A két testvér

Írta: | 2014-06-12
Sokan építenek falakat. Falakat, amelyekkel védeni próbálják önmagukat, vagy éppen el akarnak határolódni másoktól. A legtöbb ember már kisgyermekként elkezdi, majd élete során egyre többet épít. Az ösztönös önvédő mechanizmus idővel automatikus reflexszé válik, és bárki, akinek más a véleménye, azonnal a fal túloldalára kerül.
Nemrég olvastam egy történetet, ami falat építő emberekről, és falat építő embereknek szól.
*****
A történet két testvérről szól, akik egymással szomszédos farmokon éltek. Egy napon komoly konfliktus alakult ki közöttük. Négy évtizedet töltöttek egymás szomszédságában, megosztották egymással gépeiket, terményeket cseréltek, segítettek egymásnak – most először mégis úgy tűnt, kibékíthetetlenekké váltak. Vége lett a jó kapcsolatnak és a hosszú együttműködésnek. Pedig csak egy apró félreértéssel indult, amiből végül komoly nézeteltérés lett. Egymás szidalmazása után hetekig teljes csönd következett.
Egyik reggel az idősebb testvér ajtaján kopogtatás hallatszott. Egy ács állt az ajtó előtt és néhány napra keresett munkát. Az idősebb testvér megörült a lehetőségnek, és egyből ki is jelölte az ács feladatát.
„Nézd meg azt a farmot a patakon túl, ott lakik a szomszédom. Valójában az öcsém, akivel múlt héten komolyan összevesztem. Ezt a patakot a közeli folyótól vezette le a farmjaink közé, hogy ezzel is bosszantson. De én könnyen visszavágok. A pajtában találsz rengeteg régi bútordarabot és faanyagot, építs belőlük egy falat a farmjaink közé, hogy ne kelljen többet látnom őt és a farmját.”
Az ács így felelt: „Azt hiszem értem a helyzetet. Még ma elvégzem a munkát.”
Az idősebb testvér az ács rendelkezésére bocsájtotta a szükséges eszközöket, majd bement a városba. Az ács egész nap keményen dolgozott, és mire munkaadója napnyugtakor hazaért, be is fejezte munkáját.
Az idősebb testvérnek tátva maradt a szája, mikor meglátta, mit készített az ács. Nem volt ott semmiféle fal – helyette egy hidat látott, mely a patak két oldalát kötötte össze.
hid
Öccse közeledett felé kitárt karokkal és lelkesen üdvözölte bátyját: „Nagyon jó ember vagy, hogy ilyen hidat építtettél mindazok után, amit mondtam és tettem.”  A két testvér a hídon mosolyogva megrázta egymás kezét, majd oldalra pillantva látták, hogy az ács már össze is pakolta szerszámait és épp indulni készül.
„Várj még! Maradj pár napot, sok munkát tudok még adni neked.” – szólt az idősebb testvér.
„Szívesen maradnék,  – felelte az ács – de még rengeteg hidat fel kell építenem.”
*****
Több hídra van szükségünk. Több olyan ács kell, aki először lebontja saját fölösleges falait, majd elkezd hidakat építeni. Hidakat önmagának, és hidakat másoknak.
Te falakat vagy hidakat építesz?
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

2 gondolat ehhez az íráshoz: “A két testvér

  1. Takács Károlyné

    Gábor, köszönöm a ma reggeli gondolatébresztőt. Ennek a történetnek a vége jó, kikövetkeztethető a helyes megoldás. A hídon küzdőkkel mi van?…A két kis kecskegida meséje…ha ismerős. Egymással szemben állva, a híd közepén. Két esélyes az út, zuhanás, vagy haladás, együtt, vagy külön-külön, ha a cél közös, és itt a lényeg. Itt és most, kiért, miért, milyen áron? Ez munkakapcsolatoknál, család, nő, férfi kapcsolatnál, szülő, gyerek viszony alakulásánál mindennapi játszmák része. Már csak szemlélője vagyok ezeknek a konfliktusoknak, mégis a jobbító szándék ott munkálkodik bennem is, mint ahogy Gábor igyekezetén is ezt érzékelem. Hogyan tegyük szerethetőbbé napjainkat. Hiszem, hogy a jóindulat, a jót akarás ereje összeadódik. További jó együttgondolkodást az itt olvasókkal is! Erzsi

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Nagyon szívesen, Erzsi, örülök, hogy hasznos volt. :) Nagyon jó kérdés, hogy mi van a hídon küzdőkkel. Teljesen egyetértek, hogy az egymásra figyelés és az ego elengedése szükséges ahhoz, hogy senki ne zuhanjon le a hídról. Másrészt pedig olyan is van, akivel nem tudunk közös hídon átmenni (mert mondjuk letelepdik a hídra), és nem is érdemes. Ettől még nem kell lelökni a hídról. Nem csak egyetlen híd van a folyón, persze megkeresni egy másikat bonyolultabb, mint lelökni a szembejövőt. És olyan is van, hogy nem találunk másik hidat, hanem építeni kell egyet. Vagy átúszni a folyót, ha az élet úgy kívánja.
      Nagyon jó volt olvasni, hogy hisz a szeretet és a jóindulat erejében, és jól érzi, én is hiszem, hogy így fogjuk egyre szebbé tenni a világot. :)
      Köszönöm szépen, hogy megírta a gondolatait. Nagyon szép napot kívánok! :) Gábor

      Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.