Vajon azonos súllyal kezeljük a minket érő pozitív és negatív hatásokat? És vajon úgy kéne kezelnünk? Erről szól a most következő rövid történet.
*****
Két jó barát vándorolt a sivatagban. Napok óta éheztek, kimerültek voltak és szomjasak. Az oázist keresték, de hiába – úgy tűnt, teljesen elvesztek a homokrengetegben. A feszültség egyre csak nőtt bennük, mígnem egy elkeseredett vita egy ütéssel végződött.
Amelyikük az ütést kapta, nem szólt semmit, csak lehajolt, és a homokba írta ezeket a szavakat: Ma a legjobb barátom arcon vágott.
Hamarosan folytatták útjukat, mígnem végre megtalálták a keresett oázist. Örömük határtalan volt: megmenekültek. Miután csillapították szomjukat és éhségüket, úgy döntöttek megfürdenek az oázis tavában.
sivatag
Azonban amelyikük korábban az ütést elszenvedte, most megcsúszott a parton, és fejét beverve zuhant a vízbe. Barátja azonnal utána ugrott és kimentette fuldokló társát, aki hamarosan magához tért a sokkos állapotból, majd ezt véste bele a közeli sziklába: Ma a legjobb barátom megmentette az életem.
Barátja ekkor így szólt hozzá: Nem értelek. Amikor ártottam Neked, miért a homokba írtál, most pedig miért a kőbe vésted bele, hogy segítettem?
A másik mosolyogva válaszolt: Amikor egy barátod fájdalmat okoz Neked, azt a homokba kell írnod, hogy a megbocsátás szele eltörölje azt. De ha valami jó dolog történik, azt szívünk és emlékezetünk sziklájába kell vésnünk, hogy semmi ne tudja eltörölni azt.
*****
A történet nem csak közeli barátokra, szerettekre igaz. Nézz egy pillanatra önmagadba: hány emberre neheztelsz most? És mennyit jutott előbbre az életed ezáltal? Akit szeretsz, azt feltétel nélkül szereted, és még ha árt is Neked, akkor sem őrizheted a fájdalmat. Ha a kapcsolatotok ér annyit, hogy megmaradjon, akkor megbocsátasz és elfogadod a másikat a hibáival együtt. Ha nem ér annyit, vagy számodra mérgező a kapcsolat, akkor pedig tovább kell lépned és azokra fordítanod az energiádat és a szeretetedet, akiket érdemesnek tartasz rá. De ilyenkor is fölösleges őrizned bármiféle haragot és neheztelést a másik emberrel szemben, mert ezzel csak önmagadnak ártasz. Olyan terhet veszel fel, amit fölöslegesen fogsz cipelni egész életedben. És ez már nem a másik ember terhe, hanem kizárólag a sajátod.
„A megbocsátás ajándék, amit önmagadnak adsz.
Suzanne Somers

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Életünk során gyakran előfordul, hogy más emberek vagy külső körülmények
Tovább
A fiú elindul. A lány vár. Az egymástól szétcsúszó kezek
Tovább
Minden. Rendben. Van. És hogy miért nem ezt érzed? Azért,
Tovább
Biztos, hogy jó helyen keresi a boldogságot az emberek többsége?
Tovább
Okos emberből nincs hiány. Okoskodóból sincs. A kettőt nem mindig
Tovább
Vannak álmaid, ugye? Vagy csak voltak. Talán már régen eltemetted
Tovább

One Comment

  1. liza

    Minnel jobban neheztelsz valakire,annál ngyobb terhet viselsz,de ez még semmi,mert mérgezés saját magadat is,artasz az egészségesnek…ha megbocsajtasz,a tehertől szabadulsz meg,és lelki békére lelsz,igy szabaddá válsz elengeded a sérelmet,és legbelül elindul a ongyogyitas,a mérgek feloldodnak,mielott az ajandekodat az oltár elé viszed,előbb békülj meg a felebaratoddal,igy Isten is elfogadja a te ajandekodat is…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük