„Fáj a derekam!” „Rosszak az ízületeim!” „Nem lesz ez már jobb sosem!” „Túl késő már megvalósítanom az álmaimat, úgyse sikerülne!”
Panaszáradatok tömkelegével találkozhatsz minden egyes nap ismerőseid körében, de könnyen lehet, hogy Te magad is hajlamos vagy időnként elmerülni az önsajnálatba. Sokan elhiszik magukról, hogy lejárt felettük az idő végleg, és életük hátralévő részét a hanyatlás jegyében kell megélniük.
De miért kellene? Miért ne élhetnénk teljes életet 50, 60, vagy akár 90 évesen is? Miért kellene szarul éreznünk magunkat évtizedeken át, elrabolva magunktól a boldogság lehetőségét életünk jelentős részében? Miért ne csinálhatnánk azt, amit igazán szeretünk, ahelyett, hogy az álmaink temetőjévé válnánk?
Van egy fiatal hölgy, aki jógát tanít. 99 éves. Igen, 99 évesen is fiatal maradt, mert nem vált sem a körülményei, sem pedig az elkényelmesedés áldozatává. Pedig mindkettő próbára teszi mindannyiunk életét, de ennek a hölgynek a körülményei már születésekor nem voltak ideálisak. Közel sem. Tao Porchon-Lynch 1918-ban született, egy hajón látta meg a napvilágot, két hónappal idő előtt érkezve. Édesanyja belehalt a szülésbe, Tao-t pedig nagynénje és nagybátyja nevelték fel.Nyolc évesen ismerkedett meg a jógával, és egyből bele is szeretett. Nagynénje tanácsának ellenszegülve el is kezdett gyakorolni, és a jóga egész életét végigkísérte. Egy olyan életet, amiben bőven volt helye kalandnak, kihívásnak és megpróbáltatásnak is. Tao modellként bejárta az egész világot, családi kapcsolatai révén többször találkozott Mahatma Gandhival is, részt vett Charles de Gaulle és Martin Luther King demonstrációin, és színésznőként hollywoodi filmekben is szerepelt. Szóval tartalmas életet élt.
Egy valamit azonban soha nem felejtett el hosszú útja során: önmagát. A sikerei hatására nem csúszott szét, a nehézségei miatt pedig nem tört végleg össze egyszer sem. Még akkor sem, amikor húsz év házasság után férje teljesen váratlanul, egy motorbalesetben életét vesztette. Tao-t a jóga segítette át a tragédián, és azóta vált számára nemcsak hobbivá, hanem életformává a mozgás.
Annak pedig, hogy tiszteletben tartja lakhelyét – a saját elméjét és testét –, elég meggyőző eredménye van: 99 évesen is kicsattan az egészségtől, autót vezet, a jóga mellett versenyszerűen táncol, jól érzi magát, nem szorul ellátásra, hanem még ő segít másoknak, jógát tanítva számukra.
(h/t: dailymail)
Ja, és még mindig szereti a magassarkú cipőket. Olyannyira, hogy még kirándulni is abban megy. Érdemes belepillantani ennek a fiatal hölgynek a mindennapjaiba.
„Őszintén hiszek benne, hogy ha valamit igazán a fejedbe veszel, azt meg is tudod valósítani.” – mondta egy interjúban, hozzátéve, hogy a halogatásnak semmi értelme nincsen, mert csak a mai nap az, amivel rendelkezünk. Egy olyan hölgy szavai ezek, aki nemcsak életkora, hanem egész élettörténete révén hiteles. Csináld azt, amit szeretsz, és tápláld egészségesen az elmédet és a testedet – egyáltalán nem nagy titkok ezek.
Neki bevált. 99 éve. Neked is beválhat, ha így döntesz.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Sokat görcsölünk azon, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk
Tovább
Ismét egy különleges ember történetét hoztam el Nektek. Olyan emberét,
Tovább
Annak, hogy nem olyan életet élsz, mint amilyenre vágysz, több
Tovább
Vannak olyan emberek, akik nem hajlandóak lemondani az álmaikról. Érheti
Tovább
Ajánlom figyelmetekbe Robert Marchand biciklista kollégát, aki 95. szülinaoján körpályán egy óra alatt 25 km-t tekert. Aztán a 100.-on megdöntötte ezt a csúcsot is.
