Tükörbe nézni fájdalmas dolog. Ezért sokan meg is próbálják elsumákolni – de nem szokott sikerülni. Egy éles kritika. Egy kéretlen vélemény. Egy indulatos veszekedés. Egy párkapcsolati kudarc. Egy régi barátság megszakadása. Egy feloldhatatlannak tűnő családi konfliktus. Mind egy-egy tükör, amelyben nehezen vesszük észre önmagunkat. Csak azt érezzük, hogy fáj, hogy nagyon nem hiányzott ez most nekünk, hogy a másik a hülye, vagy hogy mi vagyunk teljesen értéktelenek.
Pedig ennél sokkal többet mutat a tükör. A tükör, ami lehet egy élethelyzet, amibe belemásztunk vagy belesodródtunk, egy másik ember velünk szembeni viselkedése, vagy éppen a mi saját reakciónk. Lehet persze szívet melengető is az, amit a tükörben látunk. A dicséretet, a sikert, a szeretetet szinte mindenki könnyen befogadja. A gond akkor kezdődik, ha a tükörben nem azt látjuk, amit szeretnénk. Ilyenkor jön a sértődés, a visszatámadás, vagy önmagunk emésztése.
Tükörbe nézel nap mint nap Te is, és életed kudarcai, konfliktushelyzetei pontosan megmutatják, hogy milyen területeken lehet (és érdemes) még fejlődnöd. Persze elintézhetnénk annyival, hogy túl sok az elvárásod, vegyél vissza belőlük, és akkor nem ér majd ennyi csalódás, nem fáj majd ennyire az, amit másoktól kapsz. Ez igaz is, de van még valami, amin érdemes elgondolkodnod. Ez a valami a miért.
Miért fáj ennyire az, amit a másik ember adott? Miért vetted ennyire a szívedre? Miért teszed tönkre emiatt az egész napodat? (Mert soha nem a másik ember teszi tönkre, hanem Te magad azzal, ahogyan a Téged ért inzultushoz viszonyulsz.) Miért cipelsz évekig, évtizedekig, vagy akár egész hátralévő életedben súlyos lelki terheket (látszólag) mások miatt? Egyáltalán miért tudott bárki is ennyire kibillenteni az egyensúlyodból?
Én mindig keresem a miérteket. Nem elégszem meg az okozatra adott reakcióval, tudni akarom az okot is. Mert mindig van valami oka annak, amit megtapasztalunk, és ha az okot megtaláljuk, akkor az okozattal, az átélt negatív tapasztalattal is sokkal könnyebben megbirkózunk.
Ego, ego ego
Neveltetésünk és egész kultúránk a bipoláris gondolkodásmódra épül. Megtanultuk, hogy van a jó és van a rossz, van az abszolút igazság és van az abszolút hazugság, és vannak az ezek alapján felállított elvárások. Aki megfelel az elvárásoknak, az jutalmat kap, aki nem, az büntetést. Megtanultunk követni egy készen kapott világkép szerinti gondolkodásmódot, de nem tanultunk meg elfogadni egy másikat. Ezért aztán gyakran van az, hogy koppanunk. Beleütközünk egy másik ember igazságába, és hazugságnak minősítjük azt. Beleütközünk egy negatív tapasztalatba, és rossznak ítéljük azt. Megkérdőjelezi valaki a saját igazságunkat, és ingerülten belemegyünk a harcba.
A világra azonban nem lehet ráhúzni azt a bipoláris szemléletet, amit születésünktől fogva a fejünkbe tápláltak. Amit az egyik ember rossznak lát, az a másik ember számára nem az. Amit valaki helyesnek, igaznak, elfogadhatónak, követendő mintának tekint, az a másik ember számára idegen. Ugyanazt a tapasztalatot két ember akár teljesen máshogy is megélheti – de még ugyanaz az ember is megélheti kétféleképpen, ha két különböző életszakaszában történik meg vele. Ezért mind a saját lelki békéd, mind emberi kapcsolataid érdekében érdemes alaposan belenézned abba a tükörbe, amit mások néha szándékosan, legtöbbször azonban tudat alatt az orrod elé tartanak.
