Azt mondják, legyél hálás. Mert az fontos a boldogsághoz. “Hiszen annyi csodálatos dolog van, csak Te nem látod!” – hallod a zümmögő hangot egyre távolabbról, miközben a forrása ott áll melletted.
De Te már másra figyelsz.
Nem a jóakaródra, aki segíteni próbál, hogy kijuss a mélypontról, hanem arra, hogy az élet szar. Csak így, szimplán szar. És a szarért nagyon nehéz hálásnak lenni.
Így válik a segítségnek induló tanács újabb frusztráló teherré – hiszen nem elég, hogy megszívtad, még hálásnak is kéne lenned. Szép elmélet, de a gyakorlatban nem megy.
Voltam már ott én is. Lent a mélyben, ahol nincsenek virágok – vagy ha vannak is, nem látod őket a sötétben. És voltak már ott sokan a hozzám segítségért fordulók közül is, akiknek majdnem mindegy volt, hogy másnap felkel-e a nap. Ilyen állapotban nem találsz helyet a hálának.
És nem is kell. Nem kell erőltetned.
Mondok helyette valami működőképesebbet: egyszerűen csak legyél jelen és figyelj. Mozdulj ki a megszokottból, figyeld meg a környezeted apró részleteit, csinálj valamit, amit nem szoktál, gyűjtsd az új impulzusokat. Nem baj, ha nem tudod még pozitívnak címkézni azokat. Csak legyen belőlük annyi, hogy elkezdd érezni a jelenlétüket – elkezdd érezni, hogy nem túléled, hanem éled az életedet.
Nem fog menni egyből, csak idővel. Viszont ehhez nem szükséges megerőszakolnod magadat. Nincs benne semmi fals, semmi kényszer, semmi színjáték, semmi “ezt kéne most éreznem”. Egyszerűen csak azt érzed, ami van.
A kulcs tehát nem az érzéseid megerőszakolása, hanem elméd szűk játszóterének tágítása.
Kimozdulás a megszokott gondolati sémákból. Az áldozatszerep szép fokozatos kiszorítása. Nem erőszakkal, hanem új impulzusokkal, új élményekkel, új gondolatokkal – amelyekből annyi jön, hogy a szenvedésnek egyre kevesebb helye marad.
Emellett természetesen a traumád feldolgozása nagyon fontos feladat. De sokkal könnyebben fog menni, ha közben szívsz magadba egy kis életet. Görcsölés nélkül. Elvárások nélkül. Egyszerűen csak megélve azt, ami van. És ha elég kitartó vagy, az eredmények, a sikerek, az érzések is jönni fognak.
Ez lesz majd az őszinte hála táptalaja.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.