Az emberi életnek van egy furcsa paradoxona: túl hosszú ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire rövid. Halogatunk, beleragadunk méltatlan kapcsolatokba és élethelyzetekbe, várjuk a megfelelő pillanatot, aztán hirtelen azt vesszük észre, hogy el is röppent 5-10-20-30 év, vagy egy egész élet.
Nézz körül egy picit magad körül: hányan élnek olyan életet, amiben boldognak és szabadnak érzik magukat? Hányan kelnek fel mosolyogva hétfő reggel, hány ember szemében látod a belső tüzet, hányan lelkesednek azért, amit csinálnak, hányan valósítják meg az álmaikat? Találsz egyáltalán ilyen embert a környezetedben? És most nézz magadba is néhány pillanatra: Te olyan életet élsz, amilyenre belül mélyen igazán vágysz?
Nem az egyes motivációs trénerek és önjelölt boldogságszakértők által előszeretettel harsogott „minden heppi, nincs is okod soha a szomorúságra” típusú álbölcseletekről beszélek, hanem arról, hogy a jelenlegi életedre, annak minden boldog pillanatára, nehézségére és lehetőségére határozott igent tudsz-e mondani, vagy valami egészen másra vágysz.
Az emberek jelentős része nagyon másra vágyik. Nagyon nincs a helyén, mégsem változtat rajta. Miért? Miért csak viccelődnek azon, hogy hol lennének inkább helyette? Miért nem ott vannak, vagy miért nem arra haladnak? Miért nézik irigykedő gyűlölettel azt, aki a saját útját járja? Miért maradnak ott, ahol nagyon nem akarnak lenni? Olyan párkapcsolatban, olyan munkahelyen, olyan lakhelyen, olyan élethelyzetben. Miért nem változtatnak annyian az életükön?
Súlyos áldozat
A magyarázat egyáltalán nem bonyolult, mégsem ismerik fel sokan. Azért ragadunk bele a szarba, mert hajlamosak vagyunk a pillanatnyi kényelmünkért feláldozni a hosszútávú boldogságunkat. Igen, kényelmes – még ha büdös is, még ha fáj is sokszor, még ha folyamatos frusztrációt is okoz. De kényelmes. Mert ez a fájdalom, ez az élethelyzet biztos, ami viszont jön – vagy jöhetne –, az bizonytalan, és éppen ezért baromi félelmetes. Mert mi van, ha még ennél is rosszabb lesz?
De aki így gondolkodik, az valójában egy hamis biztonságérzetben ringatja magát: azt hiszi, hogy ha nem változtat semmit, akkor nem lehet rosszabb. Pedig többnyire folyamatosan rosszabb lesz. Az élet nem sík terep, hanem időnként lankás, néha pedig nagyon meredek emelkedő. Aki nem mozdul felfelé, az lefelé csúszik. Emlékezz csak vissza arra, amikor legutóbb beleragadtál egy számodra nem megfelelő élethelyzetbe. Jobb lett idővel, vagy egyre rosszabb? Na ugye. Ahogy telt az idő, csak egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtél a trágyában, míg a végén már úgy érezted, belefulladsz.
Bármilyen furcsa, bizonyos szempontból még az evolúció is támogatja ezt az emberi töketlenséget. Evolúciós szempontból ugyanis mindennek előnye van, ami jó érzést ad, biztonságot jelent (még akkor is, ha ez a biztonság valójában csak illúzió), és nem ismeretlen. Mert az ismeretlenhez vagy vonzódnunk, vagy félünk tőle, de ritkán vagyunk közömbösek iránta.
Az evolúció mellett a nevelésnek is komoly szerepe van a leragadásban. Az oktatási rendszerünk ugyanis nem kiteljesedésre, hanem megfelelésre kondicionálja a gyerekeket, és sok szülő is így tesz. Maradj a seggeden, ismételd, amit hallottál, és véletlenül se legyenek saját gondolataid, saját vágyaid, saját utad. Kövesd a csordát, haladj a kitaposott úton. Nem egy olyan ember fordult már hozzám személyes segítségért, aki hosszú évtizedek óta cipelte magával a neveltetésének terheit.
Akit nem tanítanak meg a saját életéért felelősséget vállalni, tudatosan a céljaiért küzdeni, és leszarni azokat, akik próbálják őt visszahúzni, az egész életében csak sodródik. Ez pedig kihat a boldogságára, az emberi kapcsolataira, és mindenre, amit az az idő alatt művel itt a Földön, amíg le nem jár az ideje. A felelősségvállalás hiánya sodródáshoz vezet, sodródni pedig többnyire csak lefelé lehet. Persze időnként vihet felfelé az áramlat egy kis ideig, de utána tudod, mi következik.
Így kerülnek az emberek közé hidak helyett falak, és így temetik el sokan élve önmagukat. Így válik a biztos szar vonzóbbá a bizonytalan jónál, és így lesz annyi emberből áldozat, aki csak másokra mutogat. „Visz az ár, rosszak a körülményeim, szerencsétlen vagyok, nem megfelelő emberekkel vagyok körülvéve, és különben is, az egész világ ellenem van.”
Ha mindig mástól várjuk a megoldást saját életünk nehézségeire, az elég kényelmes, ámbár nem túl hatékony stratégia. Mások ugyanis vagy szintén ezt teszik, vagy haladnak a saját céljaik felé, és ez utóbbiak vagy megtapossák az önjelölt áldozatokat, vagy ha jó szándékkal segíteni akarnak nekik, akkor sincsen annyi energiájuk és idejük, hogy egy helyett két életet éljenek. Ráadásul ha megpróbálnák, akkor sem sikerülne, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk.
A végleges döntés mítosza
Van még valami, ami sokakat megijeszt. Mi van akkor, ha a döntésük végleges? Mi van, ha rosszul döntenek, és végleg a mélybe süllyednek? Még belegondolni is félelmetes, ezért a legtöbben inkább halogatnak, hogy elkerüljék a végleges rossz döntésüket. Ebben csak két tévedés van: a „végleges” és a „rossz” fogalma.
