Sokan érzik túl kevésnek magukat ahhoz, hogy bármiféle hatással legyenek a világra. Vannak, akik elkeseredésükben jutnak erre a következtetésre, és vannak, akik kifogásként használják arra, hogy miért nem tesznek semmit. Erről szól Loren Eiseley története.
*****
Az idős író munkához készülődött. Mint már régóta minden egyes nap, ma is az óceán partján töltötte a napot. Inspirálta a környezet, a hullámok csapkodása, a nagy kékség látványa. Szokásához híven a parton sétálgatva kezdte a napot, hogy aztán frissen és feltöltődve lásson neki az írásnak.
Ma azonban valami szokatlan dolgot vett észre: a távolban egy alakot, aki a földre hajolgatva mintha valami furcsa táncot járna. „Biztosan így üdvözli a napfelkeltét.” – gondolta az idős ember. De ahogy a távoli alak közeledett, és egy fiatalember arca rajzolódott ki egyre tisztábban, rájött, hogy nem táncot lát.
„Fiatal úr, megkérdezhetem, hogy mit csinál?” – szólította meg kissé értetlen arckifejezéssel.
„Visszadobálom a tengeri csillagokat az óceánba.” – hangzott a válasz a legtermészetesebb hangnemben.
„Azt meg minek?” – kérdezte az öreg.
„Óriási vihar volt, kisodródtak a partra. Hamarosan itt az apály, maguktól nem lesznek képesek visszamenni, és itt halnak meg kiszáradva.” – felelte egy újabb tengeri csillagot dobva a vízbe.
Az idős író fejét csóválva mutatott ujjával végig a több kilométeres partszakaszon. „De hát rengeteg van, úgysem tudja mindent visszadobni! Semmit nem számít, amit csinál!”
A fiatalember ekkor kezében egy újabb tengeri csillaggal felegyenesedett, bedobta az óceánba, majd az idős íróra mosolyogva így szólt:
„Ennek az egynek számít.”
*****
Szokták mondani, hogy ha túl kevésnek érzed magad ahhoz, hogy változást hozz a világba, akkor még nem próbáltál aludni egy szúnyoggal összezárva. De ennél sokkal pozitívabb példákat is könnyen találhatsz. Például azt a kisfiút, aki egyetlen mosollyal megváltoztatta az egész napomat. Bármilyen apró jó cselekedetet teszel, azzal hozzájárulsz ahhoz, hogy a világ egy kicsit szebbé váljon, mint amilyen nélküled lenne.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Sokan mondanak le az álmaikról. Vagy azért, mert nem megfelelőek
Tovább
Van a bölcsességnek egy nagy csapdája: mindenki azt hiszi, hogy
Tovább
Szeretnél boldog lenni? Szeretnéd végre érezni, hogy teljesen rendben van
Tovább
Talán nincs még egy élőlény a Földön, amelyik annyit hazudna
Tovább
Vannak megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek. Talán számodra is ismerős: éles konfliktusba
Tovább
Látom hasonló alapokat kaptunk 🙂 És tényleg rengeteget számít, hogy ki mivel indul el…
Neked is legyen szép napod! 🙂
Nagyon szép történet 🙂
Szegény író bácsi… Biztosan nem hallotta eleget a nagymamájától, hogy “nincs lehetetlen, csak tehetetlen” 🙂
Szép napot!
Emese
Kedves Mária, nagyon szép gondolatok, köszönöm szépen! Valóban láncreakcióként működik a jó cselekedet, és aki beszáll ebbe a láncba, az többet nem is akar kilépni belőle. 🙂
Nagyon szép napot kívánok!
Gábor
Kedves Lia,
számít, rengeteget számít, amit tesz. És csodálatos dolgokat tesz, akármilyen kicsinek is tűnnek Ön számára. Nekik ez maga az élet, és a remény, hogy ezután is képesek lesznek életben maradni.
Köszönöm, hogy tesz azért, hogy a világ egy kicsit szebbé váljon, és azt is köszönöm, hogy olvassa az írásaimat. 🙂
Nagyon szép napot kívánok!
Gábor
Kedves Gábor!
Attól fogva, hogy megjelentek a menedékkérők a fővárosban, önkéntesként segítem őket. Ám amikor már ezrével jöttek, én is úgy éreztem, ahogy az öreg író: “De hát rengeteg van (…) Semmit nem számít…” – amit csinálok. Ez a kis tanmese megerősítette a hitem: annak a néhány családnak, akiknek takarót viszek, azoknak a gyerekeknek, akiknek szendvicset, édességet adok, annak a három embernek, akiknek vonatjegyet veszek a nyugati határig, hogy onnan gyalog átlépve a határt szabadságot nyerjenek – nos, nekik számít.
Köszönöm. És köszönöm valamennyi írását; valamennyiből lelki megerősítést merítek.
Üdvözlöm,
Lia
Kellenek az ilyen mindennapi pozitív kisugárzàsu ìrasok. Tudatosan vagy nem tudatosan, de mindannyian pozitív vagy negatív érzelmeket sugározunk és ez láncreakcióként működik. Lehet, hogy azért kedves velem a bolti eladó, mert reggel rámosolygott a szomszéd. Ez a kedves író úr még egy nagyon fontos dolgot tanult meg a fiatalembertől. Azt, hogy egy tengericsillag önmagàban semmiség, na de ki tudja azt megmondani, hogy hiánya milyen vàltozásokat idéz elő az őkoszisztémába. Szeretettel Mária