A napokban olvastam ezt a rövid történetet. Korábban már megosztottam Veletek egy hasonlót, Visszhang címmel, mely szintén az élethez és másokhoz való hozzáállásunkról szól. Néha azonban nem látjuk azonnal cselekedeteink következményeit, ezért elbizonytalanodunk. Ahogy az az asszony is, akiről a történet szól.
*****
Egy asszony minden nap chapatit sütött családjának, és mindig eggyel többet készített, mint amire szükségük volt. Ezt az egyet az ablakpárkányra tette egy-egy arra járó éhes ember számára. Minden egyes nap egy púpos öregember érkezett, elvette a chapatit és tovább állt. Közben ahelyett, hogy köszönetet mondott volna, minden alkalommal ezt mormolta: „A gonoszság, amit teszel, veled marad. A jó, amit teszel, visszajön hozzád.”
Az asszony egy idő után dühös lett és azt gondolta magában, micsoda hálátlan alak ez a púpos öregember! Egy nyomorult „köszönöm”-öt sem tud kimondani, helyette mindig ezt a szöveget mormolja. Mit akar ezzel vajon? Dühében az asszony fogta a friss chapatit és mérget tett bele.
Ahogy kitette a mérgezett ételt az ablakpárkányra, a keze megremegett. „Mi az ördögöt csinálok?”– mondta magában. Majd megfogta a chapatit és behajította a tűzbe. Sütött helyette egy újat és kitette az ablakpárkányra, ahogy szokta. Ismét jött a púpos öregember, elvette a chapatit, majd távozás közben megint az ismert szövegét mormolta: „A gonoszság, amit teszel, veled marad. A jó, amit teszel, visszajön hozzád.”
A púpos öregember továbbállt, mit sem sejtve az asszonyban dúló indulatokról. Az asszony pedig, ahogy minden nap, most is fiára gondolt, aki távoli vidékre ment szerencsét próbálni. Hónapok óta semmi hírt nem hallott felőle és nagyon aggódott érte, hogy biztonságban hazatérjen.
Azon az estén valaki kopogtatott az ajtón. Ahogy az asszony kinyitotta, nagy meglepetésére és örömére fiát látta maga előtt, aki sovány és meggyötört volt. A ruhái szakadtak voltak, látszott, hogy éhezett és nagyon gyenge volt. Ahogy meglátta anyját, egyből elmesélte neki, milyen nagy csoda, hogy most itt lehet. „Hazafelé tartva az éhségtől elgyengülve összeestem, és már azt hittem, meg fogok halni. Akkor arra jött egy púpos öregember, akitől egy falat ételért könyörögtem, és olyan kedves volt, hogy egy teljes chapatit adott nekem! Ahogy odaadta, ezt mondta: Én minden nap ezt eszem, de ma neked nagyobb szükséged van rá, ezért neked adom.”
Ahogy az asszony hallgatta fiának szavait, elsápadt és az ajtónak kellett támaszkodnia. Arra gondolt, hogy ha a mérgezett chapatit nem dobta volna a tűzbe, saját fiának gyilkosa lett volna. Ekkor megértette a púpos öregember szavait.
„A gonoszság, amit teszel, veled marad. A jó, amit teszel, visszajön hozzád.”
*****
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Kedves Gabor mindig meg tudsz lepni valami ujjal.
Csodalkozom, hogy csak egy komment van. Vagy aki olvasta nem talalta a szavakat, amit ide irhatott volna. Most en is hasonloan jartam. Emlekeim szerint mar valahol olvastam ezt a tortenetet, mert ismeros volt.
Nagyon meggondolando, hogy mit tesz az ember mergeben, vagy indulatos allapotban. Lehet, hogy a cselekedete a vesztet okozza. En is sokszor voltam ilyen merges, de csak gondolati szinten maradt a dolog. Persze ugy sem jo, mert sokszor visszatert, ha valami kibillentett a lelki egyensulyombol. Ma mar egyre ritkabban kerulok ilyen allapotba, mert tudom kezelni a dolgot. De meg azert dolgznom kell rajta, hogy teljesen megszabaduljak tole.
Udv. Rozika.
Nagyon sokat mondott nekem ez a tanmese ! Velem is megtörtént egy hasonló Esemény!Utólag is örülök hogy a gonosz nem maradt velem,így a lelki ismeretem tiszta maradt !