Döntéseink ugyanis a legritkább esetben jelentenek véglegességet. A házasság felbontható. A másik ember megcsalható, hiszen ennek a szereteten kívül „csak” erkölcsi gátja van, de sokan süllyednek olyan érzelmi és erkölcsi mélységbe, hogy ez a gát számukra megszűnik. Az álmok eltemethetők, de újra is éleszthetők. Az ígéretek értéktelenek, ha nem követik őket tettek. Barát válhat ellenséggé, ellenség pedig baráttá. Egy lelki sérülés betegséget eredményez, de a tudat alatti döntést felülírva az egészség tudatosan visszaszerezhető. Ezek mind-mind határozott döntések után hozott újabb határozott döntések, amelyek az előzőt felülírva egészen más irányba visznek.
Egy párkapcsolat sem egyetlen döntésről szól, amikor két ember először lefekszik egymással, vagy amikor kimondják egymásnak az igent. Fontos pillanatok ezek, de közel sem meghatározóak. Nem ezek a döntések számítanak igazán, hanem azok, amelyeket két ember egymás felé minden egyes nap meghoz. Azok a döntések, amelyek tettek formájában azt közvetítik: igen, Téged akarlak, és igazi társad vagyok. Ezek a mindennapos döntések nélkül nem sokat ér egy kapcsolat.
A személyes céljainkkal is ugyanez a helyzet. Nem egy-egy nagy dobás, hanem a mindennapi szokásaink határozzák meg azt, hogy hosszútávon sikeresek leszünk-e vagy sem. Az, hogy minden egyes nap meghozzuk-e a döntést, hogy haladunk előre. Mert minél többször megtesszük ezt, annál inkább válik az eleinte tudatos döntés a tudatalattinkba beépülő, automatikusan végrehajtott szokássá. Az eleinte rettegett változás pedig egyre könnyebbé, aztán természetessé.
Ami pedig a rossz döntést illeti: ezzel is sokan becsapják magukat. Nincsen jó döntés vagy rossz döntés, csak döntés van. A jó és a rossz relatív fogalmak: ami neked jó, az másnak rossz lehet, és ez még önmagad különböző életszakaszaira is igaz. Ami neked most jó, az lehet, hogy később rossz lesz, amit pedig rossznak érzel, abból jót is kihozhatsz. Nyilván egyikünk sem akar a jelenlegi helyzeténél rosszabbat, ezért próbálják sokan addig húzni az időt, amíg csak lehet. De valamit jó, ha tudsz: a nem döntés is döntés. A halogatásoddal is egy döntést hoztál, mégpedig azt, hogy fenntartod a jelenlegi állapotodat. Ha ez számodra jó, akkor jó döntés volt a döntés halogatása. Ha viszont nem jó, akkor lehet, hogy érdemes más döntést hoznod. Tudatos döntést.
Mert egy idő után mindannyian elfáradunk. A sok vívódás, a sok agyalás, a sok „mi lett volna, ha” kimeríti érzelmi és döntési kapacitásunkat. Ez történik kicsiben a szupermarketekben is: mire a pénztárhoz érsz, már belefáradtál a sok keresésbe és a rengeteg döntésbe, amit vásárlásod ideje alatt meg kellett hoznod. Ezt hívják döntési fáradtságnak, és ezért helyezik a pénztárak közelébe a csokikat és egyéb apróságokat. Hogy fáradtan, a gyereked vagy a saját hívó szavadnak engedelmeskedve még bedobj valami kis „jutalmat” a kosaradba. Hogy költs még valamit akkor is, amikor már nem akarsz költeni. Egyszerű pszichológia.
Életünk komolyabb kérdéseiben is könnyen eljutunk erre a pontra, ha sokáig benne ragadunk egy olyan élethelyzetben, ami folyamatosan terhel minket. Ezért nem használ semmit a halogatás, csak újabb károkat okoz. Ha az egész életedet a barlangodban elbújva éled le, mert félsz kilépni a „veszélyes” világba, félsz az álmaidat követve elindulni, akkor fájdalmasan egysíkú életre számíthatsz. Akkor egy olyan tolvaj vagy, aki önmagát rabolja ki. Elrabolod magadtól a lehetőséget, hogy megvalósítsd az álmaidat, a lehetőséget, hogy boldogan kelj fel és úgy is feküdj le, a lehetőséget, hogy büszke legyél magadra. A lehetőséget, hogy élj, ne csak létezz.
Kétféle kiút van
Odáig szinte mindenki eljut – méghozzá általában viszonylag hamar –, hogy a helyzet, amiben van, az szar. Persze ezt könnyű észrevenni, mert büdös is és fáj is, a szervezetünk pedig egy idő után besokall. Azonban Dr. Bubó bölcs szavait idézve: „Aki nyavalyog, de nem változtat, annak még nem fáj eléggé.” Tényleg ilyenek vagyunk, és innentől kezdve maga az áldozatszerep is értelmetlené válik, hiszen ha valakinek valami igazán fontos, akkor tesz érte. Lehet, hogy nem megy azonnal, lehet, hogy csak nagyon kevésre képes jelenleg, de azt megteszi. És megteszi minden egyes nap, amíg jobb nem lesz.
Ez az egyik lehetséges kiút. A bölcsebb megoldás. A következetes, apró lépések útja, az új szokások beépítése az életünkbe, mindennap kilépve egy kicsit a komfortzónánkból, kitartóan haladva egy olyan élet felé, amilyenre szívünk mélyén vágyunk. Kevesen választják ezt az utat, mert nincsenek rákényszerítve, és mert az emberek többsége meg sem tanulta gyermekkorában, hogy így is lehet élni – és nemcsak lehet, hanem érdemes is.
A másik út ennél drasztikusabb: arra általában egy tragédia terel rá minket. Mint engem egy stroke, mást egy rák vagy egy szívprobléma, megint mást egy szerettének az elvesztése. Amikor túl merevvé válunk a változással szemben, akkor általában az élet egyre keményebb leckék formájában figyelmeztet. És ha a kisebb jelzéseket nem vesszük figyelembe, akkor szokott bekövetkezni egy olyan tragédia, amelynek hatására vagy összetörik valaki végleg, vagy újra elkezd építkezni a romba dőlt életének még megmaradt alapjaira.
Akár a bölcsebb, akár a tragikusabb úton járnak, nagyon tisztelem azokat az embereket, akik bele mernek nézni a tükörbe, és képesek a saját kezükbe venni az életük irányítását. Ehhez egyrészt nagy bátorságra van szükség, másrészt az ego elengedésére. Mert szembenézni önmagunkkal, és kitakarítani a fejünkből a szemetet – a berögződött téves hitrendszerünket, a mások által okozott lelki sérüléseket, a mélyen gyökerező félelmeinket – az egyik legnehezebb feladat, amivel életünk során találkozhatunk. De egyúttal az egyik legszebb és legfontosabb is.
