Vannak a jól működő gépezetek. Minden fogaskerék végzi a dolgát. Jól működő gépezetben fogaskeréknek lenni kényelmes. Amikor rád kerül a sor, megkapaszkodsz a melletted állóban, majd fordulsz.
Elvégezted a feladatod. Már nem rajtad múlik, hogy a gép hogyan működik tovább.
Ha akadozol, a szomszédos fogaskerék besegít. Ha elakadsz, a gép üzemeltetője ad egy kis olajat, hogy jobban tudj forogni. De ha sok baj van veled, lecserélnek.
És vannak a rosszul működő gépezetek. Itt az a fogaskerék is akadozik, amelyik magában jól tudna forogni. De a társai nem engedik. A jó fogaskerék a rossz gépezetben halálra van ítélve.
Hacsak ki nem száll és hagyja, hogy a gépezet csikorogva erőlködjön még egy kicsit, majd örökre megálljon. Ami ellen ő, a fogaskerék amúgy sem tudna tenni semmit.
A fogaskerék tragédiája az, hogy csak egyetlen tengely mentén tud forogni.
És akik a gépezetet használják, akik a szolgáltatást kapják, ritkán emlékeznek arra a fogaskerékre, amelyik olyan jól végezte a dolgát. Még ha észre is vették, még ha egy pillanatra őszinte öröm is járta át a szívüket, a nap végén mégis az fog számítani, hogy milyen munkát végzett a gépezet.
A fogaskerék csak azért tud tenni, hogy őmiatta ne akadjon el a gép. De a gép működését alapjában megváltoztatni nem képes.
A fogaskerék életének a lehető legpozitívabb kimenetele ez: jól működő fogaskeréknek lenni egy jól működő gépezetben. Nekünk, embereknek ennél jóval több lehetőségünk van.
De ehhez bátorság kell. Merned kell egyedül fordulni. Merned kell kiállni a világ elé, hogy szabadon forogj. Vállalnod kell a kockázatot, hogy amit alkotsz, az egy kerek egész, nem egy gépezet része. Ha hibázol, csak Te felelsz érte, hogy jobban csináld. Ha elakadsz, nem foghatod a gépezetre. És ha jól csinálod, ha valódi értéket teremtesz, az is a Te érdemed.
Már nem vagy a gépezet része. Szabad vagy. És megtapasztalod, hogy több tengely mentén is tudsz forogni. Aztán elkezdesz haladni. Előre, önállóan, a saját utadon. Amit nem azokkal osztasz meg, akikkel kényszerűségből együtt kell forognod, hanem akiket Te választasz. És akik Téged választanak. Akik miattad mosolyognak, és akik a nap végén rád fognak emlékezni.
Túl sok a fogaskerék és túl kevés az utazó.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Mindenki szeretne boldog lenni. Mégis sok olyan ártatlannak tűnő, természetesnek
Tovább
Tudod, milyen érzés, amikor semmi sem jön össze? Persze, hogy
Tovább
Csalódtál. Nem, ez így nem pontos; inkább átfogalmazom úgy, hogy
Tovább
Gondoztál már valaha virágot? Jó eséllyel igen. Talán utoljára csak
Tovább
„Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is” – írja Márai Sándor,
Tovább