becsülöm a munkásságát, a szellemes és okos írásait, amelyekkel segíteni szeretne, és segít is. De ez utóbbi írása elhibázott lépés. Filozófiai, pszichológiai és erkölcsi kérdésként tárgyalja a valójában társadalmi és politikai problémát. A gyűlölködők valóban elfogultak, talán frusztráltak is, de ön is az, csak a másik irányba. Tudom, nehéz objektíven szemlélni a jelenlegi helyzetet, a média sem könnyíti meg az éleslátást. Mégis azt tanácsolom önnek, hogy járjon jobban utánna a jelenleg zajló eseményeknek. Az ön által felvázolt utópia igazán gyönyörű, de a valóság más. Bennem egy csepp gyűlölet nincsen. A menekülteket (bevándorlókat) embereknek tartom. Értem, miért jönnek, értem mi elöl menekülnek. A helyükben talán én is ezt tenném, megragadnék minden lehetőséget egy jobb életre. De európaiként és magyarként a saját érdekeimet is szem elött kell tartanom. Gyűlölet és harag nélkül mondom, hogy ami most zajlik komoly veszélyekkel járhat a jövőre nézve, ha Európa nem képes megoldást találni erre az emberáradatra. És az az igazság, hogy nagyon nehéz bármilyen megoldást is találni. Az emberek özönlenek, megállíthatatlanul (olvasson híreket – elfogulatlanul -, csak ezt tudom javasolni). A helyes életfilozófia ebben a helyzetben nem jelent megoldást.
Kedves József, azt gondolom sejted, hogy nem a Te utasításaidnak megfelelően fogom élni az életemet és írni az írásaimat. Ha elolvasod figyelmesen a fenti írást, akkor észreveszed, hogy nem akarlak meggyőzni sem Téged, sem senki mást. Elgondolkodtatni akarok, de csak azokat, akik hajlandóak használni az agyukat. A többiekkel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Ha figyelmesen olvasol, akkor azt is észreveszed, hogy az írásom politikától és vallástól független, ahogy az életem is az. Minden írásom önkifejezés. Nem tudom, hogy lehet belelátni politikai megnyilvánulást egy olyan írásba, ami az etnikai, vallási, politikai különbségek szerinti bírálat ellen szól, de még az országhatárok ellen is. De ez már a Te dolgod. Ahogy az is, hogy elgondolkodsz-e azon, hogy milyen belső problémáidat vetíted ki másokra.
Az én lakásomban nem voltak még bevándorlók, de nagyon közelről ismerek olyat, akinek igen, mégis tudja, hogy nem a gyűlölet, hanem a közös megoldáskeresés vezet előre. És míg sokan billentyűzetharcosként ócsárolnak másokat, addig mi teszünk azért, hogy jó megoldást találjunk. Nem agresszióval, nem gyűlölettel, nem a médiából gyűjtött “tudással”, hanem cselekvéssel és megértésel.
Ha Te nem veszel részt benne, információt gyűjteni azért Te is tudsz (lehetőleg hiteles forrásokból). Például megtudnád, hogy nemcsak én nem beszélek “arabusul”, hanem a menekültek jelentős része sem. Mint például az az iráni férfi, aki múltkor fárszi tolmács keresésében kért segítséget, és lám, lett tolmács, mert vannak, akik a megoldáson dolgoznak.
Jobb lenne,ha filozofálgatnál és nem merülnél a politika bugyraiba mert rögtön “gyanússá” válsz.Úgy tűnik a számba a karod rágni a menekült kérdés,részedről elfoglalt álláspontját mintha én nem tudnám megrágni.Engedd meg,hogy a politikáról ( a közügyekről) én döntsem el a véleményemet.Ne keverd össze ezt a bölcselkedéssel.Csak gondolj arra,hogy a házad kertjébe minden nap engedélyed nélkül 10 migráns betelepül,ott végzik a dolgukat,szemetelnek stb.Rá jönnél 1 hét alatt,hogy nem vagy képes Miskin herceg alakját megformálni előttük és bajban lennél Arisztotelész Nikomachoszi etikájának megértetésével is,mert nem tudsz arabusúl. Úgy filozófálj,hogy ne akard a politikai álláspontodat hirdetni!
Dehogynem, ezzel teszel a legtöbbet. 🙂 Aki tudatosan éli az életét és nem a csordát követi, az nem biztos, hogy a legnépszerűbbek közé fog tartozni, de az biztos, hogy előbbre viszi a világot (és a saját életét is). És szerintem ez az, ami számít. 🙂
…az emberek valóban önmaguk elől menekülnek. Nekem 15 évem ment rá, hogy ezt a folyamatot megállítsam egyfajta tudatossággal. A Jelenléttel…..ez úton váltam megosztóvá. A magam módján én így segítek….Még ha nem is tűnik annak.