Tudod. Persze, hogy tudod. Mert tudni érdem. Tudni jó. Tudni elvárt dolog. Biztosan tudni pedig nemcsak az egót gyengéden simogató melegség érzését adja meg számodra, hanem ez a rengeteg élményt, ingert, információt és eseményt hozó, életnek nevezett játék is sokkal egyszerűbben játszható ezáltal. Mert bármivel is szembesülsz, legyen az régi vagy új, Te biztosan tudod, mi is az és melyik kis előre felcímkézett fiókodba tuszkolhatod be.
Mindenki tudja. Mindenkinek megvan a maga kis véleménye a világ minden egyes fontos (és nem fontos) dolgáról, és a vélemény-zászlók akkor is büszkén lobognak, ha alattuk a tudás vára sárból és hamar elrothadó papírkartonból épült. Mindenki tudja, biztosan tudja, miről is van szó, bármi is legyen az. Amit mondasz neki, azzal csak vagy eleve meglévő tudására épített büszkeségét legyezgeted, vagy ellen-tudásod veszélyes támadása gumilabdaként pattan le várának faláról. Mert mindenki tudja. Biztosan tudja.
De én nem tudom. Basszus, ez van. Én vagyok az egyedüli hülye ezen a bolygón. Valakinek ez is kell lennie. Ha mindenki olyan baromi jól tud mindent, akkor ki kérdezze meg tőlük, hogy mi a tuti? Kell egy hülye ide, emberek! Mert ennyi tudós között kinek lehetne a bölcsességükkel büszkén bizonyítani belevalóságukat? Egymásnak? Ugyan már! Hiszen lepattan! De majd a bárgyúnak! Aki kérdezni mer. Aki vállalja, hogy nem tudja. Aki folyton keres, és amit talál, abból nem zászlót gyárt magának, hanem arra használja, hogy tovább keressen.
Én nem tudom. És tudom, hogy nem tudom. Nem tudom, hogy Árpád atyánk barátkozott-e a népekkel, akiket itt talált, vagy hullott néhány fej fölöslegesen. Nem tudom, hogy a kvercetin és a flavonoidok többi képviselőjének fokozott bevitele valóban segít-e megelőzni a rákot, vagy aki egyensúlyban van önmagával, az soha nem is lesz rákos. Nem tudom, hogy politikusaink és a WC tartalma közötti implicit asszociáció helytálló-e, vagy köztük is vannak emberek, akiknek a szava hitelt érdemel. Nem tudom, hogy a Mennyország és a Pokol néhány okos ember manipulatív hatalommegőrző eszköze-e, vagy aki rosszul él, tényleg máshol folytatja, mint az, aki törekszik. Nem tudom, hogy egy másik emberi lény – legyen akár a hozzám legközelebb állók egyike is ő – egészen pontosan mit érez, mit él meg. Nem tudom. De még azt sem tudom, hogy mi mindent nem tudok.
„Lehetetlen elkezdeni megtanulni azt, amiről az ember azt hiszi, már tudja.”
Epiktétosz
Na ugye, mennyivel hitelesebb egy ókori görög sztoikus filozófus szavait kölcsönözve hirdetni a nem-tudást. De az a helyzet, hogy ez nem büszkeség kérdése. Legalábbis nem annak kéne, hogy legyen. Nem tudni nem szégyen. Az a szégyen, ha valaki azt hiszi, mindent tud. Mert nincs olyan apró tudásmorzsa az agyunkat minden percben bombázó információáradatban, melyről egészen biztosan tudhatná bárki is, hogy igaz. Ahogy Bertrand Russel szemléletesen megfogalmazta, egészséges dolog időnként egy kérdőjelet tenni oda, ahova eddig pontot tettünk.
Hát ez van, kedves világ. Én nem tudom. Persze – mondhatod most szemöldökeid összevonása után felcsillanó szemekkel kísért gúnyos mosollyal –, akkor minek osztod itt az észt már jó ideje? Touché. Legalábbis annak tűnik. Mert aki nem tudja, az maradjon csendben ugyebár… De sajnos aki tudja, az sem tudja, csak nem tudja, hogy nem tudja. Mert a tudatos nem-tudás helyett a tudattalan tudást választani tudat alatt mégiscsak erény. Ugye tudod, miről beszélek?
Nem, nem kell csendben maradni. Sőt, beszélni kell. Amid van, megosztani. Ha értékes, azt érezni fogod. Onnan, hogy aki a közeledben van, azt jó érzés tölti el. Onnan, hogy amit átadsz a másik embernek, az kicsit boldogabbá, kicsit egészségesebbé, kicsit magabiztosabbá, kicsit élőbbé teszi őt. És Téged is.
