A bölcs ember vicce

Írta: | 2017-05-11
Van, hogy úgy érzed, nem tudsz mit kezdeni azzal, ami történt veled. Átvertek, megbántottak, elhagytak, vagy olyan tragédia történt, ami megkeseríti az életedet. Mindannyiunk életében vannak válsághelyzetek, sokszor azonban nem maga az átélt esemény okozza a legnagyobb kárt bennünk, hanem mi magunk. Erről szól az a rövid tanmese, aminek az eredeti változatával nemrég találkoztam.
*****
Élt egyszer egy bölcs ember, akit az egész környéken nagyra tartottak. Sokan tisztelték őt mély gondolataiért és példamutató életéért egyaránt. Az volt a szokása, hogy kiült a városka főterére, és ott mesélt az életéről, a meglátásairól és a világ dolgairól. Tanítványai és az érdeklődő emberek pedig köré gyűltek és itták a szavait.
Egyik ilyen alkalommal a bölcs ember nem saját élettörténetéből szemezgetett, hanem elmondott egy viccet. Kitört a nevetés a közönség soraiban, mindenkinek nagyon tetszett a vicc. Amikor a nevetés alább hagyott, a bölcs ember ismét elmondta ugyanazt a viccet. Megint sokan nevettek, de volt, aki már csak mosolygott.
kozonsegnek_beszel
Kis idő múlva a bölcs ember harmadszor is megismételte a viccet. Már csak kevesen nevettek, a többiek vagy bosszúsan, vagy értetlenül néztek az öregre. Őt azonban ez picit sem zavarta: újra elsütötte ugyanazt a poént, majd, újra, amíg már senki sem nevetett rajta. Csak néztek az öregre, hogy tán megbolondult egyik napról a másikra.
Ekkor a bölcs ember így szólt a hallgatósághoz:
„Ha nem tudtok nevetni ugyanazon a dolgon újra és újra, akkor miért keseregtek folyton ugyanazokon a dolgokon? Miért ragaszkodtok görcsösen azokhoz a dolgokhoz, amik csak szenvedést okoznak?”
*****
Szenvedéseink jelentős részét megspórolhatjuk, ha időről időre emlékeztetjük magunkat erre a történetre. Igen, mindannyiunk életében vannak fájdalmas események, és vannak iszonyatosan nehéz élethelyzetek is. Sokszor azonban mindazt a szemetet, amit másoktól kaptunk, és mindazt a rossz élményt, amit átéltünk, belepakoljuk a zsákunkba, és cipeljük tovább akár egész életünkön keresztül. Mert bár a viccet meg tudjuk unni, a szenvedést sok esetben nem.
Pedig vannak dolgok, amiken nem érdemes rágódnunk – olyan dolgok, amiket vagy nem tudunk megváltoztatni, vagy nem érdemes megváltoztatnunk.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

4 gondolat ehhez az íráshoz: “A bölcs ember vicce

  1. Szabóné Zsóka

    Köszönöm! Ismertem a történetet, de ezt nem lehet elégszer elmondani magunknak.

    Reply
  2. Sebestyén Ilona

    Kedves Gábor!
    Mindig nagy figyelemmel olvasom az írásodat, ezt a mostanit is. Örülök, hogy megismertetted velem. Nagyon tanulságos. Köszönöm!

    Reply
  3. Nagy Andrea

    Kedves Gábor!
    Szívhez szóló írásod befejező része : “Mert bár a viccet meg tudjuk unni, a szenvedést sok esetben nem.” Eszembe juttatod vele a ” székely ember kutyája” történetét,amiről néha sikerül elfelejtkeznem. Írásod segít, hogy ne felejtsem el 🙂
    Nagyon tetszik,hogy aktuális írásaidat kiemeléssel kibővíted előbbi írásokkal !!! Így találtam rá most egy fontos gondolatodra: A világegyetem működése nem a jogra épül , valamint a Márai Sándor idézetekre is.
    Köszönöm! FELHASZNÁLOM 🙂 Nagyi Andi Nefelejcs

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.