Képzeld el, hogy azt csinálod, amit szeretsz. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólad mások, egyszerűen csak csinálod. Mert így érzed jól magad. Vagy mert olyan fontos cél felé vezet, amiért megéri leküzdened a pillanatnyi nehézségeket. Nem téríthet el senki és semmi, csak a saját érzéseidre figyelsz. Tudod a számodra helyes utat.
Érezted ezt mostanában? Vagy érezted egyáltalán gyerekkorod óta? Nagyon sokan nem. A legtöbb ember inkább lemond az álmairól, csak ne kelljen másokkal konfrontálódnia. Inkább beáll a sorba, csak ne kelljen a furcsálló, gúnyolódó, ítélkező tekinteteket állnia, amiért kilóg onnan. Inkább lesz olyan, mint a többiek, csak megfeleljen mások elvárásainak.Ezért ücsörögnek annyian a langyos pocsolyában, és ezért van az is, hogy rengetegen tönkreteszik magukat lelkileg és fizikailag. Elfojtják azt, amire szívük mélyén igazán vágynak, és élnek egy olyan életet, amit mások szerint élniük kellene.
De lehet ezt másképp is csinálni. Például úgy, mint az a 72 éves orosz néni, aki a kis fejkendőjében kiballagott a szabadtéri edzőparkba, és nekiállt edzeni a fiatalok között. És hogy a kontraszt még teljesebb legyen, gyakorlatilag ugyanazokat a gyakorlatokat csinálta, mint amiket a nála 50-60 évvel fiatalabbak szoktak, csak a mai fiatalság jelentős részénél nagyobb elszántsággal és lelkesedéssel.
Tiszteletet érdemelnek a kivételek. Azok, akik maguk is tesznek a céljaikért, és másokat sem tántorítanak el a sajátjaiktól. Nagyon jó látni az alábbi videón, ahogy a néni kemény próbálkozásait a fiatal edzőtársak nem gúnyolódva, hanem tisztelettel és segítőkész hozzáállással figyelik. Csodálatos példája ez az elfogadásnak és az egymástól tanulásnak.
Van még valami más is, amivel sokat tanít ez az idősen fiatal néni: a kitartása. Nem számít sem életkor, sem statisztika, sem a körülmények, sem mások véleménye. Nem rejtőzik kifogások mögé. Keményen küzd, fejlődik, halad a céljai felé. Nem csinál mindent tökéletesen, de próbálkozik, és mindig megtalálja a módját, hogy megvalósítsa, amit akar. Példaértékű a teljesítménye és a kitartása.
(h/t: youtube)
Ezt hívom én életnek, nem azt, amit rengeteg ember ilyen címen művel. Az csak létezés. A saját félelmei és mások elvárásai által állított rácsok közti létezés. A street workout-os néninek szűk volt a cella, ő más utat választott. Nem igazán foglalkozik azzal, hogy mit gondolnak róla mások. Konkrétan leszarja. Csinálja azt, amit szeret, ami számára fontos, és nem akar senkinek sem megfelelni. Mert lehet így is élni. Szenvedéllyel, célokkal, jól érezve magunkat.
Élhetsz Te is így. A lehetőség mindannyiunk számára adott.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Beléptem a szerszámos helyiségbe. Valaha más céllal szerepelt a terveken,
Tovább
(avagy egy gyors emlékeztető, mielőtt teljesen kicsinálod magad) Lehetőség vagy
Tovább
Ha már mindenkinek sikerült felborzolnia az idegeit a menekültkérdés kapcsán,
Tovább
Történtek már veled igazán szörnyű dolgok? Kerültél már valaha teljesen
Tovább
Nagyon köszönöm! Minden nap elolvasom az irásait. Ez is meghatott! És példaértékû, ugyanugy a fiatalok , de az idösebb korosztály részére is. Tovåbbi sok sikert munkájához!
Kedves László, nagyon szépen köszönöm, az ilyen kedves visszajelzés rengeteg energiát szabadít fel bennem. 🙂
Legyenek szép napjaid! 🙂
Embertesvérem helyén való beszéd ez.Áldás kisérje életed mindazért ahogy ébresztgeted az embereket.
Kedves Andi néni,
nagyon megtisztelő, nagyon szépen köszönöm. 🙂
Csodálatos érzés, ha csak egy picit is hozzá tudok járulni az Ön és unokája boldogságához.
Köszönöm szépen, hogy olvas, nagyon szép napokat kívánok szeretettel. 🙂
Gábor
Kedves Gábor!
Ha a négy és féléves unokám tenné fel ezt a kérdést,a válaszom a következő lenne: nap mint nap olvasom Kocsis Gábor írásait.hálás köszönettel : Andi néni ,Nefelejcs