Ami pedig nem ilyen hatást vált ki, az a fölösleg. Rengeteg fölösleg van bennünk. Benned is, bennem is, mindannyiunkban. De ez nem baj. Talán életünk legnagyobb feladata nem is az, hogy megszerezzük, amink még nincs meg, hanem az, hogy megszabaduljunk mindattól, ami fölösleges. Ez az igazi kihívás, kedves nem-tudó társam. És ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha megosztjuk egymással, amink van, folyamatosan figyelünk a minket érő és általunk keltett hatásokra, és amikor szükséges, változtatunk. Mert változtatni folyamatosan szükséges. Nincs kőbe vésett igazság, nincs féltve őrzött titok, nincs megrendíthetetlen tudás. Csak a nem-tudás van, és a tudáshoz vezető út, mely kérdőjelekkel van kikövezve, és talán sosem jutunk a végére. Nem tudom.
Na, most akkor mi lesz?
Semmi. Vagy minden. Minden, amit elképzelsz és megvalósítasz. Minden, amiben hiszel, amiért küzdesz, ami életet tölt beléd, és amivel életet adhatsz másoknak is. Minden, amivel építeni tudsz, nem rombolni. Minden, amivel a tudás felé haladsz, nem csak egy szemétdombra kitűzött zászlót őrizve ücsörögsz. Minden, ami valódi értelmet ad az életednek.
Ha tudod, hogy nem tudod, akkor jó úton jársz, azt hiszem. De nem tudom. Tudom, hogy nem tudom.
„A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.”
Stephen Hawking
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Könnyű elhinni a mai világról, hogy önző, aljas, egymáson keresztülgázoló
Tovább
Hála és megbecsülés. Két olyan fogalom, ami a fogyasztói társadalomban
Tovább
Kutyák. Emberek. A legnagyobb különbség a lábak számán kívül talán
Tovább
Az vagy, amit megeszel – szól a mára már közhellyé
Tovább
Sokszor mondják egy-egy gyerekre, hogy rossz. Gyengén teljesít, rendetlen, fegyelmezetlen,
Tovább
Kedves Gábor, írásod alapján többet tudsz, mint a legtöbb ember. Minden jót, szeretettel. 🙂
Szia Gabor 🙂
Ez eleg erdekes es megoszto tema. Tapasztalatom, hogy mindenki tobbet gondol tudni, mint amennyit valoban birtokol. En peldaul minel tobbet “tanulok” (minel tobb informaciohoz jutok) annal biztosabb vagyok abban, hogy mennyi mindent nem tudok meg. Es ez jo, mert ez visz elore a fejlodesben. Aki mindent tud az ul a baberjain es be van fejezve a tanulas. Szerintem egyetlen ember volt a foldon aki mindent tudott, megis keresztre feszitettek!!! Az “okos” barbarok!! Es most is tobb van beloluk, mint kellene. 🙁
Latni lehet egy nep kulturajanak fejlodesen, a tudasuk szintjet. Ez mindent elmond az ott elok tudasigenyerol. Persze mindig vannak kivetel, voltak es lesznek is. Nem mindenkinek ugyanaz az igenye, de mindekinek van lehetosege a fejlodesre. Foleg most, az internet vilagaban. Csak nagyon sok ember nem arra hasznalja amire kellene! Illetve arra hasznalja amire az o szintjen szuksege van. De jol van igy, mert kulonbozoek vagyunk, es nem akar mindenki “okos lenni”, sot meg fejlodni sem.
Udvozlettel Rozika.
“már mindent tudsz ,csak emlékezned kell”
ezt Neal Donald Walsh :Beszélgetések istennel c. könyvében olvastam…
Pontosan így van.Tudon,hogy nem tudom.Ráadasul minél többet tudok,annál inkább van még mit tudnom.Ha pedig valakit zavar hogy kérdezek,ez van.Megosztom ezeket az elgondolkodtató írásokat,és látom,tovább osztják.Ez pedig jó,hogy más is gondolkodik
Nagyon erdekesnek,sokoldalunak es tanulsagosnak tartom a “Hasznald Fel”oldalt. Rendszeres olvasoja vagyok mindazon cikkuknek ami az oldalon megjelenik ismeroseim reszere ezeket meg is osztom. A tetszikelesukbol latom,hogy nagy reszuk tovabb osztja. Tovabbra is nagy erdeklodessel varom cikkeiket.Koszonom,hogy regisztralhattam . Udv. V:Jozsef.