Azt mondja a Mester a Tanítványnak:
– Ha nem tetszik, ami van, változtathatsz.
A Tanítvány kétségbeesetten tiltakozik:
– Miért kell nekem ezt átélni? Miért nekem?
– Miért ne? – szól a Mester végtelen nyugalommal.
– Szépen haladtam az utamon, hittem, bíztam, szerettem… Miért omlott össze minden?
– Majd tíz év múlva.
– Mi tíz év múlva?
– Majd tíz év múlva mást gondolsz utadnak.
– Nem akarok mást gondolni, ez volt az utam!
– Akkor maradj.
– De szenvedek! Nem akarok tíz évet várni, hogy jobb legyen!
– Ha vársz, mitől lesz jobb?
– Mit tegyek?
– Ez az első érdemi kérdésed. A válaszra van tíz éved.
– Ne legyél kegyetlen! Segíts!
– Azt teszem.
– Az nem segítség, hogy azt mondod, találjam meg a választ.
– Az nem segítség, hogy az én válaszommal magyarázzuk a Te életedet.
– Merre induljak?
– Mindegy.
– Ne csináld már! Miért nem segítesz?
– Nem az számít, hogy merre indulsz, hanem az, hogy meddig ragaszkodsz az úthoz görcsösen.
– Ez mit jelent?
– Ha nem tetszik, ami lesz, majd változtathatsz.