Az élet olykor nagyon kemény kihívásokat hoz. Van, akinek olyat, amihez nagyon össze kell kapnia magát, és van, akinek olyat, aminek a teljesítése lehetetlen. Legalábbis nagyon annak tűnik. Amikor a társadalmi berögződések és az egyéni félelmek mellett látszólag még a fizika törvényei is a kudarc mellett szólnak, akkor nehéz bármilyen érvet felhozni a siker mellett. Ilyenkor jönnek a tettek.
Mert vannak dolgok, amiket hiába magyaráznánk a kishitűeknek, az aggódóknak, az ellenséges ismerősöknek és ismeretleneknek, úgysem tudnánk meggyőzni őket arról, hogy támogassanak minket – de sokszor még arról sem, hogy legalább ne hátráltassanak. Szavakkal nem is kell erőlködni, nem éri meg.
Van egy 33 éves fiatalember, aki nem pazarolja a szavakat, csak cselekszik. Kitűzött egy célt, ami a legtöbb ember számára a lehetetlennel egyenértékű, neki viszont nem más, mint feladat. Olyan feladat, amit szenvedéllyel és kitartással végez el, és baromira nem érdekli, hogy mások szerint ez egyáltalán lehetséges-e.A fiatalember neve Matt Stutzman, a célja pedig az, hogy ő legyen a világ legjobb íjásza. Aki próbált már lőni íjjal, az pontosan tudja, hogy a fizikai adottságok mellett rendkívüli koncentrációt és türelmet igényel ez a sport. Ha a kezed picit is elmozdul vagy megremeg, vége, elhibáztad. Persze annak ellenére, hogy sok kiváló íjász van, Matt célkitűzése a mai világban annyira nem tűnik különlegesnek, vagy akár kivitelezhetetlennek. Van azonban egy apró részlet, amit érdemes még megemlíteni: Matt Stutzman karok nélkül született.
Igen, jól olvastad, egy karok nélküli ember akar a világ legjobb íjásza lenni. 2009 decemberében, amikor először vett íjat a kezébe, ez még csak álom volt számára. Szinte mindenki más számára pedig lehetetlen. Matt azonban fejébe vett valamit, és ezért tenni is hajlandó volt. Minden egyes nap 8 órát ült íjával egy széken, hogy technikáját tökéletesítse, és három év sem telt el, amikor a londoni paralimpiai játékokon ezüstérmet szerzett.
Ő azonban szó szerint értette azt, amit célként megfogalmazott. Nem második akart lenni a paralimpiai sportolók között, hanem első az emberek között – legyenek akár mozgássérültek, akár egészségesek. 2015. december 9-én ez sikerült is neki: egy 10 éve fennálló rekordot jelentősen megdöntve beírta magát a Guinness rekordok könyvébe, amikor pontosan eltalálta a 283.47 méter távolságra lévő céltáblát. A legtávolabbi pontos lövés az íjászatban az övé. Lelkesedése azóta sem hagyott alább, és Rióban a paralimpiai játékok fő esélyeseként lép már pályára.
Matt Stutzman nem csak a tehetségének köszönheti a sikereit. Szülei hozzáállása nagymértékben segítették abban, hogy ma teljes életet éljen, és bármit, amit a fejébe vesz, képes legyen elérni. A Stutzman szülők nagyon jól felismerték, hogy egy gyermekért úgy tehetünk a legtöbbet, ha az útja kitaposása helyett inkább felkészítjük őt arra, hogy bármilyen akadályt le tudjon győzni. Matt soha nem juthatott könnyű sikerhez elsőre, mindig először neki kellett próbálkoznia. Ha valami nagyon nem ment, akkor segítettek neki természetesen, de semmit sem kapott az ölébe készen.
Így tanult meg már kisgyermekként boldogulni egy olyan világban, ahol csak kevesen gondolnak rájuk, a mozgásukban korlátozott emberekre. Így tanult meg a lábával enni, fogat mosni, öltözködni, később autót vezetni, mobiltelefont kezelni és íjjal lőni is. Egészen egyszerűen azért, mert nem hitt benne, hogy bármi is lehetetlen lenne számára, és addig dolgozott a céljaiért, amíg meg nem valósította őket.
Itt leshetsz bele Matt mindennapjaiba (angolul nem tudóknak is érdemes):
Matt Stutzman egyetlen tollvonással áthúzza a lehetetlen szót, és vele együtt minden egyes kifogást is, amit az emberek többsége mondogatni szokott saját céljainak feladását magyarázva. Mert aki hisz önmagában, azt senki és semmi nem tarthatja vissza, hogy megvalósítsa az álmait.
„A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.”
Muhammad Ali
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Így van, egészen más perspektívába helyezi a saját életünket. 🙂
Köszönöm szépen Zsóka, nagyon örülök, hogy tudtam vele segíteni. 🙂 És nagyon köszönöm a kedves szavaidat is. Amikor elkezdtem írni, úgy voltam vele, hogy ha csak egyetlen embernek is segítek vele, már megérte. Most is így gondolom. Köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂
hát nem semmi.. csak így tovább.. 🙂 ilyenkor is döbben(het) rá az ember, hogy az “átlagember” mindennapos “gondjai” nem is annyira problémák….
Nagyon jó cikk ez megint és újra megerősítést kaptam ahhoz,amit elterveztem.
De micsoda jó dolog az is,hogy szinte naponta érkeznek Gábortól olyan cikkek,melyek az embert egyre jobban inspirálják arra,amit eltervezett és bátorítást kapunjk.így pontosan észben tudom tartani magam is,hogy éppen hol is tartok?Mit kell tennem?
Köszönöm Gábor
Minden elismerésem Matt Stutymannak!