Persze sok olyan ember is van, akinek egy egész élet minden tapasztalata és egyre erősebb jelzése is kevés ahhoz, hogy változtasson. Inkább végigszenvedi az útját, sodródása közben ide-oda csapódva, és a halálos ágyán egy utolsó keserű sóhajjal viszi magával az álmait a sírjába. De ez az ő útja. Az ő döntése – ami immár végleges.
Ha Te ennél többre vágysz, akkor mindig, amikor úgy érzed, hogy elakadtál, érdemes feltenned magadnak a kérdést: Mit tehetek most azért, hogy jobb legyen? A kulcs a cselekvés és a jelen pillanat. De mi van, ha már késő változtatnod – ettől félsz, ugye? Ezt könnyen kideríthetjük: csak tedd a szívedre a kezed.
Dobog? Akkor élsz. Akkor még nem késő, hogy azzá válj, aki lenni akarsz.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Szeretjük a biztonságot. Annyira, hogy görcsösen ragaszkodunk hozzá még akkor
Tovább
Játszmák. Tudatosan generált állóháborúk, vagy tudat alatt önmagunknak állított csapdák.
Tovább
Életünk során gyakran előfordul, hogy más emberek vagy külső körülmények
Tovább
Tudod, mi az, amire az emberek még a céljaik elérésénél
Tovább
Szenzációs ìrás! Gratulálok hozzá!
Gyula hozzászólása nagyon tetszik!
Rendkívül jó könyv, témába vág, és szókimondó stílusban mutatja a lehetséges kiutat is a szaros gödörből, a Bartók Boglárka – Időzített bombanő c. fejlődésregény 💚 Csak ajánlani tudom azoknak, akik lelki nagytakarítást végeznek, akik megerősödni vágynak lélekben, akik kézzel fogható, kipróbált, eredményeket akarnak a saját életükben. Akik még a langyosban dagonyáznak, csak pöccintésre van szükségük.
Ez egy nagyon hosszú kiskegyed horoszkóp.
Gratulálok!
Nagyon szimpatikus írás, a tartalom és a stílus is!
💙
Ez mekkora bullshit…. Nesze semmi, fogd meg jól!
Ennyi erővel egy csomó ember a mosógépe üzbehelyezési és üzembentartási kézikönyvének sorait is magára húzhatónak érezheti….. :-)))
Fogok is indítani egy ilyen blogot! Kiváncsi vagyok hány lelkes nő zsizseg majd ott is lelkesen bólogatva, meg istent megtalálva !? :-)))
Kedves Schmidtné Piroska!
Csak idézni tudom Önt: “Nem szeretnék vallási és tudományos vitába bocsátkozni, de …” 🙂
Viccet félretéve, megkeresztelt katolikusként, és spirituális gondolkozású emberként, rá kell világítsak arra a logikai hibára, amibe a legtöbb hívő ember beleesik. Mégpedig arra, hogy a hit, az hit alapú, így nem lehet ész érvként használni egy adott hit tanait.
A keresztény hívők esetében ez legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy a Bibliát megkérdőjelezhetetlen szentírásnak tekintik, és az ebben az írásban található hitrendszert, magából a bibliából vett idézetekkel bizonyítják. Pedig ez nem több, mintha mondjuk a Star Wars trilógia köteteiben vázolt fantáziavilágban hinnénk, és ennek bizonyságát a könyvben szereplő történetekkel igazolnánk.
Ezen okfejtésemre általában azzal szoktak válaszolni, hogy “De hát a Biblia az egyetlen igazi szentírás”. Hát igen, annak, aki ezt hiszi. De bizony van még jó pár vallás, és világnézet, ami mást hisz. Sőt valójában több a nem keresztény hitű ember a világon, mint a keresztény. (Annak ellenére, hogy a kereszténység elterjedésében igen nagy szerepe volt az erőszakos katolizációnak.)
Persze nem tisztem megállapítani, hogy vajon a Biblia-e az igaz Szentírás, mindemellett tényszerűen megállapítható, hogy a Biblia nem a mai emberek nyelvén, és nem a mai embereknek íródott, így az értelmezése sem egyszerű, ezzel pedig már önmagában nézetkülönbségeket okozhat. Abba most bele sem mennék, hogy a benne található információk közül jó néhányat már megcáfolt a tudomány, illetve, hogy elég nagy valószínűséggel a Vatikán többször változtatott az eredeti tartalmon, mert ezen kijelentéseim miatt le szoktak támadni. Azonban az biztos, hogy, ha a Biblia is az igazi szentírás, akkor kizárólag az eredeti szövegében, és az eredeti nyelvezetén “AZ”. Értelmezni pedig az tudja, aki teljes mértékben ismeri az adott kort minden elemében, anyanyelvi szinten bírja a nyelvet, és kellő intellektussal és tudással rendelkezik. Finoman szólva is, nem sok ilyen ember él ma a Földön.
A másik probléma a hívők elvakultsága, ami abban nyilvánul meg, hogy képtelenek befogadni bármilyen más eszmét, még akkor sem, ha az logikailag beilleszkedik az ő hitrendszerükbe. Nagyon jó példa erre pont az evolúció. Nem vagyok Biblia szakértő, így nem jelenthetem ki biztosan, de azért erősen gyanítom, hogy semmit nem írnak benne az evolúcióról. Már csak azért sem, mert az egy sokkal később keletkezett fogalom. Ennek okán miért ne lehetne az evolúció a teremtés része, hiszen korábban mobiltelefon vagy éppen űrutazás sem volt, most mégis van. Arról nem is beszélve, hogy az evolúció (vagy hívjuk inkább az élővilág folyamatos alkalmazkodásának, változásának, fejlődésének) itt zajlik a szemünk előtt. Nem arról beszélek, hogy a majomból lett-e az ember, hanem arról, hogy a vírusok napról napra képesek új alfajokat létrehozni, a rovarok generációról generációra egyre ellenállóbb egyedeket hoznak világra, de mi emberek is változunk, pl. nő az átlagmagasság, változik a globális intelligencia hányados, stb.
