A legtöbb ember nem azért nem valósítja meg az álmait, mert nem képes rá, hanem azért, mert elhitetik vele, hogy nem képes rá. Lemondanak róla. És egy idő után ő is lemond önmagáról. Rengeteg emberi élet indul így hanyatlásnak, és sokan úgy élnek le éveket, évtizedeket, vagy akár egy egész életet, hogy kevésnek, tehetetlennek, értéktelennek, érzik magukat.
Hatalmas felelősség ez azok részéről, akik a kishitűséget beletáplálják egy gyermekbe (vagy egy gyenge alapokkal rendelkező felnőttbe), de egyáltalán nem jelent végítéletet. Sok olyan ember él köztünk, akinek statisztikai alapon szinte semmi esélye nem lett volna, hogy sikeres legyen, vagy hogy akár csak életben maradjon, azonban őt nem érdekelte a statisztika, hanem küzdött az álmaiért, és meg is valósította azokat.
Ilyen ember Katie Higgins is. A 25 éves lánynak élete legelső napjától kezdve komoly nehézségekkel kellett megküzdenie – de még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán megszülethet-e.1990 karácsony estéjén Katie édesanyja, Mary Higgins olyan hírt kapott, amitől nagyon sokan rettegnek: születendő gyermeke Down-szindrómás, ezért az orvos az abortuszt javasolta. Mary azonban máshogy döntött.
5 hónappal később megszületett Katie, és elindult egy akadályokkal teli, küzdelmes életúton, ahol kevesen voltak olyanok, akik hittek benne. De nemcsak ezt a súlyos terhet kellett cipelnie, hanem egy másikat is: bátyja, Craig rákban meghalt, és ez az egész családot összetörte.
Katie édesanyja ekkor döntött úgy, hogy a fájdalmával valamit kezdeni fog, és elkezdett jóga-, majd táncórákra járni. Nagyon élvezte a mozgást, ám eleinte erős lelkiismeret-furdalása volt, hogy ennyire jól érzi magát az órákon, pedig a gyermeke nemrég halt meg. Aztán rájött, hogy Craig pontosan ezt szerette volna: boldognak látni az édesanyját.
Nem sokkal később a zumba tanár javaslatára Katie-t is magával vitte az órákra, és kiderült, hogy a fiatal lány nagyon is érzi a ritmust, és imád táncolni.
Amanda, Katie zumba tanára hamar észrevette a Down-szindrómás lány tehetségét, és elkezdte külön is tanítani őt, hogy azt csinálhassa, amit igazán szeret. Katie pedig innentől kezdve megállíthatatlan volt: rengeteget gyakorolt otthon is, és 2012-ben sikeres zumba oktatói vizsgát tett. Ma már ő tanít másokat, és csal mosolyt az arcukra minden egyes óráján.
Sokan végleg lemondanak az álmukról, mert elhitték, hogy képtelenek elérni azt. Belül mélyen nagyon vágynak rá, mégis tudat alatt – vagy akár teljesen tudatosan – úgy gondolják, hogy nem érdemlik meg azt. Mert beléjük nevelték a tehetetlenséget. Mert soha nem volt senki, aki megmutatta volna nekik azt a csodát, ami mindannyiunkban ott van. Azt a csodát, amire ez a Down-szindrómás lány rátalált – és amire Te is rálelhetsz bármikor. Ha nem adod fel.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Gábor! Nagyon sok bölcsességet tartalmaznak az írások. Jó,hogy egyre többen olvassák amint látom sajnos én csak most találtam rá,de ezentúl napi szinten fogom olvasni. Sajnos nekem is volt agyvérzésem.És én is élőbizonyítéka vagyok annak,hogy ha nem adom fel és kellő hittel és akarat erővel rendelkezik valaki akkor igenis van lehetőség arra,hogy az életfelfogásunk és egész életünk másképpen alakuljon. Nekünk akik már estek valami sorsfordító betegségen az dolgunk segítsük,hogy ne kerüljenek ilyen helyzetbe.Én nagyon sokat tanultam és igyekszem a környezetemben lévő embereknek bebizonyítani,hogy élni igenis jó.!!! Nagyon sok sok apró dolog van ami mellett elmennek és nem veszik észre azt sok sok jó dolgot ami a mindennapjainkat megtudja szépíteni. üdv .ANI
Várom a következő olvasni valókat. Nagyon tetszik. KÖSZÖNÖM!!