Remélem, sikerülni fog… Remélem, én is boldog leszek…
Túl sokszor hallom ezt a szót másoktól: remélem. Amíg nem nézel szembe a halállal, addig könnyen megelégedsz annyival, hogy reméled… De ahogy korábban már írtam erről, amikor az élet a tét, akkor megérted, hogy a remény már kevés. És utána rájössz, hogy a „remélem” szónak sokkal kevesebbszer van létjogosultsága, mint ahányszor a legtöbb ember használja azt.
A napokban olvastam Michael D. Hargrove történetét, mely mindazoknak szól, akik még szeretik használni ezt a szót.
*****
Ne reméld… Döntsd el!
Míg egy barátomat vártam a portlandi repülőtéren, egy olyan élményben volt részem, mely megváltoztatta az életemet. Ahogy a csomagfelvételtől érkező utasok között kerestem a barátomat, észrevettem egy férfit, aki kezében két könnyű táskával, arcán széles mosollyal felém közeledett. Pont mellettem állt meg, hogy üdvözölje a családját.
Letette a csomagjait, majd először megölelte a kisebbik fiát (úgy 6 éves lehetett), és így szólt hozzá: „Nagyon örülök, hogy látlak, annyira hiányoztál!” A kisfiú félénken elmosolyodott, majd így szólt: „Te is nekem, apu!”
Ezután a férfi felállt, a 9-10 éves nagyobb fia szemébe nézett, és ahogy megsimogatta az arcát, így szólt: „Nagyon szeretlek, nagyfiú!” Megölelték egymást, majd a férfi odalépett feleségéhez, aki karjaiban egy-másfél éves kislányukat tartotta. A kislány mosolygott és egy pillanatra sem vette le szemét édesapjáról, mialatt két bátyját üdvözölte. „Szia egyetlenem!” – szólt kislányához a férfi, majd megpuszilta az arcát, mosolyogva karjaiba vette és ringatta egy kicsit. A kislány csendben édesapja vállára hajtotta fejét.
A férfi most kislányát nagyobb fia karjaiba adta, majd odalépett feleségéhez. Egy hosszú, szeretettel teli csókot adott neki, majd szemébe nézett és így szólt: „El sem tudom mondani, mennyire szeretlek!” Még sokáig álltak így egymás kezét fogva, mosolyogva, én pedig arra gondoltam, hogy olyanok, mintha friss házasok lennének. A gyerekek korából azonban látszott, hogy nem erről van szó. Talán nagyon régen láthatták egymást utoljára.
Ahogy ez járt a fejemben, és ilyen közelről tanúja lehettem a feltétel nélküli szeretet csodálatos megnyilvánulásának, egyszer csak azon kaptam magam, hogy akaratlanul is hangosan kimondom a gondolatomat.
„Ez igen! Mennyi ideje házasok?” – szólítottam meg a férfit.
„14 éve vagyunk együtt, 12 éve házasodtunk össze.” – válaszolt a férfi anélkül, hogy levette volna szemét feleségéről.
„Ó, akkor mennyi időt töltöttek egymástól távol?” – kérdeztem.
A férfi ekkor végre rám nézett, de arcán még mindig ott volt az örömteli mosoly. „Két teljes napot!” – mondta.
Két napot?! Teljesen megdöbbentem. Ahogy egymást üdvözölték, meg voltam róla győződve, hogy nagyon hosszú időt töltöttek külön. Nem akartam tovább zavarni, és a barátomat is meg kellett keresnem, ezért elismerően mosolyogva így szóltam: „Remélem, az én kapcsolatom is ilyen lesz majd 12 év után is.”
A férfi ekkor hirtelen abbahagyta a mosolygást, mélyen a szemembe nézett, és amit mondott, egy pillanat alatt megváltoztatta az életemet. A lelkembe égtek szavai: „Ne reméld, barátom… Döntsd el!”