Ugyanígy arra is képtelen a hívő emberek zöme, hogy elképzelje, hogy az Isten, mint egyetlen létező igaz teremtő, minden vallásnak a tárgya. Vagyis valójában ugyanahhoz az Istenhez imádkozik mindenki, csak mindenki másként képzeli el. Én idesorolom azokat a tudósokat is, akik nem tudják elképzelni, hogy az ő fizikával magyarázott, féltve Őrzött ősrobbanásuk is a teremtő műve.
Szóval, jó szándékkal arra biztatom, hogy kicsit nyissa meg a tudatát, és a lelkét. És a Biblia tanulmányozása mellett, próbálja saját gondolataival is alakítani a világnézetét. Jó az, ha igaz keresztényi értékrend szerint él valaki, de nem biztos, hogy mindenre kell magyarázatot, igazolást vagy megerősítést keresni a Bibliában.
Kedves Gábor!Hálásan köszönöm ezeket a gondolatokat!Igen igazad van …nekem is egy komoly felépülési stádiumban világosodott meg sokminden….❤
SOK EMBERNEK SEGÍTETT ,ÖNMAGÁHOZ TÉRNI, ÉS BELÁTNI A HELYES ÚT KERESÉS MÓDJÁT. A SZEMÉLYISÉGÉNEK VALÓT
. GRATULÁLOK.
Köszönöm! Ismét a legjobbkor 🙂
Szevasz Gábor! Alaposan belegereblyéztél ezzel az Írással az elmémbe. Nagyon köszönöm!
Ezt a Cikket gyakorlatilag “Rólam” írtad.
Mert én alaposan belefáradtam a Komfortzónámba és abba, hogy teljesen elzártam magam, miközben van egy olyan kép is magamról, amelyen boldog, önmegvalósító, energikus életet élek. Efelé hajlok már, de még van erő, ami visszahúz. Persze a félelmek. Én most tartok ott, hogy az unalom és kényelem már baromira elfárasztott és elviselhetetlenné vált.
Legszívesebben sikítanék, amikor reggelente a megszokott rutinjaimba kezdek. Miközben szép, kreatív céljaim vannak. Érdekes kettősség, ugye? 🙂
Üdvök,
Günter
Szia Gábor!
Hosszú idő után egy újabb kihívás előtt állok, melyhez át kell szakítanom a konfortzónám kerítését.
Mikor az ezzel járó “félsz” érzés rám tör bizonyos helyzetekben, akkor teljesen az ellenkezőjét csinálom annak amit akkor a legszívesebben csinálnék.
Jó írás! Látszik, hogy téged is az élet iskolája nevelt.
Üdv Attila
onmukodoertekesites.blogspot.hu
Bár ezekre a dolgokra már én is rájöttem (kétszeres tüdőembólia túlélő vagyok 🙂 ), jó volt elolvasni, megerősít, elgondolkodtat.
Hasznos és fontos írás. Köszönöm szépen.
Kedves Gábor!
Csak most akadtam az írásodra, és most ismerkedtem meg a gondolataiddal. Számomra egy nagyon értékes, szenzációs írás, mely mélyen elgondolkodtat. Teljesen a hatása alá kerültem. Többször el kell, hogy olvassam, annyira meglepett, hogy így szembesít valaki saját magammal…..És a tudat, hogy nem vagyok egyedül, csak nem mertem még magamnak sem bevallani!
Mindent egybe vetve köszönöm, hogy felébresztettél, cselekvésre buzdítasz és bátorságra! Remélem, hogy sikerül kilépnem a megszokás kényelmes taposómalmából, és megszabadulnom a változástól való félelemtől .
Köszönöm, és szép napot!
Hát Gábor… leülnék veled egyet csevegni személyesen is, akár. Osztom a véleményed. Csak az az ember tud ilyeneket írni, aki meg is éli. Hajrá!
Kedves Gábor! 🙂
Sokadik írásod ami mélyen megérintetett.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Egészséged legyen!
Üdvözlettel
András
Tesó! Részben igaz a vélemény. De sokaknál pénzhiány. És csomóan otthagynák a sz .. munkáikat, ha lenne miből váltani.
De ha megadom a szamlaszamomat, utalhatsz rá life change moneyt.
Én is úgy gondolom, h a nem döntés is döntés. De a szerző elfelejtette leírni, hogy a személyes kényelmen alapuló, és kompromisszumot nem kereső, állandóan jobbat remélő, a mindennel elégedetlen, állandódan valami újtól jobbat váró, mindent szétromboló önző ember döntése is döntés. “neked jobb lesz” – és lehet, hogy nem lesz soha jobb, mert belül van a baj.
Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm az írásod! Döbbenetesen tiszta tükröt állítasz az ember elé! Fejéhez vágod azt amit tulajdonképpen mindenki tud aki ilyen élethelyzetben van, csak éppen még önmagának sem ismeri be! Sokaknak szüksége lenne ilyen tisztánlátásra.
Kedves Paula!
Szerintem nem figyelsz eléggé. Gábor tulajdonképpen erről beszél, (csak nem írta bele Isten nevét).
Kihagyod azt hogy Isten saját akaratot adott az embernek. Igaz hogy “jót tervezett minden embernek,reményteljes ,sikeres,bővelkedő életet mindenkinek” ahogy írod, de a rosszat mi magunk választjuk. Természetesen nem Isten akaratából “szenvedünk”, de Ő ott van és egyengeti utadat, mikor a lelkiismereted (egy belső hang) mondja ez rossz, tegyél érte, hogy jobb legyen akkor mindig Isten vezet legalábbis szeretne, csak sajnos az emberek nem tanulták meg (ill. elfelejtették) meghallani a hagját!! Ahogy Gábor leírja, az is érti, hogy ilyenkor eljött a cselekvés ideje ha nem hallja Isten szavát.
A végeredmény pedig szintén ugyanaz amiről Gábor is ír egy hozzászólásban: “Aki pedig már kijutott a csapdából, annak abban, hogy ne megnyomorodva, hanem a tapasztalatait felhasználva szebbé tudja tenni a saját életét és a körülötte lévőkét is.” – Isten képessé tesz arra, hogy a rosszat is épülésünkre használjuk!
Tehát egyről beszéltek csak kétféleképpen! Ezért nagyon hálás vagyok Gábornak mert így talán azok is hallgatnak Isten szavára akik nem tudják, hogy valójában azt hallják (lelkiismeret).
Még egyszer köszönöm!
