„Boldoggá az tehet, aki boldogtalanná is” – írja Márai Sándor, és míg az első részét természetesnek vesszük, a másodikkal sokan nem tudnak mit kezdeni. Ha a legmélyebb érzelmeidet adod valakinek, vagy azokat egy igazán fontos célnak szenteled, akkor ösztönösen elvárod, hogy amit adtál, azt vissza is kapd cserébe.
És igen, az elvárásod jogos – csak egyetlen probléma van vele: a világegyetem működése nem a jogra épül. Nem mindig fogod visszakapni azt, amit adtál. Legalábbis nem mindig ugyanonnan. És ez akkor fog igazán fájni, amikor mindent beleadsz – és mindent elveszítesz.
Tudom, milyen mindent elveszíteni. És tudok is veszíteni – csak nem szeretek. Ezért ha az élet vesztésre kényszerít, akkor egyetlen feladat van a szemem előtt: hogyan válhatok vesztesként győztessé. De ez nem mindig tűnik egyszerű, vagy egyáltalán megoldható feladatnak. Mert önmagaddal szemben elbukni tiszta sor: ha valami nem sikerült, tudod, hogy kevés voltál (már ha elég erős vagy ahhoz, hogy ezt beismerd). Beleütköztél a korlátaidba, és tovább kell fejlesztened önmagad, hogy kitold azokat. Ami sokkal nehezebb, az az, ha valaki mással szemben ütközöl bele saját korlátaidba. Amikor megteszel mindent – tényleg mindent, amit el tudsz képzelni, és még azt is, amit korábban el sem tudtál képzelni –, mégis mindez kevésnek bizonyul. Egy tönkrement párkapcsolat, ami Neked a mindent jelentette; egy szeretted elvesztése, akit hiába vársz már vissza; egy örökre elveszített álom, amiért soha többé nem küzdhetsz már – és egy teljes érzelmi összeomlás. Mégis hogyan lehet ezt túlélni?
osszeomlas

Az első lépés

Az igazi szeretet nem tud csendes halált halni. Ha mindent beleadtál és mindent elveszítesz, akkor az álmaid nem békésen fognak távozni, hanem erőszakosan és fájdalmasan. Olyan fájdalmasan, hogy van, aki ezt soha nem képes feldolgozni. Pedig ha kicsit is akarsz élni, akkor fel kell. De az igazán erős érzelmeket nehéz racionálisan lecsillapítani – eleinte szinte biztos, hogy nem is fog menni. Ismét Márait idézve: „Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.” Érzelmek ellen csak érzelmekkel lehet harcolni, és amíg a fájdalom tölti ki a szívedet, addig valóban segít a düh. Ez az első lépés. Haragszol arra, akit valójában csak szeretni szeretnél.
Egy ideig működik ez az ösztönös énvédő stratégia: gyűlölnöd kell, vagy legalább dühösnek lenned, hogy kitöröld a szívedből a halott szeretetedet. Kivéve, ha már megtanultál veszíteni és felhasználni a vereségedet. Ebben az esetben ugyanis tudod, hogy a gyűlöleted valójában csak önmagad nyugtatására jó, előrébb nem visz az életedben, csak visszahúz. Mert ha megérted, hogy nem a világban élsz, hanem a világ része vagy, akkor rájössz arra is, hogy amikor gyűlölsz valakit vagy valamit, akkor a gyűlöleted valójában önmagad ellen irányul.
De ahhoz, hogy eljuss erre a szintre, rengeteg munka, rengeteg kudarc és rengeteg fájdalom szükséges. Amíg ez még nem megy – amíg nem tudod a fájdalmadat gyűlölet nélkül, megértéssel és bölcsességgel feldolgozni –, addig én azt mondom: gyűlölj! Engedd ki a dühödet, haragudj a másik emberre, és tedd meg ezt hamar, nehogy benned maradjon. Mert az elfojtás hosszú távon öl.

Engedd el, vagy magával ránt

Ha mindent kiadtál magadból, akkor viszont új szakasznak kell következnie. A gyűlölet és a neheztelés olyan, mint egy hatalmas léggömb, aminek a kötelét fogva elkezdesz lassan emelkedni a talajtól. Ez a talaj az életed, az álmaid, a terveid, és azok az emberek, akik szeretnek. Ha nem engeded el a neheztelés léggömbjét, akkor magával fog rántani: a kötélbe kapaszkodás felemészti minden energiádat, és egyre jobban eltávolodsz az igazán fontos dolgoktól és emberektől. A gyűlöletbe való görcsös kapaszkodással leginkább önmagadnak ártasz. Engedd el, amíg nem akkorát kell zuhannod, hogy összetöröd magad.
Bármilyen nehéz is, legyél hálás, hogy tanultál valami újat, és lépj tovább. Az igazi leckéket soha nem a győzelem tanítja meg nekünk, hanem a vereség. Bármi is történt veled, bármennyire is fáj, találd meg az értelmét, még ha első – második, harmadik, sokadik – ránézésre nem is látszik, hogy lenne értelme. Addig dolgozz rajta, amíg meg nem találod és valami pozitív célra nem tudod fordítani a tapasztalataidat.
Amikor eljutsz erre a szintre, akkor egy csodálatos érzést fogsz tapasztalni: a múlton való sajnálkozástól eljutsz egészen odáig, hogy már nemcsak hogy nem sajnálod, ami történt Veled, hanem kifejezetten örülsz neki. Átírod a múltadat, és ezzel elkezded megírni a jövődet – egy olyan jövőt, amiben esélyt adsz önmagadnak arra, hogy még értékesebb emberként élj egy még teljesebb életet. Mert a kudarc által rengeteget tudsz fejlődni, és rengeteg új lehetőség nyílik előtted – ha eldöntöd, hogy így legyen.

Mégis minek?

Ez mind szép és jó – mondhatod, de mi van akkor, ha már úgy érzed, eleget tanultál? Már elég volt a sok szenvedésből, kudarcból, padlóra kerülésből és felállásból. Ilyenkor merül fel a kérdés: vajon megéri beleadnod mindent, ha ekkora sérülést szenvedhetsz? Megéri vállalni a kockázatot, megéri sebezhetővé válni és teljesen kinyitni azt az ajtót, amit valaki talán úgy fog becsapni, hogy a falak is megrepednek tőle?
Minden vereség – főleg az, ami érzelmeid összeomlásához vezet – megkeményíti a lelkedet. Az ösztönös védelmed azt súgja, ne tedd – ne vállalj újabb kockázatot, legyél óvatos, ne válj újra kiszolgáltatottá, ne adj bele mindent, mert akkor mindent elveszíthetsz. De tudod, ahogy Benjamin Disraeli tökéletesen megfogalmazta: „A legveszélyesebb stratégia az, ha egy szakadékon két ugrásból akarsz átjutni.”
Nincs kicsi. Nincs fél szívvel cselekvés. Nincs félve csoszogás előre. Emberi kapcsolatokban nincs. És az igazán fontos céljaid elérésében sincs. Vagy beleadsz mindent, vagy el se kezdd, mert úgyis kudarcra lenne ítélve.
És ha egy érzelmi összeomlás után most még úgy érzed, fölösleges volt mindent beleadnod, akkor erre csak egy dolgot mondok: amit adsz, az soha nem vész kárba, ezt jegyezd meg jól. Mert ha a másik embernek nem kell az, amit adsz neki, Te akkor is többé válsz azáltal, hogy adtál. És ezt nem veheti el tőled senki.
Nagy köszönet Lindának az inspiráló beszélgetésért. 🙂
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!