Kedves Furedine, olvasva szavait Moricz Zsigmondnak a “Legy Jo Mindhalalig” jutott eszembe.
*De megemlitenem meg Abraham Lincoln amerikai elnok anyja iranti mely, tisztelettel biro
idezetet: ” Ami vagyok, vagy valaha is lehetnek, azt Angyali Anyamnak koszonhetem”…..
EZ NAGYON SZÉP történet, és valóban inspiráló, lelki energiát ad, követendő minta. Mindig arra tanítottak az iskolában is, hogy legyen egy példaképünk, vagyis ideánk, ami számunkra fontos minta kép.Én mivel komoly,csendes, szolid típus vagyok, nagy tudás vággyal, fiatalon Madame Curie lett a példaképem, agykontroll tanfolyam elvégzése után ő lett a meditációban a segítőm, kérdéseimre a választ egy nagy táblára írta ki. Fantáziámban volt egy vidéki házam egy réten, abban volt a laboratórium képzeletbeli gyógyeszközökkel és azok segítségével eltüntettem a fogfájásomat, ha meg bizonytalan voltam valamiben, felírtam a táblára a kérdést és a tudós nő válaszolt rá.Minden évben elolvastam az életét, mert fiatalként a könyvet megvettem, és elalvás előtt is csak rá kellett néznem erre a könyvre és nyugodtan aludtam, reggel az álmaimat feljegyeztem, mert sokszor láttam őt álmomban.,szinte vele éltem.Aztán jöttek a hétköznapok, esti iskolákban jártam 15 éven át,majd szakmai tanfolyamokra a követelmények miatt, így a tudósnő elfelejtődött, mert ezotériát is tanultam 20 éven át, és a sokféle érdeklődés miatt folyamatosan tanultam.Az élet úgy hozta, hogy egy ismerőst kifosztott a lakásmaffia,elvette a házát, majd kizárta a lakásból és elüldözte, így került hozzám ez a hajótörött ember és elkezdtem az ügyeit bonyolítani.Amint őt lerendeztem, utána rá egy évre egy híd alatt élő hajléktalan nőn kellett segíteni,lehet, hogy a vonzás törvényének hatására újabb ás újabb kifosztott emberek jelentek meg az életemben, azok jogi ügyeit is kellett vinnem, majd saját házamba fogadtam be őket télire,tavasszal kirepültek,mint a fecskék, ősszel újra megérkeztek, belőlük csak egy volt közeli ismerős, még fiatal koromból, ő volt a kedvencem, a megviseltebb, enni is alig tudott / az éhezés miatt a torka beszűkült/,szinte istápolni kellett.Amikor már repültek az évek, egyszer csak rájöttem, hogy anyám is szolgálta az embereket, nem csak a családját, de a környékünkön lakó súlyos betegeket is, a fiatalokat meg főzni, sütni tanította.Akkor rájöttem, hogy nekem ösztönösen anyám lett a példaképem, aki a munka hőse volt, józanságával , ember centrikusságával példát mutatott a világnak: anya,társ,közösség segítése- az egész világ szolgálata belefért 83 évébe.Ahogyan én teljes tudásommal, szívemmel szolgáltam a világot, egyre jobban tudatosult bennem, hogy a mintát követem ösztönösen is, és én is teljesítettem a küldetésemet anyám mintájára.Ez a történet a 99 éves hölggyel azért is megható, mert árva kislány létére ösztönösen is rátalált a küldetésére és tehetségével szebbé, jobbá tette a világot, mert tudását átadta a fiataloknak és példaképe lett az utódoknak.Lám, nem kell ahhoz dús gazdagnak, vagy politikusnak lenni, hogy adjunk szépet, jót a világnak, mert azért vagyunk itt a földön, hogy helyünk legyen a világban, tanuljunk, szeressünk,boldogok legyünk, megóvjuk magunkat és halhatatlanokká váljunk.Anyám és ez a 99 éves hölgy örök minta az élet energiára: akik követik a szív szavát, tehetségükkel szolgálnak.Mindenki valamiben kitűnő, anyám a józanságban volt elsőrendű, a mai napig nem találtam párjára, mert ez nála a harmóniát jelentette, és ez csodálatos eredményt mutatott fel: helyt állt viharos korszakokban is.