Valami ilyesmit éltem meg nem oly régen, és valóban nagyon nagyon nehéz volt eljutni odáig és megérteni azt, h ennek a kapcsolatnak se értelme, se jövője…
Egyedül… de azt gondolom és már tudom is, h ilyen mélyről már csak felfelé vezet az út… inkább egyedül, mint olyan valakivel, akinek csak akkor és addig vagy jó, amíg minden úgy történik, ahogy ő akarja és neki a legkedvezőbb….
Nagyon örülök, hogy jókor érkezett, köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂 Igen, menni fog Neked is, pont azért, mert eldöntötted, hogy haladsz előre az utadon, és nem hagyod, hogy bárki vagy bármi megakadályozzon ebben. Nagyon jó utat kívánok szeretettel. 🙂
Gábor
Kedves Éva, nagyon örülök, hogy tetszik az oldalam, köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂 És annak még jobban örülök, hogy Te is megtaláltad a lehetőséget a nehézségeidben, és másoknak is segítesz ebben. Teljes mértékben egyetértek azzal, amit írtál, tényleg csak az tudja befogadni az újat, és az tud élni a változás lehetőségével, aki erre már készen áll.
Én is jó egészséget és nagyon szép napokat kívánok Neked! 🙂
Gábor
Nagyon szívesen Mari, én pedig köszönöm szépen a megtisztelő és kedves szavaidat. 🙂 Nagyon örülök, hogy hasznos, amit adni tudok, köszönöm, hogy olvasol. 🙂
Nagyon szívesen Klára, nagyon örülök, hogy így érzed. 🙂 Köszönöm szépen a kedves szavaidat, és azt is, hogy olvasol. 🙂
Kedves Mónika,
nagyon örülök, hogy tetszett az írásom, köszönöm, hogy olvasta. 🙂 A véleményét azért tartom furcsának, mert miközben a hozzászólásokig legörgetett, menet közben láthatta volna a rövid bemutatkozásomat (teles név, fénykép, tevékenységek, célok), de gondolom átsiklott felette. Az oldalam tetején pedig külön menüpont a bemutatkozásom. Köszönöm, ha elolvassa.
Szép napot kívánok! 🙂
Gábor
Tetszett a cikk tartalma de egy dolog nagyon zavar: miert nem adja az iro a teljes nevet a cikkhez/iromanyhoz? Journalism 101. Mert ilyenkor elkezd gondolkodni az ember: talan valamilyen plagizalt, vagy mas nyelvrol leforditott am nem korrektul idezett cikkrol lehet esetleg szo? Ahhoz hogy egy iro megorizze a hihetoseget, szerintem fontos hogy a nevet adja a muvehez.
Kedves Gábor és Mindenki!
Érdemes elolvasni, meghallgatni az alábbi füzet tartalmát. Ingyen letölthető a jw.org-ról. Számtalan kérdésre kaphatunk kielégítő választ. Semmire nem kötelez, részét képezi egy világméretű ingyenes oktató programnak. Már milliók merítettek belőle hasznot.
https://www.jw.org/finder?pub=hf&wtlocale=H&srcid=share
Üdv. Piroska
Szeretem olvasni Gábor az írásaid.
Sok mindenben egyetértek veled. De abban nem, hogy az evolúciót támogatod és tanítod. Igazad van abban, hogy az emberek jelentős része egy jobb életre vágyik, mégsem változtat rajta. Miért nem? A magyarázat egyáltalán nem bonyolult szerintem sem.
Nem szeretnék vallási és tudományos vitába bocsátkozni, de tudomásul kellene venni mindenkinek, az élet nem lehet egy véletlen “ősrobbanás” azaz evolúciós folyamat terméke. Oly csodálatos, és bonyolult, hogy azt csak is egy intelligens, bölcs személy hozhatta létre. A Biblia szerint: “Isten a föld végső határainak teremtője…Kikutathatatlan az ő értelme” (Ézsaiás 40:28). Ebből következik, ha Isten teremtette meg az embert az ő képmására, akkor tudunk mi is szeretni, van hatalmunk bizonyos dolgokat megteremteni, nekünk is van n é m i bölcsességünk, tudunk igazságot gyakorolni. A baj gyökere, hogy kiirtották az emberből az Isten létezését. Sőt, a Bibliát, mint Isten ihletett Szavát elavultnak, mítosznak tartják és tanítják. Van, aki ezt mondja: ” A Biblia elmebeteg tanokat tanít!” Micsoda Isten gyalázó kijelentés. Pedig a házasság és család létrehozója is Isten (Lásd 1Móz 1:27, 28). Ha tetszik valakinek, ha nem. Mint ahogy egy autónak is van használati útmutatója, a családi elrendezésnek is van. Benne van a Bibliában az is. Mi a férj, a feleség, a gyermek szerepe. De mivel ezt nem tanítják, az emberek nem is tudnak róla. Nem olvassák, ez által nem élnek úgy, ahogy kellene. Én belenéztem a “tükörbe”, a Bibliába. Sajnos túl későn, mert addigra széthullott a családom. Csak 40 éves koromban tanítottak meg rá, hogy figyeljek Isten tanácsaira, mert egyedül csak ő tud megfelelő tanáccsal, útmutatással szolgálni. Valóban bátorság kellett hozzá, hogy kezembe vegyem a sorsomat. Mivel ő formált meg, ő ismer bennünket, ő tudja igazán, nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy boldog, kielégítő életet tudjunk élni. Valóban két út van. Egy keskeny és rögös, amely az élethez vezet, és egy széles, amelyen sokan járnak, és a vége a halál. Ezt is a Bibliában lehet olvasni. Én eldöntöttem, hagyom magam Isten által tanítani. Ő az, aki az igazságot fogja tudatni velünk. Ő maga (Isten) jelenti ki: “…arra tanítalak, ami javadra válik, aki azon az úton vezetem lépteidet, amin járnod kell. Ó bárcsak odafigyelnél parancsolataimra. Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó, és igazságosságod, mint a tenger habjai” (Ézsaiás 48:17, 18). Hát kell ennél egyszerűbb dolog? Aligha. Ha valaki valóban többre vágyik, vagy elakadt, tegye fel magának a kérdést: Mit tehetek azért, hogy jobb legyen ? A kulcs: “Légy bátor, és erős! ” Vedd kezedbe a Bibliádat, és merj változtatni a sorsodon. Szerezz pontos ismeretet, és a pontos ismeret által higgy benne és cselekedj! ! Ehhez nem vagy egyedül, hisz Isten ezt mondja: “Ne félj, mert én veled vagyok. Ne tekingess magad köré, mert én vagyok Istened. Én megerősítelek. Valóban megsegítelek. Szilárdan támogatlak igazságos jobbommal. Mert én Jehova a te Istened megragadom jobbodat, én aki ezt mondom neked: Ne félj! Én megsegítelek” (Ézs 41:10, 13).