Minden, amit rossznak látsz a világban, valamilyen formában sérti az ego-dat. Ennek több módja is lehet. Van, amikor csak az igazságérzeted sérül; ilyenkor egész könnyen megúszod a dolgot. Igen, „csak”, mert ha vesztettél már el valakit, akit nagyon szeretsz, vagy kerültél már Te magad a halál közelébe, akkor könnyebben rájössz, hogy az igazságérzeted mennyire jelentéktelen veszteség az élethez képest.
Aztán van olyan is, amikor a büszkeségedet éri a támadás. Valaki a személyes értékedet kérdőjelezi meg, és ezt nagyon nehezen viseled. Ez természetes, hiszen mindenki szereti, ha fontosnak, elismertnek, szerethetőnek érzi magát. Ilyenkor is az ego sérül, de az előző esethez képest már komolyabb a kár, mert az érzelmi szál is erősebb.
Ami viszont az igazságérzetednél és a büszkeségednél is nagyobb veszteség, az a személyes világképed sérülése. Ilyenkor ugyanis nem egyetlen emberhez kötődik a konfliktus, hanem mindenkihez és mindenhez, amit addig igaznak gondoltál. Ha valaki az agyadban részben mások, részben önmagad által évtizedek alatt felépített valóságodba piszkít bele, az erős védekező reakciót vált ki belőled, és akár komoly lelki sérülést is okozhat neked.
Az ego-t ért támadás lehet gyors és agresszív (például amikor valaki a fejedhez vágja, hogy mennyire szar alak vagy), és lehet egy csendes, hosszú folyamat is. Sokszor ez utóbbi még veszélyesebb, mint az első, mert nehezebb felismerni, és az eltelt hónapok, évek során könnyen vezethet a valóságod teljes átformálásához is. Így válhat természetessé, elfogadhatóvá, vagy akár követendő mintává is valami, ami számodra hosszútávon káros. És így válhatnak a lelkednek jó dolgok üldözendővé, vagy egyszerűen csak elérhetetlenné.
Mert már ez lett a valóságod. Belenézel a tükörbe, és ezt a képet látod. Pedig csak részben szól rólad a történet.
Nem csak Te vagy a tükörképben
Tükörbe nézni tehát nagyon fájdalmas tud lenni, ezt már megtapasztaltad Te is számtalanszor (még ha nem is mindig tudtad, hogy valójában éppen tükörbe nézel). Azt is látod már, hogy a fájdalmadat az okozza, hogy a kép, amit látsz a tükörben, nem egyezik azzal a képpel, ami a fejedben él, és amit látni szeretnél. Ennek pedig két oka lehet: vagy nem ismered eléggé önmagadat, vagy nem ismered eléggé a tükröt. Mert valamikor tényleg Te vagy a hunyó, ha nem tetszik a tükörképed, de olyan is van, amikor egyetlen hibát követsz csak el: nem nézed meg magát a tükröt.
Talán jártál már vidámparkban, a Csodák Palotájában, vagy hasonló szórakoztató helyszíneken, ahol különféle furcsa tükrökben nézhetted meg magadat. Van, amelyikben homokóraszerűen összecsúszva látod a fejedet, van, amelyikben olyan kövérnek látszol, mintha kifolynál a gatyádból, de sok más vicces vizuális élményt is megtapasztalhatsz attól függően, hogy éppen milyen tükörbe nézel.
És mit csinálsz, amikor odaállsz egy ilyen tükör elé? Elhiszed, hogy tényleg nagyfejű, kövér, vagy éppen girnyó vagy? Dehogy. Csak mosolyogsz, mert pontosan tudod, hogy a tükör, amibe nézel, torz képet ad. Tudod, hogy ugyan része vagy a képnek, de az, amit látsz, a tükörről is szól. Nem sérül a valóságod, mert ismered önmagad (legalább valamilyen szinten), és már ismered a tükröt is.
De nem is kell ehhez különleges helyszínekre menned, mert nap mint nap belenézel egy-egy torz tükörbe, csak már fel sem tűnik. Az autó visszapillantója és a beláthatatlan kereszteződésekben elhelyezett tükör is azért domború, hogy kisebbnek látszódjanak benne az autók és az emberek, és ezáltal jobban láthasd, hogy mi zajlik éppen körülötted. Homorú tükröt pedig a fogorvos használ nagyításra, vagy használhatsz Te is sminkeléshez vagy borotválkozáshoz.
Mindkét esetben torz képet kapsz, mégsem éled meg támadásként. Ismered önmagad, ismered a tükröt, az általa mutatott képet pedig megszoktad, sőt, megtanultad a hasznodra fordítani. De ezt nemcsak ezekkel a hétköznapi tárgyakkal, hanem bármelyik tükörrel megteheted.
A tükör lehetőség
Nem kell ám minden tükörbenézésnek fájdalmasnak lennie. Nem kell minden negatív tapasztalatodnak maradandó lelki sérülést okoznia neked. Tekinthetsz a tapasztalatodra lehetőségként is, és megkeresheted, hogy hogyan tudod felhasználni azt. Mert valójában minden kisebb kellemetlenség vagy nagyobb tragédia egyúttal lehetőséget is jelent számodra. Lehetőséget, hogy változtass az életeden, hogy jobban megismerd önmagad, jobban megismerd a másik embert, aki a tükröt jelenti számodra, és jobban megismerd a világot, amelynek része vagy.
Amit átélsz, az lehet csupán szenvedés, de lehet számodra lehetőség is egyúttal. Mert ahogy Eckhart Tolle nagyszerűen megfogalmazta: „A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy nem szükséges.” Amint ezt megérted, már könnyebben fogod tudni kezelni a tükörbe nézéseid által okozott fájdalmat, és egyre kevesebb emberi tükör tud majd fájdalmat okozni neked.
Egyáltalán nem kell kétségbeesned, ha nem tetszik az, amit a tükörben látsz. Gondolkozz el azon, hogy Te tehetsz-e valamit azért, hogy tetszetősebb legyen a kép, és ha igen, akkor tanulj, fejlődj, változtass valamit az életeden. Ha újra belenézel a tükörbe, és már jobban tetszik a kép, akkor jó irányba haladsz, ha pedig nem, akkor változtass valami mást, vagy máshogyan. Nemcsak a végeredmény, hanem maga a keresés folyamata is lehet szép, ha annak éled meg.
Amikor pedig már megtaláltad önmagad, és ennek ellenére olyan tükörképet mutat számodra egy másik ember, ami nem tetszik neked, akkor jusson eszedbe, hogy a tükörkép megalkotásában mindig benne van a tükör is. Ha egy békés tó vizébe nézel, a tükörképed tiszta, ha viszont a tó vize zavaros, a tükörkép is torz lesz. És ahogy a tó vizét sem tudod kisimítani, úgy egy másik embert sem vagy képes megváltoztatni. Mindenki csak maga tud változni, ha akar.
Minden tükörben keresd meg Önmagad. Ami a tükörképben a tükörről szól, azt fogadd el vagy engedd el, ami pedig Te vagy, azt megőrizheted, ha tetszik, és megváltoztathatod, ha nem. Csak rajtad múlik.
Tükörbe nézni fájdalmas dolog. De csak addig az, amíg meg nem látod a lehetőséget.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Gábor!
A legjobbkor jött az írásod. Tegnap, tegnapelőtt kértem az Égieket, hogy segítsenek már, valahogy adják tudtomra, hogy az a bizonyos tükör mit tükröz belőlem, amit én nem úgy érzek. Ezzel a tükörrel már régóta nem tudok mit kezdeni, mert egyáltalán nem azt érzem, hogy én is olyan lennék, mint amilyent egy bizonyos tükör mutat. Most végre megértettem, hogy mit jelent a tükör és hogyan kell értelmezni. Nagyon köszönöm. Minden írásod nagyon tetszik, örömmel olvasom, mikor megjön. Sokat tanultam már belőle. Azért bizonyos rossz tulajdonságaimra rámutatott már a tükör, de vannak olyanok, amikkel nem értek egyet. Én nem olyan vagyok. Hát ezek azok, amikben a tükör a rossz. A víztükör is egyszer sima, egyszer fodrozódó. Az én tükröm is egyszer engem tükröz, másszor őt magát. Nagyon megnyugtattál. Köszönöm.
Szia Gabor 🙂
Mindig erdeklodve olvasom az irasaidat. Es kozben megindulnak a gondolataim, neha annyira gyorsan, hogy nem is tudok figyelni arra, amit olvasok. Es ujra meg ujra elolvasom. Nem vagyok egy kommentelos fajta, de sokszor kikivankozik belolem a gondolatok egyresze (amit el nem felejtek). Ezek olyan jo temak, amirol hosszan lehetne beszelni.
Tukor es tukor kozott nagy kulonbseg van. Ami az egyik embernek tokeletes kepet mutat, az a masiknak torz kepet kozvetit. Lasd az egyik hozzaszolast is! Ezek az irasok mindennemu hovatartozastol mentesek, (erts mindent!) csupan az emberi tapasztalatra epulnek. Hogy kolcson vesz masoktol is tapasztalatot – az jo, mert igy fejlodik, tagul a latomezeje, szelesedik az erdeklodesikore, …stb, stb. Es igen vannak hibai, mint minden embernek. En sem vagyok kivetel. Csak az nem hibazik aki nem csinal semmit. De az nem is halad sehova.
Es nem csak a “miert”-eket kell keresni, ugyanennyire szukseges a “hogyan” is. Mert amikor benne vagy egy elethelyzetben, abbol ki is kell jonni valahogy. Es akkor kell a “hogyan”!, ami elvezet a megoldashoz.
Udv. Rozika
Kedves Chiforescu Klara,nagyon orulok,hogy a bibliat tekinti a tukrenek.Az en tukrom is a biblia.
A legtokeletesebb tukor amibe valaha beleneztem.Ezert a kommentje margojan elmondom Gabornak is,hogy tetszett ez az irasa.Nagyon jozanul targyalja a dolgokat.Egy dolog amit hianyoltam az irasbol az Isten neve.Nagyon vartam mert azt hittem egy hivo ember irasat olvasom.Meg mindig nem keso a kedves Gabornak is Isten igejet olvasnia es Isten egy uj fejezetet tud nyitni az eleteben.Ezzel a tudassal es gondolkodassal Isten hatalmas munkat tud kezdeni.
Uj eletet adni,uj celt es megvalaszolja a mierteket is.Bocsanat,nem predikalni akarok csak elmondani,hogy Isten szeret es elkuldte az O Fiat,hogy megvaltson a buneinkbol.O tokeletes tukor es a tokeletes merce.
Udvozlettel,Kadar Judit
Simon Tamás Nagyon felemás gondolataim vannak erről! Hazudni,mindíg szükséges,de érezni kell annak hasznát, vagy kárát. A tükör sok hibát mutat mindenkinek,de senkit se keserítsen el ,ha ballépése van, mert ugyanúgy hibázik mindenki,a legfőbb kérdés ,hogy ki hogyan oldja meg. Én a saját hibáimmal együtt élek, a számomra fontos értékeket követem! Igen, hibázok miníg! EZ AZ ÉLET!!
Kedves Gabor! Az irasaid nagyon jok,gratulalok szivbol. Nagyon szeretem az embert,aki gondolkozik,mert a mai vilagban nagyon ritka.Mindig foglalkoztatott a “miert”,amiben benne van elsosorban az onismeret. Mindent elolvastam,minden filozofiat mohon olvastam,de sajnos rovid ido utan nem volt erteke.Egy nap a kezembe kerult a Biblia,ami az en tukrom es elolvastam.Nem sokat ertettem meg,de volt benne sok szep es jo! Azon gondokoztam,hogy az,aki teremtett,nem tudja megadni a valaszt minden kerdesemre,mert tulajdonkeppen en sajatmagam kerestem es nem ertettem a sok szenvedes miertjet! Nem szeretnelek zavarni,de ha jonak latod ird meg a velemenyed.Koszonom szepen,es szeretettel gondolok rad!
Kedves Gábor! Nagyon jól megfogalmazott, felesleges szót nem tartalmazó az írása. Gratulálok.
Várom a továbbiakat, üdvözlettel: Kalászné
Kedves Gábor!
Mikor ezt az írásodat olvasni kezdtem, nyugtalan lettem, mert a cikk eleje arról szól, hogy minden ember tükör. Elgondolkodtam, hogy ez hogyan lehet, mikor annyiféle visszajelzést kapunk annyiféle embertől. Mikor aztán odajutottam az olvasásban, hogy a tükörben is lehet hiba – és ahogyan ezt kifejted -, megnyugodtam. Igen! Ez az emberi kapcsolatok nagy titkának a nyitja! Ha két ember találkozik, két tükör találkozik. Abból lesz barátság, ahol mindkét tükör olyat mutat, ami a másikból jó, ami a másiknak tetszik. Önmagából.
Példaként említed az Elvarázsolt Kastély tükörtermét – jól emlékszem rá gyerekkoromból! Eleve egy folyton mozgó hordón keresztül léphettünk a tükörterembe, ahol ijesztő, mókás, eltúlzott tükörképeinkkel találkozhattunk. Azt hiszem, “korrekt” tükör nincs is, hiszen a legmívesebben csiszolt velencei tükör is – a fordított képünket mutatja! Emberi kapcsolataink is túlzóak: azok az emberek, akik nem szimpatizálnak egymással, eltúlozzák a másik negatív tulajdonságait, és ugyanígy: akik rokonszenveznek, azok kissé eltúlozzák egymás jó tulajdonságait is!
Ismernünk kell tehát önmagunkat ahhoz – legalább valamennyire -, hogy se a rossz, se a jó tulajdonságaink túlhangsúlyozásának ne “dőljünk be”. Hogy ne süllyedjünk, de ne is szálljunk el.
Az ember, persze, hiú, és szeretne csupa jót viszontlátni embertársai tükrében, de ilyen nem létezik. Ez már önmagában egyfajta hiátust idéz elő az ember lelkében, főként azokéban, akik tudatosan törekszenek “mindig” a jóra. Ők olyan visszajelzéseket szeretnének kapni mindenkitől, hogy elismerik és respektálják erőfeszítéseiket. Ám ez sohasem fog száz százalékosan megtörténni, mert ahhoz, hogy ez megtörténjen, egy csomó más emberi hibát ki kellene küszöbölnie a szemlélőnek (irigység, féltékenység stb.).
Lelkivilágunk viszonylagos épsége érdekében vigyáznunk kell rá, milyen tükörbe nézünk, vagy ha már belenéztünk, melyiknek hiszünk. Attól, ha valaki túl sokat tartózkodik torz tükrök között, maga is sérül. Írásaid alkalmasak arra, hogy megtaláljuk a lehető legjobb tükröt, és azt tartsuk magunk elé általuk, a saját tükrünket.
Igen…..”Ha egy békés tó vizébe nézel, a tükörképed tiszta, ha viszont a tó vize zavaros, a tükörkép is torz lesz. ”
Ha egy zavaros életű ,lelkületű, gondolkodású, embertől vársz pozitív visszajelzést, megerősítést, nem fog sikerülni 🙁
Ez a megközelítés tetszik………… és milyen igaz! És elfejtettünk szívünkkel nézni látni……………….. amikor keressünk ÖNMAGUNKAT a sok vakolat alatt.
Köszönöm!