Megtanulni járni nem könnyű feladat. Lábak nélkül főleg. De még akinek vannak lábai, az is sokat küzdött vele gyerekkorában. Ha megfigyelsz egy kisbabát, látod, mennyi munkája van abban, hogy ne négykézláb kelljen közlekednie. Kapaszkodik az ágy szélébe, a lábadba, vagy bármibe, ami kéznél van. Billeg, elveszti az egyensúlyát, majd újra visszanyeri – vagy nem nyeri vissza, és esik egy nagyot. Feltápászkodik újra, ismét egyensúlyoz, ismét összecsuklik. Hosszú hónapok munkája, mire a lábain stabilan közlekedni tud.
Edgard John Augustin is ilyen kisgyerek volt. Pont olyan, mint legtöbbünk. Egészen 4 éves koráig, amikor egy autóbaleset az egész életét megváltoztatta. Édesanyja vezetett, és hibázott. Két kisgyerek ült a hátsó ülésen: Edgard és a bátyja. A baleset következtében Edgard mindkét lábát elveszítette, testvére pedig „csak” az egyiket. Túlélték, bár akkor még ez is kétséges volt. A kórházi ellátás után Edgard egy rehabilitációs központban műlábakkal tanult meg újra járni, és élni egy olyan életet, amit a legtöbbünk el sem tud képzelni.Gyermekkorának legnagyobb nehézségét mégsem a saját teste, hanem mások lelke okozta. Mivel életének nagyon korai szakaszában veszítette el a lábait, ezért viszonylag hamar természetessé vált számára ez a másfajta élet. A bámuló tekintetekkel, a gúnyolódással, a sajnálkozó vagy kötekedő beszólásokkal viszont már nehezebb volt bármit is kezdenie.
De senki és semmi nem vette el a kedvét az élettől – méghozzá egy teljes élettől, amelyben testi hiányossága semmiben sem korlátozza. Bár fiatalon jobban szeretett enni, mint sportolni, a futás valahogy mégis nagyon ment neki. Olyannyira, hogy társait rendre le is hagyta a versenyeken. De nem voltak komoly ambíciói ilyen téren. Ahogy a testépítésben sem, amit a középiskola után kezdett el kikapcsolódásként. A vizsgaidőszakokban jól jött a feszültség levezetése, élvezte a konditermi gépekkel való edzést, de többet nem jelentett számára a sport.
Egészen addig, amíg néhány év edzés után egy barátja javaslatára felvette a kapcsolatot egy profi fotóssal, aki egy erős fizikumú sportolóval akart készíteni fotósorozatot. Edgard eleinte nehezen szánta rá magát, hogy nyilvánosan megmutassa műlábait – az edzőteremben és az utcán is többnyire hosszúnadrágot viselt –, azonban a fotós meggyőzte őt, hogy ezzel sokat tehet a mozgásukban korlátozott emberek helyzetének javításáért. A fotósorozat elkészült, Edgard élete pedig ismét hatalmas fordulatot vett.
A rengeteg pozitív visszajelzés, biztatás és elismerő gratuláció teljesen meglepte Edgard-t, aki erőt merítve az emberek tiszta szívű támogatásából, elhatározta, hogy nem rejtegeti többet a művégtagjait, hanem motivációs forrásként használja azokat. Azóta rengeteg embernek segített már céljaik elérésében, különbözőségük felvállalásában, és abban, hogy teljes életet éljenek – akár van testi fogyatékuk, akár nincs.
Íme egy kis betekintés a testépítő fiatalember edzéseibe (aki nem beszél franciául, annak is sokat elmond a látvány):
Edgard számára a testépítés egyszerű hobbiból életformává vált: tavaly megszerezte az Európa-bajnoki címet, idén pedig már a világbajnokságra készül. De az egyik legcsodálatosabb érzés, amiben része lehetett, az az volt, amikor egészséges testépítőkkel állhatott egy színpadra. Végre – talán életében először – tényleg másokkal egyenértékű embernek érezhette magát.
(h/t: bodybuilding.com)
A fiatalember, akinek a buszon is kapaszkodnia kell, mert saját talpak és térd hiányában nagyon nehéz egyensúlyoznia, nemcsak profi sportolóként vált bajnokká, hanem az egész élete egy hatalmas győzelem. Bebizonyította, hogy soha nem a körülményeink számítanak, hanem a hozzáállásunk.
Mert ha valamit igazán el akarsz érni, akkor eléred. A többi csak duma.
Nagy köszönet Zsófinak, hogy felhívta a figyelmemet Edgard történetére. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Veszélyes párosítás. Az ilyen ember újra és újra keresni fog
Tovább
Az önfejlesztés paradoxona – talán így lehetne röviden összefoglalni azt
Tovább
Fontossá általában kétféle ember számára válhatsz: az egyik az, aki
Tovább
Sokan kutatják a boldog párkapcsolat titkát. Mondhatnánk, hogy azt nem
Tovább
Sürgősen új, szerető családot keresünk 5 éves gyermekünknek, Lilinek! Mosolygós,
Tovább
Az vagy, amit megeszel – szól a mára már közhellyé
Tovább
Kedves Gábor! Soha nem értettem azokat az embereket,akik beszólogatnak, gúnyolódnak beteg,fogyatékos embereken.Talán azért teszik,mert egészségesek,nem tudják,mert nem élték át,milyen nehéz lehet bármilyen betegséggel ,fogyatékkal élni.Nincsenek tudatában annak hogy az egyébként is lelkileg megviselt embert mennyire bántják azzal hogyha csak újjal is mutogatnak rá.Sok ilyenben volt részem,bár nekem megvannak a lábaim. Csipőficamból eredően nem egyformák a lábaim,combnál leginkább és ez más számára is szemmel látható. Nem tudok mit tenni vele,műtétet nem ajánlottak,ezt kell elfogadnom.Rengeteget tornázok,és minden szabadidőmben ultrahangos kezeléssel próbálom helyrehozni a helyrehozhatatlant, mert hiszem hogy elérem a célomat.Emellett négy műszakban dolgozom és itt szembesültem azzal hogy mennyi rosszindulatú ember van .