Felmerül egy újabb kérdés: Mi van, ha már késő változtatnod? Soha nincs késő! Légy bátor, és te is vedd kezedbe a sorsod , és váj azzá, amivé válni akarsz!
Köszönöm Gábor, hogy írásoddal inspiráltál, hogy leírjam a véleményemet. További sok sikert kívánok munkádhoz.
Baráti üdvözlettel: Piroska
Kedves Gábor!
Teljesen egyetértek az írásoddal! Sajnos életemnek olyan szakaszán vagyok túl, amelyet nem kívánok senkinek! Nem akarok senkit sem hibáztatni, de nem tudok egyetérteni Lászlóval. sajnos vannak olyan helyzetek, amelyeket nem te idézel elő, de benne kell lenned! És igen, vagy reménykedsz, hogy jobbá válik, vagy kényelmes vagy, vagy mazochista, vagy vannak körülmények – pl gyermekek! -, amelyek miatt megbénul a cselekvőképességed. Az utóbbi időben sokat foglalkozom ezekkel, és kezdem megszeretni, értékelni magamat. Valaki azt mondta, hogy egyik nagy gond az életemben az volt, hogy nem tettem magamat az eső helyre, és igaza volt. Olyanba fektettem, aki csalódást okozott végül. És ez a legrosszabb! Most döntéseket hoztam, hozok, és cselekszem. Paulának pedig azt mondom, hogy egyetértek a véleményével, annyiban különbözve, hogy nekünk is tennünk kell! És ameddig nem szereted meg saját magadat, ameddig nem tudod elfogadni, hogy – Isten szerint is! – érték vagy – ez az önbecsülés! -, addig nem vagy képes cselekedni sem. Nem tudom, hogy mi az Ő akarata, de néha kételkedem, hogy azt akarná, amin egyesek átmegyünk. És ezzel nem akarom megkérdőjelezni Őt, hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy mivel elfogadjuk a sz@rt az életünkben, ezért nem is próbálunk tenni ellene! nem elég csak hinni az Istenben, hanem cselekednünk is kell!!
Gábor! Egy szó, mint száz: KÖSZÖNÖM!
Én 40-évig tettem fel magamnak a kérdést: Miért maradtam benne egy olyan házasságban, amit igazából sohasem akartam.
Nem tudtam rá válaszolni.
Végül sikerült rátalálnom a helyes kérdésre: Mi hiányzott ahhoz, hogy lépjek?
A válasz rövid időn belül meg lett: A BÁTORSÁG
Sírógörcsöt kaptam, hogy évtizedekig rossz kérdést hajtogattam…
László!
Áldozathibáztató vagy! (akárcsak a mai társadalom nagy része). Ha valakit ver a férje, arról nem feleség tehet, hanem a férje! Egyébként ennek a témának nagyon komoly szakirodalma van. javaslom először tájékozódjál, és utána oktass másokat, mert így csak az látszódik tisztán, hogy úgy alkotsz valamiről véleményt, hogy halvány fogalmad nincs a témáról!
Majdnem jó,csak kihagytad belőle a legfontosabbat 🙂 Isten a biblia szerint már születésünk előtt eltervezte az életünket,az írás szerint ő nyitja és ő is zárja előttünk az ajtókat.Véresre kaparhatod az ajtót és verheted a fejedet bele a végtelenségig ha az ő tervében nem szerepel.A másik amivel nem értek egyet (a mi vagyunk saját sorsunk kovácsa)A biblia azt írja,hogy az ő alkotásai vagyunk és a saját céljaira alkotott minket,tehát nem vagyunk a magunkéi,az ővéi vagyonk.Ezzel azért számolni kell,ha hiszel ha nem,szerintem tudatlanság ha nem számítja bele az ember az életébe Istennek a jelenlétét.Igen is vannak rossz döntések,de Isten azt mondta ha hiszünk és bízunk benne,ő tanácsol,vezet és egyengeti az ösvényeket,azt is mondta,hogy akik őt szeretik és biznak benne mindent a javukra formál.Rengeteg csodálatos igéretét tudnám felsorolni Istennek ,de nem teszem.A lényeg,hogy azt mondta féltő szeretettel szeret minket,jót tervezett minden embernek,reményteljes ,sikeres,bővelkedő életet mindenkinek aki benne bízik.Én tapasztalom mindennap ezt.Emberekben,saját magunkban hinni óriási ostobaság,és keserű csalódás a vége.A körülmények,a munka,a pénz sem boldoggá nem tesz,sem elégedetté,nézd csak meg hollywoodut,a legboldogtalanabbak,attol függetlenül,hogy gazdagok és úgymond sikeresek.Egyedül Isten tud valódi örömet,békességet,megelégedést adni.A vicces az,hogy ez akkor is megvan ha szegêny vagy 🙂 A képességeinket is ő helyezte belénk,és igen is hogy lehet valaki boldog akkor is ha utcát seper,ő arra kaptt ajándékot,és igen is sikeres ebben.A probléma az ahogy gondolkodunk,meg az,hogy nem törődünk azzala ténnyel,hogy Isten létezik,szeret minket,személyes kapcsolatot akar velünk és azt,hogy át adjuk az életünk kormánykerekét végre az eredeti ,jogos tulajdonosának,vagyis neki.Annyira közel akart hozzánk kerülni,hogy emberré született Jézus Krisztusban,hogy megismerhessük őt és az ő terveit velünk.Jézus azt mondta,hogy aki látta őt,az látta az Atyát mert ők egyek..
Kedves Gábor!
Az utolsó sort elolvasva elszakadt bennem valami és kicsordultak a könnyeim….
Köszönöm szépen!
Kedves Gábor!
Tetszik az írása. Ahogy elkezdtem olvasni, egyre jobban magába szippantott. Viszont a közepén túl haladva, épp az elkenkezőjét kezdtem érezni. Kezdett sok lenni.
Egy mondás ugrott be: “A kevesebb néha több!”
Hagsúlyozom: tetszik, de én úgy vélem bő lére engedte, és a végéig már el sem jutottam.
Lehet, hogy velem van a baj, de sajnos ez történt!
A téma, amit megragadott, valamint út, amelyet megjelölt: hibátlan!
Csak így tovább!
{ A fenti ‘mondást’ majd néha nem árt felidézni… 🙂 }
Üdv
Nagyon jó írás, az evolúció részt kibővíteném. Van egy erő, amely számára fontos, hogy élj biztonságban, mert szülnöd kell és felnevelned a következő nemzedéket. Ez az erő ALKALMAZKODÁSra tanít. És van egy másik, amely kényszerít, hogy lépj ki ebből a körből és csinálj olyat, amitől értelme is lesz az életnek. Nevezzük FELFEDEZÉSnek. Az első erő nélkül kihalnánk, a másik nélkül nem lenne fejlődés. Az első az állati részünk, a másik a szellemi. Választhatsz.
Azt hiszem, ez az írás a legjobbkor talált meg. Megerősítettél abban, hogy ha kis lépésekkel is, de menni fog. Köszönöm, hálás vagyok a cikkért.
Kedves Gábor! Nagyon kedvelem az oldaladat,mert azonos hullámhosszon gondolkodunk. Több, mint 20 éve, egy súlyos betegség után változtattam Én is életmódot, minden téren. Szabad vagyok és Önállóan tudok élni, nem a CSODÁBAN hiszek, hanem Önmagamban. Amit leírsz, már én is tudom, és rendszeresen megosztottam a környezetemben élőkkel , és szakmai munkám során is. Azonban gyorsan rájöttem, hogy csak azok képesek az életmód változtatásukra, akik “érintettek” és tudják, hogy a második lehetőséget, egy újabb esélyt, azért kapták, hogy tudatosan éljenek. Sokkal jobban figyeljenek oda önmagukra. Legfontosabb az Önszeretet, mely aztán Öntörődést feltételez és az IDŐ,melyet nem sajnálunk önmagunktól. További jó egészséget kívánok Neked!Üdv. Éva
Kedves László, úgy tűnik, komoly szövegértési problémáid vannak. Próbáld meg, fuss neki a cikknek még egyszer.
Ám ha csak a kákán is (hamis) csomót keresés a célod, akkor bocs. Ez is csak egy embertípus. Ez esetben kösz a tapasztalatot.
Kedves Gábor! Több szempontból is örvendetes a most megjelent cikk. Első olvasatra értelmezhető, valós, nagy igazságokat írt le. Elgondolkodtató és lendületet ad a bizonyos élethelyzetükön változtatni akaróknak. Ez a cikk 50, de 100 év múlva is igaz és segítő lesz a lelkileg és mentálisan rászorulóknak. Köszönet érte.
Köszönöm, ismét, sokadszor 🙂 !
Szeretem az írásaidat, sokszor segít és elgondolkodtat… felkapcsolod a villanyt 🙂 !
Beigazol magamnak, felidéz embereket, eseteket…csináld kérlek ezt tovább 🙂 !
Üdv, szép napot… 🙂 !
Nagyon szívesen, köszönöm szépen, hogy olvastad. 🙂
Köszönöm! 🙂
Nagyon köszönöm, örülök, hogy hasznos volt. 🙂 Igen, nagyon megéri változtatni, és minden tiszteletem a Tiéd, hogy megtetted. Nagyon szép napokat kívánok! 🙂
Kedves Éva, nagyon szívesen, és én is köszönöm szépen, hogy megosztottad az érzéseidet és a gondolataidat. Teljes mértékben egyetértek, a betegségeknek mindig lelki oka van. Minden tiszteletem a Tiéd, amiért szembe mertél nézni Önmagaddal, letetted a fölösleges terheidet, és elindultál egy olyan úton, ami a gyógyuláshoz vezet. További nagyon jó utat kívánok, és köszönöm szépen még egyszer, hogy olvashattam a gondolataidat. 🙂
Kedves László, úgy tűnik, nem érted a szavaimat, de nem is akarod érteni. Egy szóval nem mondtam, hogy nem tehet valaki arról, hogy belekerül egy helyzetbe. Azt mondtam, hogy könnyű belekerülni. A felelősség felvállalásáról szóló írásom alatt nem látom értelmét azon vitatkozni, hogy szerinted szerintem ne vállalja fel senki a felelősséget az életéért. Ha nem érted, én nem fogom erőltetni, hogy megértsd. Legyen szép estéd, és szívből kívánom, hogy más úton megtaláld majd a lelki békédet.
Remek írás, – nagyon igazak a gondolataid ! Én már kétszer kezdtem újra az életem, nem tudtam az “un. szarban” maradni. Most 60.éves vagyok, jól érzem magam, végre önmagam lehettem, kicsiben megvalósítottam , amit akartam. Nem bánom, hogy egyedül élek, társ nélkül, de nem magányosan. Bizony kellett a bátorság, az önmagamban lévő hit. – Mégis, – megérte !
Kedves Gábor, találkoztam mindegyik embertípussal azok közül, akiket felsoroltál. Akármilyen hihetetlen, még gyilkossal is (20 év fegyház után szabadult és egy házban laktunk egy ideig). De miért is soroltad fel őket? Mi volt a célod vele? Hogy valami elrettentőt mondjál?
Miert belyegzed meg ezen embereket?
Az hogy valaki belekerul vmilyen élethelyzetbe, azt gondolod, arról ő nem tehet? Csak a másik, az agresszor, a személyiségzavaros stb. ugye?
Hát nagy tévedeseid vannak. De gondold ezt nyugodtan, és etesd az embereket ezzel a felelősséget hárító szöveggel, biztos sokan meg is kajálják. Csakhogy a felnőtt ember definíciója ott kezdodik, hogy vallalja a felelosseget a cselekedeteiért, a donteseiert, az életéért.
Te pedig pont az ellenkezojet probalod megmagyarazni es elhitetni. Kinek jó ez?
Te elhiszed, amit írsz?
