Ha már a kórházban eset vagy. A boltban fogyasztó. Egy lájk a közösségi médiában. Szavazó a politikában. Egy szám, semmi több.
Legalább mi tekintsük egymást embernek.
Nem kell a megjátszott felsőbbrendűség. Nem kell a kicsinyes bosszú. Nincsen szükség modorosságra, játszmára, megalázásra. Felesleges körök.
Amikor a házastársadról van szó, akit már nem szeretsz − vagy nem úgy szeretsz. Nem kell érzelmeket hazudnod. Nem kell látszatgondoskodást nyújtanod. Nem kell őt illúziókba ringatnod. Semmi ilyesmit nem kell elvárnod magadtól.
És amikor az ellenőrről, a kollégádról, vagy a hivatalnokról van szó, akit ellenségednek gondolsz. Nem kell a képébe mosolyognod, hogy aztán az édesanyjáról mesélj másoknak. Nem kell egyetértened a gondolataival. Nem kell azonosulnod a céljaival. Nem jogos elvárás az, hogy Önmagadat megtagadd.
És amikor az ismeretlen járókelőről, az ismerős kivándorlóról, vagy az idegen bevándorlóról van szó, akinek nem tetszik a cselekedete. Vagy a létezése. Nem kell rajonganod érte. Nem kell őt segítened sem, ha nem megy. Egyik sem a kötelességed.
Nem kell őket szeretned. A házastársadat, a kollégádat, a hivatalnokot, az idegent. Egyikőjüket sem kötelező szeretned. Elég, ha embernek tekinted őket.
A házastársadat akkor, amikor megcsalni készülsz őt, vagy a szemébe hazudnál újra. A kollégádat akkor, amikor nekiállnál az aknamunkának. A hivatalnokot akkor, amikor elküldenéd az anyjába. Az idegent akkor, amikor vakon ítéletet mondanál róla.
Elég, ha embernek tekinted őket. És megadod számukra az embernek járó tisztességet.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
