Veszélyes párosítás. Az ilyen ember újra és újra keresni fog valakit.
Valakit, akibe beleköthet. Valakit, akivel a maga kis alattomos módszereivel megküzdhet. Valakit, akivel harcolva megfeledkezhet arról, hogy mennyire sivár a saját élete. Ilyenkor kiléphet belőle. Legalább egy kicsit. Legalább néhány percre.
Akinek tartalmatlan az élete, az a máséból próbál táplálkozni. Ha pedig rosszindulat is van benne, akkor torz elméje folyton áldozatra éhes. Másokat baszogat, hiszen semmi fontosabb dolga nincsen.
És miután megtette ezt egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, mintává érik a tette. Makacsan berögzült, szokássá csontosodott mintává, melyből életforma lesz.
Lehúzni másokat önmagad alá – kizárólag egy olyan embernek van szüksége erre, aki önmagában életképtelen. Aki úgy próbálja bizonygatni saját értékességét (nemcsak mások számára, hanem önmagának is), hogy megbélyegez Téged értéktelennek.
De ez csak az ő bélyege. Ettől sem ő nem lesz értékesebb, sem Te nem leszel értéktelenebb. És ha inkább mást játszanál bélyeggyűjtés helyett, akkor egy könnyed mosollyal akár ki is zárhatod az életedből végleg.
Baszogasson mást, a Te életed tartalmasabb annál, hogy beleférjen.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Az ilyen munkatársakat hogy tudod kizárni az életedből? Ugyanis két olyan nővel dolgozok, akik összefogtak ellenem. Kiteszem a lábamat, már szapulnak, de néha ki sem kell menni, elég, ha hátra megyek. Sutyorognak, amikor visszajövök, elhallgatnak. Egyik alkalommal fültanúja voltam milyen ocsmány módon beszélnek rólam, pedig Isten lássa lelkem egyiknek sem ártottam soha, sőt segítettem nekik. Egyszer kiborultam és kiosztottam őket. Az volt a válasz, hogy én voltam az, aki kivonta magát a közösségből. Ha beszélek, az a baj, ha nem beszélek, az a baj, nem tudnék nekik megfelelni. Az idősebbik már nyugdíj mellett dolgozik, de borzalmas, iszonyat hangosan beszél és azt hiszi nála van a bölcsek köve és ő mindenben tudja a tutit, mindenki más hülye (ügyfél is tett már rá panaszt). A másik kolléganő pedig behódolt neki. Tipikusan a más szemében a szálkát, magukéban a gerendát sem… Tudom, hogy az ilyen embernek magával van baja és azt vetíti ki a másikra, de meg tudják keseríteni az ember életét. Most azt a taktikát folytatom, hogy csendben vagyok, kizárólag munkaügyben beszélek velük, de nagyon rossz ilyen légkörben dolgozni, ahol ketten vannak egy ellen, jelen esetben ellenem. Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Váltsak munkahelyet vagy egyszerűen ne vegyek róluk tudomást? Nagyon nehéz okosnak lenni.