Nagyon köszönöm ezt az irástÉn novemberben vesztettem el az édesanyámat ,18 hónapi küzdelem után méknyyakrákba.Nem ö nevelt de félretettem mindent és haláláig ápoltam megbocsátottam neki és ö bocsánatott kért. A halála után jöttem rá hogy egy rossz döntés miatt 6 év harag a családdal lett az én betegségem okozoja .Sm beteg vagyok lassan mindenütt jo indulatu daganattal de karácsonykor én kértem bocsánatot és azota beszélünk .A sok betegség okozoja a lelki fájdalom Optimista ember vagyok és azota mrgnyugodott a lelkem.Mégegyszet köszönöm,soha nem késö belátni hibáinkat és váltani! További szép napot kívánok!😀
Nagyon szívesen Éva, nagyon örülök, hogy hasznos volt, köszönöm szépen a kedves szavakat. 🙂 Erőt pedig nem én adtam, mert az mindannyiunkban ott van, én csak arra törekszem, hogy minél többeknek megmutassam a saját erejüket. 🙂
Regen olvastam ennyire jol osszeszedett, mindenre kitero, az emberi lelket erinto irast!
Erot kaptam valamihez, ami a kesobbiekben fog – mostmar – biztosan beteljesulni. Koszonom.
Köszönöm, hog megírtad a véleményedet. Abban egyetértek Veled, hogy mindent fel tudunk használni a saját fejlődésünk érdekében, erről sokszor írok is, abban viszont nem , hogy nincsen méltatlan kapcsolat. Valószínűleg nem találkoztál még pszichopatával, szexuális zaklatóval, látens agresszorral, bipoláris személyiségzavarossal, gyilkossal, gyerekkel zsarolóval, és még sorolhatnám, milyen egyéb módon aberrált személyiségekkel. Sokan, főleg nők kerülnek bele olyan élethelyzetbe, ami méltatlan, és amiből vagy önmaguk lelki gyengesége, vagy egy kényszerhelyzet (gyerek, fizikai erőszak, stb) miatt nem tudnak egyből kijönni. És olyan is van, akit például halálra vernek. Ha ezekre azt mondod, hogy nem méltatlan, akkor nagyon más az értékrendünk. Érzelmi vagy fizikai csapdába kerülni könnyű, kijutni belőle nem mindig az. Én ebben szeretnék segíteni azoknak, akiknek tudok. Aki pedig már kijutott a csapdából, annak abban, hogy ne megnyomorodva, hanem a tapasztalatait felhasználva szebbé tudja tenni a saját életét és a körülötte lévőkét is.
Én azt javaslom, hogy amit bullshitnek tartasz, dobd ki, amit hasznosnak, azt pedig őrizd meg. Azt pedig gondolom sejted, hogy nem azért írok, hogy szerinted rendben legyen.
Legyen szép napod!
Nagyon szívesen, én pedig nagyon köszönöm a kedves szavaidat. 🙂 Legyen szép napod! 🙂
Nagyon szívesen Andi, nagyon örülök, hogy hasznos volt. 🙂 Köszönöm szépen a kedves szavaidat, legyen szép napod! 🙂
Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, és azt is, hogy másokhoz is eljuttattad az írásomat. 🙂 A gondolataidnak is nagyon örültem, sokat segíthetnek azoknak, akik elakadtak, de mindenkinek érdemes időnként felidéznie ezeket a módszereket. Például az 5M módszerről egy olvasómtól hallottam még régebben (ő nem nevezte ezen a néven, és a panaszkodással kapcsolatban említette), és nagyon jó volt most felidézni. A GYELV is hasznos rendszerezési technika, köszönöm szépen mindkettőt. 🙂
Legyen szép napod!
Ez a cikk olyan, mintha Oravecz Nóra írta volna: ugyanúgy tele van közhelyekkel, mint az ő írásai. Már a 2. mondat “beleragadunk méltatlan kapcsolatokba, élethelyzetekbe” egy tévedésen alapszik. NINCS méltatlan kapcsolat!
Mindenkinek olyan kapcsolata van, 1. amilyet megérdemel, 2. ami szükséges a fejlődéséhez.
Csak magunkkal bánhatunk méltatlanul, senki mással.
Amit a döntésekről írtál az rendben van, helytálló. Hagyd el a bullshitet, kérdőjelezz meg mindent és akkor rendben lesz.
Üdv, L.
Kedves Gábor!
Ez a cikk zseniális. Minden mondata aranyat ér.
Köszönöm! <3
Naagyon korrekt írás! Mentem magamnak a nehezebb napokra! Minden ami lényeges és fontos benne van. Letisztítva, körítés nélkül! Hálás köszönet érte.
Ezzel az alcímmel osztottam meg a Fészbúkon: “Félelmetesen tökéletes írás arról, amiben szinte mindenki magára ismerhet!”
Posztoltam egy témához kapcsolódó írásomat a Fészen, amit itt is megosztanék:
A DÖNTÉSI KOMPETENCIA GYAKORLATI MÓDSZERE:
most sokaknak írok jobbító szándékkal egy nálam régóta bevált módszert az ún. döntési kompetencia bűvköréből:
Ennek konkrétuma, az ún. “5M” módszer, ami magyarul a japánoknál már bevált és eredményesen alkalmazott módszer! Miről is van szó?
Nevezetesen arról, ha bárki az élet bár milyen területén döntési kényszerhelyzet előtt áll, akkor ez a jól bevált módszert javaslom alkalmazni.
Részleteiben:
tedd fel magadnak a kérdést – és senki ne legyen a közeledben – hogy miért?
Ha komolyan veszed, akkor ezt papírra veted, mert ezáltal is képes leszel azonosulni a valós problémáddal! Amikor megválaszoltad magadnak az első kérdést, folytasd tovább azzal, hogy a válaszodat is újra kérdésként teszed fel magadnak, hogy miért? S így folytasd az 5. -ik szintig, s eljutsz az igazi, valós válaszodhoz! S ettől rögtön felszabadul a nyomás belőled!
Ha nem hiszel nekem, akkor tegyél egy gyakorlati próbát, hidd el megéri, csak tuti legyél saját magaddal – legalább most az egyszer – őszinte!
A valós probléma beazonosítás után következő lépés lenne (lehetne), hogy megoldási alternatívákat fogalmazzunk meg, ahol is összevetjük a szóba jöhető alternatívákat a közismert “GYELV” analízis tükrében(GY= GYengeségek, E =Erősségek, L = Lehetőségek, V = Veszélyek).vagyis nem azt vesszük górcső alá, hogy mit nem lehet, miért ill. hogyan nem lehet, hanem éppen az ellenkezőjét…tehát mit lehet, miért ill. hogyan lehet! Na ez a nagy különbség ember és ember között ill. települések és települések között…tovább nem részletezném!.