Ezután ismét elmosolyodott, megrázta a kezemet és így szólt: „A legjobbakat kívánom!” Majd elköszönt és elindult családjával a kijárat felé. Én pedig csak bámultam őket, és a férfi szavai visszhangoztak a fülemben. Ekkor érkezett meg a barátom, aki odalépve hozzám így szólt: „Mit bámulsz annyira?”
„A jövőmet.” – válaszoltam neki habozás nélkül.
*****
Én már egy jó ideje nagyon ritkán használom a „remélem” szót. Önmagammal, a terveimmel, a céljaimmal és az életemmel kapcsolatban soha. A fenti történet remélem Téged is erre fog ösztönözni. És igen, ezt csak remélem, mert innentől kezdve Rajtad múlik.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Néhány napja egy kedves rokonom kérésére jelen voltam egy magas
Tovább
Hajlamosak vagyunk többnek, jobbnak gondolni magunkat másoknál. Aki más, azt
Tovább
Vannak olyan emberek, akik lelkesen elindulnak a céljaik felé, de
Tovább
Gyermekként még merünk álmodni. Hiszünk a csodákban, a szuperhősökben, és
Tovább
Néha nem csak rajtunk múlik a dolog. Erre példa a sok hazug ember, na meg a szeretet nélküli párkapcsolatok.
Szia Gabor 🙂
De jo lenne, ha minden csaladi kapcsolat igy mukodne!! Na jo nem mind, de legalabb minden masodik. 🙂 Mennyivel boldogabb lenne a fold nepe. Es a gyerekek is felkeszultebbek lennenek az elet kisebb – nagyobb megprobaltatasaira. Tudnak kezelni azokat, mernenek szembe nezni vele, es tenni a megoldasert valamit. Az ut keresest nem utasitanak el. Sokkal szabadabb, boldogabb, elegedettebb, szeretni tudo lenne az emberiseg.
Mert minden amit teszunk, ahogy gondolkodunk, ahogy dontunk, vagy nem dontunk, mind mind otthonrol hozott pelda,…. es meg sorolhatnam. Bizony ezek az alap dolgok hatarozzak meg a jovonket. Az eletunket, ami meg hatra van. A dontes a mi kezunkben van!! Itt es Most!!
Udv. Rozika.
Szèp ès meghatò törtènet annàl is inkàbb mert nagyon ritka megnyìlvànulàs. Valahogy szègyeljūk az èrzelmeinket, futò puszi ès ölelès, a szavak elmaradnak. Pedig biztos sokunknak hiànyzik a csalàdja mèg kèt nap utàn is. A remèny szó tùlèrtèkelèsèvel teljesen egyetèrtek, mèg a hiszem sem megfelelő. Vèlemènyem szerint a tudom szò a legalkalmadabb arra, hogy megismerjūk önmagunkat ès elèrjūk a cèljainkat. Köszönöm ezt az ìràst , Könyves Mària.
Nagyon hasznos szamomra ,ez az oldal. Koszonom szepen. Megkell talalnom azt,akit keresek,az ad lelkierot ,inspiraciot.De azt szeretnem valojaban.O talalna engem meg ,most o rajta a sor.Talaljon meg. Koszonom , Eva
Kedves Gábor, pár napja találkoztam a neten egy képpel, rákattintottam és a te történeted és további írásaidat olvasom azóta. Rengeteget tanultam és el tudtam dönteni a jövőmet és már tudom mit kellett volna másképp csinálnom különböző élethelyzetekhez. Tudom már hogy hidakat kell építenem és rendet kell tennem a fejemben. Mindenkinek ajánlom ezt az oldalt aki bizonytalan és nem tudja a kivezető utat a jövőjéből. Sok sikert kívánok neked és hosszú életet. üdvözlettel: Turzé Edit
Kedves Tünde,
nagyon örülök, hogy hasznos volt a történet, annak pedig még jobban, hogy tettekké alakítod, mert így válik igazán értékessé. 🙂
Legyen nagyon szép napod!
Gábor
Jav.: …tovább fog bennem dolgozni… 🙂
Kedves Gábor! Köszi ezt a történetet! Sokat segített fejben….és tovább fog dolgozni,hogy tettekké váljon!!! Üdv.: Tünde