Néha úgy tűnik, hogy az emberiség kezd elembertelenedni. Úgy tűnik, hogy mindenki rohan, mindenki a saját dolgaira koncentrál, és mindenki szeretné a legtöbbet kapni úgy, hogy neki a lehető legkevesebbet kelljen adnia. Foghatjuk ezt a 21. századi kultúrára, foghatjuk a fogyasztói társadalomra vagy a politikára, de valójában mindannyian nap mint nap meghozunk személyes döntéseket, amelyekkel vagy az emberséget, vagy az embertelenséget képviseljük. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egy kisfiú sétált be az étterem ajtaján, majd leült a kevés üresen álló asztal egyikéhez. Néhányan furcsán bámulták, hogy mit keres egyedül egy ilyen étteremben egy kisgyerek, akinek még le sem érnek a lábai a székről a talajig, de őt kicsit sem zavarták a furcsálló tekintetek, csak mosolyogva nézelődött. Hamarosan megérkezett a pincér, és megkérdezte, mit hozhat.
„Mennyibe kerül egy fagylaltkrémes desszert?” – kérdezte a kisfiú.
„550 forint.” – hangzott a válasz. A kisfiú erre elővette a tárcáját, és elkezdte számolgatni a benne lévő pénzérméket. A pincér türelmetlenül nézte a gyereket.
„Mennyibe kerül egy sima fagyi?” – kérdezte a kisfiú. A pincér már kissé ideges lett, mert ment volna a többi vendéghez, ezért kissé feszült hangvétellel vágta rá a választ:
„Az 450 forint.”
A kisfiú újra számolni kezdte a pénzét, majd így szólt a türelmetlenül toporgó pincérnek:
„Egy sima fagyit kérek szépen.”
A pincér nemsokára kihozta neki a fagyit, letette a számlát az asztalra, majd ment tovább egy másik vendéghez. A kisfiú pedig megette a fagyit, a kasszánál kifizette a 450 forintot, majd udvariasan köszönt és távozott.
Amikor a pincér az ő asztalához ért, hogy elvigye a fagyis kelyhet és letörölje az asztalt, legnagyobb megdöbbenésére egy pénzérmét talált gondosan a kehely mellé készítve: 100 forintot, a borravalóját.
*****
Az emberség, a jószívűség, az egymásra való odafigyelés nem a körülményeink függvénye. Attól még, hogy valakinek szerényebbek a lehetőségei, ő is lehet figyelmes, és adhat őszinte megbecsülést másoknak. Sőt, sokszor éppen a legszegényebb emberek a legjószívűbbek – talán azért, mert ők pontosan tudják, hogy még a legapróbb jótettnek is hatalmas ereje van.
És még egy nagyon fontos dologra emlékeztet minket ez a történet: arra, hogy soha ne nézd le a gyerekeket. Mert rengeteget tudunk tőlük tanulni. Rengeteg olyan dolog megvan még bennük, amit a legtöbb felnőttből gyermekkorában kineveltek.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Szeretnél boldog és sikeres életet élni? A kérdés is fölösleges,
Tovább
Igen, Téged. Téged, akire rendszeresen rátolják az extra feladatokat, hogy
Tovább
Tudod, hogy kik ők. Jól ismered őket. Hittél nekik, hiszen
Tovább
Meglepő, hogyan tudnak elmenni egymás mellett életek. Találkozunk valakivel, kapcsolódunk
Tovább
Csendben érkezik, ami fontos. Nem agresszív kiabálással. Nem megemelt hangerejű,
Tovább
Hasonlóan gondolom.
Szia Gabor 🙂
Minden hozzaszolasban rengeteg sok igazsag van. Es sok elteres is, mert minden kulonbozo szemszogbol nezik a dolgot. Abban egyetertek, hogy ha tortenik valami tragedia, az valamilyen erzest valt ki az emberekbol, de ez mind kulonbozo. Mindenki csak annyit tud megerteni belole, amilyen szinten o el. Es elfogadni is csak annyit tud. HA akar!!
Egy gyermek felnevelese komoly feladat. Ezt is kulonbozo modon ertelmezik az emberek. Van aki a lehetosegeihez merten, van aki azon felul, es van akit hidegen hagy az egesz. Es sok a csodalkozo ember, hogy hova fejlodik/halad a vilag??!! A “tegnapi” neveles hatasa “ma” mutatkozik meg. Mert minden nap a holnapunkat epitjuk, vagy romboljuk.
“Soha semmi nem történik velünk véletlenül.” IGY VAN!
Idezek parat Jozsef hozzaszolasabol. Ezek nagyon megragadtak a figyelmemet, es ha atgondolom igy is van. 🙂
“Trendi lett a gyermeknevelésben MINDENT MEGADOK neki gondolkodásmód. Tehát neki MINDEN alanyi jogon JÁR! Es csodálkozik, ha felno, akkor milyen akaratos, követelődzős jellemű lesz, mert azt hiszi, erre lett “nevelve”, hogy mindent megkap. Nos nem kérem szépen: a szél és a postás JÁR, az összes többiért MEG KELL DOLGOZNI!Véleményem szerint a pénz túlzott szeretete lelketlenné tesz, ugyanis a pénz és a szeretet NEM rokonok!!”
Korulbelul ennyi amit hozza tennek.
Udvozlettel Rozika.
Én gyerekekkel foglalkozom .És én is rengeteget tanulok tőlük. Nagyon őszinték. Pont ezt szeretem bennük annyira bár minden felnőtt ilyen lenne.
Kedves József!
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy a 2001. szeptember 11-én történt támadás az ikertornyok ellen egy hamis zászlós művelet volt. Éppen ezért szándékosan nem írtam terrortámadást, mert nagyon sokan hiszik el még a mai napig is a hivatalos verziót. (Nem akartam belemenni egy esetleges összeesküvéssel kapcsolatos vitába az eltérő vélemények kapcsán.)
A morfogenetikus mező és a kollektív tudat ténye pedig már tudományosan bebizonyított, de megértem, hogy sokan ezt még nem tudják elfogadni.
Üdvözlettel: Barbara
Én egyáltalán NEM vagyok meghatódva a kisfiú és a fagylalt story-tól!!!SŐT!Máris mondom a miérteket:1./miért kell egy gyermeket-akinek alig ér le a lába a födre ha leül-a borravalózásra nevelni?!2./Miért kell őt arra,nevelni,hogy a becsületesen elvégzett munka után +juttatás jár?/most nem a story-ban szereplő picérre gondolok!/Nem mennék bele a borravaló,hálapénz polémiába mélyebben csupán annyit ,hogy ez is a MAMMON imádatának a része,ebben látom az elembertelenedés fő okát!Ugyanis az élet minden szegmensét átszövi az amennyid van annyit is érsz elv.Trendi lett a gyermeknevelésben MINDENT MEGADOK neki gondolkodásmód,és a az átlagszülő ha beledöglik a sok +munkába,akkor is a gyeremek akarata érvényesül,és csodálkozik,ha felnő akkor milyen akaratos,követelődzős jellemű lesz,mert azt hiszi,erre lett “nevelve”hogy mindent megkap/mert a suliban,ennek meg annak ez is meg van stb./tehát neki MINDEN alanyi jogon JÁR!Nos nem kérem szépen a szél és a postás JÁR,az összes többiért MEG KELL DOLGOZNI,vagy lopni csalni hazudni-uram bocsá ölni!-ha NEM kapja meg.Véleményem szerint a pénz túlzott szeretete lelketlenné tesz ugyanis ez pénz és a szeretet NEM rokonok!Tehát én NEM tartom jó tettnek a kisfiú borravalóját!A szep.11.2001 példája azért “sántit”mert a newyorkiak 67%-a és a tűzoltó+mérnöki szakma 90%-a hiszi és vallja,hogy,hogy SZÁNDÉKOS robbantás történt a 2 repülő becsapódása NEM dönthette volna össze a tornyokat-erről a Youtub-on számos amcsi dokumentumfilm van-és akkor még nem szóltam arról,hogy az ikertornyokhoz tartozott egy 40emeletes 3.torony,amely délután 17órakor dőlt magába,holott a becsapoódások reggel 9kor kezdődtek!!Mi volt az indok??A tulajdonosnak fel kellet volna újítani a tornyok közmű rendszerét,amely tetemes összegbe került volna,így “olcsóbb”volt felrobbantani és a több mint 3.000 ember életét feláldozni,így pedig 4,5mrd dollár kártérítést fizetett a biztosító!Az emberi természetben ha baj van akkor segítek elv genetikailag kódolva van-na nem mindenkiben!!-ehhez mindenféle ezoterikus marhaságot kreálni kollektív tudat,rezgésszám butaság!!
Kedves Henriette!
Igen, és talán éppen emiatt lehet átértékelni a jó és a rossz fogalmát.
Amikor valamilyen “rossz” dolgot tapasztalunk (pl. gyermekbántalmazás, állatkínzás stb.), az kivált egy ellenhatást.
Szolidaritást, együttérzést, hatalmas összefogást. Gondoljunk csak 2001. szeptember 11-ére, az ikertornyok összeomlására, milyen óriási reakciót váltott ki az emberekből világszerte!
Egyfelől volt egy szörnyűség, másfelől viszont emberek millióiban felkeltette a részvét és a segítőkészség érzését.
Ez a rossznak minősített borzalom egy magasabb szempontból nézve nem volt hiábavaló, mert emberek millióinak a hozzáállását változtatta meg. Ez pedig komoly hatással volt a bolygón élő emberek kollektív tudatára, még ha ezt az egyes ember nem is érezte meg. Megemelte a bolygó rezgésszámát, ami aztán további emberek tudatára volt pozitív hatással.
Nagyon igaz az utolsó mondat: “Soha semmi nem történik velünk véletlenül.”
Üdvözlettel: Barbara
Kedves Gábor ! Sajnos nem néha, hanem nap mint nap beleütközünk az elembertelenedés jeleibe és ez egyáltalán az anyagi helyzet függvénye. Igen, a legapróbb jótettnek is hatalmas ereje van, de lelki szem kell hozzá, hogy ezt meglátni és értékelni tudjuk. Mintha emberek sokasága alvó állapotban lenne. A szülői minta a legnagyobb alakító erőként hat és egész életünkben végigkísér. Manapság a gyerekekre sem jut idő, a rájuk való odafigyelés kimerül a testi gondozásban és a fegyelmezésben, “ezt ne csináld”, “hagyd abba”, stb. tiltásokban, korlátozásokban. Figyelemzavaros felnőttek sokasága között élünk, mert gyermekkorukban sem kapták meg azt az odafigyelést, ami minden gyermeknek jár/na. Ez generációról generációra tovább öröklődik . Látni , hogy mennyire nagy összefogásra képesek az emberek a nagy árvizek, földrengések, katasztrófák idején! Ebbe kicsit belegondolva, nem véletlenül “látogatják meg” az emberiséget időnként ilyen próbatételek. Soha semmi nem történik velünk véletlenül.